Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Minden májusban anyák napja

2013. április 29. - Atlasz.

Fizeted a cehhet

Ketten a Korzón: mosoly, köszöngetés, kirakatok. Mégsem a játszótér ez már. Férfi a férfival. A gyerek születésnapja, a Virág cukrászdában. – Amit csak kérsz! – mondja az ember –, amit akarsz, kisfiam! – Aztán a rendelést kevesli magában, mert bizonytalanná vált a mérték. Otthon ünnepeltek, mindig otthon.

– Kutyát kaptam, és lesz biciklim – mondja a gyerek – és voltunk Harkányban!

– Klassz! – mondja az ember, mert mit is mondhatna erre.

Ott lehet, amazoknál még kutya is. Autós kirándulások. S most már külön szoba, kiköltözését a gyerek is sürgette. Magától. Mögötte lüktető, érző anyai szív. Kerülni kell, amit átéltek, riasztaná a gyereket. Az sem jó, hogy – Mi van az iskolában? – mert erre a felelet, miként a többire: – Semmi.

Próbálta megvárni és hazakísérni suli után, mint amíg önállóságra nem szokott, de pár nap múlva amazok megjelentek a bejáratnál. Való igaz, a gyereket már a válóper előtt őrizetbe vették. Gyanútlan volt. Érzékelte a manővereket, észlelte, hogy valami más történik, de ami történik, az mindig valami más. Feltűnhetett volna a hallgatás, a különös indokok, a külön programok, de mindez lehetett a szokott játszma része. A zsarolásé. – Mert ha nem, akkor elválunk! – Réges-rég nem érdekelték a részletek. Aztán hirtelen a fizetése letiltása, majd a tárgyalások, és az egész undok, kiszámított bosszú. Tudták: sohasem szégyenítette volna meg a gyereket. Nem várta többé az iskola előtt.

Közönséges vasárnapi apa lett belőle – gyerek nélkül. Ítélet szerint ott ácsorgott a másik tízemeletes ház falánál, szemben a büfével, hogy lássák a negyedikről. Abból az ablakból, ahol nem rég a fia gyújtott gyertyát a szerenádozóknak büszkén.

– Jó napot, tanár úr! Hogy van? – köszönnek rá a szomszéd asztaltól.

– Most jól! – Látod fiam, mondja befelé, látod…

Lám, a fiával cukrászdázik a táskás ember, a ház előtt ácsorgó, a lakásból elmart, a hivatalt járó, kérvényező, bizonygató. – Igazgató asszony, hiszen ön üzente, hogy az anyja be se menjen többé az iskolába! Igen, értem, nem avatkoznak be. – Ida, ugye tanúsítja, hogy én hoztam minden nap foglalkozásra? Persze, ezután ő hozza, ő fizet… Megértem. – Julika, hiszen láthatta, hogy rendszeresen tanultam vele! – Bírónő kérem!

Fizeted a cehhet.

A cukrászdából jövet a könyvesbolt előtt megálltok. Szokásod. Vajon a srácnak is az lesz?

Másfél év után kettesben. Ha nem beszél, nincs mihez kapcsolódni. El nem fogadná, hogy ha bármi változott benne, azt nem ő akarta. Önálló, büszke, akár az apja. Jó, hogy van születésnap, és lesz névnap is. Hogy van naptár.

Minden májusban anyák napja.

A zsebpénz óvodás korától járt neki. Nem kellett kiérdemelni. Hetenként egyszer kapott pénzt a srác szabad elköltésre. Ha maradt a hónap végén a befőttes üvegben legalább egy heti, ugyanannyit tettek hozzá. És miért ne maradt volna? A fémpénzek gyűltek, szaporodtak, papírpénz is került közé, különösen egy-egy családi kölcsön után, mert a kölcsönkamat száz százalék. a bontakozó gyermeki lélekMegéri takarékoskodni, inkább kölcsönadni, mint kérni – fontos támpontnak szántad. Aztán egyszer csak eltűnt a tornacipő, s a zsebpénz bánta végeláthatatlan gyermeki hetekig. Anya megvonta azt is. Vajon mit bosszult meg akkor? Korábban a gyerektől hanglemezt kapott.

Aztán bementek a könyvesboltba. Soha nem fordult elő, hogy itt ne tudj valakinek tanácsot adni. Most mégis az eladóhoz fordulsz:

– Rozi néni, szerinted anyák napjára Bettelheim jó lesz? Tudod, a mesék… Rozi bólint, ő ajánlja. Fizeted a cehhet. Mert nem a fiad, hanem te választottad.

 


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr848266210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12635 2013.04.29. 23:30:40

Kedvelem az ilyen írásaidat, emlékek és akármilyenek, jó hogy így megmaradnak.

11692 2013.04.30. 06:27:04

Garai Gábor: SZÁMVETÉS L. A.-nak Csak esti séta ez, vagy évek óta járjuk? Cipőnkön vastagszik a por. Hová, barátom? Álljunk meg egy szóra: legjavunkat elhagytuk valahol. Emlékszel még? Hogy esküdtünk jövőre és küldetésre; mint tán senki sem! S már-már – ne szépítsd – függünk a világon, fületlen pitykék, fölöslegesen. Úgy indultunk tizennyolc éves fejjel, hogy holnapután próféták leszünk... Jaj, nem az bánt, hogy nincs hírünk, hatalmunk, mégcsak az sem, hogy üres a zsebünk; de arra szegődtünk, hogy mindenestül visszhangozzék bennünk e nemzedék. - Számláld csak össze, mit tettünk azóta, szedd ki a javát: alig egy marék. Alig egy marék, ifjúság iszapja az is: elmerül, minek menteni. Gyógyíthatják-e férfi-gondjainkat kamaszkorunk balzsam-emlékei!... Verd le a port! Addig tart ez a séta - s szűkül az út, szűkül szemlátomást - míg megtanuljuk méltón elviselni a reánkmért egyetlen vallomást, s hazatalálunk - vándor céhlegények -, ujjunk hegyében érik a remek. Túl kevés volna halhatatlanságnak, hogy szépen voltunk élhetetlenek. Anyák napján ez a vers jutott eszembe, ha nem baj...:)

60145 2013.04.30. 06:40:55

1. gordius53: Hogy megmaradnak-e? Nem tudom. Remélem, a szimpátiád igen.

60145 2013.04.30. 06:41:24

2. little: Köszönöm!

60145 2013.04.30. 06:43:44

3. Évalajos: "kamaszkorunk balzsam-emlékei!..." - ilyenek. Jó, hogy vannak, és jó, ha eszünkbe jut!

301782 2013.04.30. 06:47:17

szép volt.... +++

60145 2013.04.30. 07:26:16

7. Valika: Örülök, hogy tetszett!

36888 2013.04.30. 09:18:59

Máskor is legyen szerencsénk....a Virág cukrászdában.....! s.k.

60145 2013.04.30. 09:20:33

9. tarski: Köszönöm!

60145 2013.04.30. 09:23:57

10. Virág elvtárs s.k.: Az invitálás megtisztelő! Mindenki olyan virágot szagol, amilyet leszakított.

27518 2013.04.30. 09:36:25

Bezárt a Virág cukrászda...

60145 2013.04.30. 09:41:55

13. Only: Többször is.

36888 2013.04.30. 10:04:46

...többszörös visszaesőnek néznek.....lehet, hogy az is vagyok.....

60145 2013.04.30. 11:40:04

15. Virág elvtárs s.k.: Amnesztia vagy amnézia?

60145 2013.04.30. 11:40:29

16. Hmmmm: Köszönöm!

12635 2013.04.30. 11:49:02

4-re Atlasz, ezzel nem lesz gond...a dolog kölcsönös...

anonim 2013.04.30. 13:19:06

"Állok a rozsdás, dérütött réten, gyermekidőmet visszaidézem. Harmatban, zöldben, íme, itt látom szívetszorító kis ballagásom. Valaha voltam magam dajkája, nem fogódzhattam én az anyámba. Könnyemen át is el-eltünődtem s örömem villant már a mezőben. Dérütött rétre megjött a férfi, nem tud már sírni, soha békélni. Dalát ő adta nyargaló szélnek, magát az ádáz hullámverésnek. " Nagy László Úgy írtad meg, hogy még nekem is fáj.

60145 2013.04.30. 14:53:22

20. anonim: Nagyon szép vers! Köszönöm!

11692 2013.04.30. 20:06:40

....megrendítő gondolatok...nincs jó válasz, csak a szomorúság ilyentájt....:(

60145 2013.04.30. 20:38:13

22. Évalajos: minden múlandó, a szomorúság is. Anyák napján már a feledésé ez a bejegyzés! Saroyan: Gastonját dédelgettem, az igazi irodalom, finom, érzékeny. 1963., Nagyvilág.

11692 2013.04.30. 20:43:50

Helyes!!! :)

13020 2013.05.02. 18:55:50

Ide most verset szeretnék. Köszönöm hogy olvashattam.

60145 2013.05.03. 10:49:46

25. Kedves Kalimpamama! a 23-ban említett novellán kívül egy vers járt az eszemben. Eszembe juttattad. Beillesztem a bejegyzés végére! Köszönöm.

60145 2013.05.06. 16:21:18

27. Nyírfa: Köszönöm!
süti beállítások módosítása