Atlasz voltam

Atlasz.

Nevelői munkaterv

2012. október 17. - Atlasz.

A HHH törvénye és a csizmahúzó

A HHH törvénye és a csizmahúzó

A Nevelőotthon rajzaA Mérei Ferenctől, Virág Teréztől tanult szociometriát Kisterenyén elmulasztottam jól felhasználni. Évekkel korábban, főiskolai hallgatóként egy előadás megtartása után szakdolgozat megírásával gyakorlatban hasznosítottam a módszert. Később díjnyertes pályamunkám Győri György pedagógiai szakújságíró baráti támogatása révén jelent meg, ekkor – volt soroksári igazgatóm hívására - beiratkozhattam volna a klubba, és esélyem lett volna kiemelkedni a pedagógiai proletariátus soraiból. Legyintettem. Szakmai különlegesség lett volna a kisterenyei vizsgálatnak az eredménye, ha szeptemberben az iskolában készítek adatfelvételt, majd a mieink érkezte után fél évvel, aztán egy évvel megismétlem. Leírható lett volna egy különleges helyzet: mi történik akkor, ha a közösségbe nem egy személy, hanem szorosan együtt élő csoport pottyan bele. Sokat beszéltünk akkoriban közösségi nevelésről, de annak mikéntje igencsak gyenge alapokon, csak az ideológiai-pedagógiai blablákon és némi tapasztalaton alapult. A szociometria alkalmazása egzaktabbá tehette volna azt.

Utólag sem kérhetem számon kisterenyei kollégáimon a szociometriai érdeklődést, vagy akárcsak azt, hogy tudjanak valamit a fékezett gondolkodású pedagógiai nagyságok által revizionistának bélyegzett Méreiről, hiszen szociometriához értő partnert Szegeden sem találtam – akkor. Pedig a jó partner aranyat ér. Sok évvel később Heller Ágnestől olvastam, hogy mit jelentett neki az egyetem, az ottani szellemi közeg, a diákok és kollégák nyújtotta inspiráció, amelynek hiányát gondolkodása, tudományos munkássága megszenvedte volna. Nálam a kisterenyei vizsgálat elmaradása ennek tudható be. Nem volt kivel beszélni ilyesmiről! Tetszettem volna linkább a főiskolán bennmaradni – de nekem másként tetszett. Ugyanazzal a felkészültséggel kezdtem a főiskola helyett Soroksáron egy jó csapatban, majd Kisterenyén is dolgozni, azt azonban máig nem értem, hogy mit kezdett a szociometriát is tartalmazó nevelői munkatervemmel ambiciózus váltótársam, Novotny István.

Az október 6-i nyitó értekezlet után megyei tanakodás, majd egy hét múlva helyi parancskihirdetés következett ismét. 20-án papíron kellett leadni a november 7-i rendezvények tervét, aztán október utolsó hetében megint értekeztünk. Az előbbiek egyikén Nevelői munkatervet kért az igazgató, instrukciói szerint kettőnktől egyet. Mivel a közös munka elől Pista kitért, átadtam neki egy szöveget, benne szociometriai vázlatot is, és vártam, hogy az ő gondolataival bővítve a munkaterv visszakerüljön hozzám. Ígérte október 30-ra, aztán 31-re – de a munkámat sosem láttam viszont. Kevés olyan pedagógus akad, magam sem tartozom közéjük, aki szereti a papírmunkát, ezért magyaráztam az igazgatónak, hogy majd Pista leadja, hogy még nála van, de nem használt. Kollégám leadta ugyan az "övét" - amit sosem láttam, de nekem új nevelői tervet kellett írnom a csoport számára,  be is adtam november 2-án.

Nem hinném, hogy István a személyemet utasította el, a két év alatt ilyet nem tapasztaltam. Beszélgetéseink és közös dolgaink – mivel azóta sem vele, sem más kisterenyei kollégával nem találkoztam – elsüllyedtek az érdektelenségben, kivéve egy-két csúcsponti elemet. Tudomásul vettem, hogy homályos utalásokban tiszakürti munkájáról annál többet nem mond, mint: ott történtek ám kemény dolgok. Lehet, hogy nem fogtam volna fel, hiszen a mi nevelőotthonunk működését sem nagyon értettem. Például – noha nem ez hiányzott – megjegyzem, hogy két év nem volt elégendő az intézmény hivatalos megnyitására, az augusztusi beköltözésünk utáni április végén kötötték meg velünk a lakásbérleti szerződést, és – ami igazán megdöbbentett –, csak a második tanév elején nevezték ki a csoportvezető nevelőket. Kettőnk közül természetesen Pistát.

Fogalmam sincs, hogy járt-e valami kézzelfogható előnnyel váltótársam számára a kinevezés, azt sem tudom, hogy az előző munkahelyi tapasztalatai alapján dörzsölte-e ki az előléptetést Tóninál, vagy magában a vezetői elmében született az ötlet, amellyel 1978 augusztusában a gyerekek folyosójának ajtajára kiragasztva találkoztam. Csoportvezető nevelő: Novotny István, a beosztott nevelő meg én. Meglehet, hogy akkor látták el számozással is a csoportokat, de ez nekem lényegtelen és feledhető. Az eljárás primitívségét restelltem szóvá tenni, egy épületben dolgoztunk, szomszéd lépcsőházban laktunk, s ha már nem merte szemtől szembe megmondani a diri, hogyan döntött és miért, belökhette volna a postaládámba, vagy becsúsztathatta volna az ajtó alatt a papírkát – de nem! A főnök beszariságáról ott és akkor már csak az nem vett tudomást, aki nem akart. Szembesíteni vele - nekem lett volna kínos.

Arra tippeltem, hogy Pistától, pardon: Istvántól félt. A kolléga agresszivitása először a hétfő esti sörfocizáskor tűnt fel. Alig hihető, de a mimikája, arcszíne, száj körüli izomtónusa jelezte, hogy valóban személyes sértésnek tekinti a Pistike-vicceket. Aztán egy ízben éppen ebédeltette a csoportot, amikor hozzá léptem valami elintézendővel: mintha ott sem lettem volna, nyomult nekem az eredeti irányba, miközben a fejem fölött pár szót kipréselt a száján. Kisebbségi érzése – magasságát tekintve nem lehetett, de nekem sem volt annyi, hogy kitértem volna az útból. Két lábamat megvetve vártam kíváncsian a kibontakozást és a választ. Igazgatónk talán elfelejtette a lábát megvetni?

Valamiféle rejtett intézetis összefogásra is gyanakodtam, a gyakorlott nevelők szolidaritására a mégis csak kintről jött emberrel szemben. Aztán arra is gondoltam, hogy Magyar Antal a szakképzettség nélküli kollégával jobban szót ért, mint velem. Akkoriban, különösen megbízható vezető elvtársaknál egyetemen tartott tanfolyamok helyettesítették az egyetemi-főiskolai végzettséget. Mert abból, hogy Petrikás így, meg Petrikás úgy csak a név ismerete derült ki, igazgatónk egyetemi végzettsége nem. Pistától kevésbé tarthat, mint tőlem?

Történelmi párhuzam jut eszembe, a Kolozsvári Grandpierre Emil által kidolgozott és tovább fejlesztett HHH törvénye, még a koalíciós időkből. A párthovatartozás szerint kinevezett miniszteriális vezető maga választotta meg beosztottjait, azaz a hülye hülyét hoz – és nem hozzáértőt. De hogy a helyettese ki ne túrja őt a szinekúrából, az eljárás a gyakorlatban a hülye hülyébbet hoz elv szerint módosult.

A csoportvezető nevelő cetlit levettem az üvegajtóról, de ettől eltekintve nem történt semmi. A főnök mellébeszélt, Istvánra meg a saját minősítése nem tartozott. A szociometriáról sem beszéltünk többé. Mostanában találgatom, hogy miért. Elkezdte vagy folytatta levelezőn a főiskolát, remélem, azóta biztosan be is fejezte. Lelki problémái enyhülhettek  a diplomától. Mint mondják, első gyermekük születése után javára változott. Az eredmények megnyugvást hoznak – egy időre.

Az alapító kisterenyei igazgató egyébként elvtársként sosem adta elő magát, nyílt és jó ember benyomását keltette, akinek a lábára nagy volt a csizma, amelybe beleugrott. Erre – minden szociometriai és pszichológiai képzettség nélkül – a váltótársam is rájöhetett. Nekem nem tűnt fel, nem érdekelt a beosztása, annál inkább egy Istvánnál ügyesebb, ambiciózusabb és szintén nevelőotthonból jött kollégát. A csizmahúzót.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr58265774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

95527 2012.10.17. 20:15:23

Irigylem a memóriád. Ezt HHH - t most halottam először, nem lehet, hogy mára is érvényes?

178873 2012.10.17. 20:21:44

Életem első munkahelyére azzal vettek fel, hogy nekem van szakirányú egyetemi végzettségem, az igazgató két-három éven belül nyugdíjba megy, kell valaki, aki ennyi idő alatt belerázódik, hogy átvehesse. Sejtheted, hogy a tíz éve ott dolgozó - végzettség nélküli - igazgatóhelyettes hogy viselte azt az egy évet, amit ott töltöttem. De a HHH-val kapcsolatban - tudod, már említettem máskor is - vannak szerencsére pozitívabb tapasztalataim is. Szegedi gimnáziumom, amelynek pártvonalon egykor erős, de egyébként khhm,hmm igazgatója hamar rájött, hogy első osztályú tanári gárdát kell verbuválnia, ha el akarja érni a célját, hogy a gimi a elgjobbak között legyen országos szinten is. Kihasználva politikai összeköttetéseit, megszerzett egy halom egészen kiváló pedagógust, akik különféle okokból mellékvágányra, parkolópályára kerültek korábban. És ki is állt értük, mögöttük, amit csak utólag tudok igazán megbecsülni.

60145 2012.10.17. 20:37:54

1. paplanyos : Hát igen, nem véletlen, hogy épp most jutott eszembe! Az eszemnek pedig itt a noteszem :)

60145 2012.10.17. 20:42:07

2. solide : Én csak egy csapatvezetői ambíció miatt kerültem (lakáskiutalás)vesztes helyzetbe. Annak az igazgatónak a párja épp ellenkezőleg viselkedett. Egy kollégám azért hagyta ott azt a gimnáziumot (azaz: kitették), mert ott hajtani kellett. Megfogadta, hogy az életben olyan iskolában dolgozni nem fog. Sikerült neki!

36888 2012.10.17. 20:46:23

Murpy elvtárs is megmondta......egy I. o. vezető I. o. beosztottakat keres, egy II. o. vezető jobban szereti a III. o. beosztottakat.

60145 2012.10.17. 21:00:22

5. Virág elvtárs s.k. Murphyre mindig érdemes odafigyelni!

11692 2012.10.18. 09:51:11

A mikromiliő nem földrajzi egység, hanem élettéri hálózat; kiterjedése is rendkívül változatos lehet, mert bármilyen egységek is legyenek benne,mindegyikben vannak véletlenszerűen átvonuló, alig nyilvántartható személyek (amilyen például az egyetemista az iskolaválasztó gyerek esetében). Helyétől és kiterjedésétől függetlenül azonban a mikromiliő olyan közeg, amelyben a társadalmi hatás eléri az embert. Mérei Ferenc

60145 2012.10.18. 17:16:26

7. Évalajos: Bölcs ember volt - és bátor! Szabad!