Atlasz voltam

Atlasz.

Lehet-e kitaszítással nevelni?

2015. június 05. - Atlasz.

... csak még ahhoz beszélgetni kell nekünk egy kicsit!

... csak még ahhoz beszélgetni kell nekünk egy kicsit!

Zalka Máté Általános Iskola (Grassalkovich)Hogy vagyok? – ismételte kérdésemet Jutka, az egykori vízi úttörő több mint harminc év után, az iskolából szintén kirúgott Ági barátnője. Kolléganőm is szóba került az e-mailezésben, akitől egykor megtudtam, hogy az ő két vizes lánykájával együtt az én Mariannomat is kipenderítették a ballagó sorból. Abba én sem voltam képes beállni 1978-ban, bár az iskolából többé-kevésbé önként távoztam az előző esztendőben. Ők fegyelmi úton. Erre a hírre a jókor kiosztandó két egyformával reagáltam. Nem értettem az abszurd információt, valamit mondani kellett.

Emmike, az osztályfőnök helyre tett. Nem taslival, simával, két egyformával, hanem ironikusan helyeselve reflexiómat. Higgadt, nyugodt tekintete ellenpontozott. Ha az együttérzést durvaság mögé titkoltam, a szégyent is le kellett nyelnem, ahogy felfogtam nyomban: a két egyforma mint megoldás egyikünk eszköztárában sem szerepelt. De nincs harag: megérdemeltem a csendes gúnyt. Ellenben a lányok! Ők valóban ezt érdemelték?! Egyáltalán: lehet kitaszítással nevelni?

Az Emma nénit nagyon szerettük - és amikor szeretsz valakit, nem akarsz neki csalódást okozni. Gondolom, tudod hogy van.

Hogy miért kerültem intézetbe? Csavarogtam, fiúztam, iskolát kerültem. A szüleim és kedves Emma néni úgy gondolták, hogy a legegyszerűbb lesz, ha szépen lepasszolnak és másnak lesz fejfájása miattam. Erről az időszakról soha nem beszélek – még az Ágival sem, csak a nőveremmel, néha.

Én sem idézem. Te vagy a titokgazda, Jutka.

Tudod tanár úr, amikor 12–13 éves vagy, a felnőtteket (akit tisztelsz, nem mindegyiket) egészen másként látod, mint amikor te is felnőtt vagy (na, mondjuk ki bátran 'középkorú hölgy'). Nem is tudom, akkor valahogy úgy gondolod, hogy ők mindent tudnak. Aztán rájössz, hogy nem egészen így van ez. De olyan mindegy – ha nem ez történik, nem az vagyok, aki vagyok most és én igazán elégedett vagyok azzal, ami most vagyok (a szerénységem megint előbújt!).


1977-ben SoroksáronFantasztikus képeid vannak – honnan? A vízi úttörő táborozás volt gyerekkorom legjobb nyara. Ha jól emlékszem (jól emlékszem) te intézted el valahogy, hogy mehessek, mert a szüleim nem fizették be...

A képek annak idején egy tervezett vízi úttörő próbakönyvhöz készültek.

Próbakönyv'? Mit szerettünk volna bemutatni? Hogy tudunk olvasni? Hehehehe.... Isteni képeid vannak, az Ági irigykedik hogy nincs rajta! Hehehehe.... '

Szóval, mi is történt az elmúlt 30 valahány év alatt... Az intézet után még züllöttem egy kicsit, de 17 éves koromban egy kicsit észhez tértem. Elhelyezkedtem, elkezdtem a gimnáziumot estin. 20 évesen eszembe jutott, hogy jó lenne férjhez menni – találtam is valakit, aki elvett. :-) A férjem mindig is disszidálni akart (én akkor meg nem jártam soha nyugaton), úgy hogy '84 őszén összepakoltunk és szépen kilibbentünk Ausztriába. A férjem viccelt, hogy majd egy táborba raknak minket, jókat vihorásztunk rajta, de a végen tényleg ez lett...! 8 hónapot szenvedtünk Baden-Baden-ban egy kis szállodában. Ausztria állam csak éppen annyit adott, hogy éhen ne haljon az ember! Mázlim volt, kaptam állást egy 'magyar' boltban a Mariahilferen. Németül is kotyogtam egy kicsit, meg ügyes és okos vagyok (meg persze szerény!) ezért elvoltam.

'85 júniusában költöztünk Canada-ba. Sem én, sem a férjem egy árva szót nem beszélt angolul, de állami támogatással mentünk úgy, hogy volt hol laknunk és mit ennünk. A férjem elhelyezkedett mint festő, én meg mint mosogató. Mert ügyes és okos vagyok (ne felejtsük el hogy szerény!) ezért mikor egy picit megtanultam angolul, előléptettek pincérré. Winnipegen voltunk, a préri közepén – pocsék hely. Nyáron meg lehet dögleni a melegtől – télen megfagysz. Kb. 1½ évet voltunk ott, utána elhúztuk a csíkot Montrealba. Mindjárt kellemesebb város! Itt már beszéltünk úgy-ahogy angolul, én kaptam állást egy magyar étteremben mint szakács. Így tébláboltunk egy darabig, szegényen, szar munkával. Igen olcsóért el lehetett menni a McGill-re (egyetem) mindenféle tanfolyamra, és mint érdeklődő fiatal hölgy én mentem is. A computerek akkor kezdtek 'divatba' jönni, a matek engem mindig érdekelt, úgy hogy beiratkoztam egy computeres tanfolyamra.

Tetszett és jó voltam! Ősszel úgy döntöttem (akkor már külön költöztünk a férjemmel) hogy beiratkozom a főiskolára, computer szakra. Felvettek, mellette dolgoztam feketén az étteremben és hét végén lakásokat takarítottam. Elvégeztem a főiskolát, és felvettek egy céghez programozónak. Azóta is ebben a szakmában dolgozom, most már nem programozok hanem 'business analyst' vagyok [A business analyst beszél a felhasználókkal vagy a megrendelővel és az ő igényeiket, elképzeléseiket fordítja le a programozók nyelvére]. '98-ban a computer szakma igen jó volt – mindenki cserélte/alakította a rendszerét.

Akárhol el tudtam volna helyezkedni – de akkor éppen egy német pasival nyomtam, és úgy döntöttünk: összeköltözünk. Nekem egyszerűbb volt Németbe költözni, mint neki Canadába. 2 évig voltam ott, és ott ismerkedtem meg a második férjemmel. Angol volt, úgy hogy költöztem megint. 2005-ben megcsalt és otthagyott – nincs nagy szerencsém a férjekkel! Ja, igen, gyerek nincs. Nekem már olyan természetes, hogy nem is mondom. :-)

A válás után új ház, új munkahely, ahogy már szokás. Az új munkahelyem egy gyógyszergyár. 2 év után jött egy alkalom, hogy a céggel Copenhágába lehet költözni – megnyertem, költöztem. Igen rühellek itt lenni, az emberek nem túl barátságosak. A cégnél átrendezés volt megint, alkalom: lehet költözni Németbe (a cég német). Jelentkeztem, költözöm, október-novemberben. Hát... dióhéjban ennyi. Sajna nincs ékezetem így egy kicsit nehéz lesz olvasni, de remélem sikerül! [Ó hogyne! Az ékezeteket pótoltam.]

Tanár úrral mi van? Sajnos Lacizni nem foglak tudni! Legalábbis még nem ;-). Majd össze fog jönni, csak még ahhoz beszélgetni kell nekünk egy kicsit!

BúcsúNem, nem jött össze. Az utánad maradt pink színű döbbenetben még nem. Amikor észrevettem a Facebook oldaladon a betegségre utaló, mégis vidám, életigenlő képeket, nem voltam hajlandó tudomásul venni a veszélyt. Ahogyan a húgom, az én szelíd, belenyugvó húgom állapotát sem. Azt sem, ami bekövetkezett. Mégis odafordulok hozzá: Szerinted hogy van ez?

És most hozzád, Jutka, mert beszélgetni kell nekünk egy kicsit!

Az én vízi úttörőségem menedék volt az otthoni bajok elől. Így lehettél vele te is. Távozásommal ez a biztonsági öv megszűnt. Az iskolában osztályfőnököd úgy vélhette, hogy számodra jobb lesz másutt, az intézetben, mint otthon és a Zalkában. Midőn engem rúgtak ki, az is jóra fordult, mert akadt, aki kezet nyújtott. Te, Jutka, részletes e-mailedben nem említettél segítő kezet. Ami a javadra vált, nem kívülről jött, benned volt mindig. Egyedül kellett felnőj, hogy az lehess, akinek megmaradsz immár. Ha magadra néznél, kérlek, cselekedd az én szememmel!


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr588265834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

23353 2015.06.05. 18:54:04

Érdekes. Hogy mi lett a viziuttörő élete. És Coppenhága csodásnak tünt, nekem.

301782 2015.06.05. 19:11:13

Atlasz, nem tudom. Hogy lehet-e nevelni, vagy hogy a helyzet - a kitaszítottsággal járó és az azt követő - hogyan nevel, vagy csak idomít, ami ugye nem nevelés, szóval nem tudom. Viszont sajduló szívvel bólintottam. Igen, van úgy, hogy nem jön össze az a beszélgetés, amire sokáig készülünk és egyszerre vége lesz az esélynek is. :(

320591 2015.06.05. 19:42:14

Szinte megválaszolhatatlan kérdéseket teszel fel.... Fájó kérdéseket, de jó olvasni....

338311 2015.06.05. 19:46:13

Boldogtalan lehet az az ember, aki a világban bolyong és nem találja a helyét, főleg ha a nekifutás is amolyan "hát menjünk, ha te is akarodra" sikerült.

Virág elvtárs s.k. 2015.06.05. 19:53:30

...persze a dánok vendégszeretőek, de ha valaki odaköltözik, akkor megfagy körülötte a levegő. Ott nem fordulhatott volna elő, hogy Tisza István miniszterelnöki székét egy Galicziáner fia, (Kun Béla) foglalja el......vagy miről is szól most éppen Földes elvtárs eszmefuttatása...... ...ja mások a nevek, nem Tisza, hanem Orbán, nem Galiczia, hanem Afganisztán.....na ennél a dánok sokkal büszkébbek.......

60145 2015.06.05. 21:17:58

1. little : A vízi úttörők között otthon lehetett lenni. Koppenhága csodás lehet a turistának.

60145 2015.06.05. 21:24:00

2. Valika : Ezek nehéz kérdések. Nem mindenkit erősít meg a csapás, a rossz sors,mint Jutkát. És bár nem panaszkodott, az kiviláglik az e-mailjéből, hogy milyen keményen küzdött az életben nemi járó helyért. Ugyanúgy, ahogy a Rémmel szemben is. És igen, az esélyeinkre jobban kellene figyelnünk.

60145 2015.06.05. 21:24:59

3. Quick : Nekem is azok, legalább részben. Időbe telt, míg elmondhattam.

60145 2015.06.05. 21:26:18

5. Virág elvtárs s.k. Ez igen komoly adalék a témához, gratulálok!

60145 2015.06.05. 21:33:20

4. BundiB : Ez a futás nem a disszidálással kezdődött.. "Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Csel. 20,24. " Én úgy vélem, önmagával békében élt, amikor elszólították. Szerető kapcsolatban volt a családjával, barátaival, s amikor hamvai hazai földbe kerültek, két országból két főnöke jött el Budapestre, hogy búcsút vegyen tőle. Úgy gondolom, hogy az utolsó pillanatban készül el a mérleg. Addig...

13118 2015.06.05. 21:37:05

önerőből sokat ért el, de a rémmel már nem bírt megküzdeni. és igen, a kitaszítottság másokat meg tévútra vitt/visz.

60145 2015.06.05. 22:01:15

11. Hmmmm : Erről van szó! Nem tudom, mivé lettem volna a helyében, pedig az én utam sem volt vörös szőnyeggel borítva. Mindezek után megmaradt megértő, öniróniára és szeretetre képes embernek, azt hiszem, ez kiderült a leveléből. Ami nincs benne: az első menetet megnyerte, de a végzetes betegség utána nyúlt.

58395 2015.06.06. 06:45:09

Olvasván egy ilyen "életutat", csak azt nehéz eldönteni kívülállónak, hogy sikeres volt e, vagy sem...Végigsodródni fél világon, ideiglenesen "otthon" lenni mindenhol... Atlasz, csak az nem derült ki, derül ki soha, mivé lehetett volna itthon...

60145 2015.06.06. 07:18:48

13. Kokó : A sodródás egyszer csak megszűnt, az áramlattal előbb csak úszott, hogy fennmaradjon, aztán szembefordult. Csak sejthetjük, hiszen egyikünk életét sem lehet újrajátszani, hogy ugyanerre képes lehetett volna itthon is. A kinti körülmények, amelyek között senki másra, mint saját magára nem számíthatott, kegyetlenek lehettek. Igaz, hogy ott volt a verseny: jó voltam, írta, és előlépett mosogatóból pincérré, majd a tanfolyamon és utána ugyanígy alakult az informatikus karrierje. Itthon is van ilyen, ám pl. az iskolában hiába volt jó matekból, vagy az én tantárgyamból is, mégis kirúgták! Szerénytelenül teszem hozzá: nekem munkahelyi problémáim mindig csak abból adódtak, ha jól dolgoztam. Itthon! Köszönöm a gondolatébresztő kommentet!

328387 2015.06.06. 07:46:29

Kedves Atlasz! Néha félinformációra alapozott választ vár tőlünk. Most is. Mert hát honnan tudhatnánk, miért csapták ki ezeket a lányokat, vagy ezt a lányt jogosan küldték-e nevelőintézetbe? Mert egy kis csavargás, iskolakerülés még nem főbenjáró bűn. De meg van az a veszélye, hogy a gyerek bűnözők karmai közé kerül, és bűnözővé, prostivá lesz közöttük. Ennek pedig nehéz kívülről megitélni, mekkora volt a veszélye. És akármilyen borzalmas hely is egy ilyen nevelőintézet, feltételezhetően még mindig sokkal jobb, mint teljesen elzülleni, elkurvulni, börtönbe kerülni. És van rá esély, hogy egy megközelíthetetlen, elvadult gyereknek pár év alatt megjön az esze. Persze sok körültekintést, tapintatot a korabeli hatóságokról se feltételezek. Gondolom lelkifurdalás nélkül bántak el olyan gyerekekkel is, akiknek elég lett volna pár jó szó is.

328387 2015.06.06. 07:49:10

5. Virág elvtárs s.k. (látogató) 2015. 06. 05. 19:53 A Virágelvtársféléknek nem is jó magyar ember aki nem küldött minimum százezrével magyarokat a vágóhídra. Nem véletlen, hogy legnagyobb példaképei Tisza, Horthy és Szálasi.

Virág elvtárs s.k. 2015.06.06. 08:04:07

16. Szálasit nem említeném Horthyval vagy Tiszával egy posztban.

60145 2015.06.06. 08:18:21

15. ZorróAszter : Dolgoztam nevelőotthonban, és utógondozóként félrecsúszott életű fiatalokkal is. De ebbe a bejegyzésbe sem fér bele a világmindenség, csupán kérdések, feltevések.

289876 2015.06.06. 08:28:37

Szomorú sors, bár vannak pozitiv vonásai. Biztosan nem egyedi. A kiközösítés? Van, akit néha muszáj-bár csak a végső esetben, de általában nem konstruktív dolog. A legtöbb esetben lenne más, jobb megoldás.

180524 2015.06.06. 08:47:46

Kitaszítással, kiközösítéssel nem lehet nevelni. (tanítani sem) Az abból eredő "élmény" viszont hatással van az érintettre, s a tapasztalat sokfelé viheti... Jó gondolatok, kérdések, Atlasz!

60145 2015.06.06. 12:56:34

19. Gordon: Remélhetőleg nem egyedi, hozzám az övé állt közel. A kiközösítésről egy másik bejegyzésben írtam, tudtommal a mi osztályfőnökünk csak egyszer, és egy hétig alkalmazta.

60145 2015.06.06. 13:00:57

20. maiman : Ez az, amiről jó lett volna Jutkával beszélgetni. Mi segítette? Honnan jött az ereje? Sok kollégám szenved megoldhatatlan iskolai konfliktusoktól, s nincs rájuk recept. Kellő élettapasztalat és biztos háttér sem. A hülyeséget leszámítva ekkor jön az, hogy: rúgjuk ki!

338311 2015.06.06. 15:31:49

Kitaszítással nem lehet nevelni, de ahogy ez megesett Atlasz főhősével, az életkörülmények változása kihozta azt az egyéni képességet, ami az emigránsok többségére jellemző. Beindul az érvényesülési ösztön, és lépésről lépésre sikeresebbé válik. Persze, aki belegabalyodik személyes, a házaséletét is befolyásoló eseményekbe azoknál a boldogság jelei hiányoznak, nincs letelepedve, sehol nem érzi magát igazán otthon. Nem teljes értékű az un. minőségi élet az elért intellektuális siker ellenére. Volt alkalmam megfigyelni az előbbieket, az idegen kultúra érdekes, rejtett emberi képességeket hozz ki az emberekből.

60145 2015.06.06. 15:40:10

23. BundiB : Köszönöm, hogy hozzászólásoddal árnyaltad, kiegészítetted a képet, hiszen ezek a tapasztalatokon nyugvó felismerések itthon nem születhetnek meg!

328387 2015.06.06. 15:59:13

18. Atlasz (szerkesztő) 2015. 06. 06. 8:18 Csak hát így méginkább a sejtéseinkre vagyunk hagyatkozva. Mert ezek a gyerekek sokszor a csavargásukkal, viselkedéssel szeretnének a szüleikben bűntudatot kelteni, azáltal visszaszerezni vagy megszerezni a szeretetüket. És legtöbbször ez ösztönös cselekvés és a legkevésbé sem tudatos. Még önmaguknak is letagadják. És lehet, hogy a "nagy észheztérés", a "nagy fordulat" mögött az a szomorú tény van hogy a gyerek ezalatt a pár év alatt megérti, hogy erre semmi remény, és ezért elindul egy másik úton.

328387 2015.06.06. 16:01:02

17. Virág elvtárs s.k. (látogató) 2015. 06. 06. 8:04 "Szálasit nem említeném Horthyval vagy Tiszával egy posztban." Pedig ő csak az eddigi megkoronázása a nagymagyar elődöknek. Majd meglátjuk, csúcsot dönt-e Cukivona?

60145 2015.06.06. 17:03:57

25. ZorróAszter : Az ember nem képes mindent megérteni, így azt sem, amit ITT és nem másutt Virág elvtárs s.k.-val műveltek.

328387 2015.06.06. 18:02:02

Én csak súlyának megfelelően reagáltam arra, amit Ön annyiban hagyott azzal, hogy "Ez igen komoly adalék a témához, gratulálok!" A történelemhamisítás nem ott kezdődik és fejeződik be, hogy valaki hazugságokat terjeszt. Hanem ott, amikor azok, akikről mások feltételezik, hogy ezt nem hagynák, szemethunynak. És ezáltal válik a hazugság létező valósággá. Fejekben létező valósággá. De kétlem, hogy ezt értené.

Virág elvtárs s.k. 2015.06.06. 18:36:41

Ha már a magyar nemzet egyik árulóját citálja ide, - ráadásul tisztességes emberekkel együtt emlegetve - egy dán példa, a hitleri Németország képtelen volt egy tucatnyi dánt rávenni arra, hogy bábkormányt alakítson.....míg nálunk akár a náci Németország, akár a kommunista Szovjetunió percek alatt akárhány kormányt kiállíthatott volna..... Dániában a II. VH idején élt 6500 zsidó származású míg nálun kb 3*os lakosságra esően 650.000 (vagyis lakosságarányosan 30 x annyi!) Akkor most ki a befogadó.....még akkor is, ha a Dán király kitűzte a sárga csillagot, és kimenekítette Svédországba a veszélyben levő alattvalóit...... ...Komárom polgármestere is kitűzte a sárga csillagot, szolidaritásként, de az a történet egészen másképp végződött..... A dánok alapvetően szeretik a látogató idegeneket, de az egzisztencia teremtőket, a földvásárlókat ki nem állhatják.

60145 2015.06.06. 18:55:20

Vannak itt felnőtt emberek is...

328387 2015.06.06. 19:37:22

29. Virág elvtárs s.k. (látogató) 2015. 06. 06. 18:36 "Ha már a magyar nemzet egyik árulóját citálja ide, ..." Hármat. Tisza Istvánt, Horthy Miklóst és Szálasi Ferencet. Ez három.

328387 2015.06.06. 19:39:26

30. Atlasz (szerkesztő) 2015. 06. 06. 18:55 "Vannak itt felnőtt emberek is..." Ilyeneket akkor szoktak mondani, amikor a felelősséget hárítják el. Nagyon is láttam Önt vehemensen vitatkozni ennél sokkal lényegtelenebb részletkérdésben is.

Virág elvtárs s.k. 2015.06.06. 20:46:33

Viziűttörők? A valamikori Marco Polo nevét viselő viziúttörő csapat nevét hosszas fejvakarás és felsőbb noszogatás után meg kellett változtatni. Megszavaztatták az úttörőket. Az eredmény (állítólag) az lett, hogy Lenin elvtárs után Váci Mihály kapta a legtöbb szavazatot.....persze az iskolaigazgató is Nyiregyházi volt..... .....pedig a legnagyobb vizi út törő Mózes volt, személyesen.....