Atlasz voltam

Atlasz.

Intézetisek vagy egy otthon lakói?

2012. július 22. - Atlasz.

Elmesélem, mi történt velem...

Elmesélem, mi történt velem...

Gyerekkoromban gyógypedagógiai növendékek lehettek, akiket 1957 előtt Kisújszálláson mindig kettes sorban, szürkéskék formaruhában lehetett látni. Budán a kaffkások – lányok lévén – nem velünk jártak suliba. Az intézet kaffogó neve semmit nem jelentett számomra, sajnáltam őket, hogy ilyet kell viselniük. No meg az egyenruhát, a zárt alakzatban hazavonuláskor a Városmajor utcai iskolától az Acsády Ignác utcabeli, egy saroknyira lévő otthonukba. Idővel persze megtudtam egyet s mást a névadóról, a húgom kaffkás barátnőjétől is érkeztek információk. Mindet elnyomta az a hír, hogy szegénykét az édesanyja akaratából amerikai ortodox zsidóhoz közvetítették feleségül, s az ottani szokatlan életvitel igencsak megviselte. De nem a Kaffka, nem az intézet. Arra az egyenruhán kívül panasz nem volt.

1977-ben Kisterenyén a fiúk személyes ruházata épp olyan változatos, mint az üzletek kínálatáé. Divat? Ez fel sem merült bennem, hiszen egy-két kivételtől eltekintve életem folyamán én sem a divat alapján öltöztem, hanem szükség szerint. Ha nem találtunk az újonnan jövők számára a nevelőotthon raktárában méretes ruhát, a helybeli boltban, de akár más városban is vásároltunk. Ezért mentünk például a Zsukkal egy juhász ránk maradt, meglehetősen zárkózott, vad fiókái társaságában – a szemük bicska, a szavuk ritka – Gyöngyösre. Mert formaruháról Kisterenyén szó sem esett. A méretekről sem…

Egy alkalommal a kisfiúkhoz osztottak be vasárnapi ügyeletbe. Nem számított a heti rendes munkaidőbe. Pihenőnapon a szokottnál hosszabb ideig több gyerekre kellett vigyázni – fele pénzért. E tekintetben az orvosokéval azonos volt a szocialista kizsákmányolás.

A feladat nehezét az jelentette, hogy alig ismertem az alsós fiúkat, s valamivel le kellett kötnöm őket. A gyerek nem hazudik. Mikor unatkozik, nem képes jó magatartást szimulálni. Ha nekik való film ment vasárnap délelőtt a faluban, akkor moziba indultunk, az két és fél óra kettes oszlopban oda-vissza. Valamivel hosszabb és kínosabb, ha a srácok csak úgy tudnak közlekedni, hogy közben elől egyik markukba kell gyűrjék a rajtuk igencsak lötyögő gátyót. Így aztán felcsaptam méretre igazító szabónak. Összébb varrtam vagy tucatnyi nadrág korcát, s útnak eredtünk. Való igaz, a varroda jogainak megsértéséért nem vontak felelősségre, de az öltöződéssel kapcsolatban akadt még gondom.

Talán egy év múlva, 1978 szeptemberében lehetett, amikor kiderült, hogy a nevelőotthonban induláskor nem alap felruházási norma szerint öltöztettük a gyerekeket, hanem abból az éves keretből, amelyet a meglévő ruhatár kiegészítésére, az elhasználódott, kinőtt, elveszett ruházat pótlására szántak. Nem csoda, hogy hamar lekopott róluk a cipő, a szandálok tönkrementek, az ingek, alsók lerongyolódtak. Uram bocsá’, a lerongyolódást tettem szóvá egy semmirevaló értekezleten. Szlivka Jánosné megyei hivatalnok a szemembe nézett, és rutinszerűen rám kente a gyalázatot. A főnökömét. Azért ugattak le, mert nem szóltam bele a nagyok dolgába. Az igazgatóéba, a gazdasági igazgatóéba, az otthonvezetőébe. Ugyan ki volt Tiszadobon igazgatóhelyettes 16 évig? Ki volt az, aki felelősség címén igazgatói fizetést, munkaidő-kedvezmény, teljes körű felhatalmazást kapott?

Fenyegetően rótt meg a felsőbbség, hiszen ez a beosztásomhoz tartozott, az infantilizáló hivatali fél-feudális alávetettséghez. Amikor rossz voltam gyerekkoromban, engem is azzal ijesztgettek, amit Kisterenyén az egyik konyhás néni címzett a gyerekének: – Ha nem fogadsz szót, beadlak az intézetbe! – most meg majdnem a fordítottjával fenyegettek.

A főnökeimnek lett volna feladata a technikai dolgozókban is tudatosítani, hogy a nevelőotthon nem intézet, mint az aszódi javító, amelyről érvek fogytán oly sokat hallottam srác koromban. Ide a gyerekek nem büntetésből jöttek! Nem formaruhában és nem az udvarban sétáltunk velük körbe-körbe. De abban biztos vagyok, hogy dicső igazgatóm maga sem értette, ha egyáltalán elgondolkozott rajta, miért kifogásoltam, hogy a nemzetközi gyermekévben is kettes sorokban meneteltetjük gyerekeinket az iskola és az otthon között, hogy szobájukban nem lehet a rendszeresített bútorokat átrendezni, hogy Szűcs Judith vagy Komár László, zenészek, sportolók poszterei nem lehetnek a zárkák, akarom mondani, az otthonuk falán. Az otthonban – és nem intézetben.

Azután leváltották Jancsit, az otthonvezetőt a főnöke helyett, aki őt pufferként magával hozta, az igazgató mégis megbukott. Mint hatodjára a KRESZ-tanfolyamon. Más lett a Jani. A környezet otthonosabb, barátságosabbá vált. De ezt nem vártam meg Kisterenyén.

Elmesélem, mi történt velem... Egy korabeli sláger, melyet oly sokszor hallgattunk:

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr28265752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fortuna József 2012.07.22. 18:46:28

Hát ez nem semmi. Így tudom meg,hogy mik mentek a kulisszák mögött..... mikor nagyobbacska lettem és az ipari szakmunkásképzőben jártam ,mindig azt hittem,hogy ezek a dolgok egy bizonyos tematika szerint mennek és nincs tévedés súrlódás a nevelők és tanárok között. Kicsit elszomorít,amikor ilyet olvasok. Hasonlít némelyik eset ahhoz a papéhoz ,amelyik bort iszik és vizet prédikál. Na főleg,ha olyan dologban kellett "ítéletet" mondania egy egy gyerkőc felett amit maga is gátlástalanul megszegett. Emlékszem egy nevelőre akit nem szívesen neveznék meg,de az érintettek úgy is tudni fogják kiről van szó. Sokszor úgy jött munkába,hogy bűzlött az alkoholtól. én gyerek lévén,nem tudtam,hogy az intézmény szabályzata ezt tiltotta volna és ezzel vétséget követett el,de azt tudtam,hogy amikor ezt a szagot éreztem a leheletén,akkor bizony sokkal könnyebben eljárt a keze. Szép. Mondhatom... Szívesen elbeszélgetnék most vele a munkahelyi etikettről.

60145 2012.07.22. 18:56:49

1. Fortuna József: Én így láttam, és ez csak az egyik nézet. Akad sokkal szebb is. Tévedhetek, hiszen régen volt. Akit meg kell nevezni, azt meg fogom nevezni. Azoknak írom, akik érintettek.

11692 2012.07.22. 19:52:39

Igen, meséld el, mi történt veled...csak hát olyan szomorú lesz tőle az ember... Aki kiszolgáltatott, azt az erősebbnek kellene felkarolni...istápolni....:) (Valahogy annyi pedagógiával, érzelemmel, empátiával, józan ésszel, ahogy a Valahol Európában című filmben láttuk, még ha filmes módon is hatottak a lelkünkre ezzel az igaz történettel) Gyerekkor - valamilyen - mindenkinek járna... :)))) Jó pedagógus voltál. És jó ember.

60145 2012.07.22. 20:02:33

3. Évalajos : Az egykori gyerekekről kezdtem most is írni, de nem sikerült. Talán legközelebb. Azt meg szeretném remélni, hogy nem ártottam többet, mint amit használtam.

210560 2012.07.22. 21:20:18

kedves Atlasz, egy Morgenstern idézet : .."Az otthon nem az, ahol laksz, hanem ahol megértenek..." Persze a "valódi, családi " otthonok néha szintén nem képesek nyújtani az érzést amiről az idézet szól, és a vágyat, ami után pártfogoltjaid (is) sóvárogtak.... Az otthon az valami más.....énekelte az általam egyébként kevéssé kedvelt Charlie... Tudod mit? Idemásolom a teljes zeneszöveget: Álltam a huzatos hallban, fáradt és idegen voltam. Nem volt aki hozza a kulcsot, A portás aludt a pulton. Lassítva ébredt, árthat a nagy rohanás. Mondtam, ha lendít a bolton, pár napig itt leszek otthon. Nézett üveges szemmel, Viccelsz? Nézz körül, ember! Ezek csak házak. Az otthon az valami más. Később a bárban egy helybeli lány tudta, hogy egy mosoly több a szavaknál. A zenekar játszott, csupa régi dal szólt. És valamit éreztem, ami igazi volt. Áruld el, kértem, csak a neved talán. Campari Juice, mondta és nevetett rám. Jártam a hajnali várost, újból nem voltam álmos. Utcák ébredő fényben. Néztem és azt hittem értem; Ezek csak házak. Az otthon az valami más. Tíz év úton és közben. Lassan megtelik a könyvem. Végig gondolom sorban, hányszor hány helyen laktam. Házak és házak. Az otthon az valami más. Akkor ott jó volt, hogy látta a lány, egy mosoly sokkal több lehet a szavaknál. A zenekar játszott, csupa régi dal szólt. És valamit éreztem, ami igazi volt. Áruld el, kértem, csak a neved talán. Campari Juice, mondta és nevetett rám. Akkor ott jó volt, hogy látta a lány, egy mosoly sokkal több lehet a szavaknál. A zenekar játszott, csupa régi dal szólt. És valamit éreztem, ami igazi volt. Ha asztalod, ágyad akad ott, ahol jársz, hívhatod otthonnak, de az valami más. A zenekar játszott, csupa régi dal szólt. És valamit értettem, ami egyszerű volt. Ha asztalod, ágyad akad ott, ahol jársz, hívhatod otthonnak, de az valami más. ....lehet, hogy nem sok köze van jelen postod témájához?...ha így van..bocs :)) Valszeg ismét megérintett az írásod...köszönöm :) http://www.youtube.com/watch?v=_uZWU9sPr1g üdvözöllek Fanny

60145 2012.07.22. 21:26:37

5. Fannyvár : Biztos vagyok benne, hogy a mi otthonunkban is kaptak megértést a gyerekek, és bőséggel adtak vissza belőle. Régen és nagyon rövid ideig voltam köztük. Az biztos, hogy az otthon számomra sokkal fontosabb, mint saját magam. Egyszer talán szóba kerül ez is. Nagyon lekötelez, hogy ismét felfigyeltél írásomra, erre a száraz, szikár bejegyzésre.

60145 2012.07.22. 21:33:59

5. Fannyvár : Na nézd csak, én sem nagyon, de most, mintha az előző megjegyzésem egy mondatára felelt volna... Nagyon is van köze! Köszönöm!

210560 2012.07.22. 21:35:26

"száraz, szikár bejegyzés" ???? Miről beszélsz??? Tucc Te olyat? :))) Viccet félre... A megértés - sztem - egészen egyszerű, mondhatni primitív, anyagi szinten kezdődik...az igények felmerülésével együtt mélyül a minőség és mennyiség. Hogy egy ilyen közösség mennyire és milyen mélységben képes az otthonokban, családokban természetesnek mondható együttérzést, megértést reprodukálni...nos ezt nem tudom. Illetve valemelyes igen - kevés betekintéssel azért rendelkezem - és elég sok tapasztalattal a " valódi " otthon feelingjével, vagy igényeivel. Egy mondatot nem tudok hova tenni...(de büszke vagyok, most erre! Ti. hogy csak egyet..:)... ..."Az biztos, hogy az otthon számomra sokkal fontosabb, mint saját magam..." Hm...lehet különválasztani, Atlasz?

60145 2012.07.22. 21:55:32

8. Fannyvár: Száraz, mert visszafogott. És nem lehet különválasztani - sérülés mentesen.

210560 2012.07.22. 21:59:42

9.. Ühüm...értem...igaz...

12635 2012.07.22. 23:53:14

Atlasz, megont egy olyan írás, amit szeretek, szívesen olvasok. Azt hiszem sokat kivett belőled a hivatásodnak a gyakorlása ilyen helyen, de legalább ugyanannyit adott a jó pedagógus voltodhoz.

60145 2012.07.23. 05:14:19

11. Kedves gordius, a gondolatod logikus, de ha jól értem, akkor meg kell mondanom, hogy nem a gyerekek okozták a nehézségeket a kisterenyei két év alatt. Persze minden mindennel összefügg!

Texaco Benzin 2012.07.23. 06:21:43

Ma nem tudok bejelentkezni. Atlaszom, Kedves! Szomorú ez a kiszolgáltatottság. Gyermeké, felnőtté, mindegy. A gyermeké fájóbb. Írásod nem száraz, nem szikár, bár tényekről mesélsz, sérelemről, de ott van mögötte a bölcs tanárember a nagy szívével, aki varrogatja a gatyákat, képzelem, micsoda szakértelemmel. :) Ez csodálatos és nagyon szerethető!

60145 2012.07.23. 06:54:39

13. Texaco Benzin: Bizony, büszkélkedtem azzal, amit nem értek. De nem lökhettem az asszony orra alá a nadrágokat, hogy nosza, varrd meg! A kiszolgáltatottságot a kelleténél többször éli meg az ember, nem mindegy, hogyan. A gyerekek nem tudják az okát, ezért nekik ez súlyos teher.

12635 2012.07.23. 14:35:10

Jól értetted Atlasz, úgy gondoltam bőven "gyakorolhattad az emberséget és a szeretetet", ha elbír ennyit a férfiszemérem...

60145 2012.07.23. 14:55:30

15. gordius :)

205707 2012.07.23. 16:45:01

"Valahol egy lány, feketében jár...Ő a legszebb..Megkívánta szép virágomat egy öreg király..."

60145 2012.07.23. 16:54:00

17. purim : Így szoktak járni a mesebeli ifjak. Néha a valóságosak is.

Potrien őrmester 2012.07.23. 18:59:46

...jobban tisztellek, mint egy úri szabót...

60145 2012.07.23. 20:13:13

19. Potrien őrmester: "A tisztesség olyan, mint egy igazi úriszabó. Nem ismer alkut." (Rejtő Jenő) Merci bien, mon sergeant!