Atlasz voltam

Atlasz.

Madame Bovary, c'est moi!

2014. november 20. - Atlasz.

- avagy Olga Arbelina bűne

- avagy Olga Arbelina bűne

Nem Flaubert hősnője a téma, aki az irodalmi legenda szerint az író maga volna, tehát nem az a hölgy, akit – legalább hírből – mindenki ismer. Szokás egyetlen elegáns utalással – Én vagyok Bovaryné! – érzékeltetni, hogy az írónak, mindegyiknek, akár véle ellentétes nemű figurája is lelkéből lelkedzett gyönyörű magzata, onnan kiszakadt-kiszökött animája. Manapság, az LMBTQ stb elismerésének világában az ember semmin sem csodálkozik, azonban először kimondani nagy bátorságra vallott. Művészi szublimáció nélkül nem is lehetséges. Thomas Mann például saját lelkének mélységes mély kútjaiba is leszállott, de amit talált, azt naplóiban megsemmisítésre szánta. A Halál Velencében tabusértő varázslatában, vagy akár a Mario... nem jelentéktelen mozzanatában felsejlik a titok. Személyiségünk nemi meghatározottságát, irányultságát jobban védelmezzük, mint a szabadságot…

Az elegáns utalások kétségbevonásához is bátorság kelletik. Az ember inkább bólint, mintsem felfedje: fogalma sincs, mire illene gondolnia. Bovaryné maga az író, véljük, a teasütemény – madeleine – illata ismerős – ó hogyne, Prousttól!  – noha a regényfolyamot nem olvasta senki, a címe – À la recherche du temps perdu magyarul a 2 x 2 józanságának poétáját idézi számunkra. Ahogyan a mi költőnk a verscímbe, úgy emeli Proust szavait – Dosztojevszkijével együtt – könyve mottójába Andreï Makine.

Torlódnak a kultúrák elemei, a francia és az orosz és a magyar, akár a lélek börtönében a vétkek, bűnök, vonzódások. Tudós munka szétszálazni, de az embert nem érdekli az analízis. Az anatómiai részletek csak József Attila Ódájában gyönyörködtetnek. Beérem asszociációkkal, és az író és a fordító nyújtotta élménnyel. Makine regénye csupa hétköznapiból felemelt egymásba fonódó ünnepivé vált varázs. Félelmetes.

Női dolgokról, női lélekről – férfi lévén – testmentesen nem tudok gondolkodni. Flauberttel együtt lélekben nővé kell válnom, hogy Mme Bovaryt megismerjem, magamévá tegyem, és ővé váljak.

Az asszonyt azonban nem a regényből ismerem, bár úgy illenék, hanem egy filmből a címszereplőn keresztül. Itt másfél perc mindössze, néhány felismerhető kulcsszóval: szerelem, kétségbeesés, kaland – és így tovább. Az asszonyi lélek finom rezdülései, testbeszéde, Isabelle Huppert játéka, ahogyan Flaubert megírta. Lehet szeretni, megvetni, gyűlölni, de érteni is, – ha ő én vagyok. Legalább addig.

Azután ugyanő ismét. Une affaire de femmes. Iszonyú dráma.

Amikor Makine regénye olvastán ez a film, ez a sors ezzel az arculattal felmerült bennem, az író alig késlekedve két oldalnyit, bele is szőtte az esetet – a kázust! – a szövegébe. Franciaországban a nő bűne és tragédiája a nemzeti emlékezet része. Itt a műnek nem a kulcsa, hanem ráhangoló adaléka. Egy hétköznapi asszony, aki lehetne anyád, nővéred, szeretőd és gyermekeid anyja, guillotine alatt végezte. Női ügy. Keserűbben: Asszonyok dolga. Meg a tiéd, barátom, ha ember vagy és férfi, mint Falubert, Makine, Mann – és annyian mások.

Maga a tabu ez a regény, Olga Arbelina bűne. Édes, vonzó, kárhozatos és mocskos.

„Aznap vagy talán a rákövetkező este egy gondolat hasított belé fájdalmas-szép igazságával. Ha szerelemnek nevezhető, amit ők átéltek, akkor ez tökéletes szerelem, mert áthághatatlan, mégis áthágott tilalom sújtja, ezt a szerelmet csak isten látja, mert förtelmességében elfogadhatatlan az emberek szemében, ez a szerelem olyan, mint egy másik élet örökké tartó első pillanata...

Gondolatai hónapok óta az elgondolhatatlanra lyukadtak ki. Nyugtalanította, hogy most visszatértek. Az érzékek világos és néma egyszerűségében szeretett volna maradni. Igen, visszatérni a tűz illatához, a behavazott ágról lehulló zúzmara légies porzásához... De gondolatainak láncolata most azon akadt fenn: "Ennek a gyermeknek talán ez az első és utolsó szerelme. És nekem? Nekem is ez az első és utolsó szerelmem, mert soha senki nem szeretett így, ezzel a perzselő félelemmel, hogy fájdalmat okoz. Soha senki nem fog így szeretni..." Ezeknek a szavaknak az igazsága makulátlan volt, ha azonnal kimondta őket, felkavarták. (174. p)

Princesse Arbelina, c’est moi!

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr938265334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

178873 2014.11.20. 16:46:09

C’est possible. On voit sur la Terre toutes sortes de choses. :)

328387 2014.11.20. 16:53:36

Woody Allennek van valami novellája, amiben egy varázsló kínál virtuális utazásokat regényekbe. Woody Allen beül a varázsládába, a varázsló meg behajítja mellé félvászonkötésben kedvenc Bovaryné regényét, és Woody máris ott találja magát a kertben amint Bovarynéval flörtöl. Ez így megy hetekig. Woody Allen már majdnem célhoz ér Bovarynénál, mikor beüt a katasztrófa. A varázsló tévedésből a Bovaryné helyett egy Differenciálegyenletek megoldása című könyvet dob be melé ládába, és egy feddühödött integrál agyonüti haragjában szegény Woodyt.

328387 2014.11.20. 17:05:23

Ja! És eközben egy francia gimnáziumban egy diák felkiált: - Tanár úr! Ki ez a kopasz zsidó itt a 121. oldalon, aki Bovarynét tapizza a kertben? :o)

23353 2014.11.20. 17:44:08

Nagyszerű poszt. MB-t én is olvastam, sok sok évvel ezelőtt. Most van a ritka alkalom hogy büszkélkedhetek ezzel.. Omar Pamuk könyvében, Isztambul, röviden ír Flaubert utazásáról. Isztambulba is ellátogatott, szifilisét esetleg ott kapta....

60145 2014.11.20. 17:50:21

1. solide : Ce est ça! Sur la Terre, mais n'est pas dans le ciel - a Votre avis.

60145 2014.11.20. 17:52:02

2-3. ZorróAszter : Woody filmjeivel úgy vagyok, mint a differenciál-egyenletekkel. A humora - az más!

60145 2014.11.20. 17:53:37

4. little : Azért nem vagyok meglepve! Nem vagy dicsekvő filosz, az biztos! És köszönöm!

180524 2014.11.20. 18:08:44

No, ilyenkor irigyellek titeket, kedves Atlasz és solide. Kattintom én az első linket, később a negyediket és az utolsót, hát biz a' flanszia... Még jó, hogy magamtól is ösmérem a legendát, s az írásod remek kis "összehasonlító paralel"-ként meggyőző, miszerint "MB én vagyok". Be kell valljam, elég rég olvastam, de "előttem van". Huppert kisasszonyt igen kedvelém, akár Marléne Jobert kisassonyt es, bár ő itt nincs érdekelve...:-)) Olga még vár rám.

Batlasz 2014.11.20. 18:12:45

Forza Lazio Atlasz :D:D:D:D:D: Avanti ragazzi di Buda :) :) :): ): )

60145 2014.11.20. 18:26:05

7. Hmmmm :)

328387 2014.11.20. 18:30:21

6. Atlasz (szerkesztő) 2014. 11. 20. 17:52 Akkor ha jól értem, a novelláiért nem rajong.

60145 2014.11.20. 18:59:48

9. maiman: Az ember azzal főz, kedves maiman, amije és amennyije van neki. Nem találtam azonnal magyar belinkelni valót, de az elsőből elég volt a cím. Az á la recherce alá bizony kellett volna keresgélnem tovább. Ezek, ha csak sejtettek valamit, akkor is hasznosak voltak. Az utolsó filmkóstoló azonban keveset adott, ez tény. Ennek az volt a funkciója, hogy ne szószátyárkodjam. Összegezve: vigyázni fogok ezután, hogy ne kövessek el ilyen udvariatlanságot! Isabelle Huppert azt csinál magából, amit csak akar. A másik művésznőről csak benyomásaim vannak.

60145 2014.11.20. 19:00:42

12. ZorróAszter : Vannak?

301782 2014.11.20. 19:14:07

"Szokás egyetlen elegáns utalással – Én vagyok Bovaryné! – érzékeltetni, hogy az írónak, mindegyiknek, akár véle ellentétes nemű figurája is lelkéből lelkedzett gyönyörű magzata, onnan kiszakadt-kiszökött animája" Naná, egyből Molnár Ferenc és egyik hősnője - kamaszlány alteregója - Irma perdült elém egy régi, nagyon kedves olvasmányélményből. Naná, hisz nagyon sokszor olvastam már. Zenélő angyal. Saját lelki viharait írta Molnár és persze, hogy minden író így van evvel. Férfi? Nő? Mindegy az. Lényeg az érzés. Ady macsóságában az érzéki, kiszolgáltatott nőiességet rejti...ki elől is?....Thomas Mann a csúcs - nekem. +++

328387 2014.11.20. 19:39:27

6. Atlasz (szerkesztő) 2014. 11. 20. 17:52 "Vannak?" Mondom. Ez is az ő novellája.

328387 2014.11.20. 19:42:40

A kötet címére nemlékszem, de talán a Lelki jelenségek vizsgálata című lehetett.

60145 2014.11.20. 19:49:41

15. Valika Adyval megleptél, hihető!

60145 2014.11.20. 19:50:11

ZorróAszter : Köszönöm!

328387 2014.11.20. 20:30:44

Én is köszönöm hogy meghallgatott.

180524 2014.11.21. 08:20:10

13. Atlasz Kedves Atlasz, nehogy megrovásként értsd szavaimat, hisz nem annak szántam. Egyszerűen csak sajnálom, hogy nem tudok flansziául, ennyi az egész..:-)) Viccet félre, köszönöm az írást, ugyanis egy remek karácsonyi ajándékötletet is adtál, Makine könyvét megveszem.

78126 2014.11.21. 09:37:14

C'est extra!!! ;-)

58395 2014.11.21. 10:35:23

Tartozom egy vallomással. Nem olvastam. Filmben sem láttam... Bovaryné fogyatékos vagyok...:-)) Egy tuti, férfitestben férfiként érzek és gondolkodok... Meg emberként természetesen... A "Halál Velencében" mélységei nem érintettek meg, mert nem tudtam valódinak érezni Thomas Mann érzéseit...

60145 2014.11.21. 18:22:33

21.Kedves maiman : Ellenkezőleg! Segítettél!

60145 2014.11.21. 18:24:39

23. Kokó : Bizony van ez így. Talán a Bovarynét ezért nem tudtam elolvasni.

60145 2014.11.21. 18:27:06

22. Merci beaucoup, ma chere Anemone!

290566 2014.11.24. 18:26:52

Hű. Makinet kell olvasnom, sürgősen... :)

60145 2014.11.25. 07:14:28

27. Évalajos8 : Remélem, nem bánod meg! Nekem is ajánlották - és ellentétben egy másik, kiváló hírbe került íróval - sikeres lett a találkozás!

60145 2014.11.25. 17:17:12

29. marja :)