Atlasz voltam

Atlasz.

Két HM Volga

2012. szeptember 23. - Atlasz.

Misi barátom születésnapjára

Misi barátom születésnapjára

Akkoriban jobban érdekeltek az autók, mint amióta kocsik lettek. A francia nagyköveti rezidenciába beforduló Mercedes láttán kétségek nélkül bólogattam a francia eleganciára, a Roskovics utcai amerikai ház fél utcát elfoglaló országúti cirkálóját szintén bennfentes csodálattal azonosítottam: – Az ám, Sevró! –, a Chrysler kiejtésével egyáltalán nem bajlódtunk a srácokkal. A Bíró utcában is lakott két autó: Horváth Jenő zeneszerző Skoda Octaviája volt az egyik, a 6./b alatti bérelt garázsban egy Wartburg a másik. Ugyancsak meglepődtem tehát, amikor a Krisztina közértből – ami az egykori nagypostával szemközti Csemegét jelentette – hazatérve két HM Volgát láttam meg a ház előtt.


Panoramio.com Bíró utca– Na, ezek sem hozzánk jöttek! – villantottam meg a mit érdekel típusú vigaszt és önvédelmet Andriskának, aki ugyanonnan jött felfelé a Csaba utcán, ahonnan én. Persze ő pénzt keresett, míg én máig ingyen vásárolok be magamnak és a családnak. Egyéb különbség is volt kettőnk között: ő a magasföldszinten lakott főbérlőként abban a villában, amelyik az úri világban az édesapjáé volt, én meg a szuterénben éltem immár harmadmagammal, abban a „lyukban”, amelyet a másik főbérlőtől albéreltünk. Így – az uralkodó osztály, a proletariátus sarjaként ugyan – régi és új urak alatt, de egy új elvtárs fölött helyezkedtem el, mivel a Wartburggal töltött garázst egy minisztériumi főosztályvezető bérelte attól a vállalattól, amelyben Andriska papája immár nem tulajdonosként, hanem főkönyvelőként dolgozott.

A villa előkertjéből, terraszáról kilátás nyílt a Rózsadombra, a Városmajorra, a budai Várra. Késő estig mormolt alattunk a város, esti fényei vörös csillagos reménnyel szórták tele ábrándos lelkemet. A rádióból a haladás, a biztonság, a jövőbe vezető út sugárzott. Reggelente a szputnyikról énekeltek benne, naponta hallottunk ötéves tervről, lakásprogramról, világbékéről is.

A Mit üzen a rádió szóvá tette a még meglévő hibákat, mi több: segített a rászorultakon. Csak írni kell, mert odaföntről nem látják, hogy bajok vannak, csak tudatni kell, s gondjaink megoldhatók. Lám, évről évre emelkedik az életszínvonal! Szinte a szuterén aljáig, ám a mi otthonunk ajtaját, annak akár a küszöbét - egérlyuklakó éveink idején nem tudta megtalálni.

Megtalálták viszont a HM Volgák utasai! Amikor a ház hátsó frontjáról a falépcsőkön lesiettem, az ajtón épp hogy be tudtam lépni, annyian voltak. Nem katonák, ahogy a rendszámból adódott volna. Anyun és a húgomon kívül három-négy gyerek, egy nő, meg egy férfi biztosan bent lehetett. Az utóbbi vagy sofőr vagy valami úti marsall, nem mondták, nem kérdeztük. A családapának másfelé akadt dolga. Beszélgettünk, hiszen sosem láttuk, de ismertük egymást.

Csehszlovák miniszterhelyettesék fiaival-lányaival a rádióbeli Miska bácsi levelesládája hozott bennünket össze. Előbb Pozsonyba mentek a levelek, Prágába azután, ahogy Misi apja előlépett. Lelkes hazafiként kezdetben Attila királlyal kompenzáltam, hogy a borítékra a magyar városnév helyett „csehet”, Bratislavát és Zahradnicka ulicát kellett írni. Misi valami hasonló történelmi mondával válaszolt, azután az ottani húsvéti korbácsolást írta le, más témánkra nem is emlékszem. Leveleinkben biztosan nem szerepeltek autók, sem magán, sem honvédelmi minisztériumi rendszámmal, mely utóbbiakból kettő állt meg a népes családdal a Bíró utcai villa előtt. Szóba sem került korábban, hogy látogatóba jönnek. Ami pedig az autók témáját illeti: mi a szuterénben tudtuk, hogy hol a helyünk, melyek a perspektíváink. A szocializmus építésének útján gyalog lépkedtünk a szakadékig, ha nem is mezítláb, de pjeskom.

Anyu a sohasem használt nagy kávéfőzővel szorgoskodott, amely az otthon pörkölt és darált kávén keresztül mozgatta volna át a gőzt egyik üveggömbjéből a másikba, ha elhatározta volna erre magát. A kicsi gombát magam is kezeltem, ez a nagy sose került le a szekrény tetejéről. Most meg rühellte az áthelyezést, és szabotált. A vendéglátás kudarcos eleme Misiéket cseppet sem zavarta, nem úgy, mint engem, aki hatvan év után sem felejtem el. Megvárni nem tudták a kávét, mert indultak egy másik ismerőst látogatni. Nem késhettek: ebédre várta őket az államfő, az Elnöki Tanács elnöke.

Búcsúzúban Misi anyukája megkérdezte, hogy miben segíthetnek, mire van szükségünk? Őszinte kedvessége szinte megnémította anyámat. Komolyan kellett venni a kérdést. Hiszen az agyagfiguráim, vízfestményeim, rajzaim mellé tett ábrándok hallatán is világossá tette: elég, ha megírom, hogy a képzőművészeti gimnáziumba jelentkeztem továbbtanulni! Így ment és így megy ez. Milántól, a kisebb testvértől később magától értetődőként hallottuk, hogy apuéknak mindent elintéznek. Hogy kik? Hát mindenki, bárki, akárki… Ma már tudjuk, akkor csak megéltük, hogy a szocializmusban voltak egyenlők, és voltak egyenlőbbek.

A hatalmon lévőktől – őket ezzel is elismerve – néha csak kérni kellett.

Hogy Tamáska Máriához, az alagsori műhelyben egy ideig volt kolléganőjéhez miért nem fordult anyám, nem értettem. Ma nem kéne magyaráznia. Amikor földinknek, személyes ismerősének, az államfői testület leghosszabb ideig funkcióban volt tagjának nyolcvanas években megjelent önéletírásával leptem meg Anyut, annak sem örült. Akkor hát még úgy sem szólhatott Kádárnénak! A Kádár-iroda kapcsán akkor emlegettük, ha mindennek ellenére valami kis remény kellett. De nem volt. Mint mikor a főbérlő a magával hozott tanú előtt – és a szemem láttára – anyámat agyba-főbe verte. Hogy elköltözzünk.

Volga GAZA hatvanas években az állam már nem elvette, hanem „adta”, kiutalta a lakást. Csak nem nekünk. A kicsiny szobában, amely hármunk otthona, életem legotthonosabb fészke volt, Anyu textilképei, párnái, sajátkezű hangulatlámpa, mandolin, batikolt terítővel letakart fürdőszoba (mosdókagyló), kétlángos rezsó, kihúzható rekamié, fotelágy könyvespolc a falon, a szekrény tetején befőtt, szobor, kávéfőző voltak a rekvizitek. Itt éltünk hárman. Bizonyára Misi anyukájának is tetszett, amit látott. Aztán – mielőtt elindult a két keki színű HM Volga – megkérdezte, hogy mire van szükségünk.

Két „köszönöm, nem kérek” szabadkozás után is jó szívvel erősködött, így egy iskolatáskát kértünk Csehszlovákiából. Megkaptuk. Megérkezett az alagsorba.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr608266194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12880 2012.09.23. 09:08:46

Érdemes megnézni ezt a videót, ahogyan a komcsik ittak, dajdajoztak, dőzsöltek mint a király, meg a főnemesek egykor, s közben a nép meg éhezett!!! Ezt sírjátok vissza most, drága komcsi bloggerek???? Szerencsére ez már nem jön vissza sohasem!!! http://index.hu/video/2012/09/23/club_aliga/ Most megint lehet engem szidni, aranyos komcsik!!! Tarski.

11692 2012.09.23. 09:46:36

A szomorú-boldog könyv, ami az életünk...Te többet is írhatnál: fanyar lenne, visszafogott, megrendítő...sokan ismernénk rá Andriskára, a szuterénre, a Sevro helyett mondjuk Csajkára, a reggeli ébresztő zene pedig a mintamókus, meg az amiújtanítónk lenne ... a "kiutalt - komfort nélküli" szoba-konyha pedig élethosszig tartó - nem sokára úgyis bontják - otthon volt, ahová visszaálmodik az ember...:)

194610 2012.09.23. 10:00:43

Ó igen, a nép éhezett!Persze!Na figyelj pubi!Mi heten voltunk testvérek,de nem emlékszem éhezésre.Apám házat épített,mindegyikünk leérettségizett,hárman diplomáztunk.Minden nyáron nyaralni voltunk,mindig volt új ruhánk, cipőnk.A szüleink nem máról hólnapra éltek,tudtak féretenni,pedig egyszerű melósok voltak,igaz rengeteget dolgoztak .Ezzel szemben most mivan?Hajléktalanság,télen tömeges fagyhalál,munkanélküliség,nyomor és valódi éhezés.Próbálj meg most felnevelni hét gyereket,te szerncsétlen.Azt hiszed hogy a fidesznyik elvtársaid most nem dőzsölnek?Akkor borzasztó naív vagy!Csak most nem tudsz róla, mert elhúznak mondjuk az Azori -szigetekre,mert a Balcsi már olyan snassz az új arisztokráciának.És még valami!Ha te a Kádár rendszerben éheztél, akkor egy életképtelen lúzer,nulla voltál és a gyerekeidet csak sajnálni tudom(már ha vannak)

60145 2012.09.23. 10:06:06

1. Kedves Tarski, mi ott és akkor nem éheztünk, erről szó sem volt. A magyar nép pedig, amely történelme során sohasem éhezett, bár sokszor nélkülözött, Kádár idején lakott jól először.

60145 2012.09.23. 10:11:13

2. Évalajos: írom és írtam. S hiába az egyik szakmám, eladni sosem tudtam magam. Ami a közösen de külön külön megélteket illeti: magam ilyesmiket olvasok legszívesebben. Néha írogatok, és a hozzászólók jelentik a legfontosabb külső motivációt. Köszönöm!

60145 2012.09.23. 10:12:44

3. darus: Amit magatokról írtál, abban Te vagy az illetékes. Amit Tarskiról, abban nem.

13118 2012.09.23. 10:39:17

hm. látszik, hogy Tarski ma is ugyanolyan földhözragadt, mint volt Kádár alatt. azt hiszi, ma nincsenek VIP helyek. :DDD (leesne az álla és nem kapna levegőt, ha ma látna ilyet)

60145 2012.09.23. 10:49:08

7. Hmmmm: Mint mondják, a jogászprofesszor csak jogalanyokat és a jog tárgyait látja az utcán, a suszter csinos csukákat, Ady meg számtalan női csukát. Tarskinak is megvan a maga nézőpontja. Az új Club Aligákat, a hazai unga-bungákat - a meglétükön túl - én sem tudom elképzelni ;-) egy ideje már a kíváncsiságom is lohad...

194610 2012.09.23. 10:57:58

6. Atlasz Amilyen az adjon isten,olyan a fogadjisten.Az a helyzet kedves Atlasz, már bazira unom az állandó "Kádározást" a sok idiótától.Ez olyan dolog, mintha a hetvenes évek NSZK-ban még mindig Hitlerre mutogatnának vissza a saját sikertelenségük miatt.Volt közel huszonöt év az magyari uraknak, hogy bizonyítsanak Kádár ellenébe.Sikerült?Nem!Csak minden sz@rabb lett.Akkor legyenek szivesek kevesebbet pofázni és többet tenni,mert a szánalmas hazugságaik és a tehetlenségük már nagyon unalmasak.

34417 2012.09.23. 10:58:31

1. tarski 2012. 09. 23. 9:08 minek téged szidni? ugyanonnan jöttél, ugyanaz vagy, csak kripto kiadásban. csak hát, nem jutottál el a fehér asztalig. most már nem is fogsz.

34417 2012.09.23. 11:04:06

kedves atlasz, ez megint nagyon ott van, ráadásul élet közelből, élethűen. na meg, benne van egy kicsit a szegény ember önérzete, hogy ne mondjam - jó értelemben vett - gőgje is: csak nem fogunk a Marikától segítséget kérni? azért egy csehszlovák iskolatáska, az nem volt semmi!:-)

283390 2012.09.23. 11:16:29

Ami Tarskit illeti, nem vagyok meglepve, az ő memóriája, -hogyismondjamcsak- nagyon szelektív... Már-már a gusztustalanságig..... Viszont a "villanyszerelő elvtárstól" megkérdezném nincs e véletlenül a nappalijában az, az intarziás sakkasztal..... Az a kis anzix, amit a postban bemutatsz, ezerszer hitelesebb mint az, amit Tarski akárcsak kérdezhetne is...... Atlasz, bocs az offért, de az egyes hsz. kivágta a biztimet.....:-(((

60145 2012.09.23. 11:19:08

11. harunalrasid: Örülök a véleményednek! Egyet pontosítok: Kádár felesége nem barátkozott, nem beszélt a munkatársaival. Nem becézték. Hogy őket védte, vagy önmagát a férje börtönbüntetése idején, azt nem tudom. A szegény ember önérzete - bizony, ez bennünk volt, bennünk van! Nem kicsit!

60145 2012.09.23. 11:22:31

12. okok: A villanyszerelő az általad említett, igencsak reális lehetőséggel együtt is tisztességesebben beszélt, mint némely mai sajtómunkás. Magam sem vagyok "olyan profi", és örülök, hogy ezt megemlítetted ;)

gogu 2012.09.23. 11:31:42

Na ezt is megértem Társzki a 100 diplomás skribler szidalmazza a komcsikat,az ilyen biológiai csodát meg kell becsülni .Az ő hülyeségénél csak a világűr ami határtalanabb!

12880 2012.09.23. 11:33:09

4-re! Atlasz! Örülök, hogy Ti nem éheztetek. De mások igen! Ezek szerint nem ugyanabban az országban éltünk.. Úgy tűnik, hogy én többet láttam nálad. Meglehet azért, mert jobban ismertem a valóságot? T.

12880 2012.09.23. 11:36:06

10-re! Kalifa! Azt gondolod, hogy a történtek után szóba állok veled???? T.

12880 2012.09.23. 11:38:29

15-re! Gogu! Akkor talán olvasd el A kommunizmus tündérmeséje című sorozatomat. Ott mást is megérhetsz! T.

60145 2012.09.23. 11:45:01

16. Kedves Tarski, ebből még nem következikaz, hogy nem ugyanabban az országban éltünk. Nem tudom, és én-blogomban kivált nem akarok azzal foglalkozni, hogy melyikünk látott többet. Kösz a kommentet!

34417 2012.09.23. 12:12:08

17. tarski 2012. 09. 23. 11:36 eddig se kényeztettél el, úgyhogy, túl fogom élni. nem szégyen kriptokomcsinak lenni, csak kellemetlen. mitől van az, hogy nem csak én tartalak annak?

210560 2012.09.23. 15:03:02

kedves Atlasz jó volt olvasni az emlékezést, a kicsit szomorkás érzések ellenére is ... sőt. Sajnálom, amikor méltatlan beszólással, vitákkal "fűszerezik" egyesek a hangulatot. :(( Gratulálok és köszönöm Fanny

11715 2012.09.23. 15:18:47

tetszett, ráadásul emlékeket hívott elő: olyan kávéfőzőnk nekünk nem volt, de egy barátnőméknek igen, és borzasztóan irigyeltem érte. iskolatásta: én jugoszláviából kaptam valami nagyon finom borjúbőr iskolatáskát, ami akkora volt, hogy három másik belefért volna. nem is használhattam, csak középiskolás koromban, de akkor is olyan ormótlannak találtam, hogy nagyon utáltam:)

11715 2012.09.23. 15:20:40

különben mi se éheztünk, biztosan azért, mert olyan fene gazdagok voltunk. vagy azért nem voltunk gazdagok, mert felzabáltuk azt a sok pénzt, amit a zsíros állásukban kerestek a pedagógus szüleim?

60145 2012.09.23. 15:49:50

21. Fannyvár: Alkalmi bekezdés volt valóban, remélem, a születésnaposnak sem lesz ellene kifogása!

60145 2012.09.23. 15:57:38

22. pettra: Mit nem adnék egy ugyanolyan kis gombáért, amellyel anyunak készítettem a kávét. A csehszlovák táska, írószer pedig sokáig fogalom volt, jugoszlávhoz talán később lehetett hozzájutni. Éhezés? Zsíros állás? Jó vicc.. Nem voltak a maihoz hasonló nagy jövedelmi különbségek!

23353 2012.09.23. 18:14:37

Kedves Atlaszt nagy+-t adtam, a nosztalgiázásra mindig kapható vagyok. Tarski videóját nem tudom nézni, mert az a felírás jön fel hogy ugytűnik külföldön akarom nézni és ott nem lehet. Ugyan talán nem ide tartozik, késő középiskolás majd egyetemista koromban sokat jártam a keleti országokban, autostoppal, útközben német tudásom magasszintűre fejlődött a keletnémet utak alatt és lengyelül is valamelyest megtanultam. Csehben meg a kicsi ruszkimmal operáltam, a sok jó sert élvezendő.

60145 2012.09.23. 19:00:46

26. little: Köszönöm, nosztalgiázni, újraélni és újra értékelni jó! A videókkal sok gond van, a Hordó blogomban sem működött egy. Korrekt anyag volt, amit Tarski belinkelt. Egy szép lengyel-cseh stoppos utamon két barátommal minden előzetes értesítés nélkül állítottunk be Prágában Misiékhez. Szeretettel fogadtak, igazi magyaros vendéglátásban, másnap pedig a fent említett Milán idegenvezetésében volt részünk! A "béketáborban" annak idején egyébként is barátságosak voltak egymáshoz az emberek.

286628 2012.09.23. 19:51:59

Atlasz Nagyon szép visszaemlékezés, nosztalgiázás! Nem tudom, h egyesek hol éltek, de akkor senki nem éhezett!

60145 2012.09.23. 20:20:49

28. kobra: Örülök, hogy tetszett. A gondokkal együtt is szép emlék, ezért tettem föl épp ma!

MariaLorenz 2012.09.24. 00:14:16

Nagyon tetszett az irásod, s mivel én mind hármótokat ismertem, teljesen hiteles. Mindig meghatódok, ha valahogy "visszajön" a múlt. Szépen tudtad visszaadni az akkori helyzeteteket. Csak arra tudlak biztatni irjál, irjál, irjál!!!!. Nagyon sok elmondandó van ott még, ahonnan ez jött.

204112 2012.09.24. 00:55:48

Megvan a reggeli csemegém. Addig is aludjatok jól!

204112 2012.09.24. 00:55:50

Megvan a reggeli csemegém. Addig is aludjatok jól!

178479 2012.09.24. 03:58:59

"Mint mikor a főbérlő a magával hozott tanú előtt – és a szemem láttára – anyámat agyba-főbe verte. Hogy elköltözzünk." Kedves Atlasz! Ez hogy lehetett? Mi lett a következménye!

178479 2012.09.24. 04:04:41

18. tarski 2012. 09. 23. 11:38 "Akkor talán olvasd el A kommunizmus tündérmeséje című sorozatomat. Ott mást is megérhetsz!" Tarski itt arról a sorozatáról beszél, ami tele volt ökörségekkel nemcsak a kommunizmusra vonatkozóan, hanem például a Francia Forradalomra vonatkozóan is. Ezt többen a szemére hánytuk kommentekben. Aztán hogy a kommentektől megszabaduljon, törölte az egészet a NOLBLOG-ról a kommentekkel együtt. BRAVÓ!!!! Szégyen a futás de hasznos.

60145 2012.09.24. 05:38:06

30. MariaLorenz: Tudod Marika, Neked van kinek megmutatni, ha csinálsz valamit - nekem már mindenki maradt csak, de akadtak közülük barátaim! Ha vannak ilyenek, lesznek történetek is!

60145 2012.09.24. 05:43:55

33. ZorróAszter: Nem rég levéltárban láttam a kerületi tanácshoz intézett feljelentés nyomát - az iratot magát selejtezték -, amely a minket ért agressziót követte. Ha eljárás követte volna, tanú csak a támadó oldalán volt. A következmény magánéletbeli változás lett. Ma is van ilyen, a bírók nem győznék az eljárásokat egyes sztárügyvédek hamis tanúi ellen.

60145 2012.09.24. 05:44:56

32. Nyírfa: Én kellemesen ébredtem erre a bejegyzésre!

12880 2012.09.24. 08:57:13

A kommunizmus tündérmeséje című tanulmányom itt olvasható: http://aristotle.5mp.eu/web.php?a=aristotle&o=ZrlgWnF_oq S itt jelent meg könyv formában: http://konyvaruhaz.info/products-page/szekely-szabolcs/a-kommunizmus-tundermeseje-3/ T.

60145 2012.09.24. 10:00:52

39. marja :)

204112 2012.09.24. 11:04:35

Atlasz, az én egyetlen bánatom ez írást követően az, hogy hirtelen véget ért. Mint mikor belelendülnél az evésbe, de elviszik előled a tálcát, amit megpakoltak házi süteménnyel, forró , illatos teával. Minden írásodat belengi a bánat. Hol a másoké, hol a tiéd, hol együttesen felerősödve, máskor felold belőle valamennyit a közös tapasztalat. Mondanám, amit nem mondhatok, de annyit mégis: a tüzed transzformációja soha nem fog égetni, de melegíteni , igen. És a melengető tűz köré oda gyűlnek a békét szerető emberek.

60145 2012.09.24. 12:13:03

41. Nyírfa, Te vagy A negyvenegyedik - és ez egy szép, egyáltalán nem sematikus szovjet film címe volt a polgárháborúról. A hozzászólásod is lírai, mint oly gyakran, ha két mondatnál hosszabb. Éget vagy melegít? Csakis az utóbbi lehetséges - ha vannak melegedők. A bánat szürke, néma postás... idézem szabadon. Az örömről nekem sokkal nehezebb írni. A hirtelen befejezés ott állt meg, ahol kellett. Nincs több információm arról a szép, melegszívű asszonyról, aki már nem él, akinek nem tűnt fel az, amiről nem szóltunk. Lesz folytatás.

204112 2012.09.24. 12:26:16

42. Atlasz + :-))

178479 2012.09.24. 13:05:12

38. tarski 2012. 09. 24. 8:57 Igen. Én is csak ajánlani tudom. Mindenkinek, aki szeret jókat röhögni. Jobb mint a Stan és Pan.