Atlasz voltam

Atlasz.

Seconda Casa

2012. szeptember 20. - Atlasz.

Egymásnak otthon, család, haza

A Nevelőotthon az iskola mögött

Mi tagadás, fogalmam sem volt arról, hogy hová pottyantottak. Nem Nagybátonyba és nem a különös nevű közösségi házba indultam az ország déli pólusáról. Harmincöt éve egyszer sem tettem be a lábam a bányásztelepülésre, kerekeimet mégúgy sem, mert effélékkel alvázra szerelve ma sem rendelkezem. Annak idején megmozgatta a fantáziámat a jó nevű bányászkocsma, a Hét Pina – vajon milyen lehetett a cégére? – de nem jutottam hozzá. Ma logónak is sok lenne, így rá sem kérdeztem. Maradt a Seconda Casa.

Januárban egy közösségi oldalon találtam egy ismerős nevet, egy felejthetetlent, mely oly sokszor eszembe jutott. Ráköszöntem. Szeretettel viszonozta. Sanyika volt az első, aztán Jóska, ő ajánlotta Erzsikét, Atamán pedig maga jelentkezett. Általuk nőtt nagyra az egykori Kisterenyei Nevelőotthon hozzátartozóinak közössége: márciustól szeptemberig fél év alatt a másfélszázat hajazza a létszám.

Lány-szárny, a zsibongó-teteje, fiú-szárnyEgykori otthonunk hatalmas épületében már rég nincsenek gyerekek. Idősek laknak belül, de most idősek ölelgetik egymást kívül is: a legszebb korban, a legjobb formában. Az egykori növendékek szülők, nagyszülők. A nincs-család tagjai voltak, de egymás számára máig családtagok! Intézetisek: valóban megértik félszavakból, egy kacsintásból egymást. Értékrendjük, örömeik, bánataik nem igazán oszthatók meg mással, mint szétszóródott egykori társaikkal. A tesó több mint divatos megszólítás, és anyácskává sem szüléssel vagy kinevezéssel vált, aki vált, hanem a szülőanya okozta magány feloldójaként a gyermek által született meg. Furcsa világ! A megértő házastárs, testvér, gyermek nem jött a találkozóra. Köszönet illeti őket ezért!

A kapu előtti ölelések után irány az ebédlő, aztán körülnéztünk a zsibongóban, a könyvtárban, a klubban, a kertben – és lélekrezdítő mosolyok, pajkos és tragikus mesék következnek. Ebéd és séta közben történetek kerekednek ki, kalandok, megpróbáltatások, a hiányzó társak arca felidéződik. Sokan vagyunk lélekben együtt. Egy rossz szó annyi sem hangzik el, ami fájt, azt megemlítik, s lépnek tovább az egykori állami gondozottak. Hajléktalan és csúcs-menedzser, magányos és nagycsaládos, nevelő és ápoló, katona, kiváló médiamunkás van köztük. Mintha az emberekkel foglalkozók többen lennének. Nem csak tankönyvből tanulták, hanem megélték a közösséget.

Prókai Judit: Seconda CasaAztán búcsú a hetvenes évek szocialista nagyberuházásától. Ma már az ország nem költ ilyesmire. Kicsit toporgok, mint paraszt a sakktáblán, régi-új kisebbségben. Nevelő voltam. De rögtön kocsiba invitál egy talán azelőtt sosem látott tesó. Be sem mutatkoztam mindenkinek, akik az első találkozóra eljöhettek. A második helyszín, a második ház következik, Nagybátony: Seconda Casa.

Megnyitó beszéd itt sincs, protokoll, zászlófelvonás nem hiányzik. De nem hiányzik a mosoly, a nevetés sem, mely az egymáshoz találás öröméből terem bőven. Tiszta, rendezett a Casa, a környezet, szinte új minden, barátság tölti be a teret. Biztos van, aki tudja, hogy kinek köszönhetjük ittlétünket, azt, hogy nem kívánkozunk a Hét Pinába. Illatos sütemény tepsiszám, ital, kávé – de alig fogy, mert ismét jönnek az emlékek, tréfák és filmek. No nem az első évből, de nem sokkal későbbiek. Belelendült a képvarázsló. A szereplők csikókorukban sportversenyeken, bulikban nevetgélnek. Meg itt és most padon, széken, földön kucorogva, ahonnan jobban látni. Könyék oldalba: – Jé, ez Te voltál? Az meg Ibi…

[Itt egy védett, ezért nem működött videofelvétel volt!]

A kicsiny bátonyi állomásról felfelé, a gyönyörű dombokra tekintek, a szívbéli nógrádi tájra, és már egyedül tűnődöm az otthon, a haza (mi más?!), az összetartozó sors-közös emberek dolgán. Amíg leülepszik a szeptember 8-i élmény, a kisterenyei, nagybátonyi utat képzeletben többször is becserkelem. Őrizem a folytatható mondatot, az elmulasztott kézfogást, a távolmaradottak ölelését. Az Ezüstfenyő Idősek Otthona után a különös nevű Seconda Casa-ban otthonra lelve remélem, egyszer ismét találkozunk!

Nagybátonyi látkép

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr528265768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

178873 2012.09.20. 16:07:36

Nekem azt írja, levédett video, de tulajdonképpen nem baj. Azt hiszem épp elég annyi annak megítéléséhez, hogy szeretettel melékeztek rád, és Te szeretettel nevelted őket, amennyit a video nélkül is kaptunk a szövegből és a képekből. Meg persze az ezt megelőző részekből.

204112 2012.09.20. 16:12:36

Ma már másodszor írom le: szavak helyett: +++++

60145 2012.09.20. 16:14:11

1. solide : Én meg tudom nyitni itt is a videót, csak a mérete kissé nagy. A készítője hozzájárult, hogy feltegyem. Köszönöm a figyelmedet - és a visszajelzést!

34417 2012.09.20. 16:14:52

még sok ilyen atlaszra lett volna szükség...voltak? vannak? mert az ilyen "atlaszoknak" köszönhető, ha a gondjaikra bízottak valóban második otthonuknak tekintik a nevelőotthont!

95527 2012.09.20. 16:21:22

Az ilyen pillanatokért, találkozásokért érdemes élni, érdemes volt élni!! ( Facebook videót itt nem tudsz megosztani, hálistennek, mert amúgy is divat szidni a facét, viszont ott személyes dolgok vannak, ne is adja ki. )

23353 2012.09.20. 16:37:37

Na ilyen irasokert jarok a NOLBloggra.

60145 2012.09.20. 16:41:48

4. harunalrasid : Mi lehetne jobb, mint ezt olvasni? A jobbak, az igazán jók nem jöttek el onnan.

60145 2012.09.20. 16:43:09

2. Nyírfa : Köszönöm! Úgy remélem, más témájú eszmecseréinkből sem hiányzik a kellő empátia.

60145 2012.09.20. 16:46:54

5. paplanyos : A videó nagyon szép, profi munka, ezért sajnálom, hogy nem látható. Megkaptam a hozzájárulást, annál is inkább, mert az anyag szöveges változata adásba került a helyi televízióban. A lényeget illetően pedig ismét egyetértünk!

60145 2012.09.20. 16:51:44

6. little : Ha nem ilyen lett volna a valóság, nem tudtam volna leírni, az ember nem hazudós. A korábbi jegyzetekben sok a borongás, mert az a háttérben legalább a számomra gyakran jelen volt. Most? A blogvilágtól igencsak különböző, humánus légkört jeleníthettem meg. Köszönöm az észrevételedet!

282406 2012.09.20. 17:54:40

Kedves Atlasz! Két igazán boldog pillanata volt az életemnek. Az egyik, ez a lelkembe égett csodálatos szeptemberi nap. Rendkívül élményhű írás , olyannyira hogy miután elolvastam, ismét el kellet fojtanom a lelkemből feltörő érzéseket amit azóta is átélünk nap mint nap a "tesókkal". 32 éve szakadtam el tőllük és most már nem akarom Őket ismét elveszíteni. Úgy döntöttünk, hogy hagyományt teremtünk a találkozókból. A következőn remélhetőleg ott lesznek a bátortalanok és akik más okból nem tudtak eljönni.

210560 2012.09.20. 17:56:27

Kedves Atlasz, Olvasva megható írásodat, a lelket melengető gondolatokat értem ehhez a részhez...és bólintottam :....." Hajléktalan és csúcs-menedzser, magányos és nagycsaládos, nevelő és ápoló, katona, kiváló médiamunkás van köztük..." Jé! Mint a "normál" életben ! Mint másutt! Akárhol! Aztán kissé el is szégyellem magam...mi az hogy "normális"?????? Hát normális vagyok én???? :)))) Köszönöm Atlasz a szép írást ! Fanny

60145 2012.09.20. 18:08:08

12. Fannyvár : Ugye már gyógyulóban vagy? S nem a láz mondatta Veled a szépet :) Maradjon köztünk: családi jelmondatunk volt, hogy nincs undorítóbb a normális embernél. Vajon működik-e a videó?

60145 2012.09.20. 18:24:00

11. Emeritus : Mi tagadás, magam sem gondoltam, hogy ekkora élmény lesz. Én lassabban oldódom, ha lesz folytatás, akkor erre azt a lehetőséget ki nem hagynám! Sok-sok történetet szeretnék hallani, sok-sok tesóról tudni, újra s ismét kezet fogni!

210560 2012.09.20. 18:30:44

13. :hehe :) Köszönöm kedves érdeklődésedet Atlasz, hiába no...ilyen egy kedves barát :))) Egyébként már "csak" a takonykór és kísérő jelenségei keserítik napjaimat, így talán meg merem kockáztatni: "normálisságom" - szerintem - ismét a régi :))) A video legnagyobb bánatomra nem működik!! :((( Mit lehetne ez ügyben tenni, szerinted???

60145 2012.09.20. 18:38:31

15. Fannyvár : A helyes kezelésen sok múlik! Épp olyan helyre igyekszem A videót talán a Chrome engedi nézni - mert nem csak én látom. Megnéztem vagy négyszer...

210560 2012.09.20. 18:47:17

Hm....Chrome-ot használok...mégsem engedi...Azt írj ki, hogyaszongya: A video nem elérhető :(( No...majd elképzelem :))) üdv Fanny

Fortuna József 2012.09.20. 19:25:38

Kedves szerkesztő . Külön élmény volt ebből a szemszögből is látni ezt az eseményt aminek magam is a részese voltam. köszönöm. Igen. dolgozunk a folytatáson és reményeink szerint sokkal körültekintőbben(profibb)módon szeretnénk összehozni a következő találkozót okulva az "első" hibáinkból. Nem panaszkodom,mert mint kezdő szervezők lévén így is felül múlta az elképzeléseinket. Utólag is szeretném megköszönni önnek,a támogatását és segítségét.

11692 2012.09.20. 20:01:33

Levédett video -, de nem baj, így azt képzelek el, amit akarok...amit a sok - szomorú, szikár, visszafogott, mégis felszínre kívánkozó történet alapján el lehet...az a baj/jó, hogy vannak szívfájdító találkozási pontok, és a séták - visszafelé az időben- néha megrendítő, emlékezetes volt... A történet/ek vége tetszik. Köszönet.

13066 2012.09.20. 20:11:49

a betűim ismét feleslegesek, így maradnak a ******-ok......

60145 2012.09.20. 22:12:06

18. Fortuna József: Úgy legyen. (És én csak odautaztam, és örülök a lehetőségnek!) Sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni!

60145 2012.09.20. 22:17:54

19. Évalajos: Vannak, amit a képek, a mozgó képek is hűségesebben ábrázolnak, mint a szó. Ezért választottam ezt a kínálkozó lehetőséget. Most már vagy törlöm, vagy ott hagyom, mert egy saját fényképet nem tudok a helyére elképzelni. A képzeletet az általam látott filmetűd megköti...

60145 2012.09.20. 22:19:01

20. doremi : A túlzás is jólesik, majd elosztjuk a részt vettekkel :) Köszönöm!

34417 2012.09.21. 07:29:01

"Mintha az emberekkel foglalkozók többen lennének." gondolom, nem véletlen. mert, ha valakik, hát ők tudják, mit jelent az, emberekkel bánni. annak dacára, hogy az "intézetis" egy olyan bélyeg volt - ma is az - amit nehéz volt lemosni magukról...

Danyi András 2012.09.21. 07:44:07

Ha a többiek is hozzá járulnak nyilvánosá teszem a videot.

60145 2012.09.21. 08:36:09

24. harunalrasid : Izrael hadseregében a tisztek jelentős része a kibucokban, közösségben nevelkedett. Ők a háborúikat nem a múltban szokták megnyerni. Ma már - tudtommal - nincsenek nálunk intézetek, vagyis nevelőotthonok. Hogy jó-e ez, nem tudom.

60145 2012.09.21. 08:38:42

25. Danyi András : Köszönöm! Figyelni fogom a döntést. A videó sokaknak szerezhetne örömet.

34417 2012.09.21. 16:14:53

26. Atlasz (szerkesztő) 2012. 09. 21. 8:36 a szó régi fogalmában valóban nincsenek. de nevelőintézetek, mint a büntethetőség alatti korúak, deviáns kamaszok és egyéb fegyelmezendő kiskorúak felügyelt helyei, bizony, vannak, méghozzá zárt intézmények, még akkor is, ha önkormányzati felügyelet állónak álcázzák őket. bizony, ha erősen könnyített módon, de mégiscsak javcsisok. na, erre gondoltam a mai "intézetiek" címszó alatt.

60145 2012.09.21. 16:42:48

28. harunalrasid : A találkozón erős benyomást tett rám, amikor valaki elmesélte, miféle procedúrával emelték ki a javítóintézetbe küldött 14 éven felüli gyerekeket a nevelőotthon lakói közül. Amíg én ott voltam, ilyesmire nem került sor, ezért nem voltam képben. Köszönöm az infót!

12880 2012.09.22. 13:41:29

Megható írás.....Köszönöm, hogy megírtad......

60145 2012.09.22. 14:21:24

30. tarski: Valamire ráéreztél, mert ezt igazán az egykori gyereknek írtam, akik helyet adtak maguk között ezen a nem mindennapi találkozón.

13020 2012.09.22. 18:28:35

Atlasz! A régi évek során meg alkottál egy nagy akkor még ne. m is tudatosan, csak szeretettel, elviselhetőség formán , teljes lelkesedéssel egy testvéri közösséget. Meghatóan , nagy lélekkel, írtad le, átéreztem ahogy ezt tetted. Boldoggá tettél, mert az első meg rendezett találkozón azt hiszem kiderült, hogy egy nagy családot hoztál létre, megható találkozás lehetett. A második találkozó lesz még sikeresebb, amikor elő merészkednek a többiek. Örülök hogy meg írtad, és olvashattalak.

60145 2012.09.22. 19:07:49

32. Drága Kalimpamama! Bár úgy lett volna! Nagyon rövid ideig éltem az otthonban, alig hagyhattam nyomot. Ezek az emberek magukat alkották meg, gyakran úgy, ahogy Gorkíj írta: a környezettel szembeni ellenállásukkal! Ilyesmiről magad is meséltél, igaz? Sok bukás és feltápászkodás, bántás és elismerés, betegség, válás, haláleset, börtön - mennyi minden baj esett meg. Családi segítség vagy nem volt, vagy a család inkább visszahúzott. És mégis: együtt voltunk jó hangulatban, testvérként, barátokként, és ez valóban nagyon nagy öröm, nagy eredmény!

60145 2012.10.02. 11:01:11

34. gyalog: Emlékeztet valakire az e-mail címed. Akárki vagy is, mindenképpen örülök, hogy beköszöntél.