Atlasz voltam

Atlasz.

A kiszivárogtató

2010. március 01. - Atlasz.

Aki 2006 őszén "becsempészte" a rádióriportert az MSZP egyáltalán nem titkosított gyűlésére.

Aki 2006 őszén "becsempészte" a rádióriportert az MSZP egyáltalán nem titkosított gyűlésére.

 

 

Megjelent a Születésnapi Lap – Sipos Jóska 60 éves 60. évfolyam I. szám 2008. április 6. 2-4. oldalán, a szöveg fontos elemeit képező lábjegyzetek nélkül.

Sipos József 60

Na ugye, mondom némi éllel, lehetsz Te is, Jóska ecsém, hatvan esztendős! Néhány évtizede fordítva élcelődtem: no nézd csak, két és fél évvel utánam bújt ki a tojásból, s nem elég, hogy hamarabb jutott be nálam a tanárképző főiskolára, hanem még ő tart órákat nekünk! Még hogy tanár! Még hogy gyakornok!

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján öt-hatszoros túljelentkezés viszonyai között elsőre bejutni a magyar-történelem szakra nem mindenkinek sikerült, főleg nem egykor magyarból buktatott, kirúgott tanulónak[1]. Aki olyan mafla volt, hogy nem sumákolta el a kétéves sorkatonai szolgálatot, ráadásul kifogta Csehszlovákia megszállását, s azt nem a seregbeli, ’68-as pártba-lépés lehetőségét megragadva („ilyen emberek kellenek közénk, tizedes elvtárs, hogy amazok háttérbe szoruljanak!”) használta ki, hanem újabb egy tanév hátránnyal kezdte tanulmányait, annak igencsak csíphette a szemét a gyakornoki feladatot kapott, mokány, kurucos fazonú felsőéves, a tesi szakos Sipos Jóska. Azt nem állítom, hogy akkor ismertük meg egymást, hiszen a töri tanszéken baráti viszonyok uralkodtak, szakestek, kirándulások, tiszai árvízvédelem idején egyből észrevehettük, milyen határozottan hárítja kedvese mellől egyik, zavarba ejtőn aktív tanárunk közeledését. Tudtuk Jóskáról azt is, hogy hajnalonta a Hámán-épület kályháit fűti, majd feltölti az utánpótlásra szolgáló szenes pitliket. Ezt követően látta el gyakornoki feladatait, diákként látogatta a fontos, vagy semmit érő, de katalógussal súlyosbított előadásokat. Ingyenes volt a felsőoktatás, de persze tandíj létezett, az albérletet, a kollégiumot és a Béke Tanszéken a szalontüdőt sem adták ingyen, s hogyhogy nem, a paprikagyár éjszakai műszakjában is dolgoztunk, meg a Nívó ktsz-nél, rakodóként a vasútnál, s volt aki a Marx téren jugó farmerrel, orkán kabáttal üzletelt.

Sipos József dr. Szántó Imre mellett kiválóan vezette a koraújkori magyar történeti szemináriumokat. Otthon volt a szakirodalomban, céltudatos a vitavezetésben, mellőzte a privatizálást, s eszébe nem jutott nagy ívű, de tartalmatlan „koncepciókkal” helyettesíteni a munkát! Az életkorunk és beosztásunk szerinti kritikánk nem talált rajta fogást. Végső soron azonosulhattak vele azok a hallgatók, akik valóban felkészült, elhívatott történelemtanárok akartak lenni, s nem orvosfeleségek, mozgalmi funkcik, vagy a tanári naplopók.

Jelentős fordulat akkor következett be Sipos József és a mi[2] viszonyunkban, amikor – 1971 táján - sor került a tanárképző főiskola első, függetlenített KISZ-titkárának megválasztására. Jóska neve nem szerepelt a jelöltek között, bár volt három is, közülük jelentősebbnek egy matematika és egy történelem szakos hallgató számított. Neveket nem említek, ki tudja, mostanában ki mit hagy ki az önéletrajzából, a Ki kicsoda a magyar közoktatásban című kiadványból. E születésnapi lap szerkesztője remélhetőleg kihúzza, amit mégis óvatlanságból illetlenül megemlítek: Sipos József történelem-testnevelés szakos tanárjelölt épp úgy párttag volt, mint a ma már tudós, irodalomtörténész szerkesztőnk. Utóbbival együtt pár héttel korábban szinte tudtunk nélkül besodort bennünket a véletlen a titkárválasztásra jogosult KISZ Bizottságba, sőt: a KISZ VB-be. (A véletlen két, azóta magának széleskörű elismertséget és megbecsülést szerzett kultúraalkotó és -szervező személyiséggel volna azonosítható.) Minden lehetőségünk megvolt tehát arra, hogy a szokásos rítus, a bürokratikus centralizmus világának metódusa szerint szabadon feltegyük a kezünket (csak az egyiket, kérem szépen, csak az egyiket!) a felelős és illetékes szervek által kigondolt titkárjelöltek valamelyike mellett. A jelölt diákokkal szemben semmiféle kifogásunk nem akadt, tisztességes jó magyar emberek[3] voltak, egyikük öltözködésével is kifejezte – tellett rá neki – magyarságát, a másikról bár nem tudtuk, hogy templomba járó lett volna, de azt igen, hogy a gyakorolt emberszeretet jegyében ki-kikapta – egy-egy idegölő értekezleten – főigazgatónk, dr. Hegedűs András szájából a gyilkos koporsószögeket. Az egykori felvidéki, gömöri menekült, a határon túli magyar fiatalok tényleges segítője, a magyartanárok hivatástudatának formálójának életét hosszabbította meg ezzel.[4]

A KISZ-titkár jelöltekkel csak egy bajunk volt: a jelöltségük módja. Olyat akartunk KISZ vezetőnek, akit mi jelölünk. Nekünk, ha már a választó testületbe kerültünk, nem volt mindegy.

A rendszer deklarált demokratizmusának szabályait elsajátítottuk, a NÉKOSZ egykori tagjai itt is ott is közvetítették a fiataloknak: a falakig el lehet, tehát el is kell menni erkölcsi kötelezettségét. Még benne éltünk a ’68-as légkörben, bár lengyel barátaink levelei felbontva érkeztek 1970 decemberében – figyelt a Nagy Testvér – s az egyetlen lehetséges taktikaként szavukon fogtuk a hatalmat gyakorlókat. Ez a főiskolai pártvezetőség tagjait, a titkárt, a tanulmányi osztály vezetőjét, a párttitkárt jelentette. Nos, ezek az emberek nem tolták reánk a falakat. A Párt [!] berkein belül olykor-olykor megszólták Guevara-estünket, amelynek gerincét Tolnai Ottó költeménye és a hős gerilla kubai kiadású naplója képezte, morogtak az I. István tiszteletére rendezett ünnepi szemináriumra, s szóvá tették egy-egy szókimondóbb novella megírását – de cenzúra nem volt. A tanárok „pártküzdelmei” jobbára egymás között folytak, jó esetben a tisztességes oktatásért, tanításért, nemkülönben kivételezett oktatói helyzetük megőrzéséért. Nem mindegy heti 6-7 órát letudni a szegedi főiskolán, vagy napi ugyanennyit Bivalyboconádon…

Realista diákoknak sem volt közömbös, mi következik a főiskolai négy év után. Néhányan azonban úgy gondoltuk, nem ez kell legyen a főiskolai KISZ-titkárság tétje. Igazunk volt? Ki tudja ma már. Manipulálódtunk magunk is a komolyan vett kompetencia-morzsával, akár az Eper és vér filmbéli diák-tüntetői? Ki tudná mostanság megmondani? Takács Géza barátunknak alighanem ezt felismerve volt lesújtó véleménye a KISZ-ezésről.

A 11 tagú KISZ VB-ben a mi jelöltünk mellé állt a Sipost addig nem ismerő földrajzos Kürti Gyurka, Deák Gábor, s később sem bánták meg elhatározásukat. A mozgalmi felsőbbség a hiábavaló egyenkénti alapos kikérdezést – Miért éppen őt? Miért nem felel meg a másik kettő? – s gyúrás-győzködést követően a jelölését helyben hagyta, amely döntés a kor szokása szerint meg is előlegezte a választás végeredményét. Sipos József hívatásos forradalmár, KISZ titkár lett.

Közelebbi ismeretségünk, barátságunk ezzel kezdődött, az úgynevezett mozgalmi munkában formálódott. Számba vettük a diákok problémáit, kiválogattuk azokat, amelyekben illetőségünk volt, s hozzáfogtunk a kollégiumi helyzet vizsgálatához, az egyetemi lap főiskolai oldala birtokbavételéhez, saját folyóirat, tudományos diákköri közlemények kiadatásához. Csak olyasmiket említek, ami korábban nem fordult elő a főiskola ifjúsági szervezetében. Kezdeményezéseink nagy része ma kicsiségnek látszik, így a Tamási Áron Klub, a Szándék kiadása, vagy az első aradi zarándoklat az októberi gyásznapon, de megvalósításuk akkor évekbe telt.

A legnagyobb felfordulást a Hámán-kollégiumbeli viszonyok, magyarán, az igazgató asszony korrupció gyanús ügyeinek feltárása okozta. Vizsgálatunk le nem írta volna ezt a gyanút, de minden tényt, amelyből megállapítható volt a vezető megvesztegetése, a korrumpálók gyerekeinek jogtalan előnyökhöz való juttatása, a diákönkormányzat eszközként való kezelése, leírtunk, s a főiskolai vezetés elé tártunk. A vizsgálatot jórész a fentebb név szerint említettek[5] végezték, az egész ügyért azonban a KISZ titkár, Sipos József tartotta a hátát, ő vitte addig a balhét, amíg kis híján rá nem ment ő maga is. A vezetőellenesség viszont-vádjával az oktatásügy mai szent tehenei is hárítanak, de negyven éve ez a szó a szocializmus-ellenesség, rendszerellenesség szinonimája volt! Az Elvtársnő, vagyis egy Valóságos Igazgató! alulról jövő tényszerű bírálata eleve nem kecsegtetett sok sikerrel, hát még, ha tudtuk volna, hogy a védett vad közeli barátnője annak az államvédelmi tisztnek a felesége, akinek munkakörébe a szegedi felsőoktatás diákjainak ellenőrzése és manipulálása tartozott! A láthatatlan falaknak is nekimentünk. Inkább vakon, mint vakmerőn, s máig nem tudom, milyen eredménnyel.

Látható, tapasztalható hátrányok nem értek bennünket, Sipos József karrierje ugyan nem ívelt egyenesen feljebb a lenini, kádári káderi úton, de KISZ titkársága után is a főiskolán maradhatott. Egyikünknek sem ígérte meg senki a hosszú vörös szőnyegen egyenest a csúcsokra vezető perspektívát, de aki keményen dolgozott, volt némi tehetsége, az elérhette, ami a főiskolán szerzett tudás, oklevél, netán egyetemen kiegészített tanulmányok után elérhető volt. Nagy Pista tanár úr tanítványaként mindenképp illett doktorálni…

A hatvan esztendős Sipos József egyetemi docens szakmai pályafutását, személyes, családi dolgait a KISZ-ben folytatott lelkes, időt rabló és sokszor hiábavaló közös munkánk ideje óta ismerem. Egyike számomra azoknak a hiteles embereknek, akiknek a meggyőződés, a szó, a tett egyet jelent. Nem tudom, hogyan tanít az egyetemen, de azt igen, hogy nem veszi félvállról a kötelezettségeit, nem hárítja el a szakdolgozókat, nem bújik ki a konzultációk alól. Tanár kollégák, volt diákjai megbecsülése övezi.

Az egykor a Tudományos Diákkör Nagy István vezette kortörténeti szekciójában kezdett kutatásai aspirantúrán folytatódtak, számtalan tudományos közleményt és fölényes tárgyismeretet termettek. 2009-benjelent meg a régen várható, nyomdakész, de a kiadóban nem elég intenzíven menedzselt monografikus munkája.

Nem titok Sipos József politikusi elkötelezettsége azon értékek mellett, amelyek jegyében a KISZ titkárságra emeltük. Ám barátunk, Sipos József még csak kíváncsiságból sem forgolódott soha ama damaszkuszi út szélén, amelyen mostanában oly gyakran változik a menetirány: sosem a megpróbáltatások, hanem a zsíros állások felé. Sipos Józsefet az efféle anyagi realitások nem nagyon érdeklik, ennél fogva nem megvehető, nem befolyásolható, végső soron a hatalmi gépezet emeltyűit kezelők számára Sipos József használhatatlan. Ezért szeretjük, ezért nem lehet vele úgy végig menni a Kárász utcán, hogy meg ne állítanák egy baráti kézszorításra.

Nos, itt tartunk, a jubileumi kézszorításnál.

Sipos József, hozzánk korosodott, de lelkedben meg nem öregedett barátom, köszöntelek! Most, hogy a mellékelt képen ünnepeltként ülsz előttünk, kívánom, hogy elveid, eszméid, erkölcsi mércéd szerint éld tovább azt az életed!

Mert másként nem teheted….



[1] No persze, helyben vagyunk: nem az ünnepeltről, hanem rólam van szó. Íme a köztanár minden alkalmat megragadó igyekezete, hogy többre vitt pajtásai ürügyén önérvényesítő fényezésbe fogjon. Nevetséges, tudom, de miért pont én szakítanék e bevett hagyománnyal?

[2] A 2006-ban híressé vált jogásznő után le nem írnám a magunkfajták szót.

[3] Akkoriban a közbeszédet nem uralta annyira a politika, hogy ezt ne merjem leírni!

[4] Hogyne, párttag volt ő is, a városi pártbizottság, a nómenklatúra tagja, a mai high hungarian szerint komcsi.

[5] Szerényen nem szólok magamról…

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr38265660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

78126 2010.03.01. 13:30:37

Más korosztályba tartozom, de voltak ismerős villanások a történetben. Szép és méltó a köszöntőd, kedves Atlasz!

60145 2010.03.01. 15:05:39

Kedves Anemone, Évalajos - köszönöm a figyelmet!

13438 2010.03.01. 16:18:21

Én néhány évvel később, és néhány házzal odébb végeztem. Jóskát sokáig csak felületesen ismertem, míg (nem közvetlen) kollegák lettünk, ugyanazon a folyósón. Akkoriban gyakran beszélgettünk, és bár politikai témákban szinte semmiben nem értettünk egyet, az viszont számomra a kezdetektől világos volt: ő talpig becsületes, értékeihez következetesen hű, kitűnő, bátor ember, nagyszerű. Lányom néhány éve végzett ugyanott, neki (is) a kedvenc tanára volt. Jóska, Isten éltessen.

13438 2010.03.01. 16:19:44

nagyszerű tanár. (valamiért lemaradt, bocs)

60145 2010.03.01. 17:04:45

4-5. JoGabor: Örülök, (és reméltem is), hogy olyan tanár maradt, amilyennek gyakornokként megismertük!

13066 2010.03.01. 18:36:31

olvasva soraidat, ha másként folytatná az nem Ő lenne :)

60145 2010.03.01. 18:59:01

7. Doremi: így igaz, még lassítani, kicsit visszavenni sem hajlandó.

11815 2010.03.01. 21:58:55

:) Ember, akitől tanulni lehet. Nekem még nagyon sok tanulnivalóm van.

60145 2010.03.01. 23:47:39

9. Babett, örülök, hogy erre jártál. Köszönöm a figyelmeztetést.

11815 2010.03.02. 05:38:17

Nekem szólt az, nem neked! :)))

ossian 2010.03.02. 09:33:47

Születésnapi ajándékképen az ünnepeltnek: (Petei Feri versével, akit nyilván ismert) Béke tanszék már por vagyunk, már füst vagyunk de itt fiúk találkozunk még nyagda székekkel asztalokkal kinyit megint a Béke tanszék bohémtanya egy utcasarkon primhegedűs és filozófus a legelső székfoglalót Suki Béluska mondja el a lét leggyötrőbb problémáiról kortyolja közben óarany sörét az idő áll az óra bandzsa számlapján nem jár mutató az elmúlás badar halandzsa a hóesésben boxkesztyűben megjön iszik a kocsmapultnál Gerelyes kettős fedezékben két kifli bástyája mögött a bokszolót többféle okból lesi szemközti ablakokból kékharisnyák kicsinyes főnökök előttük palackok sora tartanak immár a harmadiknál hexameterben diskurálgat totális rímeket farigcsál Szepesi és Petri Csathó aztán megérkezik Veres átállnak pindaroszi sorra egyik szava a másikét sodorja metrum szelében vitorláznak iszogatnak és játszanak (...) bohémtanya egy utcasarkon már por vagyunk, már füst vagyunk az újság hírül adta holtunk az is lehet, hogy sose voltunk csak most vagyunk csak most vagyunk (aki nem tudnák: a szemközti ablakok, ahonnét a kékharisnyák kukucskáltak hajdanán, a főiskolai tanszék ablakai)

ossian 2010.03.02. 09:35:28

Nem Petei Feri, a betyárját. Petri. Petri Csathó Ferenc.

26732 2010.03.02. 10:05:39

Ő lesz az első, akit beengedünk a szocdem pártba. Második esélyest még nem látok.

60145 2010.03.02. 10:20:36

13. ossian: Rikét biztosan ismerte!

60145 2010.03.02. 10:23:11

14. cselcsabi: a 27-i (nem szoc.dem.) küldöttközgyűlésen jelentkezett? Mintha ott láttalak volna...

36888 2010.03.02. 10:31:29

Egy "köztanár" ne szerénykedjék. Már csak azt kellene tudnom, mi a fene az a köztanár? Már a magukat közíróknak titulálóaknak is bizonyosan mentális problémái vannak. Én egyetlen "köztanárt" ismerek, a dr Horger professzor által az egyetemről eltávolított Józsefet. Virág elvtárs s.k.

ossian 2010.03.02. 10:36:22

Talán te is ismerted, Atlasz? Nem régen adtuk ki a kötetben meg nem jelent verseit (150 jobbnál jobb vers, a hagyatékából bányásztuk elő). Most készül poszthumusz prózakötete. Az nagyon kellene, egy ütős, erős szocdem párt. De úgy, hogy bekerüljön a parlamentbe is. Nem látok esélyt cselcsabi, kár.

60145 2010.03.02. 10:56:27

18. ossian: alig. Gyüttmönt vagyok, a főiskolán meleg csákányváltás volt. (A Béke tanszék, az maga volt a folyamatosság. Örülök, hogy beraktad, remélem, Jóska barátunk is olvassa! ) http://www.delmagyar.hu/olvasoi_levelek/petri_csatho_ferenc_posztumusz_verseskonyve/2076283/

60145 2010.03.02. 10:59:17

17. Virág elvtárs sk. : a köztanár olyan közember, aki tanít. Legfeljebb középiskolás fokon, és természetesen álszerény.

60145 2010.03.02. 11:08:35

Ossian: nem szoktam agyonkommentelni mások bejegyzéseit, a magamét még úgy sem, de legyen ez kivétel: A 111 verset a polcomról levettem, és benne találtam a Béke tanszéket a Délmagyar 1986. március 15-i számának 7. oldalából kivágva.

ossian 2010.03.02. 11:29:04

A Délmagyarban megemlített verseskötetet Vasy Géza mutatta be - nagyra értékelte a költőt, de nem először, mert a Kődobozról, (szintén poszthumusz, a Tiszatáj adta ki), és a polcodon lévő 111 c. kötetről is melegen írt a Tiszatájban. Bizony jó költő volt a Rike, nagyon. És kemény, meg nem alkuvó. Ahogy olvasgatlak: mi a Nagykunság révén vagyunk földik. (Töröksztmiklós - te Kisújszállásról írtál, ha jól emlékszem)

60145 2010.03.02. 11:42:33

22. Ossian: A 111 vers alapján - igen, igen! (Törökszentmiklósról származottnak eddig csupán a Fekete-ház vezetőjét tudtam. Téged gyakran olvaslak itt.)

60145 2010.03.02. 13:32:31

Ossian: hova lett a blogod?

ossian 2010.03.02. 13:36:57

Nem volt sose blogom, Atlasz, de imitt amott összeakadtunk. (Talán hirtelen obsidiánra asszociáltál). Ami a Kunságot illeti: nagyszülők, gyerekkor kapcsol oda: ma is szeretem azt a vidéket és az ottani embereket. Már régen errefelé élünk, és szeretem is nagyon ezt a várost. Üdvözlet:ossi

60145 2010.03.02. 15:42:49

25. ossian: Obsidiántól régóta megkülönböztetlek, Rosu Máriánál szoktunk volt vele találkozni. (E pillanatban épp egy ilyen nevű kutyát sétáltató hölgyre tekintek ki az ablakomból.) Ha nem volt blogod, akkor a kommentjeid és valaki más blogja kapcsolódott össze a fejemben veled. Örülök, hogy nem veszed rossznéven! Üdvözletem küldöm!

ossian 2010.03.02. 17:24:00

Romáriára gondolsz, a historikus blogjaira? Az meg alighanem én (akivel találkozni szoktál), vagyok, mert rendszeresen hozzászólok, szeretem is, akárcsak Ongyz-t, ott kommentelek a legtöbbet. Tudod ki még miklósi? Darvasi Laci. Vele is össze lehet itt futni,(a városban, ahol most kutyát sétáltat valaki), egy Jóság presszó nevű kocsmában. Igaz, már régen jártam arra, mert elköltöztem a környékről. Koccintottunk, nagyokat hallgattunk... A beszélgetés Szív Ernővel kissé egyoldalú tevékenység, lévén ő hallgatag ember. Ha már itt tartunk, nagy érdeklődéssel olvastam a visszaemlékezéses postjaidat. A nagyszülők a kunságban, a kishúgod, gyerekkor - szeretem ezeket, ha jól meg vannak írva. Üdvözlet: ossi

60145 2010.03.02. 17:36:47

No, köszönöm, valóban összekevertelek benneteket! Úgy látszik, az avatarnak van funkciója. Rosu Maria épp most jelentkezett. Szív Ernő a fiam tanára volt rövid ideig, de mint mondani szokás: nem ezért szeretjük. A srácok szerették. Személyesen nem ismerem, sajnáltuk, hogy Nagy Pista tanár úr köszöntésén (ő is szerepel az 1970-es fotón) nem tudott részt venni. onagyz-nál én is olvasgatok, néha kotnyeleskedem. Köszönöm soraidat!

60145 2010.03.02. 17:43:20

Ossian: Február 24-én jártam - akkor is értetlenül, mint most - Obsidiánnál. Régebben olvastam önéletrajzi részleteiből. Illő volt végre megnéznem, kivel tévesztettelek össze. (A rum tette ezt, s az átkozott likőr - mondta Faludy mester a Vörös Cocquillardról. )

ossian 2010.03.02. 18:29:42

Tisztelegtem Máriánál én is. Darvasi Laci a Szív Ernő. Ő 70-ben sehogy se lehetett ott, 80-ban érettségizett, Törökszentmiklóson. A Jate-ra járt, aztán a Délmagyar újságírója lett. Külföldön is népszerű író, főleg Németországban. A lapokban (És főmunkatárs) Szív Ernő fantázianéven publikál. Szegeden él. Így van, ha az ember homályosan fogalmaz (mármint én). Obsidián egyébként ritkán kerül nálam sorra, de most már én is olvasgatom, azt sem tudom, milyen témákban ír. Hát, egy kicsit privátra sikerült az utolsó 10 komment, de van ilyen. A "földiek" örülnek egymásnak rendszerint. :-)) üdv:ossi

60145 2010.03.02. 19:14:56

Darvasit mindkét nevén ismerem. A Gedóiban tanított. Szeretett tanárunkat - személyesen akadályoztatva lévén - a Délmagyar szeptember 26-i (nyomtatott) számában köszöntötte. Törökszentmiklóson él még egy Nagy Pista tanítvány, Pásztor Gábor. Én igen régen nem vagyok nagykunsági illetőségű, és egyáltalán nem értem a haza-vonzódásomat. Szeretek otthon lenni itt is, ezért örülök a privátoknak! Van itt avatarom, blogom és elérhető címem. Üdv!

12711 2010.03.02. 19:31:41

Ó, azok a szép békeidők :)))

60145 2010.03.02. 19:46:38

32. 12szer: akkor nem volt bája. Vagy mégis?

15138 2010.03.04. 18:00:57

Erről lemaradtam :) Csak két blogodról tudtam...

60145 2010.03.04. 18:33:39

35. Nefi: Ígérem, Atlasznak nem lesz több...

15138 2010.03.04. 20:16:50

Jaj, lehet, amennyit csak Atlasz elbír a hátán. :) Csak én vagyok hebrencs, tudod.

60145 2010.03.04. 21:00:48

Nagyon kedves hebrencs vagy! De blog nem lesz több, csak bejegyzés.

60145 2010.03.10. 23:05:13

Barátaim! Itt vagyok Atlasznál és köszönöm figyelmeteket, kedves szavaitokat. Sajnos én még nem vagyok járatos a blogolásban. Üdv: Siposjóska