- és az európai!
- és az európai!
mondta Atatürk barátja, a kurd orvos.
Ezt az embert az iszlám ellenségének, sőt Isten ellenségének mondták. Az efféle megbélyegző jelzőket más vallási közegben is kiosztják. Ha az államhatalom és a vallás összefonódik, bárki az „igaz hit” martalékává válhat.
Könnyed párhuzam: a hatvanas években a szegedi tanárképző főiskola két oktatója Zoltán napi borozgatás közben mérte össze saját kommunista igazhitét a másikéval. Nem az ismert író, a korábbi bokszoló, Gerelyes Endre volt az, aki másnap sálba, napszemüvegbe öltözött… Döntse el, aki akarja, hogy a hitelesítő plezúrokat a bor okozta (s az átkozott likőr), vagy a vakhit, esetleg a kádári Magyarország bolsevik dogmáktól viszonylagosan szabad, majdnem szekularizált környezete, ahol efféle vitákra egyáltalán sor kerülhetett.
Az Ottomán Birodalom nemzeti államokra bomlása után a szekularizáció a Török Köztársaságban sem járt áldozatok nélkül. Leparancsolták a fejekről a fezt, kötelezővé tették az arab helyett a latin betűt, éppen Abdullah Cevdet tanácsára. Kemál Musztafa Atatürk megparancsolta: Minden török tanuljon meg olvasni! Az első világháborút követő kegyetlen szenvedések közepette történt, nagyjából akkor, amikor Horthy-rendszer visszafordult az éji homályba régi dicsőségünket keresni, és díszmagyarba öltözve trianonozni kezdett. A második, végleges Trianont nem kerülhettük el így, míg a törökök ellenálltak a háborúba csábításnak. Vezetőik tudták, hogy nincs ingyen leves. Erről a mai trianonozók, táltosok, mirzák és bégek meg szoktak feledkezni.
Törökország, az egyetlen szekularizált muszlim állam nem kapta az európai civilizációt ingyen. Erdogan miniszterelnök, a hívő muszlim csak az egyik politikusuk, aki kemény kézzel igyekszik hazáját Európa felé kormányozni. Nem könnyű, és nem áldozatok nélküli program. Válságok, terrorcselekmények, hatalmi túlkapások követik egymást, de nem önvizsgálat nélkül! Múlóban az átok, hogy minden rosszért csak a kurd, az örmény, az ellenség, az istentelenség a hibás! Meg a balsors…
Mi magyarok sem születtünk bele az európai civilizációba, nekünk is meg kellett és meg kell érte küzdeni! A szekularizált, polgári értékeket képviselő államban az egyéni és a civil szférában kell tartani az „igaz hitet” – tekintet nélkül arra, hogy félhold és csillag, öt vagy több ágú csillag, vagy különféle keresztek a jelképeik. Hitét hordja mindenki a szívében, és hagyja békén a többit. Emberek vagyunk, s csak azután hívők, polgárok, honfiak!
Flesch István könyvét olvastam éppen a Török Köztársaságról, amikor Párizsban a terroristák megtámadták a reneszánsz, a reformáció és a felvilágosodás által fémjelzett európaiságot, a tekintélyt nem tisztelő, szabad kritikai szellemet. Tisztelem azt az iszlám országot, amely ma is, a miénknél jóval nagyobb erőfeszítésekkel akar európaivá válni.