Az első szó a pedagógiai gyakorlat újdonságai közé tartozik. Alighanem jártasságot jelent. A második az idegentől való félelem. Istenfélelem helyett is előfordul. Ma mindkét szó piacképes. Még az Aranybullát is el lehet velük adni. Vagy fordítva...

Miről szól az Aranybulla?

A középszintű érettségi történelem írásbeli melléfogásai között talán az egyik legmeglepőbb a 3. feladatban lévő volt. Az Aranybulla négy törvénycikkét négy állítás mellé kellett rendelni. Például „Az előkelők szabadságát erősítő szabályozás” mellé a híres ellenállási záradék illett, a 31. pont. A 24. törvényt a Corpus Juris Hungarici Magyar Törvénytár (1000-1526) Válogatás így fordítja: „Pénzváltó kamaraispánok, sókamarások és vámosok országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.”

        A feladatban ez a törvénycikk „Az idegenek befolyását ellensúlyozó előírás” állítása mellé volt rendelve! – Hát, aki akarja, értheti úgy is! Voltak, vannak, lesznek is ilyenek!

         (http://www.okm.gov.hu/letolt/okev/doc/erettsegi_2005/k_tort_fl.pdf)

No de kinek használ ez az értelmezés? Ez a kérdés, akár a krimikben, megkerülhetetlen a történelmi források értelmezése során. A törvény erejénél fogva a muszlimok és a zsidók helyett talán az ország bárói kapnák meg a felsorolt jövedelmező posztokat? Valóban akadt ekkoriban néhány tucat iskolázott ember Magyarországon, akikre rábízhatták volna a királyi jövedelmeket: tudtak írni-olvasni, s nemcsak a négy alapműveletet ismerték, hanem a százalékszámítást is. Az idézett helyen az Aranybullában mégsem a munka nélküli diplomás bárók érdekérvényesítése fejeződött ki, hanem a korszak értelmiségi csoportjáé, a magas klérusé. Ugyan ki tudta volna a zsidók és a muzulmánok helyét elfoglalni a pénzügyekben? Nagyöklű báró? Az iskola hátsó fertályát sem látott izomvitézek? Ugyan! Csakis a jól képzett klerikusok!

Ha az új érettséginek az a célja, hogy adattömeg helyett a lényeglátást, az összefüggések és a korszakra jellemző tendenciák felismerését kérje számon, akkor az idézett 3. feladat előírt, a megoldó kulcs szerinti helyes válasza ennek ellenkezőjét bizonyítja. Ugyanis a XIII. század jellemzője, hogy a pápaság világi hatalmának a csúcsára ért, évszázadokra megtörte a német-római császár hatalmát, s nem tett kivételt a magyar királyéval sem! Az akkori klérus nyomulása következtében az Aranybullát kiadott II. András királyunk kilenc év múlva kivette az egyháziakat a nádori bíráskodás alól, továbbá az ellenállási záradékot (31. §) immár nem az előkelők számára, hanem kizárólag a klérus számára tartotta fent. (Ez azt jelentené az érettségi feladat szerint, hogy az előkelők szabadságából visszavett a király, a papokét viszont növelte. Ám az Aranybulla, s különösen a 31. cikkely köztudottan a királyi hatalom korlátozásáról szól, ezért tekintjük – új érettségi ide vagy oda – alkotmánytörvénynek!). A pápasággal a háta mögött a hazai főpapság mindezzel nem érte be! A király hiába menekül – vadászat ürügyén –a római egyház határvidéke, az északkeleti Kárpátok felé, a pápai legátus a beregi erdőben utolérte, s rákényszerítette a beregi egyezményt! Ebben már szó sincsen az ország nemeseiről, azaz a bárókról, csupán arról, hogy zsidók és szaracénok ne foglalkozhassanak jövedelmező üzletekkel (földművelésük száz éve lehetetlen!), továbbá, hogy az egyház emberei mi mindent ne fizessenek, és mi mindent kapjanak a királyság jövedelmeiből!

Egyértelmű, hogy az Aranybulla 24. pontjában írottak – a korra jellemzően – az egyháziak érdekeit szolgálták 1222-ben Székesfehérvárott, ugyanez a tendencia folytatódott 1231-ben és 1233-ban a beregi erdőben is. A 2005-ös írásbeli érettségi történelem 3. feladatának állítása: hamis, ellentmond a tényeknek, az elemző történelmi gondolkodásmódnak, továbbá erősen félrevezető, s nem szolgálja az új érettségi deklarált céljait.

A zsidók meg a muszlimok nem voltak idegenek az Árpádok Magyarországában. A zsidók még Kazáriából, az izmaelita kereskedők Etelköztől voltak ismerősei őseinknek. A tizedik századtól éltek zsidók a királyi székhelyen, Esztergomban. Muzulmánok pedig nemcsak kereskedőként, de időnként fegyveresen is szolgálták a magyar királyt. Bennük (akár az orosz testőrökben, besenyőkben, kunokban) sokkal inkább megbízhatott belpolitikai konfliktusok idején az uralkodó, mint a nagyurakhoz kötődő, hazai nyelvű szolgáló népekben.

A muzulmánok és a zsidók a keresztény királyságokban, így nálunk is, kizárólag azzal foglalkozhattak, amit az uralkodók engedélyeztek számukra. Ilyen volt – egészen a keresztes háborúk koráig – a távolsági kereskedelem, ebben alakult ki pénzügyi, vámügyi szakértelmük. Ha az uralkodó el akarta kerülni a királyság pénzügyeiben az egyház dominanciáját, ennek kezelését kívülállókra, muzulmánokra vagy zsidókra bízta. Befolyásukat feltételezni az Árpád-korban, sőt egészen Mohácsig, vagy akár 1867-ig egyszerűen nevetséges! Kicsiny létszámuk, eltérő nyelvük, vallásuk miatt mindvégig minden hatalmi tényező kiszolgáltatottjai voltak. Az idézett feladat mégis azt sugallja, hogy az Aranybulla idézett cikkelye a magyar nemeseket, bárókat védte a zsidó és muszlim befolyástól.

1222-es zsidó befolyásról szólni 2005-ben, ha jóhiszeműek vagyunk: hozzá nem értésről, inkompetenciáról tanúskodó anakronizmus. 2009-ben már nem lehetünk ilyen jóhiszeműek. Annak fényében  különösen, hogy a fenti elemzést nem sikerült a nyomtatott sajtóban nyilvánosságra hozni.