Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Nach der Heimat!

2014. augusztus 03. - Atlasz.

- Az utasok feléjük fordultak, az ötvenes évek filmjei nyomán a német szó az ugató nácikat idézi.

- Az utasok feléjük fordultak, az ötvenes évek filmjei nyomán a német szó az ugató nácikat idézi.

Andreï Makine német mondata a Ki szereti a cárnőt? című könyvében épp úgy megütötte a fülem, mint a szentpétervári hajó utasaiét. A Szovjetunióban született szerző franciasága európai vonzalmainkkal kapcsol magához, azonban ugyanazokat a filmeket néztük annak idején a béketáborban, mint maga az író és hősei. A német beszéd ezekben a filmekben mindig agresszív, végtelenül ellenszenves, sátáni figurákhoz kapcsolódott, melyekhez képest a felnőttek ostrom alatti elsajátított orosz szókincse majdnem familiáris közelségbe hozta a zabráló ruszkikat: Csaszi, jaffajimaty, szicsasz, davaj... Hiszen ők voltak a filmek, könyvek, tankönyvek pozitív hősei, míg a tananyagból is száműzött Goethe nyelvén megszólalók a gonoszok.

Egy, a zsinagógában végzett idegenvezetésemet követően - miközben a csoportom Klein Marci bácsitól kétszer annyit ér, mint az ára képeslapokat vásárolt, megszólított egy ismeretlen úr. Ennek előtte periférikusan észleltem csupán, hogy valaki vendégeimhez csatlakozott. Elő szokott fordulni ilyesmi, az is, hogy az élményt megköszönik. A szavaimat megkönnyezett, szeretteit egész életében gyászoló férfi elmondta, hogy megrendítő volt számára, amit hallott. Nem kellett indokolnia, nem is részleteztük. Engem az döbbentett meg, hogy a túlélő Németországból érkezett! Abból az országból, amelynek nyelvéhez a filmbéli emberirtás, a módszeres, kegyetlen, öncélú öldöklés valóságosan is  fűződött. A "Der springt noch auf," – a magyar irodalom felejthetetlen német mondata! Föl sem merült bennem, hogy az ismeretlen férfi számára a német anyanyelv lehet, Németország a haza, az otthon, ahová - a másik szörnyállam bukása után -  Makine Oroszországából is minden elszármazottat befogadnak.

Még az "átkosban" írta számomra valaki, aki Kelet-Berlinben egy könyvkiadóban ösztöndíjas évet töltött, hogy mennyire szenvednek a németek tíz-húsz év után is a múlttól. Köztük élve nem csak hallotta-látta, hanem megtapasztalhatta egy nemzet lelkiismeret furdalását. 1970 körül Németországról – de nem az NDK-ról – írt, a németek fájdalmáról számolt be – engem ugyancsak meglepve – az elfogulatlan tanú.

Történelem- és magyartanárként az iskolai tantárgyak  ideologikus tartalmait a magam meggyőződésével is egyeztetve a haza és a nyelv szeretetét közvetítettem. Ma is azt tenném, bár nem úgy, mint akkor. Soha nem voltam agyarmagyar, más nációkkal kapcsolatban használtam ugyan közhelyeket, de sem a természetem, sem a Kádár-rendszer hazafisága nem lévén agresszív, e tekintetben nincsen sok vétkem. Így el nem ítéltem, csupán megdöbbentem rajta, amikor egy soroksári nyolcadikos a Németországba történő áttelepülés boldog perspektívájáról beszélt. A gyerek nem lett volna magyar?! Az lehetetlen. Valamit rosszul tanítottunk? Nem valószínű. A jólét vonzotta el őket? Talán.

Nach der Heimat! - és miért ne?

Neked két hazát adott a végzeted - írta Tompa Mihály a vissza-vissza térő költöző madárhoz. A történelem két hazát adott a zsinagógabeli túlélőnek, a Soroksárról kitelepített és hazájukban meghagyott sváboknak egyaránt, a határon túli magyaroknak és az ide ítélteknek szintén. Ha a haza hűtlen, akkor mire föl követelnek érdekeik szerinti hűséget és gyűlölséget ország- és nemzetrontó politikusok, általuk megrendelt, egész nyelvet és kultúrát meghamisító filmek, hamisan hangzó, ölő igék?

Hazamenni – túlmegy az ésszerűségen, a praktikumon. A születés és a halál közt mindenkinek a legszemélyesebb, önérdekű döntése. Hiszen Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. A világon. Valahol.

Nach der Heimat!


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr408265308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

328387 2014.08.03. 15:27:54

Kedves Atlasz! "Az lehetetlen. Valamit rosszul tanítottunk? Nem valószínű." De könnyű és egyszerű is az önfelmentés. Mert hiszen Ön történelematanár. Ez pedig mi?: "ostrom alatti elsajátított orosz szókincse majdnem familiáris közelségbe hozta a zabráló ruszkikat: Csaszi, jaffajimaty, szicsasz, davaj... Hiszen ők voltak a filmek, könyvek, tankönyvek pozitív hősei, ...." Ez kérem a magyar hadüzenet, a magyar hadsereg rémtetteinek, a magyar katonák zabrálásainak felemlegetése nélkül közönséges folytatólagosan elkövetett történelemhamisítás. Egy történlemtanártól. Mert ugye ott van például a Don kanyar filmsorozat, amiből csipegethetünk részleteket. Például mikor a bácsi elmeséli, hogy bevonultak Kievbe, de a németek már mindent elvittek. Ő bement egy patikába, de már csak egy tucat lázmérőt talált az asztalra kiszórva. Azt zsebre vágta. Vagy 45 közepén nagyapám miért tüntettette el a feleségével a kisméretű szentképeket? Ő nem volt katona. Segítségül mondom, hogy szamovárjuk nem volt. Ha szabad a gazda, akkor megmondom: azért, hogy nehogy a kommunizmusban szocializálódott szovjet járőr tudatlanságában a kisméretű szentképről azt higgye, hogy Oroszországból zabrált ikon. Mert akinél szamovárt vagy ikont találtak, már mehetett is málenkij robotra. Például ezt is taníthatta volna.

290566 2014.08.03. 15:32:09

Sok mindent eszembe juttatott szöveged, jó kis katyvasz lett belőle...A Szállnak a darvak idealizált, de mégiscsak megrendítő hazaszeretete, Erich Maria Remarque szivettépő németsége, Gotehe, hiszen mindenki önmaga Eckermannja - , a mélységes sajnálatot is, látván, ahogy a ráció elhagyja azt a hazát, ahol élni-halni kéne az egyetlen, újra nem élhető életét..., a lépcsőről és a fejekből kiebrudalt József Attilát, 'Édes hazám fogadj szívedbe'...és igen, Ábel is...már nem cserél szívet, aki hazát cserél...? Klein Marci bácsit én is meghallgattam, a soha haza nem térőkről prózában és dalban is...:) :) :)

13118 2014.08.03. 15:42:04

nekem sincsenek olyan élményeim, hogy a Kádár-rendszer hazafisága agresszív lett volna. a szocialista embertípus erőltetéséről már más a véleményem (öltözködés, hajviselet, munka, szórakozás, család, stb.)

60145 2014.08.03. 15:46:26

1. ZorróAszter : Zárjuk rövidre: igazad van. Épp ideje volt, hogy valaki megállapítsa rólam.

60145 2014.08.03. 15:53:01

2. Évalajos8 : Való igaz, ezek a dolgok nem egyszerűek. Aki azt hiszi, az vagy buta, vagy hazudik. Irodalmi példáidat, tudom aktuálisabbakkal is tudtad volna folytatni - de nem tetted. Ez a mérték! Marci bácsival jó barátságban voltunk, amíg élt. A város első számú idegenvezetője azonban, amíg beszélő viszonyban voltam vele, azzal dicsekedett, hogy: "Kizavartam az öreget, b...meg! Ki én! nekem ne énekeljen itt!"

60145 2014.08.03. 15:58:14

3. Hmmmm : A szocialista embertípus, a szocialista erkölcs - az ám! Mekkora etetés volt! Az a hazafiság, amely az elért eredményekre épített (amelyek olyanok voltak, amilyenek), erkölcsösebb volt, mint a másokat lenéző, a múltból csak pozitív, vagy pozitívra igazított példákkal operáló. No, ezt tanítanám másként.

328387 2014.08.03. 16:14:25

4. Atlasz (szerkesztő) 2014. 08. 03. 15:46 Bocsánat. Nem gondolom, hogy Ön a fő felelős azért, hogy sorban állítják a szobrokat a háborús uszítóknak, és lassan Szálasi rehabilitálása kerül napirendre. Ne adj Isten ezek nyomán egy újabb háború. De annál több, mint hogy "Valamit rosszul tanítottunk? Nem valószínű."

Bundi-Bandi 2014.08.03. 16:36:33

Meglep az írás utolsó paragrafusa, mintha Little észak-amerikai etnikai beszámolóját kommentelve ellenvéleményed lett volna. Bár maga a téma érdekes, talán hozzátenném az enyémet is, mert az érem másik oldaláról, tapasztalatból írok. Közénk, ide az emigrációba csak a svábok jöttek vissza. Néha felbukkan egy zsidó név is, de ők igen ritkán tagjai a közösségnek, amely vagy vallásos, vagy némileg zártkörű, amellett valószínű, hogy orvosok, ügyvédek, kereskedők, akiknek egy új világban mindenki az ügyfelük. De a svábokkal való viszony, még ha ismertem olyant is, aki a kitelepítést meg nem bocsájtotta, ez a többségét nem érdekelte, elmesélték módozatait, de soha nem okolták kanadai környezetben a magyar közösséget. Mindig nevekre emlékeztek, akik nekik ártottak, amúgy jól érezték magukat magyar kulturális közegben, házasodtak is benne. Él itt az épületben egy 80 éves hölgy Mária, él ugyan egy másik magyar is, aki nem igen akar magyarul beszélni, bár sok időt tölt el kétévente Magyarországon. Mindhárman Sopron környékén születtünk. De Mária különleges, apja magyar katonaként esett el a fronton, két bátyja a német hadsereg halottja volt, míg a legidősebb szintén magyar katonaként hadifogságból tért vissza és rá nem vonatkoztak a kitelepítési intézkedések. A háború alatt árva lett, bekerült a soproni karmeliták árvaházába, ahol remekekül megtanult magyarul, az addig csak németül beszélő fertőrákosi lány. Majd miután egyedül maradt csatlakozott az özvegy, de kitelepülő nővéréhez és önként elhagyta az országot. Elmesélte, hogy több sváb lánnyal együtt varrodában dolgoztak, szemben velük kitelepített szudétanémetek voltak, akik mérgesen szidták őket, ha magyar népdalokat énekeltek. Három nyelven is beszélve, mindig magyarnak tartotta magát, lakása tele magyar és külföldön sikeres lett magyar színészek, írók, zenekarvezetők dedikált fényképeivel, Petőfi verseivel. Hazai látogatásaikor felkutatta az árvaházból ismert nőket és férfiakat, Magyarországról olyan hazafias gondolatai vannak, amit senki sem olvas a Népszabadság írásaiban. Hogy mi tette őt és sok svábot olyan nosztalgikussá Magyarország iránt, holott kijelentik, hogy ez a mai nem az, amit velük ott hagyattak, sokszor elgondolkodtató, s hogy értékrendszerükben mennyire ragaszkodnak olyan normákhoz, aminek ma már se híre, se hamva otthon. De szülőföldnek nevezzük azt a tájat ahol megszülettünk, dombjai, völgyei, amit először megláttunk ugyan úgy mindnyájunké, mintha nemzetiségi kérdés nem is létezne. Jus soli, jus sanguinis. Talán ezért is vonzódtak az emigrációhoz, hiszen azok egykor szintén az elvesztett normákat kezdték újra építeni a külvilágban.

60145 2014.08.03. 16:46:17

7. ZorróAszter: Rendben. Az örömmel emigráló gyerek kapcsán véltem úgy, hogy hazaszeretetet, magyarságot, hazafiságot illetően valószínűleg nem tanítottunk annak idején rosszul. A Donnál fél fülére megsiketült kollégám sem. A témát ki lehet terjeszteni, de az már nem az én jelenlegi közlendőm.

60145 2014.08.03. 16:55:14

8. Bundi-Bandi : ez volt littlénél a kommentem: "Sohasem gondoltam elhagyni Magyarországot. Ma már megértő vagyok, ha itt hagynak bennünket, akik tehetik. Azelőtt a népi demokráciából, most meg az illiberális demokráciából menekülnek. Pedig legtöbbünk általában elfogadja ezt a mi szegényebb országunkat, ha van munka, perspektíva - és ha nem ér egészen az állunkig a szar. Mit lehet ezen szeretni?" Nem ellenvéleménynek szántam, annál kevésbé, mert részben littke hatására írtam a fentieket. De mint mindennek, az én szövegemnek is több előzménye lehet. Sajnálom, hogy nem írsz blogot, hiszen most is egy nagyon érdekes történetet közöltél! Ebből úgy tűnik: valóban nem lehet nemzeti vagy nemzetellenes skatulyákba gyömöszölni az egyes embereket. A hovatartozás mindenkinek a legszemélyesebb döntése. Egyetértünk?

13118 2014.08.03. 16:58:28

8. Bundi-Bandi (látogató) és még mennyi másoknak is szülőföldje ez az ország a svábokon kívül, magyarnak is vallják magukat, de mindig akadtak eddig olyanok, akik ezt elvitatták tőlük. ma sincs másképp.

328387 2014.08.03. 17:03:13

Kedves Atlasz! Valami kis hiba mégiscsak történt, ha azon vitatkozunk, hogy félmilllió vagy csak kétszázezer ember vándorolt ki az elmúlt negyed században.

301782 2014.08.03. 17:35:57

Régóta gondolom úgy, hogy a "hazát" viszi magával az ember, akárhová veti a sors, szükség, bármi. EZÉRT NEM hiszek a röghöz kötöttség fennhatóságában! Ugyanakkor elismerem, hogy egy vidéket lehet szeretni, bele lehet szeretni. Akárhol. üdv Valika

Bundi-Bandi 2014.08.03. 17:44:27

Re:10 On Emlékszem erre a hozzászólásra, és nem erre gondoltam, hanem volt ott Kokotól egy válasz amivel egyetértettél, sajnos egy néhány mondata légből kapott volt, tartalmilag hamis, nem tapasztalatra épített. Itt ezen a fórumon kevés blogírót olvasok, igaz máshol nem is tevékenykedek, gondolom megérted, hosszú már a külföldön eltöltött idő, ha észrevetted, hogy hozzászólásaim kifejezetten ellenséges, személyeskedő választ vált ki egy pár emberből, másokat kerülök, mert a végletekig ostobának tartom gondolataikat. Az a kevés, véleményem szerint kellemes, intelligens, mások véleményét becsülő jellem viszont visszajelez, egyet ért vagy sem, de felfigyel, hogy mennyi különböző tapasztalat lehet egy azonos kérdésben, és még távol a szülőföldtől mi mindennel lehet a gondolatot bővíteni. De kevesen vagyunk akiket az élet politikamentes hétköznapja is érdekel. Kikerülni nem lehet ugyan, de minőségi normákkal lehet kezelni. Nekem öröm ha ilyeneket olvasok. Belépni nem tudok, pedig már Little kérésére is kacérkodtam, hogy kifejezetten emigráns élményekkel, élettapasztalatokkal írhatnák valamit, hiszem kedvenc időtöltésem volt a sok átélt, vagy megfigyelt, hallott történet leírása. Az újság technikailag döcög, mi az, hogy hibás jelszó, vagy nicknév, már bocsánat ilyen jelentéktelen dolgokra tudok emlékezni..., aztán a múltban váratlanul beengedett.... Hmmm-nek. A téma kimeríthetetlen, életemben sok nemzet fiaival találkoztam, a témát elkezdtem a Facebookon, de kevés érdeklődőre talált, félreértettem, az ott családi oldal, napi élményekkel. Off

60145 2014.08.03. 17:46:08

13. Valika : Egyetértek! A haza bennünk van, az biztos, akár a család, az otthon. Ámde ha kisajátítják! (Arra utaltál, amivel a bejegyzést lehetne folytatni: valószínűleg létezhet hely, akárhol, amerre sohasem jártunk, de ahová mégis hazaérkezünk. De tudod, kedves Valika, hogy én nem szoktam kalandozni, csapongani. Ez a téma más lapra, akár a Tiédre tartozik!)

328458 2014.08.03. 17:51:17

Azt gondolom - talán ebben nem kis része van a családi környezet adta 'igazságérzet' - ből fakadó mérlegelés eredményének - mindenkinek hazája ( születési, neveltetési hatása folytán ) iránt valós elfogultsággal kell élnie. ( hazaszeretet ) De a történések egy ezen 'felülemelkedett' nézőpontból értelmezhetőek elfogódottság nélkül. A történész, történelem tanár nem lehet elfogódott, mint a bíró, akinek nem a személyi érzelme, hanem a cselekmény jogi kerete szerint kell döntenie. Sajnos korábban IS, és ma IS e hivatás nem eléggé van 'átitatva' ezzel a 'felülemelkedettséggel', ezért vannak sokan akik téves ismertek alapján - tanulmányaik, olvasmányaik során szerzett - alakítják ki véleményüket a tények teljes félreértelmezése okán, így nevezik az 1990 előtti időket ' átkosnak ' ! Ha valaki az azóta eltöltött éveket IS veszi alapul igazán nem tehet ilyen kijelentést, kivált történelemtanárként, vagy valami baj van az emberségével !

301782 2014.08.03. 17:52:50

15. Atlasz (szerkesztő) 2014. 08. 03. 17:46 Egykor egy Jus poszt kapcsán fogalmaztam meg a most leírt hsz-emet (is). A szeretett hazát (lényt, bármit, ami köt valahová) egy árulás /csalás/ után vagy elhagyjuk, vagy elfogadjuk a megváltozott helyzetet. Praktikus okok esetén talán könnyebb, igaz ez most paradoxonnak tűnhet, mégis így vélem. Egyszerűen képesek vagyunk arra, hogy otthon alapítsunk a "hozott anyagból". Szubjektív véleményem szerint, persze. Egyébként igazad van. Személyiségfüggő a döntés, mint általában minden esetben. Vagyis személyes.

178873 2014.08.03. 17:58:03

Áttételesen felidézted egy regény élményem (nem Makine, mert az ugye direktben lenne). Christoph Hein: Honfoglalás

60145 2014.08.03. 18:08:34

14. Bundi-Bandi: Kokóval szoktunk vitatkozni, eredeti meglátásait érdeklődéssel olvasom, de nem mindenben értek vele egyet. Igen, azt írtam Kokónak: "Ilyesmi jár az eszemben nekem is." Vagyis gondolkozom rajta. Most leírtam, hogy mire jutottam. Ez nem sok, tudom. A nolblogról írott véleményeddel teljesen egyetértek. A Facebook szerintem nem jól helyettesíti a blogfelületet. Nehéz áttekinteni a szöveget, hiszen nem lehet jól szerkeszteni, bekezdésekre, paragrafusokra bontani. Az olvasó nem akar rejtvényt fejteni, és irtózik az eposzi terjedelmű szövegektől is. Ha az ember rövid, félreérthetik, ha túl sokat magyaráz jobbra-balra, nem tudják vagy nem is akarják követni. Ilyenek vagyunk. Aki meg fütyül az olvasókra - az írjon bele a világba egy ismeretlen weboldalon. Ne hagyd magad a bejelentkezéssel kapcsolatban. Amikor nincs más programod, kellő türelemmel összejöhet a blog.

60145 2014.08.03. 18:10:04

11. Hmmmm: Nem tudok olyan országról, többségről, nemzetről, amelyik elűzte, üldözte, kitaszította volna a kisebbségeit. Épp ellenkezőleg! De nálunk most minden másképp volt, mi több: lesz is!

60145 2014.08.03. 18:19:43

Kedves 16. relatív , különbség van az átkos és az "átkos" jelentése között. Egy kiváló újságíró, Horváth Dezső még az "öregátkos" kifejezést is használta - a Rákosi-korszakot érve alatta. Ha fiatal vagy, meg fogsz lepődni: a Kádár-korszakban az átkos az imperialista, kapitalista, rothadó, halódó kapitalizmusra vonatkozott, azt átkozta a média (stb.) amelyet persze a köznép ezzel a szóval nem elítélt, hanem a reá vonatkozó pártpropagandát tette nevetségessé. Igen, a Kádár-rendszer sok tekintetben valóban átkos volt, egészében azonban a "béketáboron belül" a legoptimálisabb megoldás. Ezért ma már ismét ironizálhatunk ezzel a jelzővel.

13118 2014.08.03. 18:24:25

20. Atlasz (szerkesztő) zavarba hoztál. vagy nem értem. hogy ne menjek túl messzire időben sem: kitelepítések országhatáron kívülre. igaz, kaptunk is szlovákiából magyarokat. hogy Kertész Imrétől elvitatták a magyarságát nem kunszt, mert maga se szimpatizál a magyarokkal és ennek hangot is adott. de Kertész Ákostól már hivatalosan állami szinten vonták vissza díszpolgárságát, aki menedékjogot kapott Kanadától.

60145 2014.08.03. 18:31:00

17. Valika : Egyetértek! Eszembe jut egy magyarországi német, akiből magyar költő lett (magyar hazafisága magától értetődik), s az emigrációban a honvágy öngyilkosságba kergette. http://hu.wikipedia.org/wiki/Ker%C3%A9nyi_Frigyes (Szerintem egy filmrendező, talán Bacsó, innen vette a motívumot, mellyel folyékony, izzó vasba öngyilkoltatta az ötvenes évekbeli hősét. De akkoriban, egészen a kádári konszolidációig - nem ez a halálnem jellemezte a magyar valóságot: "A kádári megtorlás utolsó kivégzésére 1961. augusztus 26-án került sor, ezen a napon adták hóhérkézre Hámori Istvánt, Kovács Lajost és Nickelsburg Lászlót. " Eörsi László Élet és Irodalom, 2011. június 17. ?

60145 2014.08.03. 18:32:16

18. solide: Nem gondoltam rá, nem olvastam. Ott kellene hagyni a tévét...

60145 2014.08.03. 18:40:13

22. Hmmmm : Úgy véltem, folytatom és megerősítem, amit írtál, anélkül, hogy túl konkrét lennék. Ezzel a mondattal: "De nálunk most minden másképp volt, mi több: lesz is!" csak a mai állami ideológia abszurditására akartam utalni. Eltekintve attól, hogy nekem is sokkal több bajom volt magyarokkal, mint nem magyarokkal, mivel az utóbbiakkal alig találkoztam, mindkét említett nagy magyar író dolga és joga, hogy magyarnak vallja-e magát, vagy sem, és bármely esetben utálja a magyarokat, vagy sem. Az utóbbit nem venném magamra, hacsak nem személy szerint nekem szánnák, bár mindenképpen rosszul esne hallani, olvasni. Igen, vannak hazafias érzelmeim.

178873 2014.08.03. 18:43:13

24. Atlasz Csak annyiban kapcsolódik ide, hogy a történet főszereplője - akiről mások mesélnek - gyerekként kerül családjával a kitelepítés után a Szudéta-vidékről leendő NDK területre. Aztán persze a történet már az egyesített Németországban zárul. De, mondom, csak áttételesen idéződött föl bennem.

13118 2014.08.03. 19:19:07

25. Atlasz (szerkesztő) jah, félreértettem. ha és amennyiben a hazafiságot egy pozitív érzelmek összességének képzelem és értelmezem, akkor mára, ezalatt a 25 év alatt, nálam közömbössé lett.

60145 2014.08.03. 19:32:32

27. Hmmmm : Én meg, mint manapság mondják: túlspiláztam a 20.-ban. De vedd figyelembe, hogy a haza nem eladó, de azért kiárusítják az állampolgárságot. Nem hinném, hogy csak kínaiaknak. Vajdaságból érkezett ismerőseim, akik nagyon nehezen jutottak hozzá, mostanában becsapottnak érzik magukat, mert boldog-boldogtalan ingyen is megkapja azt, ami korábban értékes volt. Az én hazafiságom akkor kapta az első nagy pofont, amikor a kokárdából pártjelvényt csináltak.

178873 2014.08.03. 19:42:10

Eszembe jutott még valami! Bár, ez picit tulajdonképpen csalás. :) "Magyarul nincs rá megfelelő szó, de a németek Fernweh néven ismerik az egyszerre boldogító és fájdalmas vágyakozást egy távoli táj után, ahol talán még soha nem jártunk, ahová valami mégis ellenállhatatlanul vonz minket." (Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna)

60145 2014.08.03. 20:01:20

29. solide : Csalás vagy sem, dőreség volna tagadni! Nekem is eszembe jutnak könyvek, nem csak mindig a nők! Még ha nem is mind Leonóra!

12702 2014.08.04. 00:59:41

A németek még ma is kollaborálnak a zsidókkal annak a néhány háborus vélt bűnösnek a felkutatásán akik kb egy évtizedig regnáltak. Azonban a felbujtóik elfelejtették befizetni őket a következő fordulóra mikoris a közel fél évszázadig gyilkoló, elnyomó , embereket, országot, a társadalom 90%-át tönkretevő komcsikat kellett volna felelőségre vonni felakasztani internálni, kivonni a forgalomból ahogy a nácikkal tették. Szerencsére a németekben maradt annyi öntudat és becsület, hogy az ószövetségi felbujtás nélkül is megvetik és kireksztik a volt komcsikat. Nem úgy mint nálunk ahol éppen a zsidók szárnya alatt és fizetett támogatása mellett pofátlankodnak a komcsik még húsz évig libsinek álcázva magukat megalázva azt a sok millió magyart akiket éppen ők ketten tettek tőnkre az országgal együtt. Szerencsére nekik is leáldozott az utóbbi öt évben mégpedig mindörökre megszabadultunk tőlük. Legyen most már megvetés a sorsuk Magyarországon is.

60145 2014.08.04. 04:49:58

Amíg a vád bizonyítva nincs, addig csak gyanúsított van. A nácik rendszerét hatalmas véráldozatokkal döntötték meg, a szovjeteké magától összeomlott. A békés hatalomátadás jutalma nem lehetett azonos a Ceausescu házaspárééval. Az Ószövetséget a német hívők veled ellentétben valóban tisztelik, s nem tekintik felbujtó anyagnak, hanem "csak" Isten igéjének. A zsidó és sváb származású magyarok megölése és elüldözése, emigrálása a mi veszteségünk. Nemhogy tönkretették volna az országot, de felvirágoztatták. Ők teremtették meg a polgári Magyarországot, amely most fél-ázsiaivá kezd alakulni. Megvetésem azoké, akik ezt elkövetik. Mi a véleményed a témáról? A svábok hazaszeretetéről?

gordius 2014.08.04. 09:19:05

az írásod, mint mindig most is gondolatébresztő, tetszik... csak annyit tennék hozzá, "Haza csak ott van, hol jog is van, S a népnek nincs joga." - jelenleg így élünk...

60145 2014.08.04. 09:56:27

33. gordius: Igazad van! Holott Petőfi óta változott a világ! Mert a jog ma már neki sem volna elég!

328387 2014.08.04. 12:33:09

32. Atlasz (szerkesztő) 2014. 08. 04. 4:49 Abba, amibe Szovjetunió belebukott, abba az Egyesült Államok is belebukhat 25 évvel hidegháború után. Elég ránézni az államadósságára: 18000 milliárd dollár. 2008-ban igencsak közel volt hozzá. Ne legyünk kiváncsiak arra a világra, ahol ez a 18000 milliárd dollár egyszerre leszámítolódik.

60145 2014.08.04. 13:42:58

35. marja :)

60145 2014.08.04. 13:43:53

36. ZorróAszter : Bizonyára.

13066 2014.08.04. 20:47:01

Szia, tegnap sétáltam a rakparton, majd a Szabadság-téren látottak kapcsán jutott eszembe a következő: 1977-ben voltam az NDK-ba csereüdültetés keretében, és elmentünk Ravensbrück-be is. Diter az idegenvezetőnk a következőket mondta: sajnos meg nem történté nem tudom tenni a II. világháború borzalmait, de egyet igen, hogy mindent megteszek azért, hogy ezek az embertelen cselekedetek ne ismétlődhessenek meg.....

328458 2014.08.04. 20:59:43

Kedves Atlasz, talán nem sikerült korábbi bejegyzésem értelmezned, és a továbbra IS várom egy volt történelem tanár indokait az általa használt 'átkos' fogalom egy bizonyos történelmi időszakra vonatkozóan, a tények alapján. Amennyiben erre nem vagy hajlandó, akkor azt IS egy válasznak fogom fel, és a megértem a sokaságot akik helytelen történelmi tudással rendelkeznek, mivel az oktatásuk olyan volt, amilyen. Nem mindenki szerencsés, aki a családjában már megfelelően elfogulatlan tájékoztatásban részesülhetett.

60145 2014.08.04. 20:59:47

Kedves 39. doremi, igen, ez az egyetlen lehetséges, tisztességes német és magyar álláspont! Annak az izének a felirata pedig ma ezért kártékony.

12702 2014.08.07. 00:49:41

ad. 32 Csak ennyi: https://www.facebook.com/notes/3850780424390/

12702 2014.08.07. 01:07:56

No már itt is olvashattad volna, ha nem lennék kitiltva évek óta a frissülőből: http://rodosto1.nolblog.hu/archives/2012/09/27/Akkor_en_milyen_magyar_vagyok/

60145 2014.08.07. 07:03:34

43. rodosto: Valóban nem olvastam.
süti beállítások módosítása