Nagy Imre unokájának beszéde
Nagy Imre unokájának beszéde
2012. június 16.
Június 16-án délelőtt a budapesti Vértanúk terén...
Június 16-án délelőtt a budapesti Vértanúk terén, névadónk, Nagy Imre mártír miniszterelnök szobránál kivégzésének 54. évfordulójára emlékeztünk. Az '56-os és civil szervezetek, valamint sok magánember részvételével, ünnepi keretek közt zajló megemlékezésen (ahol Galkó Balázs színművész működött közre)
Jánosi Katalin asszony beszédében a következőket mondta:
Tisztelt emlékezők!
Ma 54 esztendeje, hogy Nagy Imrét és mártírtársait (Maléter Pált, Gimes Miklóst) kivégezték..... Velük együtt emlékezünk Szilágyi Józsefre és Losonczy Gézára, Angyal Istvánra és Mansfeld Péterre, az összes 1956-os mártírra is - mindazokra, kiknek nincsen szobra, de a mi szívünkben ugyanolyan hősök ők is, hisz a legnagyobbat tették, életüket áldozták a hazáért! Ahogyan október 6-án az aradi vértanúkra, úgy június 16-án '56-os mártírjainkra a hazának emlékeznie kell!
Az idén különösen köszönöm, hogy eljöttek tisztelegni ide a Nagy Imre-szoborhoz - ugyanis vannak fenyegető jelzések arra, tán egyszer csak hűlt helyét találjuk majd ennek a mementónak is. Köszönöm, hogy Önök ma itt nyíltan felvállalták meggyőződésüket - jelen-létük kiállás a mártír miniszterelnök mellett, és szobra mellett is.
Magyarországon ma divat lett diktátorokat újra piedesztálra emelni. Ferenc Jóska, Horthy, Kádár - és ebbe a sorba nem illik Nagy Imre neve. Ezért aztán az idén is újra el kell mondanom, mire kötelező egy hazánkfiának emlékeznie, ha meghallja Nagy Imre nevét?
Először is az 1945-ös földosztásra, amikor százezrek kaptak végre földet az ő tervei alapján.
Ahogy mondotta, „a föld népének évszázados álma valósult meg, ősi jussukat megkaphatták, s végre azé lett a föld, aki megműveli!”
Nagy Imre életének egyik legboldogabb pillanata volt ez, hiszen rengeteg magyar paraszt-embernek, szeretett, soha nem feledett társainak juttathatta a legnagyobb kincset, a termő-földet.
Aztán első miniszterelnökségére kell emlékeznünk, 1953 és '55 között, amikor is bezáratta a kényszermunkatáborokat (például a hírhedt recskit) – megszüntette a kitelepítéseket – mintegy 750ezer ember szabadult a börtönökből, táborokból – emelte a munkabéreket és leszállította az árakat és megszüntette a nehézipar erőltetett fejlesztését, engedélyezte a magánkisipart – végre ki lehetett lépni a TSZ-ekből, a beszolgáltatást normalizálta. Jogot és törvényességet hirdetett és be is tartatta, és vallási toleranciát deklarált: már nem csak lopva lehetett templomba járni.
Nagy Imre, mihelyt tehette, mihelyt eszközei voltak hozzá, segített honfitársain, s előre vitte az ország dolgát.
1956 forradalmi napjaiban a tömeg forradalmárt, népvezért akart látni Nagy Imrében, éppen az előbb említett kormányprogramra emlékezve. De ő sohasem a könnyű, felelőtlen, hanem a vállalható, tisztességes és lehetséges utat kereste.
Sok méltatlan támadás érte amiatt, mert nem könnyen és nem pillanatok alatt döntött a véres és kegyetlen helyzet megoldásáról.... de helyesen döntött, és ez neki az életébe került, míg az utólagosan okoskodók ma is élnek. Sokan nem bocsájtják meg neki, hogy kommunista volt, és sokan nem bocsájtják meg neki, hogy a kommunista párt ellenében a nép pártjára állt.
Én pedig mérhetetlenül büszke vagyok kommunista nagyapámra, aki mindhalálig kitartott a forradalom és honfitársai mellett - míg sokan mára megtagadták, igaz valójából kiforgatták '56 szellemét.
A forradalom elveszett, mártírjaink a föld alatt, majd a vérontás múltával megfélemlítés, tisztogatás, elbocsátások zajlottak, a Kárpát medence levegője félelemtől volt terhes. Ez akkor is így igaz, ha ma a fiatal, szép éveikre emlékezve sokan tagadják ezt, mert elkövetkezett a konszolidáció kora, a „szelíd” diktatúra.... amikor „csak” a családoddal, „csak” gyermekeiddel, állásoddal zsaroltak, s éhkoppon, a társadalom szélén tengődhettél, ha nem voltál a rendszer szolgája, vagy kegyeltje. Vagy beállhattál ügynöknek is, a tízezrek közé, - így aljasították magukhoz honfitársainkat!
Az a rendszer diktatúra volt, és épp ezen a gyásznapon mindig újra ki kell mondani az eredendő bűnt: vérben, kiontott magyar vérben fogant a Kádár-féle jóléti rendszer. Éppen a forradalomnak, az attól való félelemnek volt köszönhető a kesztyűs kézzel bánás, a viszonylagos jólét. De annak a rendszernek a következménye volt a megalkuvás is, a puszta fizikai lét érdekében a szabadság, a szabad emberi gondolkodás és véleményalkotás hiányának megtűrése, megszokása. Szegény magyar nép azóta is úgy hiszi: a szabadságjogok az uralkodótól, a kormányzótól vagy a kormánytól érkeznek - pedig minden ember eredendően szabadnak és egyenlőnek születik!
Eljött 1989 tavasza, s tovább már nem lehetett a föld alatt tartani temetetlen halottainkat. A 301-es parcella kitakarta mártírjaink testét, a rendszer embertelenségét, tarthatatlanságát is.
A Hősök terei katartikus gyászszertartáson Nagy Imre katafalkját talizmánként simították sokan, régi és új uraink is. Mára azonban világossá vált: legtöbben csak ugródeszkának használták mártírjaink koporsóit!
A rendszerváltás traumáit túlélve reméltük a jobb világ eljövetelét, az állandó és biztos szabadságot, demokráciát, s hogy valóban a „szent-istváni” úton fogunk haladni - előre, közös, európai otthonunk felé! Azonban legnagyobb meglepetésünkre most visszafordultunk az úton, közös múltunkból töröltetett a mi életünk majdnem teljes időszaka, még a rendszerváltás és az újratemetés ideje is - és gyorsvonati sebességgel tartunk 1944 évébe, s tovább, vissza a Horthy-rendszerbe! Azt hiszem, Nagy Imre onnan fentről nem hisz a szemének! Az '56-os forradalmárok nem ilyen világot akartak - súlyosan hazudik, aki ezt állítja! Ők nem azért haltak, hogy egy új úri kaszt fossza ki a munkásokat, dolgozókat, közös magyar államunkat - hogy nyögjük mindannyian új zsarnokságuk terhét!
A Horthy-világban Nagy Imrét rendőri megfigyelés alatt tartották, többször bebörtönöz-ték, munkájából elbocsájtották, nem kaphatott rendes állást, feleségét, gyermekét nem tudta eltartani – pedig csak a szociáldemokrata párt tagja volt, a vidéki munkásságot szervezte.....
Hát ebbe a világba vágynánk? Ahonnan Nagy Imre menekülni volt kénytelen? Miféle őrült vágyképe lehet az a két világháborút, vért, pusztulást, népírtást, milliók kivándorlását okozó időszak?
Évekig hallhattuk: nem lehet egyszerre szeretni Kádárt és Nagy Imrét. Ez így igaz. De: nem lehet egyszerre szeretni Horthyt és Nagy Imrét sem! Aki képes okulni Nagy Imre életéből, az többé nem vágyhat semmiféle diktatúrába!
De lassan átíródik a múlt. Már e 16 éve állított szobor talapzatát rángatják uraink, zavarja őket Nagy Imre látása...... Hogyne zavarná, hiszen Nagy Imre nem a nyers erőszak, s a kizsákmányolók eszméjét vallotta: mindenki annyit ér, amennyije van! Nagy Imre vezérlő csillaga a francia forradalom és a magyar '48, Kossuth jelszava volt:
„Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!” Ő azt vallotta: minden ember egyenlőnek születik!
Nagy Imre szelleme mindig, újra és újra azt fogja üzenni az összes hatalomnak:
„habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”
Ez pedig nem tetszik egyetlen hatalomnak sem....
Mi azonban nem fogunk könyörögni Nagy Imre megtűréséért, és ezért a szoborért sem. Egyenes gerinccel, emelt fejjel megteremtjük saját értékeinket, saját szimbólumainkat, visszavesszük a múltunkat, és visszatalálunk előrevivő, közös európai utunkra! Ha kell, harcolunk is mindezért! Valamikor úgy hittem, hazámban soha többé nem kell mártírnak születnie senkinek - ma már nem vagyok ebben olyan biztos.
Mindenesetre, ha ezt a szobrot elviszik, tettük csak júdás-arcukat leplezi le. Mi mindvégig követelni fogjuk Nagy Imrének, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszter-elnökének tiszteletét, mely szobrának megőrzését is jelenti! Ebben a kérdésben következetesen és utolsó erőnkig kitartunk és küzdünk!
Mi úgy hisszük - ami idelenn, a földi árnyékvilágban történik, már nem érinti a legfelsőbb szférákat. Ármányos emberi kezek oda már nem érnek fel! Ahogy nagyapám szeretett költője, Ady Endre írja:
„Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák...”
Nagy Imre alakja immár az őt megillető magas helyen áll... és ott is fog állni mindörökké - ércnél maradandóbban!
Forrás: http://www.nagyimreemlekhaz.hu/hu/2012/06/2012-06-16-101151
