Atlasz voltam

Atlasz.

Mit és hogyan tanítottam az "átkosban"?

2014. február 25. - Atlasz.

Magyarból

Zalka sorozat jelképeTermészetesen azt tanítottam, amiért megfizettek. Így tisztességes. A Magyar Népköztársaság iskoláiban mindenütt betartandó Tanterv és Utasítás alapján kétheti ütemezésű szaktárgyi tanmeneteket készítettünk. Mivel alig lehetett az állami akarattól eltérni, a hetvenes években megjelentek az ajánlott tanmenetek. Záhonytól Hegyeshalomig egy heti eltéréssel ugyanazt adtuk elő az általános iskolákban: az azonos évfolyamokba járók költözködés esetén nem kerültek új anyag, új világ, új felfogás zavarába. Mindannyian a béketábor legvidámabb, mégis uniformizált barakkjában éltünk. A tantárgyankénti és évfolyamonkénti tanéves terveket máshoz nem értő igazgatók a nyomtatottból is lemásoltatták, nehogy elfelejtse a szocialista nemzet napszámosa, hogy hol lakik a Jóisten és a párt evilági helyi képviselője. Soroksáron effajta bigottsággal nem találkoztam, a tanév eleji munkacsúcsban nem kényszerültem a nyomtatott szöveg általános iskolai végzettséget igénylő lemásolásra.

A szaktanításhoz a módszertani útmutatókat nem volt kötelező használni. Nekem jól jött volna Jurij Nagibin: Téli tölgy című novellájához némi segítség, de pl. Seres József : Szépprózai művek elemzése az általános iskolában (1976) című munkája nem jutott el hozzám. A módszertani kézikönyvek mellőzésével támaszkodhattam volna kizárólag a saját lángeszemre, azonban úgy gondoltam, hogy azokat a gyerekeket, akiket rám bíztak, nincs jogom alávetni egyéni mániáimnak. Így is megtörtént – mint Fehér Esztike felidézte –, hogy berontottam Szentesi Ferencné órájára azzal, hogy a János bácsi a csatábant az én osztályom nem énekelheti! Talán nem feltételeztem, hogy van bent tanár, a dallamot pedig jobban szerettem tanárindulós  szöveggel énekelni. Az eredetileg cserzővarga John Brownnal szegénnyel és Angela Davissel épp akkor államilag sem szolidarizáltunk, Chile és Allende volt aktuális. Természetesen a készen kapott kliséket a tanításban mérlegelés nélkül nem alkalmaztam, de mindig, azaz ha az időm engedte, tanulmányoztam az esetleges formabontás előtt.

Irodalomórán az új anyag feldolgozása – az előkészítés, megfigyelési szempontok megadása után – a tanári bemutató olvasással kezdődött. Fontos a hangos beszéd, a tiszta kiejtés, inkább az értelem, mint az érzelmek mozgósítása, az egyáltalán nem színészi produkció. Nem vágytam olyan emlékezetes sikerre, mint elvirágzott kolléganőm, aki erkély és önkritika híján a tanterem ablakánál deklamálta: „Ó, Romeo, mért vagy te Romeo: Tagadd meg atyádat, dobd el neved, Vagy én nem leszek Capulet tovább…”

Az irodalmi elemzés célja megtudni, hogy – mosolyt visszafogni! – vajon mit is akart a költő mondani. Kevéssé foglalkoztunk azzal, hogy az elemzett irodalmi mű miért hat az emberre, ez kissé eltérő irány. A mondanivalót fontosabbnak tartottuk, mint a művészi minőséget. Boldogabb nemzetek nem csinálnának mindenből világnézetet, kvázi politikát, Lédából kapitalista szerelmet, Petőfiből szimpla népfit, József Attilából a rendszer áldozatát. Az órát lehetőség szerint hitelesen és élményszerűen a költőkkel egyenrangú előadóművészek hanglemezével zártuk.

Így élt Arany János- Keresztury DezyőHanglemezek! Önkéntes, de pontszerző feladatokat kaptak azok, akiknek tetszett az iskolai könyvtárban történő kutakodást. Maradjon köztünk: könyvtár nélkül az irodalomtanításnak nincs értelme! Az Így élt sorozat  köteteiből és a szerző tankönyvben nem szerepelt műveiből a „megfejtéseket” nem volt nehéz fellelni. Előfordult, hogy a szorgalmi feladat két-három lépésben olyan lemezekhez vezetett, melyekről ugyanaz a költemény más-más felfogásban volt hallható. A feladat: a produkciók összehasonlítása: abból, amit a szerző leírt, mit hangsúlyozott az egyik vagy a másik előadó? Melyik szólt az észhez, melyik volt megható, s miért? A 11-12 éveseknek feltett jó kérdések remek válaszokhoz vezettek. Jó munkára jól esik emlékezni. Ami nem sikerült, nem dajkálom.

Fogalmazásokat is írtunk. Ezek előkészítésében Hernádi Sándor egyik kézikönyve volt számomra a leghasznosabb. Főiskolán a szerzőnek még a nevét sem hallottam. No lám, mire való a könyvtár, ha szakszerűen gyarapítják!

Molnár-szigetHázi feladatként a mesék-mondák tematikában a közeli Molnár-szigetről kellett kitalálni és feltálalni valamit! Bizony, az ötödikes fejekben akadt a mai ősmagyar sámánok fantáziájának szintjét súroló ötlet. Pedig ezek a gyerekek nem végeztek hozzá kvázi-egyetemet, és én sem osztogattam díszdoktorátust a kitalált múltért. Elvégre nem voltam miskolci egyesület. Inkább újságterjesztő, irodalom és tudományközvetítő volnék: a Hegedűs András (1923–1975) alapította Kincskeresőt ösztönzésemre rendszeresen vettük, közösen tallóztuk.

Kincskereső címlapEgy másik emlékezetes házi fogalmazást a szülőkről írattam, egészen biztos, hogy tanterv és tanmenet szerint. A fogalmazási- és íráskészség állapotán túl a nem sablonos munkákból a gyermeki lelkületre, a család légkörére is tudtam következtetni. Volt olyan dolgozat, amelyből a szülők addig elképzelhetetlen imádata  rajzolódott ki. Osztályfőnökként erre figyelnem kellett. Szociometriai vizsgálatom mutatóinak értelmezéséhez félretettem az irodalmi dolgozatokat. A komplex feldolgozásra végül nem került sor = nem végeztem el.

A versmondáshoz, szavaláshoz mindig óvatosan nyúltam, tudatában voltam korlátaimnak. A kívülről elmondandókat behajtottam, a tervteljesítés és az unalom elleni harc érdekében egy-két versszakonkénti stafétával. A Tisza a maga 15 x 4 sorával egymás után huszonhatszor,  no ugye hogy nem lehetséges? Előfordult, hogy versmondó versenyen a természetes, belülről jövő előadásmódon alig kellett igazítanom. Csuda nagy érzések férnek meg a serdülő gyerekekben!

Sok örömet szereztem kis tanítványaimnak, amikor a táblánál az első birtokba vett szavaimmal rögzült kiejtésem szerinti helyesírási hibát produkáltam. Bár főiskolai szinten a kezdeti lámpaláznál nem volt nagyobb gondom a nyelvészettel, kiváló tudósoknál vizsgáztam jelesre, ez nem érdekelhette a soroksári „zsűrit”. Különös gonddal javítottam írásbeli munkáikat. A hetvenes években nagyszerű munkafüzetekkel dolgoztunk. Hatalmas kártételnek tartom, hogy az ezredfordulón a magyartanítás időszerű megújulását az ellenérdekeltek eltorlaszolták.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr848265812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

325917 2014.02.25. 19:14:44

Remélem az iskolákba hamarosan visszatér az álmodozó bolondok világa.

60145 2014.02.25. 19:26:06

1. Csoki : Én már nem is tudom, mit reméljek. Forradalom van. Fülkebeli.

325917 2014.02.25. 19:28:33

"vagy bolondok vagyunk ..... " ,,,,

60145 2014.02.25. 19:54:35

3. Csoki : Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.

11692 2014.02.25. 20:04:46

Szívemhez közelálló szöveg...kár, hogy az emlékeink szinte már csak bennünk élnek.. amikor még nem volt PISA, kompetenciamérés, kritika-önkritika napja...a tanítók-tanárok simán csak tanítottak, példát mutattak, olyan természetességgel, mint a létezés... ami ma van, az egy másik pedagógiai gyakorlat, sokszínű, modern, elektronikus táblával, technikailag műveltebb, bár sok esetben olvasási nehézségekkel küzdő, csak klaviatúrán írni képes ifjúsággal, nyomasztó terhekkel nehezítve... Mostani fiataljaink vajon mire fognak iskolai éveikből emlékezni? Idéznek-e vénen is aToldiból, lesz-e egy szeretett tanár arca, akire szívesen emlékeznek???

60145 2014.02.25. 20:16:27

5. Évalajos: Szívedhez szóló mondatok vannak benne. Őszinték. A pálya végén nem a technika nyomaszt, hanem az ember hiánya, lehetetlenné tétele az iskolában. Nem a gépek, hanem a gépiesedé, a falanszter a probléma. Ráadásul visszalépni 40 évet. Talán ugyanarról beszélünk...

13020 2014.02.25. 20:25:18

Rákényszerítik az emberre a borzalmat. Szerettem volna hozzád járni a suliba. Én minden tanítóval tanárral barátságba voltam. Szeretem az emlékeidet!

60145 2014.02.25. 20:38:06

7. Kalimpamama : Nagyon-nagyon megtisztelő! Sajnos, én nem minden növendékkel kerültem jó kapcsolatba, néhánynak okoztam sérelmet, tapasztalatlanságom vagy aktuális rossz közérzetem, külső dolgok miatt. Az ember nem ura minden problémának, nem hibátlan, a legtöbb: hogy ennek tudatában jobban teszi a dolgát. Jó iskolában dolgoztunk felnőttek-gyerekek egyaránt! Ezt később tudtam igazán értékelni.

Virág elvtárs s.k. 2014.02.25. 20:40:29

...egy Aranyos történet.....Arany versét elemezték, és a költő is jelen volt.......a verset elemezve kifejtették, mit gondolt a költő......mire csendesen megjegyezte:....gondolta a fene..... Nagykőrösi tanár korában javított egy dolgozatot, ahol a nebuló helytelenül egy b-vel írta, hogy: kevésbé erre írt egy megjegyzést: hát ez fiam kevés "b" (azóta az MTA fülülírta a helyesírási szabályzatot) Virág elvtárs s.k.

60145 2014.02.25. 20:46:51

9. Virág elvtárs s.k.: Örülök az óralátogatásnak! A második történet teljesen rendben, de az elsőhöz tanárosan hozzá kell fűznöm, hogy Arany saját kezű bejegyzése egy hírlapi kritika margóján maradt meg. A fenti szövegben erre utaltam, a költő válasza: Akarta a fene (mondani)! (Mellesleg voltam én is Aranyos alsó tagozatban, ott, ahol fiatal korában először tanított.)

23353 2014.02.25. 21:46:56

Érdekes a tanítást így "belülről" látni/megismerni. Mint diák nem hittük volna hogy ez megy. Egész addig míg felelni nem hívtak, minden OK-nek tűnt.

60145 2014.02.25. 21:56:43

11. little :) Szerintem utána is minden OK volt! Hiszen kiváló középiskolába jártál, igen rangos egyetemre volt elég!

17910 2014.02.25. 22:04:53

Hát ezt élmény volt olvasni! Megvannak még azok a fogalmazások? Nagyon izgalmas lenne mégis csak feldolgozni őket - ennyi év távlatából különösen! Mi mindent tudhatnánk meg az akkori tizenévesek fantáziájáról, (s hogy milyen hatásokból alakult úgy, ahogy), a szülőkhöz való viszonyáról, a családról - ezen keresztül az akkori társadalmi környezet hatásairól a gyerekekre! Főleg ilyen értő kézben mint a tiéd a félmondatokból is kirajzolódna egy-egy szelete... Amit ha összeraknál igazi mű lehetne! Ha még találnál is egy-két akkori tanítványodat is kiderülne mi lett belőle, milyen emberré vált.... Értékes kortörténeti mű lehetne... Nem kis munka, nem mondom, de izgalmas lenne és főleg valóságos!

283390 2014.02.25. 22:47:32

Atlasz, nagyon érdekes összevetés, mikor egy tanári visszaemlékezés generál, egy tanulói visszaemlékezést.... Mennyire más szempontok szerint látom most a tanárt, mint akkor.... A tanár is hasonlóképpen emlékszik vissza a tanulóra? Mert hát a tanuló a tanár "munkadarabja, terméke" volt, akkor is és most is.... Valahogy úgy értem ezt hogy az alakítani való anyag tulajdonképpen nem változott, az most is nyersanyag, szemben azzal hogy a technológia viszont nagyot változott....

12635 2014.02.25. 23:48:25

Atlasz, apám gyűjtötte a gyerekek fogalmazásaiban talált aranyköpéseket, kedvence - az Arany ballada A walesi bárdok alapján írt dolgozatból való - 500 skót jakobinus énekelt - mondat volt. Sokat nevettünk ezeken. Engem is tanított, mint magyar tanár, de még így is élmény volt, hogy közben az apám volt és még szigorú is volt kicsit hozzám...(később középiskolásként segítettem neki dolgozatokat javítani, a helyesírást javítottam)

12635 2014.02.25. 23:58:57

Arra,amit Kokó ír, az külön érdekes volt nekem, hogy én láttam apámat otthon készülni az óráira, (aztán meg láttam tanítani) rövid vázlatot írt, nagyon rövidet, és anyagot, illusztrációkat keresett a könyvei között, amit bevitt, megmutatott, felolvasott, hogy érdekesebb legyen az óra. (általában közben komolyzenét vagy operaáriákat hallgatott) Sokszor vont párhuzamot az irodalom, a történelem és az éppen adott művészeti irányzat között... Amikor felolvasott hosszú léptekkel, lassan járt fel alá a katedra előtt, szemüvegét feltólta a homlokára, egyik ezében tartotta a könyvet, a másikkal néha kicsit gesztikulált...valahogy nagyon figyelemfelkeltő jelenség volt, figyeltünk rá, aki nem szerette a magyart az is... bocs, ez nekem kicsit külön emlék, a tanárról és az apáról...

60145 2014.02.26. 06:37:33

13. MaNetti : A fogalmazások már nincsenek meg, érdeklődés híján feladtam a tervemet. Pályázatot nyertem egy rész-kutatással, de megjelentetni nehezen tudtam azt is. A máig terjedő időtávot akkoriban el sem tudtam képzelni, s ma kiadni valamit sokkal de sokkal nehezebb! Mondjuk ha egy Szepesi Nikolett féle pedofil históriát ki tudnék találni... A "gyerekekkel" szoktunk találkozni :)

60145 2014.02.26. 06:43:13

14. Kokó : Valóban sokat változtunk, bár vannak olyan tökéletesek, akiknek tízéves korában is annyi esze volt, mint ötvenévesen :) Komolyra fordítva: tudományoskodó szlenggel a nevelés bipoláris folyamat, kölcsönösen hatunk egymásra, kivéve az előbb említett tuskókat. Amit írsz, alapvető különbség: a nevelő dolga, hogy tudjon megoldásokat, hangot, módszereket találni! Ez a szakmája! Mi, vagy személy szerint én pedagógiából gyengén voltam eleresztve, ösztönösen dolgoztam, sajnos.

60145 2014.02.26. 06:47:37

15. gordius53 : Rám fért volna egyik-másik tanítványom segítsége! Van, aki most tanít közülük. De azt hiszem, nem lettem volna képes átengedni a javító munkát. Talán, ha lányom lett volna!

60145 2014.02.26. 06:48:07

16. gordius53 : Ez szép kis novellává bővülhetne! Emlékszem, írtál édesapádról, tanár mivoltáról is apaként láttattad.

60145 2014.02.26. 07:52:08

21. tarski :)

12635 2014.02.26. 09:00:38

Atlasz én ezt már valamikor régen megírtam, emlékezésként. De az ötletet megfontolom újra. (tudod, ebben az egészben az is benne volt, hogy nagyon szerettem volna tanár lenni, de apám nem akarta, azt mondta lassan a pedagógusi munkában több az egyéb, mint a tanítás) Apám megbízott a készségemben, helyesebben látta, hogy nem hibázom, volt érzékem hozzá, a jeleket meg megtanította. Nagy segítség volt, több osztályt, nagy létszámú osztályokat tanított, a tanmenet miatt szinte egyszerre íratta a dolgozatokat, felmérőket, sokszor hegyekben álltak otthon az íróasztalán a dolgozatfüzetek, így ő a tartalomra tudott figyelni és persze miközben átolvasta, azért látta a javításaimat.

60145 2014.02.26. 09:12:13

23. gordius53 : Igen, az "egyéb" az nehezen elviselhető! A munkacsúcs pedig ilyen!

15524 2014.02.26. 12:07:12

A Molnár- szigeti mesék - mondák érdekeltek volna, tekintettel arra, hogy a közelben nőttem fel.

60145 2014.02.26. 12:28:35

25. marja : Valójában azok a gyerekek korábbi hallomásainak és olvasmányainak motívumaiból fantáziájuk szerint íródtak. Mindegyiknek volt eleje, közepe, vége - a két szélsővel nehezebb boldogulni... Van ez így felnőtt korban is!

179584 2014.02.26. 14:24:26

Én az "átkosban" jártam iskolába . Rég volt, tán igaz sem volt. Mégis mindíg kaptunk a tanárainktól valami kis zárójeles mondatocskát, hogy a hivatalos szöveg mellett mire figyeljünk!

60145 2014.02.26. 16:39:30

27. Marijja: Igen, ezt nevezik a katedra szabadságának. Korszakja válogatta, mikor mekkora volt.

301782 2014.02.26. 18:45:41

Élmény volt olvasni emlékeidet Atlasz :)

60145 2014.02.26. 18:58:16

29. Valika : A jó szó megérte, hogy elmolyoljak vele. Köszönöm!