Atlasz voltam

Atlasz.

A mingréliai herceg

2011. szeptember 09. - Atlasz.

Figyeljétek csak! Milyen szépen fogalmaz ez a kislány!

A mingéliai hercegA XIX. század második felében az egykori Kholkisz vidékén, Kvartvélia szomszédságában terült el kicsiny országa. Mikszáth évődött rajta, midőn a szobranje Bulgária trónjára uralkodót keresett: Ő jó lesz, mondta, hisz országát a cárnak adta, jó fiú, megérdemel tehát még egyet. Jókai A bolondok grófjában szerepeltette. Amikor 1974-ben Vámos László tévéjátékában megláttam, nem tudtam a nevetésemet visszafogni. Nem tagadom a ráismerés felszabadult röhögését.

A magas, karcsú férfin nem látszott büszkén emlegetett focista múltja. Az Újpesti Dózsa éppen úgy magán-mitológiájának része volt, mint a mindennapi Magyar Nemzet, s ha már itt tartunk: a reggeli fél liter tej, s legfőképpen az egyszakos magyartanárság. Dús hajjal sisakdíszes arcát két oldalt pofaszakáll szegélyezte. Élőben nem látott ilyet Soroksáron, sőt egész Pest-Budán senki. Mindig öltönyben járt, tanárosan: ami vizsgákról, diplomaosztókról esküvőről kikopott, olyanban. Az inge gallérját szinte a nyakkendő tartotta formára, a mérete a gazdája elvált apai mivoltáról árulkodott. A tanári fizetés 60 %-ából Óbudán albérletet fizetni, Somogyba láthatásra utazni és jól öltözködni nem lehetett. Értő női szemnek feltűnt a facér helyzet, s akadt, aki nem mulasztotta el kihasználni.

A napot ivással kezdte. A villamoson, buszon, HÉV-en – így, ebben a sorrendben – elolvasta az újságot, a soroksári Hősök tere sarkán megvette a kiflit, zacskós tejet, amelyet azután az első emeleti tanári délkelet felé eső ablakába helyezett, ahol reggelije a második óra végére elérte a fogyaszthatósági hőmérsékletet. Nagyszünetben jött el ennek az ideje. Ha folyosó-ügyeletes lett volna, a hatnapos munkahét lazább rendjében akadt előtte vagy utána reggelizésre alkalmas lyukas óra.

A lyukas órákat készüléssel, évtizedes használatban rojtos szélű jegyzetei átnézésével, kiegészítésével töltötte. Magyar szakos lévén igen sok dolgozatot, nyelvi feladatlapot javított. Amikor bekövetkezett a számonkérések tantervi-tanmenetbeli szezonja, Pista megközelíthetetlennek bizonyult. Csak egyetlen impulzus zavarhatta meg elmélyült munkájában. Ilyenkor kissé felemelte jobb kezét, benne a javító golyóstollat, fejét nemesen oldalra hajtva hátra szegte, és körbe pillantott:

– Figyeljétek csak! Milyen szépen fogalmaz ez a kislány! – s az elismerés gesztusával, bal kézzel kiemelve a füzetcsomóból a dolgozatot, felolvasta. Nagy műgonddal adta elő a gyermek által írott mondatokat. Egy-egy jól sikerült fogalmazás épp oly örömmel töltötte el őt, mint a szimfonikus zene gyönyörűsége. A tavaszi szünetet culágerként dolgozta végig kőműves mellett, holott ujjaihoz jobban illettek volna a zongora billentyűi, mint a betonkeverő, ám a befejező húsvéti ünnepen lemezeket hallgatott.

A köztes megoldásokat, az énekelt verseket nem szerette. Sebő-Halmos, Koncz Zsuzsa, Halász Judit nem fért bele Pista világába. A magyaros asztalvégen erről is szó esett, s bizony az én lelkesedésemet fenntartásokkal fogadta még az irodalom iránt kevésbé elfogult Pozsga Laci is. A tantárgyfelosztásban támogatta Halmos Pistát: a munkaközösségi megbeszéléseken igazgatóhelyettes létére inkább magának osztotta a rázósabb osztályok óráit, Halmosnak többnyire sikerrel kecsegtetőbb jutott.

Egyik tanítványa megnyert szavaló- és Kazinczy versenyek után jelentkezett egy hirdetésre: "Akarsz-e gyerekszínész lenni?" Mint írta: Olyannyira sikerem lett, hogy a Pajtás Újság engem választott riportalanyának. Ekkor hatodik osztály végén jártunk és szeptembertől bekerültem a Magyar Rádió Ifjúsági Főosztályára, mint gyermek színész palánta. minden szombatomat a stúdióban töltöttem, egy iskolában, melyet kifejezetten nekünk indítottak. Mindenfélét tanultunk, verset, prózát, szép kiejtést, beszédgyakorlatokat, helyzetgyakorlatot, táncolni, énekelni, stb. Rögtön munkákat is kaptam. Állandó tagja lettem a Zengő ABC-nek és a Miska bácsi levelesládájának. Hetente jártam a felvételekre. Megtiszteltek rögtön az elején főszereppel is egy rádiójátékban, itt Szersén Gyula, Schütz Ila és Balázs Péter voltak a partnereim. Sajnos a szép általános iskolai évek véget értek két év múlva. A tehetséges gyermekszínész pályafutása a továbbiakban nem Halmos tanár úron múlott.

A Kevély-nyeregbe tett avartipró kiránduláson, midőn a cseppet sem színész két huncut, Ági és Jutka parodizálta őt, már el kellett magamat a tanári szerep mögé rejteni, nem úgy, mint először, a tévé előtt. De nem kerestem gúnyt az évődésben. Csak mosolyogtam, amikor a csitrik mélyített hangon parodizálták: „Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél, szeme pillantása, …” Mindezt olyan kifejező testbeszéddel, fej- és törzs-tartással kísérték, hogy a tanári tekintélyhez soroksári tisztelettel viszonyuló többiek is megeresztettek némi óvatos kuncogást.

Halmos tanár úr valóban előadta a Toldit, mint ahogy saját magát is. A vékony, dús hajú, igen karakteres megjelenésű, jó hangú férfi a magyar irodalom hívatott papjaként celebrálta előadásait. A tanáriban és a tantermekben azt az emelkedett stílt vitte, amelyet vállalt hívatásához egyedül méltónak tartott. Finom, visszafogott, szinte koreografált mozgással kísérte szavait. Néha egy-egy szóval, máskor elítélő pillantással közölte véleményét arról, aki ezt nem méltányolta eléggé. Csak a fontos dolgok érdekelték. Holmi hivatalos rendelkezéssel, körlevéllel, úttörő akcióval az ó óráját zavarni nem lehetett. „Amikor Arany János költeményét tanítom?!” Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szárnyai alá vett szinte az első soroksári napomon, és ismeretségbe hozott a környéknek az egyik, a templomtól ellentétes irányban lévő nélkülözhetetlen objektumával. Eligazított a tanári nőnapi ünnepség azon szakaszában is, amelyben a teadélutános irányultságú kolléganők már szedelőzködtek, szólt a zene, kezdődött a tánc. Pista magához rendelt:

– Laci! – nézett egyenest a szemembe – vedd tudomásul: Kötelességeid vannak! Öt percet adok neked! Öt, azaz öt percet kapsz! Ezután fölkéred az egyik kolléganőt! Bárkit közülük! Táncolni fogsz! Érthető voltam? Öt perc! Végeztem! – s ezzel karcsú, kecses mozgással elfordult, s táncra kérte a legközelebb álló, mosolygós hölgyet.

Szerettük Pistát. A vicceknél értékesebb rögtönzött élceit, nyaknyújtásokra késztető suttogását, megbocsátottuk a tantárgyi arisztokratizmust, a különcséget.

Mingrélia zászlajaAmikor a hírekben arról olvastam, hogy az abház erők gyorsan elfoglalták Abházia többi részét, mert a grúzokat lekötötte Zviad Gamszahurdia híveinek lázadása Mingréliában, akkor nem Mikszáth és Jókai Jutott eszembe, hanem a mingréliai herceget játszott inas allűrjei. Meg Halmos Pistáéi. De az, akire 1974-ben a tévéjátékban ráismertem, kiváló magyartanár volt, dolgozott, küzdött, botlott és felkelt. Halmos István elhivatottságára a jövő szombati 35 éves találkozón is emlékeznek majd a tanítványai. A magam nem létező zászlaja helyett egy kis kaukázusi országét hajtom meg emléke előtt.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr148265724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12635 2011.09.09. 18:35:19

Nagyon jó írás! Nagyon szépen írsz róla...a tanár úrról... (nagyon eszembe jut valaki közben)

60145 2011.09.09. 18:38:00

1. gordius : Köszönöm! Talán sejtem is, hogy ki jutott eszedbe, bár azzal, akire én gondolok, nem hasonlítottak.

210560 2011.09.09. 18:44:17

kedves Atlasz, ami a legjobban megfogott írásodban : .."Szerettük Pistát.." bocs...hogy igy nyíltan...meg minden :) tovább is van, persze az egész tetszett, de ez a mondat...ez a mondat...süt az írás egészéből:) nem bírom ki..még egy gyöngyszem: .." inge gallérját szinte a nyakkendő tartotta formára, a mérete a gazdája elvált apai mivoltáról árulkodott..." Micsoda élettapasztalatról árulkodnak ezek a megfigyelések Atlasz ! gratula plusz, csillag és köszönet Fanny

178873 2011.09.09. 19:10:20

A lényeget Fanny már megírta előttem. Azért a Kaláka megzenésített verseit még továbbra is szeretni fogom.

60145 2011.09.09. 20:04:03

3. Kedves Fannyvár, jó szemed van: azóta valóban tapasztaltam ezt azt ahhoz, hogy értsek valamit egykori megfigyeléseimből. Voltak koccanásaink, hogyne, de azt hiszem, ma is jól el tudnánk borogatni azon az osztálytalálkozón. Köszönöm a jó szót!!

60145 2011.09.09. 20:07:36

4. solide : Hogyne, ők szeretni való klasszikusok ma már. Pistától eltérő ízlésemben az életkor, a műveltségbeli különbség, és némi rivalizálás is szerepet játszott.

13118 2011.09.09. 21:02:37

rendszeresen olvaslak és mindig elismerően bólintok.

11692 2011.09.09. 21:09:51

Nagymamám mindig azt mondta, hogy a "langyosakat az isten is kiköpi"... ez a tanár nem volt az, mennyire szerettem, ha elbűvölnek szavakkal, tudással, szellemi eleganciával (magam is ismertem olyan példakép-embert, akinél előre tudtam, mikor mélyít -előadás közben - a hangján, mikor érinti össze az ujjait, avagy mikor tekint melegen a szemedbe...imádtam!)...a hölgyek általában, meghatódnak az udvariasságtól, a kopott eleganciától, egy titkos (botlott?) mingréliai hercegtől, aki néha táncol, és klasszikus verssorokat mormol...:) (Ha emlék, vajon mi lett vele...?)

60145 2011.09.09. 21:19:18

7. Hmmmm : Meg kell hogy mondjam: a jó szó jól esik!

60145 2011.09.09. 21:27:46

8. Évalajos: Nagymamád a Bibliával szólott, s Te tudod legjobban: Illyéssel is. Szerintem remekül kiegészítetted, amit írtam: tükörként, nőként. (Halmos Istvánnak azok a tanítványai, akikről említést tettem, többet tudnak további életéről, mint én.)

78126 2011.09.09. 22:13:07

"Engedtessék meg!" - pár saját élménnyel való továbbmesélés. Egykori egyetemi társa és jóbarátja hasonló áhitattal és bujkáló mosollyal szája szegletén mesélt róla, mint Te, kedves Atlasz. Ők egymás közt csak abbénak hívták. Halmos tanár úr egyik szülők bálján, tánc közben saját versét szavalta el - anyumnak. Nekem a mai napig köldökzsinór az az irodalomszeretet, amit Tőle és utána gimnáziumi magyartanárnőmtől kaptam. Több olyan szakasza volt életemnek, mikor szépirodalomba menekülve húztam ki magamat saját hajamnál fogva a gubancokból. Móricz, Mikszáth, Ady, Váci Mihály, Arany János...gyakorlatilag eggyé forrtak számunkra Halmos tanár úr nevével. Most, ahogy töprengek az özön emlék közepette, még valami kivilágít, amit nem tudom, annak idején kollégaként felfedeztél- e benne : a senkihez nem hasonlító gyerektiszteletét és a gyerekeket érintő igazságérzetét. Szinte egyenrangúnak érezhettük magunkat vele. Úgy bánt a véleményünkkel, olyan nyelven beszélt, ami szinte ismeretlen volt az akkori világban. Köszönöm a rámás keretbe foglalt szép portrét!

60145 2011.09.09. 23:46:14

11. Kedves Anemone, nem hiába vártam egy ismerős szavaira! Köszönöm! Az abbé a francia kultúrában nem kimondottan a klérus tagját jelenti, a név Illik rá szerintem. Arról pedig soha nem hallottam, hogy Halmos tanár úr írt volna, csodálkoztam is rajta. Eddig. A hozzászólásokkal szinte mindig továbbíródik a blogbejegyzés, néha ennyire közvetlenül. Jól van így!

226492 2011.09.10. 04:31:32

Marc Anthony: Friends, Romans, countrymen, lend me your ears! Törölve!

11692 2011.09.10. 07:49:23

Igen, igen, csak azt nem írtam le, hogy mennyire jó ez az írás....:) Inspiráló.

78126 2011.09.10. 09:34:14

12.Nekem meg a culáger az elképesztő, nemhogy új! Kezei festőket ihlettek volna, mire lehetett képes egy kőművescsapatban? Gyomorműtét közben állítólag nem engedte altatni magát, hogy az egészet tükör segítségével madártávlatból végig követhesse. Nehezen képzelhető, hogy ez nem csupán az egyik (vagy tán utolsó) legenda, mely legendás, különc jelenségéhez mesévé szelidítette a borzalmat.

15138 2011.09.10. 12:45:36

Nekem annyira hiányzik momentán egy tanár, aki keresi és elismeri a jó fogalmazásokat - és nem hibákra vadászik... (ha beütöm a nevét, a te blogod az első, ahol értelmes dolgot lehet találni)

60145 2011.09.10. 21:46:51

14. Évalajos : amit írtál, tetszett, kiegészített. Szerencsénkre vannak hasonló élményeink, előhívják egymást!

60145 2011.09.10. 21:53:00

15. Anemone : Akkoriban a tanárok java szemérmesebb volt, sőt! még rólam sem tudták a srácok, hogy mi a gondom. Azonban igencsak meglepett engem is a trógerolása, nem illett hozzá. A gyomra akkor szakadt ki - ezzel a szóval mondta - amikor Csurgóra utazott, láthatásra. A küszöbig jutott el. Megdöbbentő volt, később már átéreztem, bár a küszöbig sohasem mentem el...

60145 2011.09.10. 22:03:16

16. Nefelejcs : Azt nem tudom, hogy a svájcisoknál hogy van, nálunk akad már olyan iskola - Anemone tudna erről mesélni -, ahol segítenek a tanárok, és nem uralkodnak. Nehéz átállni a pozitívumok keresésére, a szüleinket és tanárainkat követjük. Amit én tanulhattam volna lassan 40 éve a pedagógiából, az majdnem semmi volt. Jobb tanárainkkal megegyeztünk ebben! Amit megtanultam szakmódszertanból, azt nyugdíjazásomig is csak részben, inkább töredékében tudtam használni. S nem a pénzhiány volt csak az akadály! Ilyen az iskola, az iskolarendszer, és nincs sok remény a javulásra!

15138 2011.09.11. 09:50:48

Tegnap anyumnak (tanár, nyugdíjas) beolvastam a Kertész-levél azon részletét, ami most a wikipédián van. Benne van az a részlet, hogy nem tudunk tanulni. Ezen kicsit leálltunk vitatkozni, aztán oda lyukadtunk ki, hogy ma már nem tudunk tanulni. De még negyven éve tudtunk. (ezzel egyébként nem vagyunk egyedül, de most a magyarokról van szó) Ami egy tanáron nagyon múlhat, szvsz, és nem a tantárgyi tudásról beszélek, az az, hogy mennyire motivál egy gyereket. Ezt lehet úgy, ahogy Halmos tanár úr csinálta, de még szigorúan is, csak maradj igazságos. De onnantól, hogy egy tanár képtelen (mindegy miért) érdeklődést kelteni, vagy tudást átadni, ehelyett megutáltat egy tárgyat (esetünkben irodalom órán nem mindenki képes fogalmazást írni, ettől még olvashat, verset mondhat, szeretheti a könyvet), szóval, ha a dinka tanár arra jó, hogy megutáltassa a saját tárgyát... Van mindenféle tanár...

60145 2011.09.11. 10:44:32

A Kertész-levélnek számomra is legsúlyosabb gondolata ez a nemzeti tulajdonsággá kövült valami! A javításra való hajlandóság vitéz elutasítása! Ugocsa non coronat! Büszkélkedni a nemesi önzés szabadságharcainak örökös vereségével. Ami Halmost illeti: volt, amit tanultam tőle, de nem követtem, utánozni pedig nevetséges lett volna. Mindenki másképp szól, de ne legyen hamis, erőszakos. És persze: ez is szakma.

78126 2011.09.11. 11:07:54

20. Nefi, ahogy Atlasz írta, a tankéremképzés lazán kihagyja a pájdagógiából a legfontosabb részek érintését (is, nemhogy áttekintését, felkészítést), mint pl. - önismeret - ha nem illeszkedik a személyiségem az osztály x részéhez, miféle módszerekkel élhetek - hogyan tarthatok lépést a világgal, hogy a gyerekek ne röhögjenek körbe, ha színházba akarom vinni őket a Rómeó és Júliára.....ect. Aztán mikor tanítani kezdünk mi is csak oda lyukadunk ki rövid időn belül, mint Bácsalmási tanár úr : "Tűzdelt Szülők! Máskor csináljanak jobb gyerekeket!"

60145 2011.09.11. 11:55:59

22. Anemone : Hihihi! De jó!

delphi 2011.09.11. 11:59:19

Kedves Tanár úr, nagyon tetszett ez az írás, a megemlékezés. Én voltam az a kis gyerekszínész, akinek a leveléből idéztél. Szerettem Halmos Tanár Urat! Sokaknak paródiára adott okot a viselkedése, de én sok mindent tudtam róla, mivel nálam két évvel idősebb unokabátyám osztályfőnöke volt, és sokat kértem Őt, hogy meséljen róla. Legendák keringtek körülötte, lehet, hogy a fele sem volt igaz. Egy biztos, merte vállalni a különcségét, a munkáját és az irodalmat nagyon szerette és ezért számomra Ő mindig is egy tiszteletre méltó ember volt, a maga gyengeségeivel és gyarlóságaival együtt. Egy biztos...sok tanárom volt, sokakra így 40 év távlatából nem is igen emlékszem, de van egy-két tanár, akinek ha a nevét kiejtik, azonnal tudom kiről van szó, nem vesztek a feledés homályába, így érdemes élni és meghalni. :-)

15138 2011.09.11. 12:34:05

22-re Ez a "máskor csináljanak jobb gyereket" lehet jogos, de nem tantárgyakhoz. Az, hogy egy kölyök fegyelmezetlen, vagy trehány, vagy lusta, azon a szülő tud (ha akar) segíteni. De hogy irodalmat, metekot, fizikát tanítsak neki otthon, az abszurd. Az a tanár dolga, ezért van az iskola. Olyankor a tanár nem küldheti haza a felelősséget.

205707 2011.09.11. 13:04:19

Mint későn érő koravén (sic!) oskolás koromban nem kedveletem a magyart. Legalábbis az irodalomtörténetet. Nyelvta OK, versmondás szo-szo. ( Te arra nem emlékezhetsz Atlasz, amit a Vas utcában megénekeltem, mert akkor még nem..) De azután felnőtt fejjel a színészi készség (farizeusi megjátszás?) latinovitsi versmondás (akár csak magam szórakoztatására) útitársul szegődött. Hogy milyen fura szerzet is az ember, s ez kinek, milyen fejtörést is szerzett - az Ég a megmondhatóüja.

60145 2011.09.11. 13:08:11

24. Kedves delphi, unokabátyádék hamarosan együtt idézik fel személyiségét! Köszönöm soraidat!

60145 2011.09.11. 13:12:15

26. purim : Volt, akinek Halmos tanár úr segített a korábbi beérésben! Az pedig kulcskérdés, hogy az iskolás irodalomtörténet és az irodalom nem ugyanaz. A magyartanárok java régen szeretne változtatni, irodalmat, élményt és élményszerzést tanítani, de az "igazság" sohasem győzedelmeskedik", az ellenfelei halnak ki. Elég lassan!

193225 2011.09.11. 19:43:30

Te még ma is szereted Pistát. Jó ez.

60145 2011.09.11. 20:59:13

29. Shakespeare : egy ideje nem zavar, ha ilyesmi kiderül. Pl. ma olvastalak, és Erlauerhez hasonlóan vélekedem.

205707 2011.09.12. 07:19:17

Csak nem a nemi identitásod oldódott fel.? -))

15138 2011.09.12. 07:35:48

Egy nő könnyebben kimondja, ha szeret. :) (ja, az ellenkezőjét is)

60145 2011.09.12. 08:25:17

31. purim, 32. Nefelejcs : De jól összejöttetek! Valakinek az e-mailjéből: "hogy de jó, TE (m)ennyire rajongtál Halmosért!" Nem, nem rajongtam. Ez nekem túlzó, pesti, feminin szöveg. Sokszor bosszankodtam miatta, s ezt - mértékkel - itt is jeleztem. De becsültem, és idővel jobban értem, elfogadtam, mint akkor. Az elfogadás és megértés alapja vagy következménye: a szeretet. Kár volna tagadni.

60145 2011.09.12. 08:27:45

32. Nefelejcs : S ebből következik, hogy egy nőnél (nem egy emancicinél!) a szavak értéke a helyén van, igaz? A kimondott szó idolja nem tolakszik az élet, az igazán fontos dolgok elé. Vagy nem?

78126 2011.09.12. 09:41:01

Posztot érő kérdés, hogy a szavak értéke mikor van helyén. Tán, mikor a 33.hsz utolsó mondatai érvényesek a hallgatóra.

60145 2011.09.12. 10:35:16

Halmos kifejezésével élve: Ha van lelki időnk rá, akkor.

13005 2011.09.12. 19:53:06

Atlasz, a NOL-ra tévedve egyedül bejegyzésed olvastam és máris megérte:) Így érdemes visszagondolni, nekem is volt néhány remek tanárom, akiket magamban őrzök.

60145 2011.09.12. 21:11:44

37. Kedves Georgia41, nagyon örülök, hogy épp most erre tévedtél. A három blogom közül kettő itt maradt, az Atlasz kétlaki. Sajnos, nem tudom a Hordót és a Hatlkiót avatarral és külön blognévvel itt megkülönböztetni, segítség és válasz a szerkiktől itt már régóta nincs! Akiről írtam, valaki volt ezen a pályán!