Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Ki a tanár?

2009. november 04. - Atlasz.

Ma szó esett itt gyerekekről, akik tanulók, s tanárokról, akik ilyenek is, meg olyanok is. Emberek.

HatkilóA Petőfi rádióban hallottam egy, a Rátz tanár úr díjjal kitüntetett pedagógusokról szóló adást. Az egyik kitüntetett – véletlenül épp a rádió munkatársa – rokonszenvesen mesélt arról, hogy egykori diákja elit gimnáziumba megkísérelt felvételi kudarca után válhatott kevésbé híres középiskolájukban versenyeredményeivel a tanári kiválóság bizonyítékává.

A mi ipari szakképző iskolánkban is megtörtént, hogy az egyik, talpig tanárnak termett magyar szakos kollégánk tanulója országos szintű sikert aratott. Öröm és meglepetés uralkodott el rajtunk az eredmény hírére, meg egy kis bizonytalanság, hiszen a mi magyarból kiválóink máshonnan jönnek, jobbára kibuknak, ha nem, akkor „eltávolítódnak” a magasabb presztízsű szomszédvárakból, azután nálunk lesz belőlük valaki. Néha nálunk sem. Az oktatási rendszer azon szeletében dolgozunk, ahol a kicsi eredményt, például a teljes kudarc helyett a csak két tárgyból bukást is elégedetten fogadjuk. Ezt a család és az iskolarendszer permanens kudarcainak hozadékából való kármentést nem szokás tanári sikerként elismerni.

A tanári sikerhez gyakran más sem kelletik, mint elhagyni a pályát. Nem azokra a volt kollégákra gondolok, akik megélhetési kényszerből a cukrásziparban, a bankszektorban vagy a politikában érvényesülnek, és jó ízlésre vallón nem érzik szükségét tanár voltukat emlegetni.

Azonban azok közül, akik elhagyván az iskolagyárat, bekerülnek a médiaiparba, az oktatásügyi szakigazgatásba, a kulturális ágazat bármely szegmensébe, egyszóval a rokon pályákra, sokan nyilatkoznak, vallanak, ars poeticáznak arról a hívatásról, amelyet faképnél hagytak. Az efféle megszólalók szinte mindegyike kiváló tanár, mentor, nevelő! A bizonyíték nem más, minthogy az illető elkerült, valóban kivált az iskolából, felfedezték, megcsinálta (majd’ elfelejtem: kipróbálta) magát! Ezért aztán az efféle nagyszerűek ellenpontjait a nem kiválók, hanem a kitartók, az iskolában maradott kontraszelektáltak képezik, akik nem sündörögtek el társadalmi presztízzsel bővebben rakott terepre. A tehetség megy, a középszer marad az iskolákban – ez a közhely él, működik.

Nem rég 40 éves érettségi találkozónk volt a budapesti Vas utcában. Szóba kerültek a tanáraink, ő is, aki irodalmár maradt akkor is, miután bennünket Dodótól átvett. Csinos, fiatal nő, friss egyetemi mázzal, imponáló irodalmi kapcsolatokkal, ám osztálytársaim máig nem Ágit, hanem Dodót emlegetik magyartanárukként. Dodó nem volt már fiatal, sem szép, az irodalomnak csupán tanára volt. Szójátékos trükkjeire is emlékszem: -gaLász! – címezte nekem a kérdést a második hét után. Figyelnünk kellett arra, amit mond. Nem reá, hanem a tárgyra. Horvát József nem önmegvalósított, hanem tanított bennünket.

Nem baj, ha valaki pedagógus diplomával más foglalkozást művel. De ne akarja senki elvenni a tanárság rangját, ha nem szállt pokolra hétszer a nevelhetetlenekért, hetvenhétszer a főnökei, a hivatal packázásai következtében, s ha nem bosszankodott néhányszor a pályaszökevény zsenik nagyképűségén.

Tévékabaré tanár úr [Havas Henrik] bárki riportalanynak utána szólhat, az utolsó, legbölcsebb poén mindig az övé, a hangot-képet ezután keverik le. A nemzet tanár ura [Nemeskürthy István] éveket, fontos tényeket keverhet össze még írásban is, hiszen a bőrkötetes díszkiadásokat kevesen olvassák, kritika ezeket sosem éri, a tudomány fórumain meg nem foglalkoznak óriásokkal. Nincs olyan magasság, még a budai Váré sem, amely nem csábít kockázatmentes tanárkodásra.

A köztanár néha hibázik, s ha a kellően tiszteletlen osztályból valaki szóvá teszi a vétkét, akkor értékeli a figyelmet, a kritikus szellemiséget. A köztanárnak vagy akad tehetséges diákja, vagy nem. Vagy hagyják dolgozni, vagy nem. A köztanár nem a nézettségnek, és nem a nemzetnek felelős. Vele naponta szembe néz a zsűri, a díjkiosztó bizottság, mivel a tanítványainak tartozik hűséggel, felelősséggel, szeretettel, s nem az iskolának, netán valamely kurzusnak lojalitással. Tanár – diákok nélkül nem létezik. A tanulók avatják azzá, sikereit is jobbára ők tudják learatni, betakarítani.

Tanítványai vezetik a vonatokat és az élelmiszerboltot, ők műtenek, nekik tapsol a publikum, belőlük épül a nemzet.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr778265626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

11213 2009.11.04. 20:27:34

fontos, jó írás - grat!

70798 2009.11.04. 21:07:59

Vas utcai álmok? Ági az egyik kedves tanárom, - ha egyre gondolunk - Öcsi mellett. Bár sorolhatnám az Illyevölgyitől a Breinich Editig. Tanárok, tanítók voltak, én rengeteget köszönhetek nekik. Csaptad a szelet a Bódi Magdinak? B-be jártál? Viszont a Dodó nem mond semmit, a Kata lenne? Az írással csak egyetérteni tudok, és gratulálni hozzá.

16338 2009.11.04. 21:20:41

Azt mondanám, jó, hogy van óriás, aki "lent" marad, de tőlem furcsán venné ki magát. Tökéletesen egyetértek. ( Nekem Kovács Elemér, Liska Tiborné, csak pár év különbséggel.)

70798 2009.11.04. 21:30:03

jus, nagytiszteletű Kovács Elemér=Öcsi. Ő tanított meg fájerozni:)) Nekem ő a TANÁR.

16338 2009.11.04. 21:34:04

Tudod mit mondott érettségin? Úgy kaptam az ötöst, hogy mellé vizsgaelnöki dícséretet, mire Öcsi, na, magától azért többet vártam volna! Igen. TANÁR. A jobbaknak nála nem a tananyagból kellett felelni, hanem vitatkozni.

70798 2009.11.04. 21:48:02

jus, ugyanezt mondta nekem is, sőt meg akarta fúrni a vizsgabizottságnál az ötösömet:)) Világháborúkban akkor jó voltam, és végre kihívott felelni a óceániai eseményeknél. Mentem kidüllesztett mellel, erre feltette a kérdését a párizsi kommünről, majd mentőkérdésként az Árpádházi királyokról.

16338 2009.11.04. 22:27:44

Apámnak - szintén Vas utca - Szerb Antal volt a TANÁRa.

70798 2009.11.04. 22:41:05

jus, lassan nagy idők, nagy tanúivá válunk:) én már végrendelkeztem is:))

anemone 2009.11.04. 23:12:58

A NAGY GENERÁCIÓ! - nem elég ez a remek írás, akkor még megtoldjátok ilyen kommentekkel... Atlasz, jogos a pont!

relatív 2009.11.05. 01:28:01

Igen a TANÁR-ok - nők, férfiak - akik miatt vagyunk olyanok, akiknek még van saját gondolatuk IS ! Mert a tanár nem a maga, hanem a gyermek fejét okítja, és teszi emlékezetessé az iskolaéveket. Mindenkinek van jó, és rossz élménye, de érdekes módon jobbára csak a jó vésődik az agyába, életének részét képezve. Ha visszaemlékszem, az egyes tantárgyak aszerint váltak kedvencemmé, amelyeket a TANÁR szerettetett meg. Nem a saját, hanem az én gondolataimat vezetve a helyes irányba, érdekessé, tanulhatóvá téve a tantárgyakat. És még valami, ami eszembe jut, hogy midig a "szigorú" tanárok érték el a legnagyobb sikert a tanításukkal, és később IS a szeretet őket övezi a diák-gondolatokban tovább.

44711 2009.11.05. 08:43:35

kedves Atlasz ! Bizony ők hordják a vállukon minden generációk inputját a társadalomba, gazdaságba. Ennek az eredménye, szerencsére, nemcsak annyi, mint amennyire a társadalom megbecsüli őket.Amelyik társadalomban a tanárok nem a jól szituált rétegekhez tartoznak, az a társadalom általában olyan is.Lenne mit tenni. Üdv:CL......

60145 2009.11.05. 09:22:26

Anemone, Natinha, Cuba Libre - köszönöm!

60145 2009.11.05. 09:29:35

Relatív: magam is úgy látom: a szigorúsággal elismerték az ember. De a szadizással nem. Óriási hatása van egy helyből elutasított vagy eleve rokonszenves tanárnak, ebből következően a toleráns, minden virágot nyílni engedő iskolának, oktatásirányításnak. Szerintem egyéniség dolga, hogy kiben nem hagynak nyomot a negatív élmények. Bennem hagytak. De azt gondolom én is, azok másodlagosak az "eredmény" szempontjából.

69849 2009.11.05. 09:35:33

Dodó, szeretem ezt a nevet. A jó tanárok is lassan úgy járnak, mint a dodo madarak. Gratulálok az íráshoz, engem is megfogott, és emlékezésre késztetett.

60145 2009.11.05. 09:38:14

Cuba, még egyszer: legalább a munkához szükséges (rajta múló) minimális feltételeket adná meg a "megrendelő"! Hiszen katasztrofális helyzet, ha csak aszkéta önfeláldozók, máshol nem kellők stb. adnák a mintát. (Szerintem majdnem ugyanilyen fontos a szakma öntisztulásának lehetősége. Nincs ötletem. Nefelejcs és hozzászólói indítottak a fentiek közreadására.)

70798 2009.11.05. 09:49:48

Remélem nem sértettelek meg a fraternizálással? Feltolultak az emlékeim. Szerettem az az iskolát, és a tanárokat. Bár volt, akit nem:)

60145 2009.11.05. 09:55:55

Jus, Trisz: Ági nekem is tetszett, de azok, akik az irodalommal csak az iskolában, tantárgyként birkóztak, nem kedvelték. És lelépett. Ági pályájáról biztosan tudtok. Dodó (Horváth József), mint idén megtudtam, a Fővárosi Pedagógiai Intézetbe került, a felesége is a Vas utcában tanított, hogy Kata volt-e, nem tudom. Breinich Editet sokan szerették és elismerték, akiket tanított. Hogy csaptam-e a szelet? Nagyon szeles fiú voltam... Liska Tibornét és Tibor bácsit táborból ismertem. A NÉKOSZ kicsit tovább élt velük. Itt egy nevet kihagyok, talán majd később. Jus: bizonyára írtál az iskola jubileumi évkönyvébe! Valaki ott jegyezte meg, találóan, hogy két ellentétes karakter, két kiváló tanár volt Illye és Öcsi! Pár éve lejegyeztem ezt-azt róluk, fiókban van. Örülök, hogy találkoztunk!

60145 2009.11.05. 09:57:29

16. Tosz: Micsoda kérdés! Itt nem is válaszolok!

12890 2009.11.05. 10:15:50

szia Atlasz! kedvet kaptam, hogy újra írjak a munkámról. köszönöm, neked:)

70798 2009.11.05. 10:23:53

Ismerem a kvázi Nékoszt, bár én akkor fiatal voltam és bohém, Ginsberg és a Zene érdekelt, de a feleségem benne volt valamennyire a társaságban.:)) kevi, írj a munkádról, figyelek:)

15138 2009.11.05. 10:45:30

Nagyon megrázó írás. Nagyon igaz. A névtelen, csendes többség, akikre azért még 30-50-évvel is jószívvel emlékeznek a diákok. Nekem apám ilyen. Anyámnak nem sikerült. :) Érdekes, hogy bennem a szigorú tanárok jobban megmaradtak. Most - és már akkor is - többre tartottam őket. Talán, mert akkoriban lusta voltam, ők meg kitaposták belőlem. Történelemből csak érettségin volt ötösöm . Somlai György - azóta is tisztelem. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, a rendszert a fejemben, például. (De Erlauer meg pl. ki nem állhatja...:))) Más stílust kedvelt.

15138 2009.11.05. 10:47:08

Még valami - a sztártanárokról, akik jó anyaggal dolgoznak. Meg a hétköznapi névtelenek, akik felnevelik az országot. Különbség. Én beleborzongtam.

60145 2009.11.05. 14:06:00

19. Kevi: olvastam, olvasom! 22. Nefelejcs: bizony fontos ez, a hétköznapokban is hatni tudni. És nagy öröm, majdnem akkora, mint Kevié. Tegnap például egy negyvenegy éve volt osztályom-béli küldött nekem egy neten terjedő demagóg szöveget, mert gyanúsnak vélte. Igaza volt. Emberi dolog, hogy pl. a felsőoktatásba vagy az egyik gyakorló iskolába szinte vonszolt volna egykori tanárom, de a helyi méltán elit gimnáziumban akkor sem helyezkedhettem volna el, ha kedvem lett volna hozzá. Egyéb feltételekkel rendelkeztem.

15138 2009.11.05. 15:45:41

Érdekes dolog ez az elit iskolákkal. Én elit általánosba jártam, és mikor az elit gimiből jött egy tanár és felháborodottan azt mondta, hogy majd szól, hogy tőlünk ne vegyenek fel gyereket, mert beképzeltek és szemtelenek vagyunk (nem tudom, voltunk-e), akkor elhatároztam, hogy oda nem megyek. Jól kitoltam velük. Elmentem egy olyan gimibe, ami nem elit volt, hanem szigorú. Nálunk alacsonyabbak voltak a vitt pontszámok, és nem csak a felvételi tárgyból güriztettek minket, hanem mindegyikből. Volt, aki elment...én maradtam. Életem legszebb négy éve volt. Más kérdés, hogy azóta megbántam, hogy nem elit gimiből mentem orvosnak. :))

60145 2009.11.05. 16:44:24

23. Felkerekítettem: 1977-ig voltam osztályfőnöke egy nagyon jó külvárosi iskola nagyszerű osztályának. Csak harminckét éve űzött el a lakástalanság.

60145 2009.11.05. 17:03:46

24. Nefelejcs: Kezelni kell tudni a beképzelt és szemtelen gyereket is. Vagy sikerül, vagy nem, de olyan szegény, eszköztelen nem lehet az ember, hogy hazudjon. Ti sem hittétek el, gondolom, amit az "elit" tanár mondott. Csak hamis cégérévé vált a gimnáziumának. Ilyen tanárok szülői értekezletén bizony nincs értelme felállni. Volt egy diáktársam, aki a legjobbnak tartott gimiből jöttként végigpotyázta a tanárképző főiskolát - szerintem kár volt belé... Aki élni tud vele, annak biztosan előny az elit gimi. És ezért sem mindegy, amit valaki Nálad írt, hogy mikor tanul meg ezt-azt az ember. Való igaz, a gondolkodás, erkölcsiség képessége, a beilleszkedés-kiválás megélése fontosabb, mint az ismeretek szimpla elsajátítása. De amit szintén nálad írtak: az egyszeregy megtanulásának is rendelt ideje van. Magamon tapasztaltam ezt, nem tudom, ilyesmire gondoltál-e?

78126 2009.11.05. 18:18:00

Még egy kérdés felmerült bennem...miért bánt egy ilyen jó tanárt(mint Te!), hogy a médiasztár-tanár mit mond, milyen évszámot ront? Ki a fenét izgat ez? Honnan jön ez a ...sértettség?

relatív 2009.11.05. 18:20:36

Kedves Atlasz ! Szerintem a szigorúság igen távol van - azzal össze nem egyeztethető - a szadizmustól, ami nem hogy megengedhetetlen ( és csak a "nem" tanárok gyakorlata lehet ), egyenesen irtandó ! A tanárokkal szemben megnyilvánuló "gyermek szimpátia" sokszor -gyakorlatban tapasztalom - fordul a visszájára. A tanár - gyermek viszony meghatározása mindenképpen a tanító - tanítandó kapcsolatban realizálódik. És ennek ellenére ez szerintem fordítva IS működőképes ! Ha vissza gondolunk iskola éveinkre a tanulmányainkat mindig - minden korban, annak megfelelően - meghatározó egyéniségek irányítanak. Annak sajnos, aki nem részesül ebben a szerencsében, és az végigkíséri egész életében, hátrányosan ! Ezért IS kellene a "tanítók" megfelelő szűrését nagyobb elánnal szorgalmazni, kezükben a jövő ! Egy kiábrándult, fásult, alul képzett tanár igen nagy károkat tud okozni !

60145 2009.11.05. 18:29:52

28. relatív: Mindenben egyetértünk! Kérdés, hogy ki szűrjön.

60145 2009.11.05. 18:53:20

27. Anemone: ha egyik feltételezésed tetszik, a másikat is méltányolnom kell. A média-sztár tudását vagy tudatlanságát a piac ítéli meg. Arra akartam utalni, hogy azt a nekem nem tetsző technikát mutatja be a maga szakmájában, amelyet tanárként semmiképpen nem lehet gyakorolni. Ha így tanít valaki a közoktatásban, akkor az sem megfelelő. A nemzet tanár ura (sem) tévedhet írásban, mert azt újra lehet olvasni, el lehet olvastatni közlés előtt, meg vannak lektorok, akikre figyelni illik. Hacsak valaki nem óriás. A munka tisztességes elvégzése valóban keveseket izgat. A nemzet tanár urától el lehetne várni. Nem ő tehet róla, hanem aki magas polcra feltette, Corvin-lánccal feldíszítette, s ezzel rögtön el is értéktelenítette a kitüntetést a többi kitüntetett, meg az igazi történészek szemében. Hogy honnan jön a sértettség? S éppen ez? Ha a bejegyzésemből nem derül ki, akkor utána kell kotorásznom!

60145 2009.11.05. 19:07:10

14. Coco: Volt rá példa, s talán még akad is, hogy az iskolai mindenható hagyja dolgozni a hívatásuknak elkötelezett embereket. Ha ebben látja a saját illetékességet. Ha nincs kompenzálni valója. Ez nem rendszerfüggő, de szerintem az oktatási rendszer túlságosan egységesít, az egyéniségek visszametszésén dolgozik. Dodó megőrzendő, így vagy úgy.

relatív 2009.11.05. 19:07:53

Kedves Atlasz ! A szűrésről ( szerintem ) : Semmiképpen nem lehetne KI, csakis KIK lehetnének és nem felvételi szinten, hanem folyamatosan, és többoldalúan. A "tanítóvá" válás egy folyamat kellene, hogy legyen és - mint a színész felvételi során, az egymásra épülő rosta - a többféle szempont ( időnként ) rostaként jelentkezne. Persze, ezzel ellentmondva ismerek olyan kiváló "tanárrá" érett, nem pedagógus képzettségű embert ( többet IS ) akire a tanítványai - akik véletlenül kerültek keze alá - szuperlatívuszokat mondanak mind emberi, mind oktatói tevékenységét dicsérve ! Ez az ellentmondás mutat rá legjobban erre a felvetett gondolatkörként taglalt jelenségre : ki a jó tanár ? Bevallom, erről mindig csak utólag lehet bizonyos az ember !

Vasgereben 2009.11.05. 19:31:26

jó tanárnak születni kell! Persze, a hajlamot/tehetséget ápolni is kell, ez már az illető dolga/feladata. Ezért lehet nem tanári képzettségüből is kiváló tanár és ezért nem kiváló rengeteg pedagógiai végzettséggel rendelkező! Jómagam az utóbbiakat hivatalnok tanároknak hivom magamban. Javarészük tisztességesen elvégzik mindennapi munkájukat, az óráikra is felkészülnek, feladataikat is igyekeznek ellátni: Csak éppen nem élvezetből teszik, hanem kötelességtudatból! S az iskolából kilépve már nem érdekli tovább őket a szakmájuk. Másnapig. A kiváló tanár viszont gondolatban mindig a katedrán van/a problémákon rágódik/mindig addig még nem tartott órát próbál kieszelni és partnerként kezeli a nebulókat. Mivel, az ilyen lelkialkattal/képességekkel/személyiséggel rendelkezők nem biztos, hogy katedrára kerülnek s ha igen, s nem valószinű, hogy a "hivatalnokok" kedvelni fogják őket, pláne az igazgatók vagy elkényeztetett/elkanászosodott gyerekek szülei sem, kevés az esélyük, hogy megtudnak maradni a pályán. Sajnos ez van....

12214 2009.11.05. 19:59:45

Jó post. Majdnem visszahozza a régi illúzióimat.

12214 2009.11.05. 20:04:45

Vasgereben, amit a kiváló tanárról írsz, az alighanem ma már csak utópia. A kiváló tanárt ledarálja a sok óra, az adminisztráció, a mindenfelől érkező nyomás. Bár nem tartom magam kiváló tanárnak, de hadd hozzak egy egészen friss példát. Gyerek kérdezi ma, hogy tartok-e korrepetálást, mert a tanára nem jól tanít. Pl. összevissza halad az anyagban. Valahogy ez a mondat volt az, ahol elvesztette a hitelességét nálam. Vajon milyen alapon tudja egy tizenéves megítélni, akinek az lenne a dolga, hogy tanuljon a tanártól, hogy a húsz éve tanító tanára összevissza halad? Honnan tudja, hogy a tanárnak mi a koncepciója? Bocsánat, ha off voltam.

60145 2009.11.05. 20:10:50

33. Vasgereben: Három olyan született nevelő tehetséggel találkoztam tanárként-tanulóként, akinek nem volt végzettsége, egyikük később megszerezte. De, mint mondani szokták, nem ezért szerettük. A pedáns, feladatteljesítő tanárt is becsülik a tanulók, és okkal. Alighanem a szülők is. Azután vége. Pedig nem kis dolog ebben a hívatásban sem helytállni. Szerintem - hogy tovább fűzzem a gondolataidat - az egyik fő probléma, hogy jelenleg a hivatali gépezet legalsó alkalmazottja az igazgató, s eszerint kell működnie. A többi a kvázi tulajdonos önkormányzatokat nem érdekli. Hacsak személyes érdekek nem merülnek föl. Talán emiatt alkotóbb légkörűek a magániskolák, az alternatív iskolák.

Vasgereben 2009.11.05. 20:16:22

Gigi, igaz, de ettől még ez lenne a mérce! Csak reménykedhettek benne, hogy változik a követelményrendszer, vagyis normálissá fordul. De ez is bizonyitja, hogy maga az OM (illetve az ott dolgozók) miként képzelik el a tanári munkát és melyek számukra a prioritások. A nyomásokat meg meg kell szüntetni és meg is szünnek, amint az iskola megszünik gyermekmegörző intézmény lenni és amint a tanárok visszanyerik fegyelmezési lehetőségeiket, a szakma meg a presztizsét. Az illető nebuló biztos megerősitést kapott a szüleitől is a véleményéhez. Ma már mindenki jobban tudja , hogy kell tanitani, mint maguk a pedagógusok!

Vasgereben 2009.11.05. 20:24:26

Atlasz: nem igazán érdekelnek a diplomák, csak maga a teljesitmény! A jó tanár is lehet pedáns és kötelsségtudó (bár nem igazán jellemző a típusra-:))) ), de a pedantéria és a kötelességtudat csak pótcselekvés, ha nincs mögötte elhivatottság. Ezt nagyon hamar kiszurják a diákok. Igen, jómagam nagy hibának tartottam a tanfelügyelőségek megszüntetését és az önkormányzatok álltal - gyakran erőszakkal - a tanári kar nyakába ültetett igazgató a mindenható, mivel az Oktatási Hivatal valójában sóhivatal. Amikor egy-egy tanár felvételnél vagy szerződésének megújitásánál nem a képességei/munkája/tanulók általi megbecsülése a fő szempont , hanem a fizetésének mértéke...ott már eleve megkérdőjeleződik a tanári munka komolyan vétele!

60145 2009.11.05. 21:27:17

38. Vasgereben: Így igaz! A tanfelügyelő elvileg azt képviselte az "átkosban", hogy a fenntartót érdekli, mi folyik az iskolában. Nekem kiváló tanfelügyelővel volt találkozásom, írok róla, ha sikerül. Az igazgatókat néhány évig, úgy a rendszerváltás táján, a tantestület választotta. Nem azért szűnt meg ez, mert nem vált be. Öreg tanárként is úgy gondolom, 5 év gyakorlat után már azonos szinten kellene mozogni az aktív tanárok illetményének. A fiatal friss tudása, meg az idősebb gyakorlata kiegyenlítődik. Aki meg nem oda való... de ki állapítaná meg? Nefelejcsnél is előjött, s vannak rémtörténeteim, egészen közelről, belülről.

60145 2009.11.05. 21:37:53

32. Kedves Relatív! Úgy van: kik. Kik minősíthetnék a nevelőket. Van most egy új divat, a minőségbiztosítás, de erről nem akarok szólni. Csak annyi telik tőlem, hogy a tanáriban teljes biztonsággal ki tudnám válogatni, kire bíznám a gyerekemet. A szülő gondosságával, a tanári képzettségemmel, s ahogy mondod: a folyamatos tapasztalat alapján. Így volna ezzel minden kollégám. Örülök, hogy előhoztad a tanító szót! Számomra rangot jelent. Majd' minden rajta múlik! Mindenfelé dolgoztam, nagyobb kudarcok nélkül, de a tanítóként nem tudnék helytállni.

60145 2009.11.05. 21:54:29

35. Gigi, az első (vagy második) cikkemet a Köznevelésbe az adminisztrációs terhelésről, meg a hivatali szekatúráról írtam. Gazsó Ferenc minisztersége idején csökkentették az adminisztrációt. A Művelődési Közlönyben. Mert az iskolában már nem. A darálóról: botrányt kavarna, ha valaki a tanári munka után javasolná a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő olyan megállapítását, amilyet a fontosabb szakmákban most számolódnak fel. Ez persze csak illusztratív ötlet. Azt sem tudom, hogy ha valaki, akár tanár, akár szülő - képviselő lesz, miért felejti el, mit tartott fontosnak "azelőtt", az iskolával kapcsolatban. Igaz, az politika elit is más iskolákat használ, mint a köznép, meg más kórházakba jár. Szabadsága van hozzá.

nyica 2009.11.06. 07:20:31

Drága Atlasz! Lennék a tanítványod. ny

60145 2009.11.06. 07:47:54

Nyica: Sokat kaptam és kapok a tanítványaimtól érzelmekben, kedvességben. S persze szeretnék még tanítványokat is, barátokat is. Nem esik messze e kettő egymástól, s remélem, mi sem.
süti beállítások módosítása