Atlasz voltam

Atlasz.

Honvédelmi nap

2014. március 09. - Atlasz.

Harci túra

Harci túra

Zalka jelképNeveztük így is, úgy is. Úttörőként a Szabadság-hegyen játszottunk ilyet, rohamoztunk, robbantak a durrancsok, gomolygott harci füst, és a végén megfőtt a paprikás krumpli. Azóta tudom: végy három szem krumplit… Így nevelhette Lord Baden-Powell a Brit Birodalom leendő fenntartóit. A szovjet pionírmozgalmat az ő cserkészetéről mintázták. A tanárképzés úttörőmozgalmi módszertanában a cserkészet nem szerepelt.

1975. KislabdadobásA harci túra megtervezését két hónap tanárkodás után bízták rám először, talán a honvédelmi szakkörvezetés járulékaként. Lelkesített, hiszen majdnem az egész iskolát meg kellett mozgatni, az összes felső tagozatos tanulón kívül két ambiciózus tanítónő, Jutka és Irénke negyedikeseit is. Mert hogy a gyerekeik érettek rá! Azután be kellett osztani a kollégákat a megfelelő helyre és feladatra. A főnökasszony az egész művelet tervezését és vezetését rám ruházta. Csak az úttörő generális szárnysegédje, Mága Margit próbált az előkészítő tanári értekezleten berzenkedni, de Vera leintette. Az igazgató annyit tett a programhoz, amennyit mindenki mástól szívesen látott: a tantárgyi koncentráció jegyében a honvédelmi nap tematikájához kapcsolódó számtan feladatokat adott a gyerekeknek. A mi tantestületünkben remekül működött a pregnancia vertikális, és a szerepek horizontális rendszere: pl. a zenei programokat mindegyikünknek Szentesiné Erzsike dirigálta.

1975. EredményhirdetésKellett forgatókönyv változatos, pontozható feladatokkal, hiszen mit ér a harc, mit ér a verseny győzelem nélkül. A leküzdendő feladatok részleteire csak szórványosan emlékszem, de minek is: iskolák százai, gyerekek tízezrei találkozhattak ezekkel. A szükséges tornaszereket, légpuskákat, egyebeket is számításba kellett vennünk, hiszen a honvédelmi napon nem az lett a legjobb, aki legtovább volt képes  hátra tett kézzel ülni.

A kerettörténet, amelyre az állomások elnevezése és jellege igazodott, nem egészen az én fantáziámban született: 1974 március 21-e a Magyar Tanácsköztársaság 55. évfordulója. Nem a bajor, nem az orosz, hanem a magyar. Annak is a diadalmas, honvédő északi hadjáratára emlékeztünk. Ma is felvállalnám, ahogy felvállalta, amíg tartott 1919-ben - szinte minden magyar.

Vámosmikola, emlékmű avatás1975-ben hazánk felszabadulásának 30. évfordulója adta az apropót. Felszabadítás vagy megszállás történt? Lehet vitatni. Azonban felszabadítás megszállás nélkül olyan, mint a szűznemzés, azt pedig ne feszegessük. Kerettörténetünket a Görgey-zászlóalj tevékenysége adta. Hadtörténeti munkával, népszerű ifjúsági regénnyel, író-olvasó találkozóval és vámosmikolai partizánemlékmű avatással kapcsolhattam össze a programot. Kolléganőnk, Fiam Istvánné közeli hozzátartozója ugyanabban az egységben halt hősi halált, amelynek tanárom, Kiss József László is tagja volt. Megölték a megszállók csatlósai. Erről Julika  nem beszélt, Jóska bácsi hitelesen, érdekesen.

Zalkás kitűzőA felszabadulásra emlékeztető honvédelmi napra a 2699. számú Zalka Máté Úttörőcsapat minden tagja alkalmi kitűzőt kapott. Pesterzsébeti főbérlőnk, Karácsony Józsi bácsi segített nekem a pár száz kis emlékeztető legyártásában. A linómetszetet műanyag lapra applikáltuk, s úgy emlékszem, biztosító tű tette kitűzhetővé.

Az 1976-os harci túra elmaradt. II. Rákóczi Ferenc születésének emlékére forgathattam a fejemben valamit, hiszen az előkészítő folyamatban a Hadtörténeti Múzeumot látogattuk, ahol múzeumpedagógusok adtak a kezünkbe dali pár pisztolyokat. A megmaradt zsebnaptár bejegyzései abban az évben is számos iskolán kívüli akcióról árulkodnak. Akció – mozgalmi divatszó akkor. Az árulkodásról meg álmélkodásom jut eszembe, midőn egy másik erzsébeti főbérlőnk férje apróra elmesélte, hogyan is zajlott le az 1974-es honvédelmi napi program. Máig nem értem, miért volt oly fontos a belügynek tudni, hogy mekkorát bukfencezünk a gyerekekkel. S vajon miért érezte szükségét a civil ruhás BM-es tiszt, hogy mindezt a tudomásomra hozza? Vajon ők gyűjtötték a pontjaimat a lakáskiutaláshoz? Nem jött össze.

Képeslap saját gyártásbanAz 1977-es honvédelmi napunkról néhány fénykép és a csillag-túra útvonalát ábrázoló képeslap maradt meg. Ebből valószínűleg csak őrsönként jutott egy-egy, a naplókba, természetesen. Őrsy Károly barátommal laboráltuk a fotókat, s nem pusztán a múló idő, de néhány sör leeresztése ugyancsak antikolta őket.


1977. Kevély-nyereg, a verseny végeA harci túrák terepét egykori Budán bandázó, a Pilisben kiránduló gyerekként Soroksáron el sem tudtam képzelni, így aztán nem értem be egy laza délelőtti akadályversennyel a Molnár-szigeten. Minden alkalommal messzire mentünk.

 

 

A budai indulási pozícióba a reggeli csúcsforgalomban többszázad magunkkal kellett eljutni. A fővároson átkelt első kiérkezőket már várta az indító állomás személyzete, a budai Közvágóhíd: itt csak átszálltunk a centrum felélakos kollégák, majd feljebb a hegyen-völgyben leelőzték a gyerekeket a többiek. A haditervben nem csak a kiérkezéseket, de az utolsó csapatok elindulása után az első állomásokon működött kisgyerekes anyák szolgálatának végét is kalkuláltam. Az 1977-es honvédelmi napon a logisztika új elemmel bővült: a terhelhető kollégákkal s néhány gyerekkel együtt már előző délután kitelepültünk a Kevély-nyeregbe, s másnap reggel felülről szálltuk meg a csillagtúra négy útvonalát. Az indító állomásokról ekkor is korán hazatérhettek azok, akiket kímélni igyekeztünk.A teljesítmény értékelése

Igazi katonák nélkül harci cselekményeket épp úgy nem lehet elképzelni, mint romantikát az ismert, hazai terepen. Kaczúr László törzsőrmester vezetésével egykori alakulatom katonái segítettek jó kedvvel, melyet csak fokozott, hogy a Széchenyi-hegyen ezúttal nem az úttörők által főzött Fradi-kolbászos paprikás krumpli, hanem éttermi ebéd koronázta meg a sikeres hadműveletet.

Köszönjük, Kaczúr törm. elvtárs!Katonakoromban Kaczúr lepett meg azzal, hogy ők, a hivatásos katonák a nevelőink voltak. Azóta a sorkatonaság megszűnt. Egyre inkább meggyőződésem, hogy a hadsereg nevelő szerepét semmiféle honvédelmi nap, hadijáték, cserkésztábor nem tudja pótolni. Az ember nem pusztán individuum, hanem együttműködésre, fegyelemre képes, és arra ráutalt közösségi lény.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr668265816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

301782 2014.03.09. 07:33:59

Hogy én mennyire élveztem a számháborúval egybekötött harci túrákat anno a Bakonyban a Gaja-völgyében!! A közös paprikás krumplifőzésig bezárólag :) Ha valamit, akkor ezeket a bulikat igazán hasznosnak és jónak értékelték a gyerkőcök, köztük én is. Általában senki sem akart kimaradni! Naná! Jó volt olvasni és emlékezni kedves Atlasz :)

60145 2014.03.09. 08:27:32

1. Valika : A politika számháború manapság nem túl élvezetes, ha vannak emlékeink, akkor van hová bújnunk előle! Azt hiszem, a Bakony még a mi terepeinknél is vadregényesebb lehetett!

301782 2014.03.09. 08:54:08

2-re Atlasz, nem tudom a mai pol.számháborúk akkori kis "hősei" mit tanultak, mit láttak, mit éreztek meg egy-egy ilyen versengős, hőstettekkel és vereségekkel élvezetessé tett nap tanulságából? Persze akkor játék volt mindez. Nekem könnyű dolgom volt a Gaja-völggyel. A patak mellett táboroztunk, a megmérettetés állomásai általában innen indultak, aztán be a sűrűbe, ahol szóltak a madarak, általában sütött a nap és élveztük az életet :) Ja, és volt hová elbújni, bőven :)

60145 2014.03.09. 09:01:12

3. Valika : A hatásra én is kíváncsi vagyok. Azt gondolom, aki jól érezte magát, az arra emlékszik, nem a kerettörténetre. No és ha sikerült valakivel jól elbújni, az felejthetetlen lehet!

180524 2014.03.09. 09:14:48

Számháború, "kötélpálya", gránátdobás, kispuska lövészet, árokugrás, etc... Jó volt, emlékezetes összejövetelek, kis sport, élmény. Ideológiamentesen, ma is ráférne az ifjúságra... Bár tudom, ma nem lehet kihagyni az "izmusokat". Kár...

60145 2014.03.09. 09:41:00

5. maiman : Ha kihagynánk az ideológiai körítést, akkor valamelyik "izmus" ellensúly nélkül hatalmába keríthetne bennünket. Boldogabb hazákat talán nem.

180524 2014.03.09. 10:01:18

Még az 5.-höz: Fene se érti, de mi akkor nem unatkoztunk, a tanáraink, nevelőink mindig találtak értelmes elfoglaltságot. Modelleztünk, volt filmklub, sakk-kör, kis (400-as motorral) tűzoltó egyesület, judo-oktatás, akinek kedve volt, énekkarozhatott, irodalmi színpadon mutathatta meg tudását bárki, voltak szavalóversenyek, ping-pong- és más sportrendezvények, lövész-klub. Én még matek szakkörre is jártam, mert ott -ellentétben a tantervvel- logikát oktattak, racionális gondolkodást, és még sorolhatnám... Ma? A gyerekek vagy unatkoznak, vagy a számítógép előtt ülnek.... 6.-ra Igen, ez tetszik, ez a "Boldogabb hazákat talán nem."

60145 2014.03.09. 10:15:45

7. maiman : Ma is vannak olyan (magán)iskolák, szakkörök, tanfolyamok, csak jól meg kell fizetni. És vannak olyan szülők is, akik időben rájöttek, mivel adhatnak legtöbbet a gyermekeiknek. Nem a szakköri, tanfolyami kiadásokra gondolok, hanem a legdrágább valutára: az időre.

180524 2014.03.09. 10:35:10

8.-ra Nos, kedves Atlasz, igen, eljutottunk oda, hogy "csak jól meg kell fizetni. " Hááát, igen. Anno nem kellett, vagy ha igen, hát mással. Pl. munkával, kétkezi segítséggel, de egy biztos: nem volt ennyire drága... A magániskola más kategória, ahogy egyik kedvenc íróm mondta: "minőségileg más..." És most nem az oktatás színvonalára gondolok elsősorban. Második mondatoddal egyetértek.

301782 2014.03.09. 12:05:56

4. Atlasz (szerkesztő) 2014. 03. 09. 9:01 Igen, a különbségekben van a lényeg!

60145 2014.03.09. 12:43:22

9. maiman : Abban a z iskolában - és most úgy tűnik, mintha ellentmondanék magamnak - nem fizettek többet, mint egy másikban. Csak jobban. És valóban: nem csak pénzzel.

60145 2014.03.09. 12:44:16

10. Valika :)

60145 2014.03.09. 12:44:39

11. marja :)

23353 2014.03.09. 14:09:57

Érdekes de mit is csináltak a gyerekek amikor végre a budai hegyekbe kikerültek? És hogyan lehet hogy az elemibe ahova én jártam ilyesmire nem emlékszem? Csak a Nagyrétre jártunk néha, elfelejtettem milyen okból.

60145 2014.03.09. 16:00:34

15. little : Ez a legjobb kérdés! Eszembe sem jutott elmesélni azt, amiről a bejegyzés szól :)

13118 2014.03.09. 17:24:25

ebből kimaradtam. kezdődött azzal, hogy nem vettek föl úttörőnek. aztán azzal folytatódott, hogy nem voltam napközis, az sem lehettem. de ha hívnak se mentem volna, mert mint klubba leigazolt versenyző edzésekre és edzőtáborozásokra jártam.

60145 2014.03.09. 17:51:35

17. Hmmmm : Nem voltál átlagos gyerek. Nálunk nem fordult elő, hogy ne lehetett volna valaki úttörő, a kádári aki nincs ellenünk, az velünk van korszakában.

13118 2014.03.09. 18:11:00

:)))) amikor fölakartak venni, a várakozás közben bicskát dobtam a tanterem ajtajába, és pont ekkor lépett be az őrsvezető vagy ki a fene, aki tanár volt. ráadásul a bicskámat is elvette és nem adta vissza. :))

60145 2014.03.09. 18:56:18

19. Hmmmm : Mit mondjak, én sem lelkesedtem volna ilyen fogadtatásért :) de vicc nélkül, a tömegszervezetnek volt előnye, de nagy hátránya a nem fiús, nem cserkészes jelleg. Nekem nem lett volna meglepő a bicska és tőr kedvelése, tőlem számtan órán vettek el egyet... Felejthetetlen, hogy év végén is hiába kértem vissza! Mi tőröket gyártottunk az úttörő-szakkörön Kiss József Lászlóval...

13118 2014.03.09. 19:28:53

emlékszem, a mi sulinkban is volt számháborúsdi szervezve, de csak úttörőknek. kirándulásokra is együtt mentek, érdekes, a napköziseknek is szerveztek kirándulásokat.

60145 2014.03.09. 21:15:32

21. Hmmmm : Nem érvényesült a népfront-politika!

Bundi-Bandi 2014.03.10. 04:16:45

Eltelt már egy pár év, itt az emigrációban, amikor egy összejövetelen a katolikus pappal beszélgettem. Nem volt a hazai rendszer híve,de érdeklődött, hogy az iskolai rendszerben mihez és miért nem nyúltak a rendszer hívei. Neki ugyan mindegy volt, hogy minek nevezték az ifjúsági mozgalmat az elemi iskolában, de figyelemre méltónak találta, hogy az alapok az ifjúság nevelésére megmaradtak a régi keretekben. Ezeket a kirándulásokat én is kedveltem, mi nem lövöldöztünk, viszont igen kellemes nyaralásokban, heti túrákban vettem részt. A siker titka a pedagógus volt, a személy, aki az élményre és nem a politikai háttérre koncentrált. Aztán 1993-ban, amikor otthon voltam, öcsém említette, hogy mi lenne, ha telefonon fölhívnánk azt a tanárt akit mindnyájan szerettünk. Nem lehet az, kérdeztem öcsémet, hogy talán már el is hunyt? Nem, felelte az öcsém a telefonkönyvben megnéztem, még él. Mind a ketten elmondtuk egymásnak, hogy mire vittük, megemlítve öcsémmel, hogy pedagógiai munkájáért mennyire tiszteltük, az öreg elérzékenyülten válaszolgatott. Köszönöm fiuk, ez nagyon jól esett. Majd megkért, hogy ahol élek a városról küldjek egy képeslapot, mert nem az egyedüli tanítványa vagyok, aki külföldön él. Szerinte felejthetetlen napot szereztünk neki. Ma már nem tudom, hogy merre jár, de gondolataimban fel-feltűnik, szerettem a hasonló jellemeket, egy életre szóló emberismerettel adományozott meg minket. Nagyon szép volt.

60145 2014.03.10. 07:18:54

23. Bundi-Bandi: Szép történet! Az emberség valóban nem rendszerfüggő!

178873 2014.03.11. 19:41:22

Mivel korábban nem tudtam belépni, a hozzászólásomat e-mailben már elküldtem, ám most itt is megismétlem. Ifjúkorom egyik kedves olvasmánya volt Bogáti Péter Az ágasvári csata című nem is rejtetten oktató szándékkal írt ifjúsági regénye. Ez a regény jutott eszembe arról, amit írtál.

60145 2014.03.11. 21:03:14

25. solide : Csak arra emlékszem belőle, hogy számháború volt benne. Az oktatás nem fogott rajtam. Köszönöm, hogy olvastad és ezt jelezted is!

178873 2014.03.11. 21:19:48

26. Atlasz Abból tanultam meg, hogy mi emeli magasba a vitorlázó repülőt! Pl. hogy a szárny felül domború, alul sima, így a levegő felül gyorsabban mozog, akkor viszont csökken a nyomás. Ha jól emlékszem még rá. De először ott olvastam azt a Macbeth idézetet is, hogy: Nem győz soha ellenség Macbethen, Míg a birnami erdő Dunsinane Dombjára nem vonul. :))

60145 2014.03.12. 08:14:04

27. solide : Ezt érdemes lett volna nekem is megtanulni. Sajnos, máig vannak hiányosságaim...