Atlasz voltam

Atlasz.

Kiss József

2010. május 02. - Atlasz.

Vajon újrateremthető-e az idegen asszony lánya?

Nagyon régen születtem. Már nem is emlékszem rá. Azóta jóformán állandóan gyerekek között vagyok, így rettenetesen fiatal maradtam. Az iskolát nem túlságosan szerettem, de a srácokat igen. Ezért sok iskola elvégzése után tanár lettem.

Kis híján magam is írhattam volna, de Kiss híján aligha. Akkor sem volna kitörölhető az emlékeimből, ha nem lett volna egyike azon keveseknek, akinek révén gödörből felfelé, útvesztőből egyenesbe fordult az életem. Nem mentegetőzésként, de csak egyike voltam azoknak a sokaknak, a – szavaival élve – becsületes vagányoknak, akiket volt bátorsága közel engedni magához. Ez a másik emberért viselhető legnagyobb felelősség. Nagyobb, mint a fegyvert kezelő partizáné, a gyerekekkel tele viharos Dunán haladó őrsi csónak parancsnokáé, ez a Mester felelőssége azokért, akiket megszelídített. Közülünk Palcsi barátom gégeműtétje után járt be Kiss Józsefhez a kórházba, s kiskanállal etette a rákból fel nem gyógyuló, lányát, asszonyát vesztett egykori Másodkapitányt.

Bölcskéről származott. Dédapám révész, nagyapám mesemondó ember volt. Talán tőlük örököltem a mesemondás és a víz szeretetét. Meg nem kis furfangot, és tizennégy éves korától a nők, a cigi, a pálinka szeretetét. Mint mondta: egy férfinak legyen józan dohány és pálinka illata. Ki is tapétáztuk a tanári asztalát a városmajori iskolában karácsonykor, az akkoriban kapható vörös-kék csomagolású Club pipadohánnyal.

Kétszer ugyanazt a viccet nem hallhatta tőle senki. Első házassága történetét is csak egyetlen egyszer. A háború után valamiféle minisztériumi munkát kapott, elképzelhető, hogy dr. Tímár Lászlót, későbbi igazgatóját is onnan ismerte. A kolléganőjével pedig ebédszünetben adminisztráltatták össze magukat. Így ment ez akkoriban, mert fújtak a fényes szellők, mert épp, hogy túlélték a háborút, megúszták a hadifogságot, s fiatalok lévén kedvük volt a hivatalossággal, a formalitásokkal is tréfálkozni egy kicsit. Úgy vélték: nem nagy ügy.

A válás okairól nem esett szó, a helyszínéről igen.

Csaba utcai iskolaMayer Ferenc egykori árvaházában laktak, szolgálati férőhelyen, a Városmajor utca és a Csaba utca sarkán. Az intézményt ekkor már valószínűleg másként titulálták, de az alapító szobra még sokáig látható volt az előkertben. Az épület a háború után nem szűkölködött lakókban, így ment ez Valahol Európában, akkoriban. Talán Pista címlapA kis ördögfiókák ugyancsak csodálkoztak, amikor ide bekerültek, s kiderült, hogy innen nem lehet megszökni. Nem magas a kerítés, nincs rács az ablakon, és a kaput sem őrzik. A kapu nyitva van. Ezt látván az a cseppnyi csavargó, aki korábbi életéből szülőházára nem, csak egy menhelyre emlékezett, akit kiadtak tanyára, ütötték, megszökött, piaci tolvajlásból élt, elkapták megszökött, akit úgy hívnak talán, hogy Pista – nos, az a kis csavargó megmaradt. Akit érdekel a sorsa, elolvashatja, már ha Kiss József László könyvét valahol felleli.

A könyvben persze nincs szó a feleségről, akivel, mint az előzményekből sejthető, megromlott a viszony. Jóska egy alkalommal úgy döntött, hogy a nagyobb bajt megelőzendő inkább elmegy hazulról, de két óra múlva nem akarta otthon találni se a nejét, se a holmiját. Így lett, a felesége ismerte Jóskát, szegények is voltak, hamar elcuccolt. Az asszonynak volt hová menjen, Budapesten élt egy darabig. A gyermekotthonban akkor épp járvány tombolt, a beteg gyerekeket el kellett különíteni, szükség lett minden szobára. Kiss József összeköltözött a kollégájával, megittak csöndesen egy üveg búfelejtőt, s eltávolított oldalbordáját látni sem kívánta többé. Nem úgy a gyermekét. Ez azonban még neki sem sikerülhetett: a sértett anyai szív embertelen csodákra képes.

Tervezte, hogy ha a kislány nagykorú lesz, egy hétre, az újrakezdés hét napjára és ünnepére elviszi magával a Dunára, és megfordít mindent, amit a lánya addig a világról megtudott. Iszonyatos ebbe a romboló újjászületésbe belegondolni, ám mi mást adhatott volna többet, sok év után? S vajon újrateremthető-e az idegen asszony lánya?

Évek múltak, jöttek mentek a nők is, de végül családra lelt. Szerelemre. Talán akkoriban kezdett formálódni, amikor az osztály ballagott a Városmajorból. Meglehet, éppen Vikihez sietett, ha magunkra hagyott bennünket a tornatermi színpadon, ahol a kenuk palánkját szegecseltük. Talán reá gondolt a bajai Vénusz dombon is, takarodó után Dokival a kicsiny lángú tűznél dünnyögve, énekelgetve: Kiskereki betyárcsárda, zsandárral van körül állva... Nem, nem várta meg a táborbontást, s nem is a lassú kofahajóval, hanem vonattal utazott vissza Pestre. Hogy is mondta a ballagáson?

Kiss Jóska Vikivel(Visz a vonat, megyek utánad,

talán ma még meg is talállak, …)

Viki nem sokára vele élte a tábori romantikát, a vízparti komfortot, amelyhez akkoriban jó esetben egy-egy gumimatrac tartozott, felfújható Gorenje, klímaberendezés vagy mini grill egyáltalán nem. Tavasztól őszig a Dunán, a Tiszán, a Hullám csónakházban Erzsébeten, az Úttörő csónakházban Csepelen. A vízi élet persze nem pusztán romantika, amelyre be lehet fizetni, nem egyszerű napozás a plázson, nem sétahajó. Embert próbáló valóság, néha életre-halálra, amelyet megélve  nemcsak a régi barát és kolléga, az üstökös természetű Gerelyes Endre tehette fel a kérdést: Mitől fél az ember?

Mitől is?

Kiss Józsefék Leányka utcai lakásába gyakran beállíthattunk, zsíros kenyér, kolbász került elő a bor, pálinka mellé. Jóska és édesanyja, no meg Viki és a kis Viki – mert ismét lett lánya is – úgy fogadták az öreg vizeseket, mintha a sötétlő Sugovica felől hangzott volna a beköszöntő: – Ahoy! – bár a navigációhoz a parti irányításra – backboard-steierboard – a harmadik emeleten nem volt szükség. Onnan, abból a lakásból végül csak egy ladik indult el, Kiss Józseffel, 1989-ben, a Kharóné.

Bölcskén van eltemetve.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr718266100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

115156 2010.05.02. 18:52:44

Szép, jó napot Tanár úr! Öntől mindig lehet TANULNI! Köszönöm a mostanit is.

34417 2010.05.02. 19:05:59

méghogy az én kitalált történeteim...az élet írja a legszebbeket, és te nagyon szépen meséled őket...

60145 2010.05.02. 19:14:16

1. Kedves Vajkaramella, az én tanár uramtól bizony lehet. De, bár a nőnek előjogai vannak, mégis kérem/kérlek: ha már mindenkivel szemben közvetlenebb a NolBlogon modor, legyen így köztünk is!

60145 2010.05.02. 19:15:37

2. Kedves Rasid, otthon érzem magam a tieidben, és örülök, ha Te is, hasonlóképpen nálam. Keleti vendégbarátsággal.

13118 2010.05.02. 19:15:48

hm. ma nem ízlik úgy a téliszalámi, mint 40 éve a zsíros-kenyér, meg a fradi kolbász ....

115156 2010.05.02. 19:32:18

3-.ra: Kedves Atlasz! Megtisztelsz, köszönöm. Legyen úgy, ahogyan akarod!:-))

13709 2010.05.02. 19:47:39

Atlasz, bizony igaz, közel engedni magunkhoz valakit nagy felelősség. Talán tudatos, talán nem, de mindenképpen van veszélye... de törődik-e evvel az olyan ember akinek ez fontos? Annyi mindenről írsz és annyi emléket generálsz Atlasz, ezért külön köszönet..és ezekért az értékes történetekért is. Kicsit szomorú is lesz tőle az olvasó, meg vidám is...én legalábbis igy vagyok evvel, pedig számomra ismeretlen emberek és életek ezek.. tetszett :) de ezt már mondanom sem kell üdv.

78126 2010.05.02. 19:56:20

Téblábolok itt egy ideje. Az első bekezdésed annyira megfogott... Sok jó ember vett már körül Téged, Atlasz.

60145 2010.05.02. 20:21:38

7. Kedves Valéria, egy szülő, egy nevelő különösen érzékeny erre.

60145 2010.05.02. 20:23:13

8. Kedves Anemone: Így igaz, az első bekezdést Kiss József írta. Szerencsés az ember, ha észreveszi, akire szüksége van.

115156 2010.05.02. 20:26:37

Na, jó estét kÍvánok Atlasz Tanár úr! A többit tessék hozzá képzelni!!

60145 2010.05.02. 20:31:26

11. Vajkaramella: képzelődni erről-arról valóban tudok!

78126 2010.05.02. 20:32:31

Bocsánat, nem az övére, hanem a Te első bekezdésedre utaltam, de így is jó:)) !

13066 2010.05.02. 20:36:40

jó ez a fészek meleg Nálad :)))

60145 2010.05.02. 20:57:36

14. Doremi, hallottam ilyesmi muzsikát Mogyoród felől is...

60145 2010.05.02. 20:59:43

5. Hmmm, ha hiszed, ha nem, amikor leírtam, erre gondoltam én is! De van kire, van mire emlékeznünk!

12635 2010.05.02. 21:17:33

Atlasz, sugárzik az írásaidból az ifjúkorunk romantikája, lágyan ringat a hangulat... (laktam én is tavasztól őszig nagy szerelemben a szúnyog szigeten, kicsi kabin, ormótlan ix lábú asztal egyetlen székkel, lavór vagy közös fürdő, lecsó, paprikás krumpli, gombás tojás, kolbász mustárral, sör és sok sok jó beszélgetés, buli, foci, evezés, pin - pong, maga volt a paradicsom) és még valami, amiért nekem vonzó, rájöttem, olyan tanáros, így mesélt az apám...

60145 2010.05.02. 21:21:53

17. Kedves Gordius, ha sugárzik, mindenképp Csernobil előtti időből... Kösz az emléket!

12890 2010.05.02. 22:01:57

Szép estét, kolléga!:) egy dunai stégről pötyögök épp:)

12635 2010.05.02. 22:14:01

hát persze... értem, hogy értetted, hogy értettem a sugárzást...

60145 2010.05.02. 22:29:28

19. Ahoy, Kevi! Ez örömturbó!

60145 2010.05.02. 22:30:42

20. Gordius: :-)

11815 2010.05.02. 23:17:41

Itt vagyok én is... ... vagyis, mintha ott lennék veled. Nézelődöm, ismerkedem, emlékezem.

60145 2010.05.03. 06:10:48

23. Texaco Benzin (Babett): remélem, még egy kicsit nem unod meg!

11815 2010.05.03. 09:50:06

:)) Lehetetlen

60145 2010.05.03. 13:23:59

25. Texaco Benzin (Babett) 26. marja Köszönöm, akkor még jövök néhány Kiss Jóska-történettel... A könyveit rég szétlopkodták a könyvtárakból, bár azok sem helyettesíthették az élőt. Én most a könyvei hűlt helyét ápolom.

Haller László 2011.10.08. 12:04:10

Kiss Jóska engem is tanitott.Magántanuló voltam.Ide járt a lakásunkra.Csodálatos ember volt.Nagyon hiányzik.Jó lenne valamelyik könyvét megszerezni.Mi van a feleségével?Miért irjátok,hogy feleségét és lányát vesztett tanár úr?

Haller László 2011.10.08. 12:18:25

Te kivagy Atlasz?Én orosz pszichológia szakon végeztem azELTÉN. l97O ben. Először a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgoztam,majd l976-tól 2OO8-ig az ELTE Orosz Tanszékén dolgoztam,tanitottam.2OO8 óta nyugdijas vagyok

60145 2011.10.08. 13:08:45

Szia Haller László! Örülök jöttödnek, hát ha még írsz egy Kiss Jóska történetet! A könyvei antikvár oldalakon kereshetők, néha feltűnik egy-egy. Olvasnivalót találsz még, ha ezen az oldalon jobbra rákattintasz a Kategóriák alatt Kiss Józsefre. Viki és KisViki is meghalt. Első házasságából való lányát nem ismerem, és senkit, aki ismerné. A személyes kérdésre e-mailt küldtem. Te is megteheted, ha itt az Atlaszra kattintasz.

Haller László 2011.10.08. 14:44:36

Igazi diáksztorim sajnos nincs.Nem voltunk osztályban.Ketten ültünk itt De arra emlékszem,hogy amikor a szüleim házibulit rendeztek és meghivták Kiss Jóskát,milyen remekül táncolt.A hölgyek egyszerűen elolvadtak tőle.Anyám,aki most 92 éves a mai napig emlékszik rá milyen csodálatos este volt.

60145 2014.02.19. 18:38:14

31. Haller László: Sajnálom, hogy nem tudom Veled felvenni a kapcsolatot!