Atlasz voltam

Atlasz.

A legfeleslegesebb történet

2014. január 26. - Atlasz.

egy szakszervezeti választásról

A Hatszázas emblémájaA három legfeleslegesebb dolog a világon egykor alkalmat adott a szakszervezeten való viccelődésre. A pártállami szakszervezet – akár a férfiak csöcse, vagy a római pápa pöcse – funkcionálisan nem működött. Nem látott el munkavállalói érdekvédelmet. Hogy is tehette volna, hiszen a munkásosztály, a dolgozó nép volt hatalmon, amelytől mégsem várható el, hogy mint a termelőeszközök tulajdonosa a szakszervezettel tökön szúrassa magát.

Szinte mindenki belelépett, már csak azért is, hogy ne lógjon ki a sorból. Segélyről, üdülésről sem akartunk  lemaradni, a tagdíj megérte, hogy elvtársuraink  kétévenként váltogatva bel- vagy külföldön elvonuljanak jó messzire tőlünk kipihenni a néphatalom fárasztó gyakorlását, és a hatalmas felelősség terhét.

1966 nyarától folyamatos volt a tagságom. 1981-ben a Hatkilóban Vasas szaki lettem, akár a többiek: a tanárok, a szakácsok, vagy az építészmérnökök, irodisták. Ez így ment. Az iskola csak része volt az intézetnek, csakúgy, mint a kollégium, a tanműhely, az adminisztratív apparátus, a géhá. Mindnyájan vasasok voltunk. A több száz dolgozót alig ismertem, de mások a munkatervi rendszerességgel megtartott, értekezleteken igen gyorsan megjegyezték a nevem. Nem mindig kértem szót, de ha igen, akkor azért, hogy elmenjek a falig, Pol Pot megye szűkös mozgásterében is. Faltól falig – ez hozzátartozott a magánzárka és a proletárdiktatúra etikettjéhez.

Az uralkodó osztály négy vagy ötévente országgyűlési képviselőkre és tanácstagokra adhatta le szavazatát, választani azonban csak a munkahelyén tudott. Az igazgató–párttitkár–szakszervezeti titkár üzemi háromszögének utolsó, az ukázok ellenjegyzésére rendszeresített tagjának megválasztása a dolgozók kompetenciájába tartozott. No persze az elvtársak azt is jól előkészítették. Hogy mindenki elvtárs volt? Az igaz, de egyesek elvtársabbak.

A választás előkészítése során a szakmai elméleti tanárok csoportja engem jelölt intézeti SZB titkárnak. Közismereti tanárként nem is voltam jelen, de a komolyan vett játékszabályok alapján munkaügyi döntőbizottság elé került vitáimnak szerepe lehetett a jelölésben. Az okát sose kérdeztem, úgy véltem, a motiváció az lehetett, hogy a leköszönő titkár helyére ne az igazgató jelöltje, hanem valaki más, nagyon más kerüljön. Megtudtam, hogy rajtam kívül Koós Lórira is gondoltak.

A jelölésről tudomást szerezve szokás szerint először szabadkoztam, azután másodszor is. Megkerestem a népszerű kollégát, Koós Lórit, régi motorosként vállalná el ő a titkár-jelöltséget, mert ebben az esetben azonnal visszalépek. Lóránt reálpolitikusi választ adott. Semmilyet. Hümmögött. Ezt követően működésbe lépett az elhárítás: a háromnapos mezőgazdasági munka idején maga a párttitkár loholt ki a paprikaföldre Lórántot kapacitálni. A diri jelöltjével szemben Lóri esetleges megválasztása kívánatosabbnak látszott, mint az enyém. Így aztán a hamarosan kinyomtatásra került jelölő-listát a két kívánt ember vezette. Lóránt a paprikaföldi paktumról egy szót sem ejtett. Én meg szégyelltem volna rákérdezni.

Akikkel a választási kilátásokról tanakodtunk, mind Lórántra tettünk. Amikor azonban a szakszervezeti tisztségviselők intézményi választásán Keszkösze Laci felállt, s legnagyobb meglepetésemre engem is javasolt a jelölőlistára felvenni, új helyzet állt elő. Formailag én voltam a megválasztott jelölt, a jelölőlista nélkülem szabálytalan, és megtámadhattuk volna az eredményt, ha nem Lóránt, hanem a „vezetőség” embere fut be. Igen ám, de ha nem fogadom el Keszkösze Laci jelölését, akkor ettől a lehetőségtől elesünk. Nos, nem tiltakoztam. A jelölőlistára történő felvételemet enyhe többséggel leszavazták. Minek a sok irka-firka, anélkül hamarabb szabadulunk. Mégis győztünk: nem az igazgató embere, hanem Koós Lóránt lett a három és félszáz dolgozót képviselő titkár. Az eredeti jelölés alapján az eredményt nem kellett megóvni.

A szakszervezeti titkár az intézet vezetőségének épp úgy tagja, mint a több száz fős intézményi szakszervezetének. Az utóbbiban voltak konfliktusai. Az előbbiben nem. Az is lehet, hogy erősen titkolta érdekvédelmi vitáit azok előtt, akiknek beszámolási kötelezettséggel tartozott. Egyszer vállalta fel dolgozó érdekképviseletét, nem nehéz kitalálni, hogy kiét. A Vasas Szakszervezet az ő ideje alatt élte át a rendszerváltást, a tagrevíziót, a szakszervezeti vezetők lopási (privatizációs) botrányait, s bár nyugdíjba vonulásáig kitartott a választott pozícióban, végül szakszervezete létszáma családtagokkal és barátokkal együtt sem tett ki többet öt-hat embernél.

A történet egy másik világban, harminc éve kezdődött. Akkor, amikor ő volt az én emberem, ő volt a mi emberünk. Most valamely veterán-találkozón azt kérdezném tőle, hogy vajon miért hallgatott arról, hogy a Párt kezéből elfogadta a jelöltséget, az enyémből, a kollégáiéból nem.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr428265804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

36888 2014.01.26. 20:13:59

Miskolcon van egy tér, amelyet csak Szentháromság térnek neveztek, mert ott volt a Pártház, a Szakszervezeti székház, és egy katolikus templom. Erről a térről híresült el az a vicc is, hogy itt mise van, ott mese van, amott meg semmise

60145 2014.01.26. 20:18:21

1. Virág elvtárs s.k. : Nagyon jó!!!

23353 2014.01.26. 20:25:56

Jó. És Virág et. megfizethetetlen.

60145 2014.01.26. 20:35:25

3. little : Ez a poén is ül!

283390 2014.01.26. 21:03:36

De azért sejted a választ? Hiszen csak biztosra akart menni... Ha a párt jelöltje nem fekszik a tagoknak nem akkora gond, mint amikor a tagok jelöltje nem tetszik a "pártnak" ....:-))

13118 2014.01.26. 21:12:23

érdekes, semmi emlékképem nincs szakszervezeti titkárválasztásról. és mintha "érdekképviselet" egyedül a VMDB-k lettek volna ....

169889 2014.01.26. 22:09:37

Nem sok mindenre emlékszem, pedig tagja voltam, és a csinos bizalmi lánytól vásárolt 50 Ft-os bélyeg, amivel Nemzeti Színház felépítését támogattam volna, még ma is megvan.

Bundi-Bandi 2014.01.26. 22:28:15

Az első dolog, amit az ipari tanuló intézetben el kellett intéznünk, 1960-ban, hogy szakszervezeti belépőlapot kitöltettek velünk. Olyan kérdés, hogy akarod-e vagy sem el sem hangzott.

336586 2014.01.26. 22:40:42

Csak az a tévedés, hogy a munkásosztály lett volna hatalmon. Mintha piroskavejével a baloldal kerülne kormányra. Akkoriban egyszerü pártdiktatúra volt.

60145 2014.01.27. 04:48:48

5. Kokó :Valóban, azzal a jelöléssel biztos lehetett a siker, és minimális a kockázat. Erre csak most, a kommentedből gondoltam. Lám, mennyire nem fekszik nekem az érvényesülés témája :(

60145 2014.01.27. 04:52:24

6. Hmmmm : Igen, ott valóban megjelentek a konfliktusok. Ami engem illet, előfordult, hogy munkaügyi bíróságon is nyertem, döntőbizottság elnökeként pedig... de arról majd máskor.

60145 2014.01.27. 04:55:32

7. Lancelot : Nálunk is be voltak szervezve a tanulók, és mi is gyűjtöttünk, először mozgalmi kampányban, később önként a budapesti Nemzeti Színházra. Az utóbbi miatt esett olyannyira rosszul az önkény, amely a diszfunkcionális giccsparádét és a Nemzeti Gödört létrehozta.

60145 2014.01.27. 04:56:57

8. Bundi-Bandi: Ez azért volt, hogy szubjektív tévedések ne nehezítsék meg az objektív érdekeitek szerinti döntést.

60145 2014.01.27. 04:57:43

9. napos : Ki hitte volna!

36888 2014.01.27. 07:53:17

3...ez utalás volt a diesel-autóra.....ha jó akkor azért.....ha rossz, akkor azért.... A tér neve ma Miskolcon Mindszent tér....... (most lestem le a térképről) .......lehet, hogy azóta építettek egy Fidesz székházat is?

11692 2014.01.27. 08:28:19

...régi Vasasként - hiszen természetes és elvárt volt a szakszervezeti tagság - ritkán lebbent fel a politika függönye annyira, hogy túl sokat értsünk, bár az elvárásokkal nagyjában-egészében tisztában voltunk....A szentháromság együtt bizony eléggé hatásos tudott lenni például egy külföldi út engedélyezésénél, vagy akárcsak egy munkahelyi kinevezésnél, órabérek megállapításánál... Viszont az is igaz,hogy volt egy fajta szolidarítás is, hiszen nagy baj esetén csurrant-cseppent segély, gyermeknek gyógyüdülés, nyári tábor olcsón - hiszen a dolgozó szülő kire is bízhatta volna a gyermekét -, volt jól támogatott 150 ezres vasas könyvtár, kulturális programok fillérekért, vagy ingyen... Tudom, hogy nem ez a szöveged lényege...csak gondolatébresztő volt az, amiről írtál...

60145 2014.01.27. 08:47:13

15. Virág elvtárs s.k. : Ha építettek, csakis a hívek önkéntes felajánlásaiból tették!

60145 2014.01.27. 08:55:08

16. Évalajos: Igen, a választás nem volt tét nélküli! A szolidaritás gondolatát ébren tartotta a szakszervezetek léte és kvázi önállósága. Úgy vélem, hogy ezt a szerepet, messze túl a tagdíjak mértékén - a pártállam részeként vállalhatták fel. Lengyelországban azonban egészen másként alakultak a dolgok.

60145 2014.01.27. 11:33:33

19. marja :)

36888 2014.01.27. 11:41:16

17----a rekvirálás annak idején egyszerűbb volt.......még 1990-ben is.....

60145 2014.01.27. 11:57:13

Senkit sem vágok ki, mint a 21-et! De modortalan birkaság 17-esnek, 3-asnak címezni valakit. Máshol az ilyenre csak nevelő célzattal, pedagógiai optimizmusomtól vezérelve válaszolok: vagy használ, vagy nem. Itt házigazdaként: A napi politikával kapcsolatos egyáltalán nem eredeti tőkefelhalmozással (trafikmutyi, szerencsejáték, földbérletek) nem foglalkozom, ha mégis, akkor a Hordó(szónok) blogomban.

205707 2014.01.27. 15:11:03

Jó írás, sokác szerint. Első munkahelyemen (Szabadkikötő) szinte mindenki párttag volt, engem, mint "klerikális reakcióst" leszámítva. Nem volt előfelvételi, mert akkor talán kiderült volna, hogy nem akar a munkásosztály-MSZMP-Munkásőrség kígyót, osztályidegent melengetni szőrös keblén. Főnököm alapszervi párttitkár, munkasör és önkényes tűzoltó volt. (Utóbbi már csak talán leszerelt viszonylatú, mert valaminő robbanás bal kezének két ujját elvitte, megnyomorította). Amikor valami nemtetszőt követett el, vagy káromra jópofizott, Lantos úrnak szólítottam a mindenki mindenkinek elvtárs közegben. Tudtam, hogy ettől megáll benne az ütő.... Másik melóhelyen (e kettő volt mindösszesen), a Csepel Autógyárban, a sok-ezer ember SZB titkára (70-es évek!) egy értelmiségi alkoholista volt. Nem ritkán volt munkaidőben is érdekes állapotban. De azért Szeghalmi elvtárs nélkülözhetetlen, háborítatlan valaki volt, aki nélkül a "szöveg nem lehetett teljes". Hiába, kellenek az ékezetek, írásjelek is.... Ugyanakkor a gyár pártitkára, Fövényesi Ervin egy gerinces, jó modorú, komoly intellectuel volt. Már amennyire kívülállóként meg tudtam ítélni...

60145 2014.01.27. 15:47:46

23. purim : Köszi, hogy nem bunyóvác! Úgy hallottam, hogy a puha diktatúra idején a fontos helyekre bekerülhetett párton kívüli is, bizonyítandó a népfrontos szocialista demokrácia nagyvonalúságát. Püspökből is lehetett miniszter - de aligha a Szabad-kikötőben. A megszólításról: egy orosztanár: ha mi fiúk rosszak voltunk, egyből magázni kezdett bennünket.

205707 2014.01.27. 15:52:57

Biztos a teológián tanulta ezt a büntetési formát..

60145 2014.01.27. 15:59:44

25. purim ;-)

301782 2014.01.27. 16:01:02

Igen, szinte mindenki belépett, mert nem rossz dolog az. Én is tag voltam, természetesnek vettük. Hogy nem sok értelme volt? Hát, nemigen foglalkoztunk evvel. Annyi mindennek nem volt értelme...hogy csak egyet említsek : kommunista szombat Az írásra pedig +++

36888 2014.01.27. 16:38:15

Bocsánatot kérek, Atlasz.....nem megszólítás volt a célom, hanem utalás arra, hogy mire reflektálok....de ha ez modortalanság, akkor vágjon ki....úgyis besokalltam, amikor 19-re lapot kértem..... Virág elvtárs s.k.

60145 2014.01.27. 16:38:52

27. Valika : Köszönöm! (Az értelmetlen dolgok közül a legjobbat még nem volt bátorságom tollhegyre tűzni. Vagy legalább a billentyűzeten kitapogatni. Bevallom, hogy az nem a kommunista szombat volt. Akkoriban...)

60145 2014.01.27. 16:44:08

28. Virág elvtárs s.k. : Nyílt lapokkal játszunk mind a ketten, s nem az elfekvőben. Ott majd a nővér lesz az ász, kiosztja a felsőt és az alsót, no meg a kacsát. A sorszám erre a perspektívára emlékeztet.