Atlasz voltam

Atlasz.

Cserbenhagyás

2012. szeptember 04. - Atlasz.

Miért éppen őt?

Miért éppen őt?

A nevelőotthonKarácsonykor hazamenni nem minden gyereknek adatott meg. Családjuk, ha számon tartotta is őket, nem kínálhatott szeretetteljes, komfortos otthont. Mégsem utasították el a szüleiknél töltendő ünnepet. Még a szadista apához is vágyott a gyermek, amíg felnőtté nem keményedett, az anya okozta soha nem múló sebek pedig szinte észrevétlenek. A gyerekek nem értik, hogy mi fáj és miért, és ami fáj, miért kell mégis. Az emberi kapcsolatok elvesztését rettegni, vagy az ártó, lélekgyilkos kapcsolatokról leválni: életünk drámája.

Miért éppen őt, Ágit vittem el magunkhoz Százhalombattára, miért nem egyet a fiaim közül? Hiszen amikor munkaügye per miatt vissza kellett mennem a nevelőotthonba, az egyik nagyobbacska srác úgy a nyakamba ugrott, hogy az előcsarnok kövén mindketten elterültünk. No de melyiket a kilenc, tizenkilenc, a huszonnégy közül, hiszen – úgy remélem – mások is megöleltek volna, ha helyet hagy Rigó? Melyiküket válasszam? Az ilyen döntést mindig ódzkodtam meghozni.

Miért nem Irént, Hildát, Melindát, vagy éppen Tóth Marit hívtam, ha már a lányok közül? A lánycsoport nevelője többször küldte-hívta át a rábízottakat kisterenyei szolgálati lakásunkba. Hasonló esetek sem előtte, sem utána nem fordultak elő. Másfél évtizedig egyetlen neveltje, tanítványa sem nyitott ránk ajtót. Miért fogadtattam el vele, hogy szereti Ágit, hogy ő az, aki meghívta hozzánk? Képes voltam arra, hogy rávegyem, ő hajlandónak tűnt elfogadni. A felületen rendben lévőnek látszott ez is.

Nekem hiányzott az a kislány, akinek szótlan ragaszkodása Kisterenyén olyannyira megfejthetetlen volt számomra, mint az otthon összkomfortos kietlensége. Néha átjött a fiú szárnyban lévő nevelői szobámba, s mellettem állva csak nézte, hogy az asztalnál ülve adminisztrálok. Alig beszélgettünk. Pedig nem tudtam neki unalom ellen semmi elfogadhatót ajánlani. Ha rokonairól szólt volna, emlékeznék, ha fiúkról, arra is. Barátnőit ismertem, de Ági nem volt pletykás természetű.

Százhalombattán az 1979-es karácsonyfa alá a kisfiam mellé így került lányom is. Önzésből? Lehetséges. Hiszen nem a Jézuska hozta, hanem én mentem érte Kisterenyére. Nem a véletlen okozta, hanem én magam, hogy a szokott módon, de vele töltsük az ünnepet. Sétáltunk kettesben a városban is. Bemutattam őt Büszke elvtársnak, a főnökömnek, Áginak pedig a még kietlen olajvárost. Alighanem kézen fogva mehettünk, hogyan másként?

Miért nem vittem aztán magammal Ágit anyámhoz látogatni Budapestre? Hiszen az ő kerek kis arcában felismerhető Anyu kislánykori valója: meleg, de szomorkás tekintete erre, a csak a lelki valóságban látott gyermekre mutatott. Anyu, NagyanyóArra a kislányra, aki egyedül tudta hazavinni az apját a kocsmából, mikor a megélhetési pohárgravírozást fröccsökbe fullasztotta a méltatlan sorssal szembeni düh. Arra a kislányra emlékeztetett, akit – a kor szokása szerint – hónapokig kölcsönadtak bácsikáéknak Békéscsabára. A magyar királyi alezredes háztartásában beletanult az úri főzésbe-terítésbe, házimunkába, és mindig volt mit enni. Hogy szerették-e ott gyermeki anyámat, arról nincs emlékezet. Igen, anyámhoz, az egykor volt kislányhoz magammal kellett volna vinni Ágit, és nem hagyni egyedül a volt nevelőjével. Ők ketten a távollétemben csúnyán összevesztek. A film megszakadt. A látszat tarthatatlanná változott.

Soha olyan szótlanul, mint a visszaútban Kisterenyére. Gombóc a torokban, szürke táj az ablakon túl, s kicsinyke árva szeretet gubbasztott velem. Aztán a terenyei állomáson szégyenkezve valami kis összeget nyomtam a zsebébe, a feje búbjára meg egy puszit. Tartozom Áginak egy nem pótolható öleléssel.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr758265764

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Cserbenhagyás 2018.07.24. 11:58:17

A cserbenhagyás, valamint a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményt a legtöbben nem értelmezik jól, gyakran keverik a két bűncselekményt, holott óriási különbség van a két bűncselekmény között. A mai bejegyzésben a cserbenhagyás bűncselekmény elemz…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fortuna József 2012.09.04. 18:42:43

Hol van ez a kislány? tud róla valamit?

23353 2012.09.04. 18:52:49

Elvezem ezeket az irasokat...konyvbe kene foglalnod: Arvahazi tapasztalaim cimmel vagy valami hasonlo....

60145 2012.09.04. 18:55:16

1. Fortuna József: Csak azt tudom, amit a nevelőotthoniak írtak róla. Budapesten a Keleti környékén (oda érkezik a nógrádi vonatok többsége) vélik lakni, más pedig azt a közeli városkát írta, ahová strandolni jártunk.

60145 2012.09.04. 18:58:52

2. little : Ez jól esett. Van egy kiadatlan tudományos ismeretterjesztő könyvem kéziratban, reménytelen a kiadása, lenyúlták még a hozzá kapott, általam pályázott pénzt is. Nem élek pályázatok, kiadók közelében, kérni sem tudok háromnál többször...

34417 2012.09.04. 19:06:59

torokszorító...de nagyon, nagyon igaz történet.

60145 2012.09.04. 19:21:00

5. harunalrasid : Igen, az maradt máig!

95527 2012.09.04. 19:50:09

Nem tudom miért az a bányász történet jutott eszembe, mikor dönteni kellett, hogy a többet, vagy a kevesebbet mentsék - e? Lélektörő szakma a tiéd, de lélekemelő is!

60145 2012.09.04. 20:03:18

7. paplanyos : Galgóczi Erzsébet írta, a felelősségről szól. Tudsz valamit, ha ez jutott eszedbe!

11692 2012.09.04. 20:14:14

szívbemarkoló...

60145 2012.09.04. 20:18:30

9. doremi : Köszönöm!

60145 2012.09.04. 20:19:44

10. Évalajos: Igen, vannak ilyen tartozásai az embernek.

13020 2012.09.04. 20:51:43

Emlékeid gazdagsága a gondoskodás mellett a szeretet a kisemberkék életében. Lélekben gazdag ember vagy!!!

60145 2012.09.04. 21:03:57

13. kalimpamama: Te tudod legjobban, hogy a másik ember teszi otthonossá a világot!

14479 2012.09.04. 22:04:43

No, persze! "Embernek lenni..." De hát az egy embertelen rendszer! Használni szinte lehetetlen... És nem tudhatod, mivel ártottál.

60145 2012.09.04. 22:08:54

15. Pare : Igaz, nem tudhatjuk, hogy mivel ártunk, de az ember törekszik a jóra. A rendszernek is önjavítónak kell lennie. Már ha egyre gondoltunk.

12635 2012.09.04. 22:47:19

Szerintem nem tartozol, mindig emlékezni fog arra a karácsonyra...

60145 2012.09.05. 05:14:26

17. Kedves gordius, ennek van egy egészen kicsi esélye, ám ismered törvényt: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. "

205707 2012.09.05. 07:16:22

Igen.. Ami a könyv megjelentetését illeti, az az egyetlen kötet, amivel rendelkezel, 800ft-os önköltségi áron, 100 pld-ban jelent meg - magánkiadásban.

60145 2012.09.05. 07:21:39

19. purim : Köszönöm az érdeklődést. Valószínűleg a Tőled való egyetlen kötetemet említed.

284075 2012.09.05. 11:50:03

...én is azt mondanám, nem tartozol, de megértem, ha azt mondod: igen... A bányásztörténettel kapcsolatban: a filmesített változatban többek között Sinkovits alakít nagyot... Bár a könyvet nem olvastam, de feltételezem, ugyanarról beszélünk...

60145 2012.09.05. 12:22:27

21. Kvasztics : Üdvözöllek civilben! Ha erre a kérdésre könnyű lett volna a megnyugtató válasz, azóta megtaláltam volna. Ha tudnék valamit további sorsáról, az sokat nyomna a latban, vagy így, vagy úgy. A filmet nem láttam, de valóban a Tizenegy több, mint háromról van szó!

282406 2012.09.05. 19:43:44

Kedves Atlasz! Most értettem meg egy régebbi cikkéhez "Családba kerülni: az jó!" írt hozzászólásomra, empatikus reakcióját. Hiszen az Ön története majdnem egy ctrl+c ctrl+v lenyomata az enyémnek. Csupán a másik, a patrónus szemszögéből elmesélve az eseményeket. Számomra valamennyi cikke közül ez igazolja leginkább az Ön lelki gazdagságát. Köszönöm Atlasz. *****

60145 2012.09.05. 21:17:12

23. Kedves Emeritus, valóban, a két egymást kiegészítő történet hiteles, azoktól, akik átélték. És szerintem is vannak párhuzamos lelki történések. Az embert megtalálják ezek a gondolatok, ha érzései elé nem von falat. A hozzászólása önálló blogbejegyzésként sok ember számára elmondhatná, milyen megélni az itt elmondottakat másik oldalon. Ha hozzájárul, feltenném a hozzászólását!

282406 2012.09.05. 22:18:05

Természetesen Atlasz, semmi akadálya.