Atlasz voltam

Atlasz.

Bemutatkozás

2010. január 09. - Atlasz.

- Laci, te pavaszt vagy?

Igen így, barátságosan, közvetlenül, a kézfogás után, az ismerkedés első perceiben leparasztozott.

Lappangott valami kínos érzet bennem, amit az ismeretlen környezet okozhatott. Mindegy, túl kellett esni a bemutatkozáson. És lám, Andriska mosolya jóindulatú, majdhogynem baráti volt. Figyelmesen a szemembe nézett, hanglejtése érdeklődő szándékra utalt.

– Laci, te pavaszt vagy? –

Igen így, barátságosan, közvetlenül, a kézfogás után, az ismerkedés első perceiben leparasztozott. Biztos volt a sikerében, szövegelési technikáját, mint később kiderült, efféle mutatványokon edzette, meglehetős eredménnyel.

A kis-svábhegyi villában történt. Andriskáék főbérlőként éldegéltek négyen a magasföldszinti, leválasztott két szoba komfortosban, mi meg ketten Anyuval abban a lyukban, mellékhelyiségek nélkül, odalent a szuterénben. Ezt az idegen szót sem állhattam, rossz hangzását azok is erősítették, akik egyáltalán a szájukra vették. Mi alagsort mondtunk, a szobácskát pedig, melynek csak a be- vagy lejárata volt a föld alatt, az ablaka nem, anyám csak néha, elkeseredésében nevezte lyuknak. Ezt szintén nem szerettem hallani. Épphogy otthagytam az alföldi kisvárost, a vályogból emelt nádtetős házat, s tágra nyílt szemmel csodálkoztam a pestiek beszéde hallatán. Némelyik egészen megdöbbentett. Elsőre rögtön:

– Laci, te pavaszt vagy? –

Visszhangzott bennem a kérdés, amellyel hírtelen nem tudtam mit kezdeni. Laci, te paraszt vagy? Mi vagyok én tulajdonképpen?! Van így az ember, még akkor is, ha már nem is tíz, hanem félig tizenegy éves, hiszen a negyedik osztály utáni nyáron ötödikesnek számít, s különben is: életre szóló döntéseket hozhat.

Nem csoda, hogy zavarba jöttem Andriska megnyitásától. Mifelénk, parasztéknál nem volt szokásban az oktalan sértegetés. Még a kiskakas-viadalok is valami okkal vagy ürüggyel kezdődtek, köpködni nemigen tudtunk kisújszállási barátaimmal (ezt Pesten sem sikerült megtanulnom), szembe kapni efféle köpés-félét igencsak szokatlan eset. Hiszen nem lehetett Andriska kérdését másként értelmezni, mint szembesértésnek, amelyet zavarba ejtően ellenpontozott a barátságos mosoly, a közvetlen hanglejtés.

Mindmáig bennem él a vidékiségnek, az alföldi reformátusságnak az a magaviseleti habitusa, amely nem szereti a bizalmasságot, s ezzel elkerüli a bizalmaskodást. A gyerekszoba nélkül felnövő kisúji legénykék akkoriban nem ismerték az elemi pesti udvariassági formulákat, a légy szívessel álcázott parancsot, a mit sem jelentő bocsáss meg! automatizmusát. Az emberek minálunk inkább kevesebbet, mint többet mondtak, de azt állták.

El sem tudtam képzelni, hogy valaha is megszokom a személynevek előtti határozott névelő használatát, hiszen ma is viszolygok attól, ha olvasom „a” Pisti, „a” Kis János, a jött „a” Jenő változatokat. Amikor azt hallottam a másik jelenvolttól, hogy: Add oda!, nagyot néztem, hogy hol a harmadik. Andriska pesti szitkait sem tudtam eltanulni, mert épp úgy nem értettem a bumburnyákot, a homoszekszit, mint a tujázást. Kicsit szálkás, vékony hangján a gyakori Jesszus! Jesszumpepi! felkiáltás amolyan női visongásként hatott, amilyet egyetlen normális fiú sem kívánt produkálni még a kis-svábhegy környékén sem. Egy ideig nem is fogtam fel, hogy Jézust emlegeti kötőszó gyanánt ez a furcsa, pesti egyed. Idegen világ volt számomra az övé, bár nem tartott sokáig eligazodni a nyelvezetben.

A hozott kiejtésem nehezebben kopott le rólam. Ma már nem gyönyörködtet a lú, píz, mír hangzása, akkor nem tudtam másképp. Szerencsére olyan tanárom nem akadt, mint Illyésnek az “áff” hallatán. Pesti osztálytársaimmal – egészséges fiúgyerekként – pár hónapig körbe verekedtünk, a hívó szó legtöbbször szintén a hülye paraszt volt. Lehetett volna más is, akkor az esett volna rosszul. De kiskamasz fiúk közt az ilyesmit nem lehet elkerülni. Ám a kinyújtott kézbe beleköpni – ahogyan Andriska tette soha nem fordult elő.

Andriska úgy parasztozott le, hogy védtelen voltam.

A lakásukban, számára biztonságos pályán történt, Anyu és „a” nyafizva ejtett Mami színe előtt. Ma már úgy gondolom, hogy egyenesen az ő Mamija számára produkálta a sértést, fölmondta, mint a leckét. Megmutatta, milyen ügyes. Hát az volt! Mit kerülgessem: le voltam fegyverezve. Képtelenség lett volna megtorolni a támadást, amely a kisebbtől érkezett. Majdhogynem biológiai gátlás védte! Hiszen nem való a gyengébbet bántani! Így aztán bamba mosolyú buta paraszttá váltam egyből. Ha jól meggondolom, meg is maradtam annak. A nyelvi úzussal ellentétben a kisúji erkölcsiségből máig nem tudtam kivetkőzni. Paraszt vagyok.

Andriskát persze megvertem, jó két évvel később.

De az egy másik történet…

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr938266074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13118 2010.01.09. 22:34:22

no. csak heppy end lett végül ...

60145 2010.01.09. 22:56:31

Nyakas voltam, kivártam ;-)

16338 2010.01.09. 23:00:55

Érdekes volt, én nem emlékszem ilyenekre, talán mert hamarabb kerültem be "pesti"-nek, vagy mert lányoknál máshogy működött?? De én is megvertem volna...ja, ha fiú vagyok, persze.

11815 2010.01.10. 00:05:52

Biztosan bántani akart? Direkt bántásokat nem tudom érzékelni, elképzelni. "Pesti" lány voltam mindig szünidőben Rákoscsabán a nagyinál, még azután is, amikor hét évesen Budakalászra, az akkor még koszos, jellegtelen nagyfaluba költöztünk. Pedig Rákoscsaba már akkor is pesti volt. :))

78126 2010.01.10. 00:10:56

Szívbe markoló volt olvasni! Különösen ezt :"Mindmáig bennem él a vidékiségnek, az alföldi reformátusságnak az a magaviseleti habitusa, amely például nem szereti a bizalmasságot, s ezzel elkerüli a bizalmaskodást. A gyerekszoba nélkül felnövő kisúji legénykék akkoriban nem ismerték az elemi pesti udvariassági formulákat, a légy szívessel álcázott parancsot, a mit sem jelentő bocsáss meg! automatizmusát." Soha meg sem fordul Benned, hogy ez nem formula, nem automatizmus és nem bizalmaskodás? Így! Általánosságban?

78126 2010.01.10. 00:16:02

Falun engem se fogadtak be, pedig majd belegebedtem. Gyúnyoltak, hogy mennyi könyvem van, hogy mennyire hajlok előre kapáláskor, s hogy "könyvből" kertészkedem...Na?! Pesti naccságánál jobb nem is lehettem.

112742 2010.01.10. 03:08:40

A pesti belváros gyerekszobákban nevelkedett neonpolgárai azok akik a jelenlegi Magyarországot a perkeltzabáló parasztok szinvonalára szeretnék visszasülyeszteni. Ezen nem segit a normális magyar értelmiségnek a vidéki életforma iránti pozitiv hozzáállása sem. Ahogy elnézem ez a dolog az egyetlen amely a jelzett polgári bak....elit egyetlen eddigi eredménye. Parasztok voltunk , vagyunk és hosszu távon azok is maradunk. Vadparasztok a balkáni hanságokon...Le kéne bennünket is csapolni...

60145 2010.01.10. 06:36:35

3. jus: A fiúk és a lányok ebben is különböztek, bár akkoriban csak sejtettem, hogy ez mennyire szórakoztató!

60145 2010.01.10. 06:50:33

4. Texaco Benzin (Babett): Egy kis bunyó benne volt a pakliban. De nem övön alul. Sokat kirándultunk a Kevélyekre...

14742 2010.01.10. 06:54:59

A falu és a város szembenállása. Nekem, "a " pesti lánynak bizony vidéken kellett megkűzdenem, hogy egyenrangú félkén kezeljenek kukoricakapálás közben. Verekedés nem volt, de próbára tettek olyan munkával, amit szerintem ők sem tudtak tökéletesen megcsinálni. Lehet, ezért van, hogy én a paraszt kifejezést soha nem használom pejoratív értelemben.

60145 2010.01.10. 06:58:07

5-6. Anemone: az udvariassági formulák számomra külsődlegesnek, álságosnak tűntek, ma persze látom, hogy pl. Cuba Libre modora milyen civilizáló hatással van ránk. A kopasznyakúság létezik mindenütt, vidéken is, Pesten is.

60145 2010.01.10. 07:03:34

7. gubkaferi: Igen erőteljes a stílusod! Akkoriban a fél ország szenvedett a kitépett gyökerektől. Megsemmisültek a paraszti és az alig létezett polgári értékek.

60145 2010.01.10. 07:09:25

10. Lehar: rajtacsíptél engem is: sokáig elkerültem a pejoratív szóhasználatot. Aztán meg is tudtam fogalmazni a különbséget. Nagyon tapintatos, szigorúan tisztelettudó volt az a világ.

112742 2010.01.10. 07:19:18

kedves Bloggerina....mi a teendő?????vissza kell hozni azokat az értékeket,amelyek léteztek és le kell mondani azokról,amelyek megteremtésére ez a társadalom még hosszu ideig képtelen ...

57665 2010.01.10. 08:33:56

Az a kis -svábhegy érdekes környék volt ! Én ötvenhatban kerültem oda a drága jó Városmajori iskolába . Akkoriban még az iskolában is működött a szülök származása szerinti jelölések használata . Én munkásszármazású voltam , a rendörség ahol apám dolgozott munkának számított. Ezért engem például azokban a körökben símán leproliztak .Pedig szép nagy lakásban laktunk..

11815 2010.01.10. 08:37:25

Atlasz! Kérlek, nézz be hozzám! http://texacobenzin.nolblog.hu/archives/2010/01/09/Felpocsu/

60145 2010.01.10. 08:41:32

14. Kedves Gubkaferi! A bloggerinák bizonyára válaszolnak, ha megtisztelnek (másodjára is) látogatásukkal. Visszahozni úgy, ahogy volt, szerintem nem lehet semmit, az emlékeket is csak a maguk természete szerint: töredékesen. Ami engem illet: a teendőm a pontosítás: polgári és paraszt-polgári értékekről beszélhetünk a kommentekben.

13124 2010.01.10. 08:42:31

valószínű, hogy számít a "hely" is. Én - kicsit korábban, 7 évesen - kerültem be Pestre. A Ferencváros legközepébe. A suliban nekem is volt "harc" már az első héten kiverték a fogam (mesélték a szüleim). Parasztozás nem volt, de nagyon szégyelltem magam amikor a napközibe (az első héten) lefitymálták a tejbegrízt amit anyám küldött be ebédre. Amikor meg nyaranta visszajártam a faluba - nagyszüleimhez - hát akkor inkább...... ott voltam a "pesti".

60145 2010.01.10. 08:44:22

15. Timur: Stimmel, beleillik a képbe, amit írtál, bár én magam akkor a régi urak és az új elvtársak alatt éltem, szó szerint. Ezzel együtt jó pajtásomként emlékszem Rád, és másokra is a magasföldszintről.

60145 2010.01.10. 09:07:42

Anemone: na jó, az egyetlen vércseppel kijelölt csirkét is említhettem volna, de a kopasznyakú mégiscsak életben maradt.

60145 2010.01.10. 09:45:29

18. Boni: Alighanem sokkal keményebb lehetett a Franzstadti befogadás! A pofonok azonban utólag nem olyan fontosak nekem, mint a megélt támasz nélküliség. Ha így nézem, Andriska kétszínűsége "használt" is: lehetetlenné tette a hasonulást, így maradtam meg "parasztnak".

14742 2010.01.10. 10:13:44

14. Gubkafaeri Azt hiszem gondolkodásunk fényévekre van egymástól, így nem áll szándékomban a meggyőzés, de azért leírom, hogy vannak örök - pártállástól független - értékek. Ez az emberi érték, amit ha már kidobtunk, nehezen visszaállítható. Nonsensnek tartom arról vitát nyitni, hogy értékesebb-e a pesti (polgár, munkásszármazék stb), vagy a földművelő-állattenyésztő paraszt. A kérdést az emberi értékek döntik el!!! Egyébként azt hiszem, csak a magyar használja a paraszt és az állat (ennyi jut hirtelen eszembe) kifejezést pejoratív értelemben - minden esetre én kipróbáltam szűkebb, baráti környezetben, és nem értették. Ennek nagyon örültem.

13709 2010.01.10. 10:24:09

Kedves Atlasz, eltűnt a kommentom... akkor csak a végét, jó? Anemone véleményéhez csatlakozom:::))) üdv Valéria

112742 2010.01.10. 10:52:10

22-re Leharnak.......kedves pestiségében halálra sértett polgártársam.......a fényév valóban mérték lehet,de maradjunk inkább az emberi örök értékek halmazánál. Gondolog,hogy oly sokat tettetek azért,hogy az általános polgári értékek elterjedjenek Magyarországon. Irigyelnélek,ha nem tudnám,hogy tul sok okom nincs rá.A paraszti Magyarországnak is meg voltak a maga emberi értékei,amelyek a klasszikus magyar irodalom müvelői által büszkeséggel vállaltattak. Én viszont azt firtatom mik azok a mai polgári értékek ,amelyeket a kor értelmisége hozott, vagy jó esetben továbbörökitett és még nem kopnak ki a jelen balkánján..? üdvözöllek fényévnyi távolságokból....DDDD.

14742 2010.01.10. 11:19:02

24-re Kedves Gubkaferi, ha most jól olvaslak, dícséred a paraszti Mo. értékeit - de én sem tettem mást, legalábbis nem volt szándékomban. Ha azt mondanám, hogy az értéket kizárólag Pest képviseli, saját őseimet tagadnám meg, akik valamikor úgy 5OO évvel ezelőtt a vidéki, a paraszti értékeket képviselték, és örökítették át. Szóval már csak ezért sem lehetek pestiségemben sértett, főleg nem halálra. A jelen polgári értékekről fogalmam sincs, nagyon rég volt, mikor Mo-on jártam.

78126 2010.01.10. 11:20:05

További kellemes civilizálódást!:-)) Örülök, ha már Cubát említed, Rajta kívül sokak "pofozkodnak még ilyen álcázott empátiával" itt a nolon. Szeretném, ha a klubba fölvennének... 24.Gubkaferi! - elnézést Atlasz, meg Tőled is Gubkaferi a külön megszólalásért! De ha már beszélgetünk- ... Ilyen közelségből nem hinném, hogy jól körvonalazódna. A méricske, a hasonlítgatás eleve tévútra visz. Van úgy, hogy egy korszak, egy réteg valamit NAGYON odatesz, amire az a "helyes reakció", hogy elfogadják, beépítik...nem feltétlen kell versenyre szállni, bizonyítani...különösen nem művészetekben / irodalomban. Szerintem ez sokkal bonyolultabb.(Példákat hadd ne hozzak ilyem műveltségű embernél.)

60145 2010.01.10. 11:24:54

23. Valéria: őszintén sajnálom! Kettőtök közös témájú postjához épp most barkácsolok valamit. Az alapvető közös értékek, amelyeket Lehar is említ, teszik lehetővé, hogy a különbségek érdekessé, szórakoztatóvá, izgalmassá tegyék találkozásainkat.

15138 2010.01.10. 11:25:54

Olyan jó volt olvasni! : ) Nekem pár meghökkenésem kivül nagyon simán ment az átállás, de én lány vagyok. A férjem ugyan paraszt, de apám családja is az volt. Élveztem minden új szót, és nagyon sokat nevettünk. Erről az "a"-zásról: ez pesti szokás lenne? A mi időnkben már úgy tanították az iskolában, mint helytelent... (66-os vagyok) És én is azt kérdezném, mint Babett, hogy biztos, hogy bántásból mondta? (Bár egyszer láttam olyan ötéves gyereket, akitől leesett az állam, annyira provokatív és manipulatív volt, hogy még egy felnőtt viselkedésének is díszére vált volna. Szóval, azóta tudom, létezik ez gyerekben is. )

60145 2010.01.10. 11:34:31

Kedves Lehar és 14-24. Gubkaferi: nem nagyon értem az élesedő hangot, meg az általánosító feltételezést. Valaki valamit beleképzelt a másikba, szerintem. A szűkszavúságnak vannak hátrányai. Nekem úgy tűnik, ugyanazt hiányoljátok (és hiányoljuk): a polgári értékeket, amelyeknek bővében sohasem voltunk, miközben a paraszt-polgári értékek szinte megsemmisültek, s jórészt csak az irodalomban fellelhetők. De nem szeretném kitalálni, valójában mit akartok mondani: az árnyalatok igenis számítanak!

60145 2010.01.10. 11:38:10

26. Anemone: csak ahhoz, amit értek: A forma visszahat. A "Kedves" megszólítás után leginkább a bejegyzésem hőséhez hasonlók képesek anyázni. A pofozkodás rendben is volna, mert az övön alulit másként nvezik.

60145 2010.01.10. 11:47:59

28. Nefelejcs: Mindenekelőtt: írás közben a Te gyermeked kínjai is eszembe jutottak. A mai beszélt nyelvben már elterjedt az egyébként is határozott, névvel jelölt emberek határozott névelőzése. Természetes nyelvfejlődésnek nevezik, ez igaz is, ha a rádió-tévé mintaadását természetesnek véljük. Írásban még utóvédharcok folynak... Nem tudom, Trixi írt-e erről. A verekedésekről: "Ez a fiúk sorsa"- ahogyan Boni is jelezte. Hősöm azonban nem volt tipikus pesti, Kis-Svábhegy könyéki fiú. Egy szerencsétlen srác volt...

14742 2010.01.10. 11:49:16

Kedves Atlasz! én bármikor hajlandó vagyok beismerni, ha hibáztam, ha valamit nem jól értettem (ez az évek múlásával, a nyelv alig használatával sajnos előfordul). Vitát "élesíteni" meg távol álljon tőlem, hisz úgy látom, hogy ugyan arról beszélünk, ugyan azt hiányoljuk. Gubkaferi! Ha félreérthető volt a hozzászólásom, úgy elnézést kérek, legközelebb igyekszem egyértelműbben fogalmazni.

13005 2010.01.10. 12:27:35

Kedves Atlasz, vannak országok, ahol a paraszt rangot és megbecsülést fejez ki! Egyszer vendégül láttak egy parasztudvarban, az asszony jött elénk és mondta: én vagyok itt a paraszt! Mosolyogva és büszkén mondta, hogy valaki paraszt lehessen, ahhoz szakiskolát kell végeznie és nem akármilyen politikai hatalmat is gyakorolnak. Mindezt innen 800km-re, Europa közepén! Ilyenkor ordít bennem: miért???? és hogyan lehetne szavakat, tartalmakat, életeket változtatni, hogy becsülete legyen a munkának, az értelemnek.

15138 2010.01.10. 14:09:21

31-re Minden összefügg valahol. :) Nálunk holnap kezdődik a suli - nagy az izgalom. Jólesik, hogy nem felejtetted el.

60145 2010.01.10. 15:05:30

32. Kedves Lehar: korábban, midőn az ünnepek ismertetését olvastam Tőled, írtam arról, hogy milyennek találom a postjaid nyelvezetét! Ez nem változott! Köszönöm, hogy erre jártál!

60145 2010.01.10. 15:15:53

Kedves Georgia! Szerencsére akad nálunk is ilyesmi, de ritkán és dacból. Bő száz éve az anarchista gróf kiküldte a falusi tanítót egy kis országba, Dániába, egy éves tanulmányútra. Ott, akkor a parasztok már érettségiztek. Valahogy meg is látszik az országon. Mellesleg Batthyány grófot a rokonai elmebetegnek akarták nyílváníttatni...

60145 2010.01.10. 15:19:13

34. Nefelejcs: én sem felejtek ;-) S azt gondolom, fontos, hogy van kihez hazamennie a megpróbáltatások közül. Ez nem kevés!

112742 2010.01.11. 06:49:15

Atlasz egész jól hozott minket közös nevezőre kedves Lehar barátom. Ládot ,hogy a fényév nem is olyan komoly mérce. DDDDD.....amugy....én hiányolom a mai magyar nagyvárosi értelmiség részvételét egy markánsan megjelenithető nemzeti,polgári, városi-vidéki kultura, életforma kialakitásában. Tul vagyunk az ezredfordulón,alaposan benne egy uj században és mi mégis hordjuk láncainkat....törölgetjük a perketzsirt a magunk szimbólikus bödönéből,miközben Európa scampit zabál, sok-sok zöldséggel........mondjuk talán a zöldségből lehagyhatnánk valamennyit. Remélem, kedve Blogger és Lehar....igy talán egyértelmübb a mondandóm, ha távolodik is a témától, amiért elnézést...

60145 2010.01.11. 07:58:32

38. gubkaferi: Ez jó hír, kétszeresen! Látom, lesz miről beszélnetek, talán egyszer felküldesz egy bejegyzést is erről! Másodszor: Külön öröm, hogy bár a post kikerült eltünt a frissülőkből, az ajánlottak közé meg nem fért, mégis alkalmas a kapcsolatfelvételre. Már ha Lehar vissza tud jönni...

14742 2010.01.11. 10:57:27

Itt vagyok és örülök!!!

11692 2010.01.11. 14:29:22

Anyósom, aki egyébként a legborzasztóbb paraszti létet élte meg: repatriálás, válás, cukorrépa ültetés, egyelés kapálás, egyedül és nőként; nélkülözve, megszámolt krumplin élve a gyerekkel,stb-stb. - szóval nagyon gyűlölt engem, az első kérdése az volt, hozzám, hogy meg van-e a nyolc osztályom???...

70798 2010.01.11. 18:17:53

hehe, jó volt Atlasz:)

60145 2010.01.11. 18:57:25

41. evalajos: alighanem rátapintottál: szerencsétlen volt, ezért így kompenzált az anyós, miként Andriska is. De a magyarázaton kívül sok idő is kell, hogy a seb elmúljon. Remélem, nálad megtörtént!

60145 2010.01.11. 19:01:05

42. Toszmegosztis: ha jól emlékszem, a Te történeted nem ilyen volt. A megbélyegzést azért ki így, ki úgy elszenvedte. Örülök, hogy tetszett!

70798 2010.01.11. 22:52:55

Atlasz, a történetek másak, de valahol mélyen ott van mindben a közös. A vicc, hogy én is kissé raccsolok - ezen jót nevettem - ráadásul paraszt vagyok - óbermateriál - ennek ellenére sokszor, és főleg későbbiekben belvárosi ficsúrnak csúfoltak.:))

60145 2010.01.12. 00:25:33

Ha olyan mélyre megyünk, hogy elvesztjük a különbözöség irénti fogékonyságunkat, az inkább a temetőre hasonlít, mint az életre, amely azért szórakoztatóbb. Andriskára semmiképpen nem hasonlítasz, bár mint kiderült, ő is tehetséges és meglehetősen ismert emberré vált.

70798 2010.01.12. 08:48:24

Akkor semmikép:)) Én ismeretlen és tehetségtelen vagyok:)

15138 2010.01.23. 13:11:24

Hoppá, te itt valamit ügyesen átrendeztél... :) Nem találom, hogy kell a saját blogomba pottyannom...izééé.

13020 2010.01.24. 18:59:13

Atlasz! Szivesen üdvözöllek mint igazi parasztot, nagyon sok barátom van, okosabbak, előrelátóbbak, értelmesebbek, mint némely diplomás. Munkában pedig kifogástalanok hajnaltól, napnyugtáig. Szeretettel üdvözöllek, kalimpamama.

60145 2010.01.24. 20:01:13

Kedves Kalimpamama! Az üdvözletnek nagyon örülök! Az igazság az, hogy sem én, sem a szüleim nem voltak gazdálkodók, csupán a nevelő nagyapám. De azokhoz a tulajdonságokhoz, amelyekről írtál, és amelyek azt a világot jellemezték, ragaszkodom, nem is tehetek mást.

39443 2010.03.23. 23:56:51

Most olvastam el, élvezetesen írsz, milyen tanár is vagy?

60145 2010.03.24. 07:51:56

52. Örülök, hogy nem találod elvesztegetett időnek! A magyartanárok között van a legtöbb félbemaradt zseni, tehát történelemtanárnak mondom magam inkább.

12635 2010.03.25. 16:18:46

Atlasz... nagyon élvezetesen írsz, nem csak a puszta történet a jó, hanem ahogy megírod... Engem Pesten pestiként kólintottak egyszer így fejbe... az első munkahelyemen történt a bemutatkozásnál... egy nálam jóval idősebb, - én akkor huszonéves voltam - belső ellenőrzési tótum faktumnak mondott hölgy, rögtön a nevem hallatán csak ennyit mondott, 1972-ben, - akkor te burzsuj vagy - ... kellemetlen, agyondohányzott, rekedtes, mély hangja volt... igazi banya... akkor hirtelen, se köpni, se nyelni nem tudtam, ahogy mondani szokás, pedig apám figyelmeztetett, olykor elég, ha kiejted a neved, ...

60145 2010.03.25. 17:05:18

53. Gordius: itt a NolBlogon többünknek volt hasonló élménye. A díszletek, a szereplők neve különbözött, az emberi tartalom alig. A név is indukálhat előítéletet, bennem is, de minden ilyesmit tudatosítania, kezelnie kell az embernek. (Nagyon szégyellősen jelzem, hogy írtam erről is, nem került az ajánlóba: http://hordo.nolblog.hu/archives/2010/01/12/Kurva_magyar_vagy_magyar_kurva/ Köszönöm a kedvességed! Motívál a történetek folytatására!

23353 2013.06.03. 22:45:23

Nagyon jó

60145 2013.06.05. 07:12:24

[little](#1607604) Örülök, hogy tetszett ez a történelmi bejegyzés!