Uraim, ne verjék más karjával az autonómiát!

A Városi Kapitány híveinek a Válasz mindenkinek gomb megnyomásával küldtem el reagálásomat, hogy ne csak az e-mail küldője, hanem más áldozatai is megkapják. Két és fél évvel ezelőtt.

A magyar autonómia támogatására buzdítottak a körlevélben, mégis dühös lettem. Pedig milyen olcsó lett volna egy ilyen akcióhoz csatlakozni, és a hazai védett helyről vitézül küzdeni azok ügye mellett, akik azt nem kérték, akiknek ilyen ügye nem volt. A szlovákiai magyarok legitim képviseletei ugyanis nem deklarálták azt az autonómia igényt, amelyhez a hős kapitány támogatást követelt, s aki szerint „átkozott, kiben már nincs hazaszeretet!” (Megnyugtató, hogy akiben sosem volt efféle kapitányos érzelem, csak tett ezt-azt a nemzetéért, azt nem sújtja átok!). Íme a szöveg:

Támogassuk felvidéki testvéreink autonómia követelését

Felvidék végre felemelte a szavát és autonómiát követel. Mi - azon kívül, hogy imádkozunk értük - sajnos nem segíthetünk nekik túl sokat, de itt, a petíciójukat aláírva éreztethetjük, hogy mellettük vagyunk és támogatjuk a kezdeményezést.

Kérlek szépet Titeket, hogy írjátok alá és terjesszétek ezt az ívet, hogy minél több emberhez eljusson, minél többen aláírjuk!

Ébred a Nemzetünk! "Most kell odaállni, most amíg még lehet és átkozott, kiben már nincs hazaszeretet!" Köszönöm! Szebb jövőt!

Karaffa Dávid, Városi Kapitány Győr, Wass Albert Zászlóalj

Az ívet nem akarták sehova eljuttatni, vagy erősen titkolták a címet, az aláírásgyűjtést egyetlen szlovákiai magyar szervezet sem kérte, mi több, egyetlen magyarországi sem. Egyes egyedül személyesen maga a Kapitány, azaz a Városi Kapitány sajátúlag. Neki volt szüksége az aláírásokra. Fontos ember. Ilyenből kéne több, igaz? Ötletelésre, kamu cselekvésre – a valós munka, tényleges támogatás helyett! Vajon miért tudja jobban egy itthoni „Városi Kapitány”, hogy mire van szükség – odaát, a Dunától északra? Miért véli magát illetékesebb magyarnak azoknál, akik Szlovákiában élnek? Mit kompenzál a vitéz?

Romániában más a helyzet. Ott autonómiáért küzd az a párt, az RMDSZ, amelyik 1989 óta az összes magyar párt közül a legsikeresebben működik. Úgy küzd, ahogyan abban a közegben kell, amelyet itthonról teljességgel nem lehet megérteni, átlátni. De ha lehetne is: nem az itteniek dolga, hogy ott politizáljanak! Egyet tehetnek a hazai kapitányok, az önjelöltek és a választottak: támogatni őket úgy, ahogy lehet, ahogy kérik! A közemberek, a hozzánk hasonló hétköznapi magyar emberek érdekében. Mert mi vagyunk a nemzet, bárkik szavalnak is róla!

Évekkel ezelőtt a Heti Válaszban olvastam egy írást Markó Bélától, s a közelmúltban egy cikkét, http://www.es.hu/marko_bela;partcsinalok;2011-06-22.html ugyanerről a témáról. Természetesen szép magyarsággal, példaadó fogalmi pontossággal írott értekezésről van szó, nem egy hevenyében odavetett, önkielégítő e-mail-körlevélről. Az előbbiért meg kell dolgozni, az utóbbihoz elég az ihlet, az érzés, másfél liter bor. Markó sok fontos gondolata közül fenntartás nélkül elfogadom, hogy ne a kis és nagy kibic-kapitányok, hanem azok döntsenek dolgaikról, akiknek bőrére megy a játék.

Azt készséggel elismerem, hogy Karaffa Kapitánynál (mára talán a tábornokságig vitte) sokkal komolyabb bajt okozhatnak azok, akik minden eddiginél nagyobb magyarországi pénzekkel készülnek lerombolni azt, amit az erdélyi magyarok az utóbbi húsz évben felépítettek.

Spongya Bob, a kapitány