Halevő szezonban

Sok éve már – akkor észre sem vettem – valaki elhelyezett a blogjában egy egyszerűségében is különös verset. A költemény történetet mondott el Jézussal, Máriával és Istennel – mai nyelven, közönségesen, ahogy beszélünk. Arról, hogy milyenek is vagyunk mi emberek: esendők, megalkuvók és kéjencek. Hétköznapi bűnösök.

Az efféle ábrázolás nem mindenkinek magától értetődő. A világ árvája József Attila illetlen mondatot tett közzé Tiszta szívvel – mert van-e illetlenebb a gyilkosságnál? – s egy botcsinálta ítész megbélyegezte, holott mindenki tudhatta, hogy a költő nem akar embert ölni, sem öletni, hacsak nem önmagát. Horger elhíresült. Másként vált világhírhedtté Tóth László, aki kalapáccsal támadt Michelangelo Pietájára. De nem akadt senki a Vatikánban, aki Horger módjára úgy vélte volna, hogy hazánk fia magára a Szűzanyára emelt kezet.

Ki gondolná azt a Charlie Hebdo gyilkosain kívül, hogy a szobor, a kép, a vers azonos volna azzal, akit ábrázol? Vajon a Sixtus kápolna mennyezetén tartózkodik az Isten, mivel egy ember odafestette? S ha a költő azt írja: Isten tömi Máriát, akkor az Horger módjára szó szerint értelmezendő?! Ugyan! A költő eleve kizárta, hogy azt jelenítse meg, aki tökéletes, aki ábrázolhatatlan és leírhatatlan, mert minden tulajdonsága meghaladja az emberi mértéket.

Voltak-vannak másféle istenek, mítoszok és ábrázolások. Indiában és az ókori Közel-Keleten vallásos tisztelet övezi a szexuális aktust. A görög mitológia pedig olyan, mint az egykori emberi élet. A hellének nemcsak Priaposzt bálványozták, de megértéssel számon tartották Zeusz félrelépéseit is. A zsidó-keresztény erkölcs szerint mindez másként van, de ma mégsem ragadunk kalapácsot, hogy Zeusz és Léda szobrát összetörjük, ollót, hogy Boucher frivol festményét felvagdossuk. A felháborodás inkább az erre hajlamos purifikátorok ellen, a Tóth László-félék ellen irányul. Az ember nem azonos teremtőjével, de istenképiségében alkot képet, szobrot és verseket.

Amikor itt a nolblogon emlegették, egy modern mitológia részeinek véltem a trollokat, azt hittem, hogy azok valamiféle csodalények a Csillagok háborújából, a Harry Potterből vagy a Gyűrűk urából. Andersen, vagy az északi mitológia eszembe sem jutott. Nagyjából kitalálhattam a szó blognyelvi jelentését, még akkor is, ha a saját blogomban csak elvétve találkoztam effélével. A trollkodás mögött inkább személyiségvonásokat, levezetésre törekvő frusztrációt feltételeztem, mintsem foglalkozást, esetleg egyéni elhivatottságból eredő szorgos tevékenységet.

Azonban pár hónapja kívülről figyelve az oldalt, rákerestem a trollkodás jelentésére. Nos, tanultam ismét. A fizetett trollokat először összeesküvés-elmélet szintjén vetették föl:  aztán kiderült, hogy valóságosak.  A troll nem szükségképpen primitív, nem mindegyik elégszik meg szidalmak és hülyeségek puszta reprodukciójával. Ezen a munkaerőpiacon – akár a többin is – különféle szintű képességeket, szaktudást adnak-vesznek. Jó íráskészséggel, szorgalommal, eredményes működéssel trollként is többet lehet keresni. Immár kétségem sincs afelől, hogy a blog-háborúk új minőségbe léptek: a versgyalázásos-istenkáromlásos önmegvalósítás helyett a cél a totális rombolás.

És itt jön a képbe a Szerki. Mert könnyű azt mondani, hogy ne tápláld a trollodat! Ha így vagy úgy – törölve, kitiltva vagy figyelmen kívül hagyva – meg is birkózol a kevéssé elszántakkal a saját blogodban, a nolblog.hu oldalon ez nem a te lehetőséged! Még szerencse! Eszközeid más blogjain a jobb felső sarokban lévő két kis jel, továbbá alul az anonim plusz és mínusz. Ez elég is. Azonban a trollokkal szemben szerki nélkül nincs esélyed: előbb vagy utóbb hagyod a fenébe az egészet.

Aki azt a bevezetőben említett isten-szereplős verset feltette, maga is szerki volt. Egyik a hat közül, vagy a négy közül, mit tudom én. Ízlését akadt, aki támadta, voltak, akik támogatták. Aztán változtak a szerkik, változott az ízlés, elszürkült a felület, és lassan oda jutottunk, hogy a két kiemelt bejegyzést negyven napig sem váltja másik, az ajánlóban egy hónaposnál öregebb posztok vannak, némelyik két példányban, miközben számos arra érdemes tűnik el szem elől. Hiszen a frissülőben és a vitatottak között kettesével, ötösével nyomulnak a motiváltabbak, és sokan mások híján csak őket lehet olvasni-vitatni napokig. Nem csak az a blogger tűnt el innen, akinek dolga akadt, vagy akibe csúnyán belemart a másik, de több olyan is, aki nemcsak ideszarta ami kijött belőle, hanem képet, hangot, linket szerkesztve gondosan fogalmazta-készítette az olvasót megtisztelő bejegyzéseit. Nem kerültek az ajánlóba. A Szerki nem bírta elviselni. De ma már Szerki sincsen.

Szinte csak az ingyen-tárhely maradt meg, amíg a tulajdonosnak, menedzsmentnek megéri. A bloggerek – ez a beosztásunkhoz és jogainkhoz tartozik – választhatnak: reményhal, vagy szarokrája….

Ez halevő szezon.

***

Petri György (1943. december 22 – 2000. július 16.) költő most 72 éves lenne

Ég veletek, barátaim, vége a dal-

nak. Engem most már vár a ravatal.

Lehettem volna jobb, szorgalmasabb,

de sajnos ennyire futotta csak.

Kár, hogy így van, jó volna élni még,

másrészt, belátom, ennyi is elég,

nincs rá okom – nem elégedetlenkedem:

tartalmas és szép volt az életem.

S mint bársonyon smaragdok, jáspisok,

drága hónapok ékköve ragyog

még káprázó, boldog szemem előtt,

ajándék minden reggel, délelőtt,

kiélvezem a maradék időt,

mint ínyenc a húsos cubákokat

– csontig lerágom végnapjaimat.

(Búcsúzás)