Atlasz voltam

Atlasz.

Kicsoda Nagy Imre?

2011. október 04. - Atlasz.

"Kezdtek belém költözni a nagy vendégek. ..."

CsíkzsögödNI csak! Gyakori név. Szülővárosom egykor volt ígéretes költője. Az ötvenhatos forradalom jelképe, erkölcsi bizonyítványának egyszemélyes foglalata. Egy volt KISZ-apparatcsik. De Csíkszeredában? 1979-es idegenvezetőnket idegesítette, hogy szerettem volna megnézni a galériáját. Talán sose hallotta a nevét egyiknek sem. Idén azonban beleszólhattam én is a programba. Sőt! Aznapi gondviselőnk, Jenő szeme felvillant: – Hogyne mehetnék! – Javított is rögtön: – Nem Zsögödi, de Csíkzsögödi Nagy Imréről van szó! – Az ittenieknek az egykori Emre most már mindörökké: Imre bácsi. A művész édesanyja

A vasúti kupékban Munkácsy reprodukciók, az eleinte Nagyanyó kíséretében látogatott, Kossuth téri Nemzeti Galériában Benczúr, majd Csontváry a Szépművészetiben – el voltunk kényeztetve. Gyerekként úgy hittem: az igazi művész, a Mester az, akit oda helyeznek halála után, a felszentelt csarnokok valamelyikébe. Akiknek művei a vasúton meg más hivatalos helyeken lógnak. A költő pedig, az aki nyomtatásban, holt betűkben és a fehéregyházi csatatéren, vagy a sínekről szétszórt csigolyái ragyogásában, kerengő bolygó friss himnuszaként van velünk jelen. A magasba, ahová mindannyian feltekintünk, ahová legendáik emelik őket.

Zsögödi Nagy Imre festményeCsíkzsögödi Nagy Imréről a legenda így szólt. Londonban dolgozott, a királyi udvar közelében. Csodálat, megbecsülés övezte, élete végéig megélhetést, otthont kínáltak neki. De a festő hazatért Erdélybe. Egy asszonyhoz: az édesanyjához. Ő volt az egyetlen ellenérv a világhír ígéretével szemben. De becsülte apja örömét is: Az apám arcára is mosoly szállott. Csak úgy, másoktól hallottam, hogy amikor az öregnek gratuláltak fia nagy sikereihez, nem tudta a száját összefogni.

Csíkszereda társközségében, Zsögödön látogatható a galéria. Az épületet még életében emelték a 80 éves Nagy Imre művei számára. Hogy mi módon, az a bejegyzés végén megtudható a 7 perces videóból. A tér világos, levegős, benne magnóról hangzó tárlatvezetés kísér. Vannak reprodukciók, ismertetők, szabad – jegyváltás után – fényképezni.

A galéria belső tere

Azután végignézzük: Közelebb lépünk és vissza. Esetleg rangsorolunk: nálam ez az első. Vagy mégsem: inkább hármasbefutó. Mindegy. S mint oly sokszor, a zseniális magyar festőről megállapítjuk: valóban ott volna a helye nyugaton, a legnagyobb galériák világcsodálta művészei között. Hála a felnevelő édesanyjának: Erdélyországnak: ez nincsen így! A londoni Királyi Képtárban csak négy darab maradt, annál több itthon, Marosvásárhelyen, Budapesten, Csíkszeredában. Az én falum Zsögödi Nagy ImreA világhír énhozzám éppen most nem hallatszik. A műélvezethez világmárkára csak a sznobnak van szüksége. A többinek elég a mű – és saját maga, hogy befogadja, visszhangozza, visszatükrözze és magáévá tegye azt. Amit a festő összegyűjtött, ami több mint a látvány: Kezdtek belém költözni a nagy vendégek. Már nem féltem Michelangelótól, Tiziantól, Goyától, Velasqueztől, sőt jóba lettem Emersonnal is. A mesterség megküzdött fogásai csak hatásukban léteznek számunkra: A színeket nem felfokozom, hanem megpróbálom a természetet utolérni. Ritkán jelentkezik ugyanabban a ruházatban. Ezt kell kilesni, felfogni – no és megcsinálni. Aki a természetet elhagyta, ott is hagyhatta, mert nem is volt benne… Aki nem látja ezeken a vásznakon a környező vidéket, s vele a művész adta többet, akinek semmi értelme ahhoz, hogy egyiket-másikat érdemes legyen megbámulnia. Aki semmit nem hozott magával, hogy befogadhassa a sajátjánál, a magánál nagyszerűbbet.

Szegeden is jártak ezek a képek, a felvétel biztosan jobb, mint a fotóim minősége, a méltató szöveg a képanyag fele, összesen 7 perc.

Szép női aktjai, köztük avignoni kisasszonyai a képtalálatokban nincsenek, itt azonban vethetünk rájuk a kívánatosabbnál elkapkodottabb pillantásokat. Nélkülük nincs teljessége az életnek, a műnek. Kivételezetten egykori otthonában is jártunk, illő csendben a művész, felé, az állványon maradt utolsó mű fordulva. Zsögödi Nagy Imre műtermeGyermekként ezen a portán próbált farkaskölyköt, mókust nevelni. Farkas-időkben ide tért vissza. Apja 1930-as halála kezébe nyomta a részibe kiadott birtokot. A gazdasághoz nem értettem, de mit tesz a szenvedély, belerántja az embert. Csak úgy faltam a szakkönyveket, sokszor hajnalban tettem le a kezemből. Az lett legnagyobb boldogságom, ha állataim szuszogását, kérődzését hallgathattam. Éjjel, ha hazajöttem, a kutyám fogadott, s társaságában legalább egy órát töltöttem pihenő állataim között. …Csupán az a titkos vágyam adott erőt és kitartást mindenhez, hogy ebből úgyis művésztelep lesz. Ezért vállaltam zúgolódás nélkül minden olyan terhet is, mint amilyen a nép nevelése.

Nagy Imre háza a galéria felől

Innen gazdálkodott, amíg a kollektivizálás nem tette lehetetlenné. Innen indult, ha kellett kirajzott méhei követésére, máskor sítalpon Gyimesbe, s neki a világnak. A hársfák tövében nyugvó szülői hamvak közeléből. Itt van az övé, szikla rejti az urnát.

Nagy Imre nyughelyeÚgy rendelkezett, hogy legyen elegendő tájékoztató felirat. A galériáról és az urnájáról a 3. percnél hallhatunk itt.

 

Kicsoda tehát Nagy Imre? Elolvasható tőle magától itt, akinek ideje engedi, próbálja ki az olvasgatást. Megéri. Egy 10 perces videóban pedig róla mesélnek, emlékeznek, minden protokoll nélkül, székelyesen, szomszédok, tanítványok, olyan emberek, akik tőle hallották: Előbb tojjál fiam, azután kotkodálj! Vagy tisztára politikamentesen: Tudja meg, Jolánka, hogy ez a kommunista vezetés nem ér egy zseb szart!

 

De mondott, írt a Mester mást is:
„A havasi kirándulás kirángatja rejtekéből az emberi nagyságot.

 




A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr368266162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

227937 2011.10.04. 08:53:21

Műveletlenségem okán, félig erdélyi származásom okán is szégyellem, de nem ismertem. Már csak ezekért is köszönöm az írást. +

60145 2011.10.04. 09:01:37

1. venyige62: Őszintén örülök, hogy hasznát vetted! A művelődés szerencsére soha be nem fejeződő folyamat. Én például - 1976-ban nyakig elmerülve a munkában - azt nem vettem észre, hogy a Magyar Nemzeti Galériában Zsögödi Nagy Imrének kiállítása volt. Idén sikerült pótolni.

205707 2011.10.04. 09:08:20

Hát nem a körmödet reszelgeted mesélés közben. Tele vagy megkapó élményekkel. Az utolsó mondatokkal jó a slusszpoén. Az tényleg nekem is beugrott; valaha a szocialista kulturpolitika a vonatkupékban miképp népszerűsítette a neves festők alkotásait..

60145 2011.10.04. 09:22:49

3. purim: Ki utazik manapság kultúrpolitikában, meg vonaton? Erőforrásék aligha!

60145 2011.10.04. 09:23:17

4. Hmmmm :-)

178873 2011.10.04. 09:28:31

Venyigéhez csatlakozva - megvallom, magam sem ismertem. Így én is örülök, hogy megírtad.

60145 2011.10.04. 09:33:32

7. solide: A belinkelt videók is biztosan érdekesek lesznek számodra! Örülök, ha belekóstolsz!

11692 2011.10.04. 10:26:06

"...Egy portrérajz, amíg elkészül, nagy izgalmat ad számomra. A kezdet felér egy felfedezési úttal. A csontszerkezet, ráncok, tekintet, szem, fül, orr, minden árulója lesz a modellnek. Megjelennek ősei, apja, anyja. Ha beszél, élővé válik benne a történelem, a korok. Ez volt talán számomra annyi fejnek a megrajzolása. Olyan szenvedéllyé vált, mint bármely narkotikum. Persze nem akármilyen dohányról, vagy borról van szó." (Följegyzések-részlet)

12635 2011.10.04. 10:30:08

Én sem ismertem a művészt, mindent megnéztem és nagyon tetszenek a képei.

60145 2011.10.04. 10:37:26

9. Évalajos: "Mert csak úgy kell ott lenni az alkotáson, mint gyümölcsön a harmat."

11692 2011.10.04. 10:40:26

"Mi is az anyag? Ami formába lép." :))))))

60145 2011.10.04. 11:06:11

12. Évalajos: Egykor azt képzeltem, a filozófiát megérthetem. Mióta Lányi Zsoltnak, a szappangyártóknak, celeb-verebeknek is van filozófiája, azóta elbizonytalanodtam. Azonban azzal az anyaggal, amelyet Nagy Imre formált meg, lehet közelíteni a bölcsesség esszenciájához.

60145 2011.10.04. 11:08:14

10. gordius: Jó érzés valakit gazdagítani olyasmivel, ami nem tőlünk való. Ezt köszönöm!

205707 2011.10.04. 11:38:39

5. Atlasz: meg is látszik a nép-nemzeti hiánybetegség...-))

medve1942 2011.10.04. 11:51:37

Bibliográfia: Nagy Imre: Ahogy Csíkba megérkeztem... Önéletrajzi írások. - Cikkek, vallomások Nagy Imréről. Nagy Imre rajzaival és 12 színes melléklettel. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1983 Mondhatnám: 1983(!). Amikor az István, a királyt bemutatták a városligeti Királydombon. Olyan fiataloknak jelzem ezt, akik azt hiszik, 1989 előtt egészen más világ volt. Egyébként a festő hatása valóban csíki környezetében érvényesül, bár szorosan kapcsolódott a húszas évek budapesti "Árkádiájához", a fiatal Szőnyihez vagy Aba Novákhoz.

60145 2011.10.04. 12:10:39

16. medve1942: Köszönöm a kiegészítést! Részed volt a kiadásában? Az önéletírásban, amelyet belinkeltem, olvashatunk a művésztársakhoz való kapcsolatáról. Ami a hatást illeti: szerintem bárhol a világon megérint, de Csíkban valóban igen erős!

14742 2011.10.04. 12:24:12

Atlasz, jó volt Veled barangolni olyan helyen, ahol nem jártam, megismerni olyan művészt, akinek alkotásait nem ismertem.:))) +

60145 2011.10.04. 12:45:10

18. lehar: Most hamar megtaláltál! Az előző, amely inkább belső útról szólt, a tegnapi napot nem élte túl. Csak ajánlani tudom egy hét eltöltését a székelyeknél, ott, ahol nekem volt szerencsém járni!

13005 2011.10.04. 13:59:06

Egy jó írásban mindig találhatunk valami újat, amit előzőleg nem vettünk észre. Most a festő filozófiája jön velem, mert jót tesz!

60145 2011.10.04. 14:01:35

20. Georgia41: Kívánom, hogy a festő szellemisége vonzzon el magával Csíkba!

210560 2011.10.04. 14:14:47

Ismét újat mondtál, mutattál nekem Atlasz, köszönöm :) A sok egyéni gondolattal feldíszített írás igazi kikapcsolódás volt. (az önéletírást eltettem későbbre). Ahogy a fényes színekben tobzódó képeket néztem és olvastam az idézetet : A havasi kirándulás kirángatja rejtekébőlaz emberi nagyságot. Bizony nagyon egyetértek vele. Erdélyi túráimon nem egyszer gondoltam arra - miközben egyik ámulatból a másikba estem a fenséges látványtól - hogy nem lehet az másképpen, mint hogy itt mindenki a lírából él. Kell, hogy valamilyen formában avval foglalkozzon, belőle táplálkozzon, beépítve sorsába..Máshogy nem lehet, ilyen környezet predesztinál. Most ismét ez jutott eszembe. Meg az, hogy az értő-érző rajongó is kap ebből jókora adaggal. :)) Fanny

medve1942 2011.10.04. 14:23:48

17. Elfelejtettem odaírni, az Európa adta ki. De ha rajtam múlik, szorgalmaztam volna. A hetvenes években többször jártam arrafelé egy fotóművész barátommal együtt, szerintem voltunk a múzeumban is, de inkább az elődjében, mert nem emlékszem ekkora napfényes terekre. Az utazásokra annál inkább...

60145 2011.10.04. 14:46:15

22. Fannyvár: Ahogy mondják: balladás vidék ez! Még a sokfelé ágaztatható szűkszavú góbéságok is különféle jelentésrétegekre utalnak! Az önéletírás valóban nagyobb lélegzetű annál, hogy egy ültő helyben elolvassuk, én is többször visszatértem hozzá, azután is, hogy a kellő idézeteket kimásoltam. Élvezetes olvasmány! Jól válogattál, ha ismerős ez a világ! Így aztán számodra igazán sokat mondhat, ami itt látszik! (Pedig egy képpel több lett a kelleténél, le is veszem majd...)

60145 2011.10.04. 14:55:09

23. medve1942. : A galéria 1973-ban épült, valóban remekül megtervezett épület, ma már együtt a művész otthonával! Megbecsülte őt odahaza a hivatalosság is, és ettől nem lett kisebb! Nagy Imre képeit Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is láthattad. A kirándulásaidon olyasmihez jutottál hozzá, ami el nem vehető és mással nem pótolható. Fogadd miattuk baráti irigykedésem!

210560 2011.10.04. 16:06:29

24. Kb 20 éve jártam első ízben Erdélyben. Bevallom elsősorban a természeti gyönyörűségek vonzottak, kevésbé néztem körül a városokban. Falvakban már inkább, szerencsére könnyen alakítok kapcsolatokat, minden ismeretség nélkül, egyszerűen utcán megszólítva embereket hosszas beszélgetésbe merültünk, majd folytattuk egy verandán. Legkedvesebb élményeim ezek. Aztán később - amikor sokadszorra járultam a hegyekhez - meg-megálltam a városokban is. Temesvár, Kolozsvár,Nagyszeben, Brassó, Csíkszereda, Neamt, Gyergyószentmiklós, Máramarossziget...nem sorolom...Érdekes módon Románia fővárosában egyszer sem voltam. Pedig nem mondhatnám, hogy ennek konkrét oka lenne. Hm. Igy alakult. Más román városokban természetesen... de Bukarest kimaradt. Tényleg sokat mondtál a látvánnyal, amit most (is) hoztál :) Fanny

60145 2011.10.04. 17:00:16

26. Fannyvár: jó szóért cserébe :-) biztosíthatlak róla, hogy -ha korábban nem hallottad volna - az erdélyi magyarok sem kívánkoznak Brassón túl! S ezt esetükben nem a véletlen hozta így.!

205707 2011.10.04. 19:15:51

Amikor Gelencébe mentünk, Brassóban kellett átszállni kézdivásárhelyre, s onnan busszal tova. (Ha jól cslódom, hiszen több, mint húsz esztendeje ennek). Ahogy megyünk a "kíváló román utakon", egyszercsak egy fülsértő durranás. Mire találgattuk volna az eredetét, egy perc se, s követte egy másik. No, ekkor busz félre, sofőr úr munkásruhát ölte, s hozzálátott a kettős durrdefekt orvoslásához. Mindenki leszállt persze, s lődörgőre fogta. Miután nyár elején jártunk, az útmenti szilvafák (amiből tengernyi volt Erdélyben, mindenütt mint leendő "pántlika' alapanyag) még igencsak zölden tartották termésüket. Ezzel együtt, elképedésemre a román fiatalok, gyermekek marokszám nyomták befelé, mert szerintük kitűnő csemege..? Inkább nem próbáltam megszeretni.. Jó fél óra múltán robogtunk tovább.

60145 2011.10.04. 19:40:42

28. purim: Gyerekkoromban sok mindent fogyasztottak a többiek, én engedelmeskedtem nagyanyám intencióinak, s ha a veres szilva azír kík, mer' még ződ, akkor sem ettem... Amúgy: jó a szöveged!

14742 2011.10.04. 21:34:42

Atlasz, igyekszem! (Sikerült befejeznem az őszi nagyünnepek összeállítását a saját blogomban, Nálad relaxáltam.)

60145 2011.10.04. 22:04:48

30. lehar: Jó beírást és bepecsételést!

205707 2011.10.05. 07:25:07

Lehár, engem érdekelne az összeállításod...

14742 2011.10.05. 07:39:50

Atlasz, :)) Purim, http://leharblog.wordpress.com/2011/10/04/jom-kippurtol-szimhat-toraig/

60145 2011.10.05. 07:41:54

30. lehar: 32. purimhoz csatlakozva: természetesen magam is várom! Remélem, elkerül erre a felületre (már kerestem!), mert mindig találok valami újat, érdekeset a bejegyzéseidben!

14742 2011.10.05. 08:14:51

Drága Atlasz, azért linkeltem be, mert nem akarom áthozni. Itt mát 2009-ben írtam az ünnepekről, nem hiszem, hogy sokakat érdekelne. Akiket viszont igen, azoknak köszönöm!:))))

78126 2011.10.05. 09:31:08

Nagy élmény Nálad vendégeskedni : különlegesnél különlegesebb fogások ínyencmódon elkészítve. No, de a tálalás!!

60145 2011.10.05. 10:43:22

35. Kedves lehar: Megértem, még ha ódzkodom is attól, hogy egykor volt bloggertársak után kószáljak.a neten. Ám nem purim az egyetlen új blogger itt, a Népszabi keresője pedig nem kimondottan felhasználóbarát!

60145 2011.10.05. 10:44:26

36. Anemone: Már vártalak, s örülök, hogy megérkeztél! Neked való a téma, ugye?

205707 2011.10.05. 10:45:47

Lehár, kösz, megyek, s igyekszem "begyűjteni" Atlasz, fentebbi megjegyzésemre nem reagáltál; jól érzékeltem-é a hasonlóságot Gróf Jóska fizimiskájával.

60145 2011.10.05. 11:01:26

39. purim: Akár Miska, akár hamiska, merek én Veled ellenkezni?! Nézd meg ismét!

78126 2011.10.05. 12:31:20

Köszönöm az örömöt és a témáidat.

205707 2011.10.05. 13:40:38

Atlasz, én bárdolatlan, te bátortalan. Hol ebben a találkozási ponty? Hallgatsz, mint a csuka? Ne félj, annál rosszabb! Nem jön a kancsuka.

14742 2011.10.05. 16:00:33

Atlasz, meggyőztél, áthoztam!

60145 2011.10.05. 20:43:04

2. purim: amit mondtam, megmondtam. Ma odaát voltam (nem ide illő szövegem törölve). Anemone tudja, hogy nem egyszerű ez, de ma különösen nem volt az.

60145 2011.10.05. 20:43:33

43. lehar: Remélem, ott találom!

78126 2011.10.05. 21:17:15

A vovica hatása láccik, Purim már csak 2 pontos! :D Atlasz, kérek én is, szárazon úgyse jövök rá, hogy mi nem egyszerű ma különösen :)))

60145 2011.10.05. 22:05:46

46. Anemone: Valóban kimaradt a kijelölésből az első számjegy. Ha kérsz, az jó, de a nem ide illő szöveget innen is töröltem).

78126 2011.10.05. 22:19:03

47. Drága Atlasz, micsoda időket élünk! (Mivel hogy törlök, az én hibámból! Bocsánat!)

60145 2011.10.05. 22:55:04

Nagyon bosszant, hogy ma este nem ide illő tartalmat írtam be!

78126 2011.10.06. 08:52:22

Tegnap én is elhallgattam az "ideillőt". Megtartottam magamnak. Baj?

60145 2011.10.06. 09:32:35

50. Anemone: Ne takarékoskodj javaiddal! Ugyanez az égben már kötelező lesz!

78126 2011.10.06. 19:24:08

Értettem!