miután könnyítettél magadon,
miután könnyítettél magadon,
akkor állj a mérlegre. Az sem mindegy, hogy hová teszed: fontosak az alapok, így a parketta felülete is. Hogy előtte vagy utána helyesebb szellenteni, erről megoszlanak a vélemények a kilók elleni békeharc népfrontján.
Történelmileg úgy alakult, hogy népünk Kádár idején tudott először jóllakni. Ilyen jó király még nem vót! A proletár-ideált ugyan Somogy József Martinásza képviselte, szabad pártnapokon pedig a puritán kommunista erkölcsöt citálták. Az Öreg maga is krumplilevessel példálózott - de mégis: a hetvenes évek ideálja az Egyszer jóllakni. És aztán megint. Mert megérdemled!
Lucullus római hadvezér hedonista életvitelének értelmezését élőben Snitt Plagi bácsi opponensétől hallottam. Attól, aki tudós emberként szépen felsorolta a benyújtott opus hiányosságait, azután ugyanő epikureusi bölcsességgel a sumákum laude minősítést javasolta. Ettől a dolgozat nem lett jobb, de az opponensnek sem lett rosszabb. A kompromisszumot lehet vitatni, de a római népet és a szenátust uraló hatalmasokkal Lucullus ily módon egyezett ki. Hasonlóképpen, mint magyar népünk forradalom után a kádári gulyás kommunizmussal. Mi más volt szabad, mint zabálni?! Nemzeti büszkeségünket a kék-fehér trikós csehszlovákoknak téli szalámival integettük, gyomron át néztük le Ceausescu csalán leveses szocialista birodalmát: a puliszka nem robban. Ezenközben vidáman fogyasztottuk – világbanki segítséggel – az aranytojást tojó baromfit. Robbanás nem volt, sőt: gyarapodtunk. Megnőtt hazánk nemzetközi súlya, az országlakóké szintén. 1964-ben holland húskonzervet pakoltam vízitúrára, máskor kínait, s fogalmam sem volt arról, hogy mikor kell mindezt pávatollal vagy anélkül kihányni. Közöd?!
Az ember okul és tanul. Van választása. Rajta áll, hogy kövér lesz-e, vagy ráncos. A mérlegelés, az utókoré - kit érdekel?!
