Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Katonásan - Egy bokor, egy hurrá!

2010. november 17. - Atlasz.

A jakumókat csúfolták ezzel.

A jakumókat csúfolták ezzel.

Nem csak ők, a gépkocsizó lövészek, hanem mi, rózsadombi katonák is erős bástyát képeztünk a béketábor falán, természetesen a befalazás-beosztás mértéke szerint különböző igénybevételnek kitéve. A legnagyobb teher a fundamentumot nyomja, magyarán: azt, aki alul van. Mégis: a sereg követelményeinek a kétszeresét is teljesíthettük volna, ha kell és lehet. Ki ezt, ki azt villanthatta volna meg képességeiből. A hadsereg kötelékében azonban nem egyes személyekre, hanem a leggyengébb katonára kellett szabják a teljesítendő normát, nálánál gyorsabban nem szabad haladni.


Az alakulat számára csupán két, az igazira hasonlító harcoskodást rendszeresítettek, összesen nem több mint 40 órában, amelyet a sorvány teljes felszereléssel, a hivatásos állomány meg szinte társasági ruhában, elegáns könnyedséggel csinált végig.

Az első a Budagyöngye – hűvösvölgyi Nagyrét menetgyakorlat: bakafing. Oda-vissza legalább öt, de lehet hat kilométer. A barátaimmal kiskamasz korunktól olyan egész napos túrákon éreztük jól magunkat, amelyek Hűvösvölgyön meg Pomázon túl kezdődtek s vezettek felfelé. Így aztán a katonai menetgyakorlat nem viselt meg, csak néhány vízhólyaggal gyarapított: mindkét talpra és sarokra jutott belőle, a szokott egyetlen állandóhoz képest jó másfél méterrel lejjebb. Hiába, a kapca az kapca, megvolt a katonai funkciója őneki. A menetgyakorlat következtében új technikát elsajátítva sündörögtem a dolgomra, leginkább takarásba, óvatosabban vertem a vigyázzmenetet is.

Stuka villamosA folytatás két nap múlva igen katonásan alakult. A csengő hajnal előtt robbantott ki bennünket kőnehéz álmainkból, néhány perc alatt beriadóztunk, aztán sárga villamosokkal, stílszerűen: stukákkal indultunk el a frontra, keresztül Budapesten. Ott imbolyogtunk ezeken a kimondottan civil járműveken sisakban, köpenyben, hátizsákkal – rajta sátorlap, takaró, csajka, rohamásó, meg efféle rekvizitek, a fegyverről nem is beszélve. A városszéli villamos-végállomáson rövid eligazítás, benne, hogy akinek megkívánja az állapota, jelentkezzen az egészségügyi szolgálatnál. A katonai és munkahelyi erőszaktevő inzultusok ellenére állapotos sem akkor, sem azóta nem lettem, a nem ér a nevem lehetősége mégis biztonságérzettel töltött el. Persze a harcászati gyakorlat kezdeti fázisában az alig oszló sötétben nem a hajnalpír színezte vörösödőre a képem a gondolatra is: szégyelltem volna feltört sarkammal gyenguszra jelentkezni. Amikor az eligazítás folyt, éppen álldogáltunk: nem fájt.

Hurrá!Meneteltünk rendesen, aztán – már a gyakorlótéren – reggeli következett, és ismét menet. Majd hírtelen gépfegyversorozat jobbra elől! Úgy vágódtam a földhöz a meglepetéstől, mint a parancsolat. Mert persze az is volt, parancs, de ki a jó csuda figyelt volna másra, mint az apró kicsi lángokat köpködő bozótos felé! Azok a kifehérlő közepű fényecskék hidegen siklottak végig rajtam a fejtetőtől a tarkómra, s gerinctájon, a két lapockán túl enyésztek el. A második pillanatban bevillant: ez csupán vaklőszeres színjáték, hiszen nekünk is kiosztottak pár skulót az előbb – de ekkor már a deres talajt döngettem kényszerű vigyorral, akár a többiek.

StukákA rövid sorozatok villámgyorsan elválasztották az aktust az előjátéktól, ettől kezdve csupa gyönyörűség: laza egyes oszlop, azután csatárlánc, majd fölhöz simulva lövészgödör ásás, fekve tölts, lövés, futás, lövészárokba ugrás, parancsra fel és ki, és ismét menet. Aztán: – Repülő! – mindenki a földre és fel, de az a kurva repülő ismét és megint! Körülöttünk szaladgáltak a szakaszparancsnok tisztek, diktálták a tempót fegyver, vévétáska, tártáska, kulacs, rohamsisak és sátorlappal, pokróccal csatolt hátizsák nélkül. Ó, mennyire fürgéknek, daliásaknak, magasabb rendű walkűröknek tűntek, port és füvet zabáló, dérrel hűtött, mégis izzadt, dühös önmagunkhoz képest!

A kilőtt gulyáságyú híre csak a gyakorlat egyik hangulati elemeként szerepelt. Belfegor főtörzs szakácsai jó meleg ebédet készítettek. Mindig bízhattunk bennük, az étel színe, illata ekkor mégsem a jó pesti vendéglőket idézte fel, azoknál jóval nagyobb volt a helyi értéke Ócsán. A badella elé járulva lassan lenyugodtunk. Amíg a csajkát dédelgettük a gyenge decemberi égbolt alatt: addig béke. A repülő is ebédszünetet tartott. Aztán az előadás folytatódott sötétedésig és még tovább.

Harcászati gyakorlatAz első sorozat meglepetése után már nem tudtam komolyan venni a produkciót, közönségesnek tűnt, akár a szovjet háborús filmjelenetek, vagy mostanában a hurkatöltős, barázdált homlokú űrvitézek szörnyen galaktikus összecsapásai. Csakhogy az előbbit gyerekként mégis élveztem, az utóbbitól pedig az Isten áldotta távirányító segítségével két másodperc alatt ma is megválhatok. Az ócsai harcászati gyakorlat alatt azonban egyre halogattam az exit gombot. Rohadtul kifáradtunk, mégsem volt lelki erőm a mókuskerékből kilépni. Reggelinél, ebédkor, vagy egyszer-egyszer két művelet között, de a pár perces megálláskor csak meresztette az ember maga elé a szemét, majd a másikra bámult, hogy ez is megvolt, te hogy vagy, komám? A csatazajban azután ismét: – Nem, a rohadt életbe, ezt a szarságot, hülye bohóckodást nem lehet kibírni! Mi a francnak az egész?! A következő etapnál kiszállok! – És nem tettük.

Katonai sátorNem sokkal a takarodó szokott ideje után, de még éjfél előtt bevackolódtunk a sátorba, amelynek egyik sarkába kályhát telepített az ellátó szakasz. A gondoskodás észlelése át is melegíthette volna az ember szívét, mint a kályha-közeli néhány harcost a tűz, de csak csodálkozni volt érkezésem. Sátorba kályhát? Nemhogy a hideget, még fáradtság okozta vacogást sem éreztem, csak valami tompa zsibbadtság húzott lefelé. Lecihelődtünk a szalmára, hátizsákra, minden stokizás, körletrend nélkül, ahogy voltunk, aztán egy hosszú korty víz a kulacsból – és függöny. Amíg a kulacsot tartó karom lehanyatlott, már aludtam. Hajnalban a könyökömre fagyott jégréteg lepett meg: a víz kiömlött…

A második nap mozgalmassága nem múlta felül az elsőt. Lassított lejátszás. A délelőtti pár perces pihenőben elővettem egy civil narancsot. Egy-egy gerezdet odakínáltam a komáknak, a közelben álló kiképző tisztesnek is. Neki miért? A fene tudja. Talán hogy jelezzem, megéljem azt, hogy erre is telik. Nem kért. Földhöz vágtam az egészet! Nagyobbat is robbanhatott volna a felgyűlt agresszió. De csak vaklőszerünk volt, tojásgránátunk nem, és a géppisztolyok ekkorra kikelepelték magukat. Egy-kettőt kivéve.

MenetgyakorlatDéltájban kezdtünk hazamenetelni. A hó csak itt-ott takarta a tájat, mocskos szürke volt, mint az ég, mint magunk. Caplattunk előre, feltört lábbal, dagadt bokával, elhasznált kapcák közérzetével. Megy ez, csupán az indulás nehéz. Bizonyos időnként, ki tudja mi okból az oszlop megállt. Ekkor már vicsorítva káromkodott az ember: – Miért? Miért?! – Az erőltetett menet monotóniája minden mozgáselemet a helyén tartott, automatikusan lépkedtünk, lélekben kissé a nyúzott, kimerült test fölött. Versek, dalok, emlékek, egy-egy jó íz nyugtatott, de a gyűlöletes pihenők után minden Lépés in-dulj! kínokba lökött újra. „Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,…” Újra megindulni a legkínzóbb, a legkeményebb.

Házak tünedeztek fel egyik, majd mindkét oldalon, aztán járda, majd egy fiatal nő. Hozzánk kiáltott: – Na mi van, nem is énekeltek? Micsoda katonák vagyok?! – Átharaptuk volna a torkát. De a tisztek az előző pihenő óta résen voltak. Az út menti tanya mellett éktelen haragos kis házőrző szőrgombóc tudatta az álló oszloppal nemtetszését. Valaki ráengedett egy sorozatot. Olyan kutyafuttát életemben nem láttam: Üvöltve-sírva nyüszítve húzott el, oldalán csúszott tova, fején is átesett, majd rohant körbe a házon. Ki tudja már, kit képzeltünk kajánul az idegösszeomlást kapott házőrző helyébe – de nem bántam meg, hogy már a kezdet kezdetén lemondtam a céllövöldéről.

Leszereléskor a gyengélkedő ura, Kiss prof a felcser tréfálkozott velünk: – Ha csak egyszer is jelentkezett volna valaki gyenguszra azzal, hogy semmi baja, csak pihenni szeretne, bizisten felvettem volna. De nem jött senki. – Nem, senki nem próbálkozott. A gyakorlat után, igaz, bajtársi közreműködéssel, de olló nélkül – a csizma is lejött véresre dagadt lábamról, nyomokban a ronggyá lett kapca is. Nem Shakespeare kapcája, nem Vinokurové, hanem az enyém. Megéltem.

Vonnegut már túl volt Az ötös számú vágóhídon, épp készült megírni. Mi háborút, sőt: igazán kemény gyakorlatot sem láttunk. De mégis: „Így megy ez.” – feleim.

Feküdj!

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr708266132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

95527 2010.11.17. 12:09:47

Az imént jöttem meg tíz kilométerről, egy kicsit sok volt mára, de azért is megcsináltam két órán belül. Katonaként utáltuk, de ahogy írod, mentünk rendületlenül. Rendszerváltáskor aztán eltörölték a fekvőtámaszt, esős időben nem lehetett terepre menni, mert nem volt váltás ruha és mosószer. Kollégám Németországban volt bemutatón, ott tűzoltó kocsi töltötte fel a pocsolyákat , mert éppen szárazság volt. Írni most már gondolom neked is jobb róla!

11815 2010.11.17. 12:19:33

Ha nem haragszol Atlaszom, nyomorúságos ez. Nem az írás persze, hanem az emberiség. Embertelen.

60145 2010.11.17. 12:37:41

1. Paplanyos: Tisztelem azokat - persze nem mindenkit egyformán - akik olyasmit tudnak, amire én nem vagyok képes, még a saját lehetőségeimen belül sem. A hivatásos hadsereget mindenképpen jobbnak tartom, mint a sorozottat!

60145 2010.11.17. 12:45:15

2. Texaco Benzin (Babett): ilyenek vagyunk. Az emberiség is, és az emberség is vérben és mocsokban nyilvánul meg igazán. Az én kis emlékképeim sem, de minden agyalásom sem képes választ adni a miértre, a hogyan volna lehetséges másként-re. Katonák is vannak így vele, itt a NolBlogon is. A paradoxonod érvényes: az ember embertelen.

13709 2010.11.17. 14:13:22

A kép írásod alján nagyon kifejező, kedves Atlasz... tulajdonképpen nem is tudok ehhez mást hozzáfűzni....én az egésznek az értelmetlenségét érzem, de nem győzöm hangsúlyozni, soha nem voltam katona :))

15138 2010.11.17. 14:34:15

Vitatkozok, mint kibic, akinek nem drága. Nekem teljesen jogosnak hangzott az az állítás, hogy azért kell kipróbálni, hogy ha igazán kell, tudjuk, merre hány lépés, és milyen érzés igazából. Amúgy meg egy nőnek, aki egy pillanatra nem tud mit kezdeni egy férfivel, ez a mentőöv: feltenni egy kérdést a katonaságról, és már csak hátra kell dőlni. Lásd be, van ebben jó is. :) (ehhez képest azért húztak el polgárvédelemből, mert nem akartam felvenni a gázálarcot, mert hogy nézett volna ki utána a hajam és a sminkem...)

60145 2010.11.17. 14:55:31

5. Valéria: Valóban, a kép gyakran többet mond. Arról is, aminek nem létszik sok értelme.

60145 2010.11.17. 15:08:13

6. Nefelejcs: Csak egy éjszakára ... írta Gyóni Géza. Kipróbálni egy éjszaka is elég. A mentőöv tökéletes: ebben a témában magabiztosan tudunk villogni.

15138 2010.11.17. 15:20:20

Azért mondom, mit ér egy férfi, katonaság nélkül? :D

60145 2010.11.17. 15:50:16

9. Nefelejcs: És a katonaság, ha nincs benne férfi?!

15138 2010.11.17. 16:13:06

Pláne. Mit ért az egész tesztoszteron nélkül? Hát, mesélgettek nekem arról a svájci hadseregről, amelyiket mindenki az "operetthadsereg" szóval ír körül. Meg tudok meséket oroszoktól. Két véglet. Mi talán az aranyközépúton haladtunk. A profi hadseregről, mióta az van, semmit nem tudok. Remélem, hogy megfizetik őket. Remélem, hogy megérik a pénzüket.

12635 2010.11.17. 16:55:58

azt nem értettem sosem, hogy békeidőben a besorozott fiataloknak miért kellett elviselni a durva bakancstól véresre tört lábat, a hidegtől befagyott vizet, a sárlucsoktól csöpögő koszos egyenruhát stb. és sokszor a kiképzők hatalmaskodását ... ha már kellett a kiképzés, másképp nem lehetett... katonaságot átélt unokabátyáim mondták mindig, értelem és logika, azt ebben ne keresd... de ettől így, leírva jópofa olvasmány...

13709 2010.11.17. 17:21:19

7-re Atlasz :) véleményemmel természetesen nem azt akartam mondani, hogy a szöveg nem eléggé erőteljes..Korántsem :))) de nagyon nagyot szól írásod végén :)))

60145 2010.11.17. 17:59:12

11. Nefelejcs: én nem hinném, hogy operetthadsereg volna a svájci. Pénz, felszerelés van, a szellemiség, a hagyomány sem lehet rossz!

60145 2010.11.17. 18:02:11

12. Gordius: A katonának minden elképzelhető lelki és fizikai megterhelést el kell viselni, helyt kell állnia. Hogy erre van e humánus és egyben hatékony kiképzési mód azt nem tudom. Véleményem szerint a valóban önkéntes, hivatásos katonák kaphatnak ilyen kiképzést.

60145 2010.11.17. 18:07:08

13. Kedves Valéria, szeretek szerkeszteni. (Mondjuk olyan kombinált varázslatokat, amiket Te illesztesz az oldaladba, nem tudok csinálni, mert ehhez Nata távozása után nincs segítség. A dobozok kezeléséhez adott videó nekem nem használ.)

15138 2010.11.17. 19:13:20

És akkor x-edszer felejtem el megkérdezni, hogy mi az a jakumo.

70798 2010.11.17. 19:29:53

komoly gyakorlat volt:)) legyőztétek az ellent?

13709 2010.11.17. 19:39:57

16-ra Atlasz...hogy te miket mondasz itt nekem!!! :))) Mielőtt teljesen elolvadoznék, azért halkan megjegyzem, hogy iszonyu béna vagyok technikai téren, ennek ellenére én szeretek szerkeszteni, veled egyetértésben :)) (most pölö nem vagyok képes a pontozást visszavarázsolni a sablonomba, mert szétesik az egész oldal és inkább hagyom - egyelőre - majd visszatérek rá) Az a video nekem is idegen nyelven akar tanácsokat adni ..sajna :(

60145 2010.11.17. 19:55:34

17. Nefelejcs : A jakumókat csúfolták ezzel. Nem csak ők, a gépkocsizó lövészek, ... (Bocs!)

60145 2010.11.17. 19:58:46

18. Toszmegosztis: Meg vagyok róla GYŐZődve, hogy GYŐZtünk, bár a végén elfelejtettem megkérdezni. Majd írok a mi szakmai jellegű gyakorlatunkról is.

60145 2010.11.17. 19:59:35

19. Valéria: Kisebbségi érzésemet jelentősen csökkentetted...

23353 2010.11.17. 20:14:38

En sohasem voltam katona, de itt Kanadaban sokat dolgozom nekik. Ez egy profi hadsereg, jol fizetett de a "basic training" amit mindenki kap a leges legelejen a szolgalatnak bizony nagyon kemeny. Sokat ordibalnak rajuk, halara farasztjak oket, van sar, stb, stb. Ez pedig azert van (allitolag) hogy megtorjek oket es belejuk vesodjon hogy a parancsot vegre kell hajtani. Szoval nem lehet filozofalni hogy jaj ott civilek is lehetnek, oda inkabb nem lovok, stb...Hat ez ilyen foglalkozas, csak neha persze...de en nem csinalnam. Hazat vedeni azt igen..afgan falut bombazni azt nem...

60145 2010.11.17. 20:28:06

23. little: Az egyetemi előfelvételisek meséltek harcászati felderítő kiképzésükről, arról, hogy mi a teendő, ha az ellenséges vonalak mögött találkoznak egy értelmes kisgyerekkel... Szerencse, hogy most már itthon is van választási lehetőség, nem kell kötelezően önként bevonulni. Legutóbb a magyar katona a Donnál védte a hazát, most pedig számos helyén a világnak, nemcsak Afganisztánban.

23353 2010.11.17. 20:42:28

Ha te hiszel abban hogy Afganisztanban a "hazadat vedik", nem irigyellek. En inkabb ugy hiszem hogy a katonai lobbyiknak es a katonai ipar reszvenyeseinek tesznek szivesseget. En a svajci (es ausztriai es sved) semlegesseg mellet vagyok! Azoknak nem kell lenyelni ilyen maszlagot.

15138 2010.11.17. 21:15:49

Little, tudnád, milyen viták vannak, hogy menjenek vagy ne menjenek... :) mindkét részről értelmes (nek látszó) érvekkel. Atlasz ironizál.. :D

60145 2010.11.17. 21:50:27

25. little: Akár ironizálhattam volna is, ahogy Nefelejcs mondja. De akkor nem utaltam volna az ENSZ-haderőben való magyar részvételre. Ebben a dologban lehet ezt vagy azt hinni, nekem nincs végső megoldásom arra, hogy ma mi a haza érdeke. Az értelmes viták a katonai kötelezettségvállalásról, amelyekre Nefelejcs utalt, engem is érdekelnek. A semlegesség azokon múlik, akik elismerik. Mellesleg a svédek is le kellett nyeljenek némi együttműködést a nácikkal, és Svájc is előzékeny volt velük is, a szövetségesekkel is a második világháborúban. Mert csak így maradhattak semlegesek, erre volt lehetőségük.

175664 2010.11.17. 22:16:44

23-ra litle! A szovjet tipusú katonai oktatás szerint ahány vödör veríték hull a gyakorlópályán, annyi csepp vért ment meg a háborúban! Azt hiszem ezt az elvet követik máshol is. A legtöbb veríték utólag értelmetlennek látszik, de ki lát a jövőbe?... Amíg fegyverek léteznek ahoz katona is jár aki forgatja:((( Még az öbölháború előtt az amerikaiak csak azokat a tudósítókat vitték magukkal, akik legalább 30 fekvőtámaszt kinyomtak, a túlélésükhöz még nékik is edzetteknek kellett lenni! Egyébkén a szigor nem azért van, hogy megtörjenek, hanem hogy harc közben is tartása legyen a katonának, hogy számitani lehessen rá a többieknek! Nefelejcs! A tezstoszteron szint meg általában olyan volt, hogy télen is nyitott ablaknál aludtunk, mert aki bejött a "hálóba" az még ekkor is kanszagra panaszkodott!:DDD

60145 2010.11.17. 22:23:50

28. 4elefánt: Köszönöm a kiegészítést!

23353 2010.11.18. 01:21:32

Kedves Atlasz, te mar alszol, ez a poszt lassan lejon a frissitorol, de azert is: Ha te az iraqi avagy a mostani Afgan haborut a vilaghaborukhoz akarod hasonlitani akkor csak maradj magadnak ebben a hitben. Mert szerintem ezek masok, nevezetessen neocolonista erdekhaboruk aminek semmi oka nem szabadna lenni csupan a hadugyminiszteriomok es a fegyvergyartok budgetjet feltoltendo. A terrorizmust nem kogjuk katonai erokkel legyozni, azzal csupan meg rosszabba tesszuk.

60145 2010.11.18. 07:28:52

30. Kedves little: Sorjában: valóban aludtam, ahogyan Te most teszed. Nekem erős a gyanúm, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a mai háborúk lényegében ugyanolyan okokból robbannak ki, mint az egykoriak. Hangsúlyozom: lényegében, azaz gyarmatosításért, nyersanyagokért, anyagi haszonszerzésért indítottak háborúkat. A körülmények, a feltételek mások. (A bronzkorszak előtt nem volt zsákmányolási lehetőség, mert nem volt felesleg, amit a másik hordától el lehetett volna venni. Azóta az ember többet termel, mint amit elfogyaszt.) A terrorizmus szerintem leküzdhető, s ha nem katonai, akkor rendőri, titkosszolgálati eszközökkel, ezek azonban az alkalmazókat teszik terroristává, egyben a saját ország polgárait is megfigyeltté és kiszolgáltatottá változtatják. Nagy problémák ezek!

15138 2010.11.18. 14:13:17

4Elefànt (és màs férfiak) A tesztoszteront nem kell szagolni... csodàlni kell, ahogy a férfiak szemében csillog. :)

60145 2010.11.18. 15:28:19

32. Nefelejcs: A nők képesek rá, ugye?

12513 2010.11.18. 18:05:54

Idézni csak pontosan, szépen. "Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján." (II. - Igazságtalan - Mátyás)

60145 2010.11.18. 18:21:23

34. medve1942: Köszönöm a figyelmedet! Tartalmi utalás volt: más kor, más tábor, éberség semmi, a pontos idézet hazugság lett volna.

15138 2010.11.19. 07:44:15

A nők mindenre képesek, még a jóra is. (apám) Nem kéne pontos idézetek forrásául humorosan elnevezett egyedeket írni, mert a dinka külföldiek még beveszik...

60145 2010.11.19. 08:07:05

36. Nefelejcs: Mindenki a saját adottságai szerint észlel, a külföldiek is, édesapád is, meg én is. Másként nem lehetséges. A témához kapcsolva: igen, a nők, ha kell, mindenre képesek - ezért nem (sokan) lehetnek katonák. De vicc nélkül: szerintem annyi szeretet/szerelem és annyi gyűlölet, amennyi egy nőben megfér, a férfi számára nem felfogható!

34417 2010.11.19. 08:15:36

téli vegyvédelmi éles tábor, újdörögd. valódi harci szerek a pályákon, kénmustár, ilyesmi. a gázálarcban arcodra fagy a veríték. este, a sátorban, földre vetett szalma, alvás teljes öltözetben, azaz, mégse, mert a köpeny nem engedélyezett. középen kályha, de takarodó után a tüzet ki kellett oltani. mégis, még csak náthás se lett senki. mondjuk, a lövészteknő megásásától eltekintettek, miután az első 10 centi után kicsorbul még a gyalásó is, annyira köves volt a talaj:-)

60145 2010.11.19. 12:29:03

38. Harunalrasid: Köszönöm az emlékeztetőt! Kellő tisztelettel emlegettük annak idején is azokat az alakulatokat, amelyekben a világ minden kincséért sem szerettünk volna szolgálni!
süti beállítások módosítása