- a Rubiconban.
- a Rubiconban.
Akit érdekelt a történelemmel kapcsolatos közbeszéd, egy jó hónapja a Galamusról, vagy mint én, a Rubiconból megtudhatta, hogy az egyik vezető történészünk ellen Gerő András dehonesztáló támadást intézett. A vád alaptalanságát illetően semmi kétségem nem volt, a becsületbe gázoló támadás módszerei pedig alantas szándékra engedtek következtetni. Ennek mozgató rugóját, hátterét a tiltakozó történészekhez, tanárokhoz, tanítványokhoz hasonlóan én sem ismerhettem.
Nem volt világos számomra, honnan jött a hirtelen ötlet? Mi indította az egykor a „bukott miniszterelnök” epitethon ornansát egészen annak új regnálása közeledtéig bátran mantrázó tévészemélyiséget, hogy most Romsics akadémikust címkézze fel? Kinek használt egy nemzetközi rangú tudós antiszemitának bélyegzése? A választ, amely teljessé tette a képet, a Rubicon folyóiratból megkaptam. Köszönet érte a tudós szerzőnek és a korrekt főszerkesztőnek! Mielőtt megosztanám korábbi olvasóimmal a rágalom hiányzó arkhimédészi pontját, némi emlékeztető: A Galamuson teljesebb a cím- és linkgyűjtemény, mint amit – válogatva – jehu közreadott a NolBlogon. Engem ezúttal a vádaskodó korábban nem ismert motivációja foglalkoztat.
Nincs vitám azokkal, akik úgy foglaltak állást ebben a kérdésben, hogy a megtámadottnak a szóban forgó, vagy más, a téma szempontjából releváns írásait nem olvasták. Azokkal sincs vitám, akik Romsics Ignác akadémikus egyetlen munkáját sem vették kézbe. Akik összetévesztik a Rubicont a Rubik-kockával. Az ilyen bloggerek, bármennyire is kompetensnek vélik magukat, a Tanácsköztársaság, a Horthy-korszak, a magyar vészkorszak megítélésében, nem lehetnek vitapartnerek. A kérdés egyik része ugyanis a történettudomány módszereit, vizsgálati területét és eredményeit érinti.
Nincs vitám azokkal sem, akik támadhatatlan erkölcsi állásfoglalás alapján úgy vélik, hogy akire Gerő András, vagy más, magát illetékesnek vélő személy ráragasztja az antiszemita címkét, az ettől kezdve bűnös, nézetei helytelenek, munkájának eredményei tévesek, szavait mérlegelni egyenlő az újnácikkal való kollaborációval. A jelen belpolitikai helyzetben, természetesen, amelyre hivatkozva az Gerő féle inszinuáció is felröppent. A bármilyen aggasztó belpolitikai helyzet sem indokolhatja a történetírás pártosságát, részrehajlását, nem befolyásolhatja a kutatás eredményeit. Erről sem nyitok vitát.
Akadémikus antiszemitizmus – írta Gerő. Romsics legalább tíz éve akadémikus, ez stimmel. Ami a tudósi reputációját illeti: nincsen feljebb, Gerőnek pedig – nagyon remélem – lejjebb nincsen. Ugyanis amint az egyik ürügyül szolgált téma első összegzője, Hajdú Tibor írta, Gerőből az irigység beszél, no meg a rosszindulat, „hogy ne mondjam, aljasság.” A Romsiccsal egykorú Gerőről szólván Hajdú így folytatja: „Lehet, hogy teljesül G. vágya, és akadémikus lesz – nálunk már semmi sem lehetetlen –, de akkor sem fog felemelkedni Romsics történészi színvonalának közelébe, és ezt maga is sejtheti. Mindenesetre sikerült egy hozzá „méltóan” felszínes és színvonaltalan cirkuszt gerjesztenie – úgy látszik, mint médiasztár más kevesli ismertségét.” Jobb választ nem tudok a vád motivációjára, mint amit a tudós történész, Hajdú Tibor adott. A nem-akadémikus Gerő irigysége, rosszindulata keveri a katyvaszt.
A Forradalmi Kormányzótanács személyi összetételéről szóló írás a kényszerű bevezető után folytatódik, s ajánlom mindazok figyelmébe, akik a zsidó származású közszereplők táblázatba foglalt adatain túl is érdeklődnek a történelmi tények és főleg az összefüggések iránt. A Rubicon 8. számában további figyelemre méltó cikkek olvashatók a témáról, a vitáról, és – ahogy az megszokott – más érdekes dolgokról. Vegyék kézbe azok, akiknek nemcsak válaszai, de kérdései és kétségei is vannak, és képesek nemcsak kioktatni és kinyilatkoztatni, hanem okulni is szeretnek, ahogyan én is.
