a szabadságról és a biztonságról

a szabadságról és a biztonságról

Adam Michnik Jacek Kurońnyal és Walȩsával együtt egyike a lengyel Szolidaritás hőseinek. Szabadságküzdelmet vezettek egy totális diktatúra ellen. A lengyel nép, amely sok szenvedés árán sohasem szűnt meg tiltakozni a ráerőszakolt ígéret-paradicsom és a sivár valóság, a létező szocializmus ellen, vezetőre talált bennük. (Lengyel sajátosság, hogy ott az értelmiséget és a munkásosztályt nem volt képes a proletárdiktatúra egymással szembefordítani.)

Mint ismeretes, a lengyelországi néphatalom 1981. december 13-án hadiállapotot vezetett be a nép ellen. Ez alatt Michnik kétszer is évekre börtönbe került, mégsem  tudták rábírni arra, hogy cserbenhagyja a munkásmozgalmat, hogy külföldre távozzon.

Michnik nem hasonlít az MSZMP vezetőire, akik az előjogok és a jómód öntudatos birtokában kövéren rezgő tokával énekelték a május elsejei ünnepen, hogy Föl, Föl te éhes proletár! Semmi köze a magyar falkaforradalmárokhoz, akik kikergették az oroszokat, sem a bosszút követelő hazai álkeresztény szemforgatókhoz. Más ember. Egy kedves tanítványommal váltottunk szót róla, miatta tájékozódtam alaposabban.

Michnik a több éves börtönbüntetése utáni első napon élvezte a szabadságot, a sétát az utcán, a színeket, az illatokat, a csinos nők látványát. Boldog volt. Így érzett a szabadulása másnapján, harmadnapján is. Szabad ember, körülötte az élet csodái! Azonban egy hét elteltével megjelent benne a halvány aggodalom, amely napról napra nőtt, s végül a legnagyobb problémaként kiszorította belőle a korábbi elragadtatást.

– Hogyan tovább? Hol fogsz lakni? Enni, ruházkodni? Hiszen nincs, aki gondoskodjon rólad! Mit csinálsz holnapután, mi lesz veled egy fél év múlva? –

Évekig akkor kelt, amikor ébresztették, akkor evett, amikor adtak neki (ha éppen nem éhségsztrájkolt), A és B menü között sem kellett választania, tisztaruháról is a börtön, a gondoskodó néphatalom intézkedett, volt ingyen fürdés, fűtés, villany, stb. Tisztára kommunizmus! Vagy Észak-Korea? Mindez a szabadulásával megszűnt. Szabadságra lett ítélve, neki kellett dönteni, önmagáról gondoskodni, és ő viselte ennek felelősségét.

Ha valaki felismerte, igaza van. Ez a teremtett ember első dilemmája, aki szabadon választotta az Istennél maradás tökéletes biztonsága helyett a jónak és rossznak a tudását, melynek birtokában övé szabad döntés – és övé ennek a felelőssége. Az ember szabad – így a (lét)biztonságért küzdve  kiszolgáltatottja jó és rossz döntéseinek.

Utószó a 6. kommentet követően, a 7. kommenttel egy időben:
Nem volt szándékomban Kokó vitáját ide húzni! A parabola/példázat/tanmese csupán az ottani vita egyetlen eleméről szól: a gondoskodó államszocializmus és a kegyetlen versenyt tudomásul vevő piacgazdaságon alapuló rendszer különbségéről! 
A kommentelést kivételesen, blogjaimban először, ideiglenesen letiltottam. 
Elnézést kérek Kokótól és mindenkitől! A tiltás este 18 órától megszűnt.