Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

A Rákóczi hadnagyán nőttem fel magyarnak

2014. február 27. - Atlasz.

1953 után 2014-ben

Lelkesítő volt a filmben a bőgatyás, büszke magyar gyerekkel, Matyival azonosulni! Akkoriban hét-tíz évesen a mozi első sorában ugyan nem háziszőtt, hanem fekete klottgatyában űztük a labancot, de túlszárnyalva Matyit is, kitartóan harcoltunk ellenük a következő matinén immár Alekszander Matroszov oldalán. A német gonosszá, mi pedig találékony és önfeláldozó hősökké váltunk. Olyanokká, mit az egykori kurucok, mint egy korabeli szovjet pionyér irigyelt övcsatos egyenruhában! Az különb volt, mint a fekete klott vagy a fehér vászon! Az egyenruha országosan is vonzóvá tétetett: íme egy filmrészlet, amelyben a 3. percénél kiderül, hogyan. Aki nem sajnálja rá az időt, élmény lesz neki látni vagy újra látni a „mi” művészeinket:

Bezzeg a labancok, a nímetek a nevetséges frizurájukkal! Nem látszottak ugyan buzinak, de csak ezért nem, mert gyermekkoromban olyan madarat nem láttam, de hosszú hajú lyánynak kinézni szégyellnivaló. A fehér egyenruha számunkra nem arról szólt, hogy néha kimosták, hanem a színes magyarost emelte ki. Na és magyar furfang! Azzal tudtunk igazán azonosulni! Heister generálison nevetni, Rákóczival együtt büszkélkedni – elemi szükségletet elégített ki.

Mi magyarok – jól esik kimondani! Így vannak ezzel mindenek! A nemzeti hovatartozás tudata néha felül látszik a transzparenseken, néha bévül, a szívben rejtezik. Annál szomorúbb, ha hazaszeretetünk az ifjúsági filmek szintjén marad, ha lelkesültségünket az Európai Uniót a pokol kapuival azonosító demagóg sikeresen eltéríti a valóságtól. Nem helyes, ha mai hazafiságunk ifjúsági filmekre, mesékre, hazugságokra, fantazmagóriákra épül, hiszen a valóságtól elrugaszkodott önértékelés megcsal és növeli a bajt!

A Rákóczi-felkelés egyetlen csatáját sem nyertük meg. No persze: a túlerő! Ha a túlerő a kurucok oldalán volt, akkor is vereséget szenvedtünk. Magyar véreim: nem mástól, mint a magyar király csapataitól! A legvitézebb nemzet csak így veszíthet! – lehet ilyet is hazudni. A valóság az, hogy midőn kétségbeejtő helyzete ellen az iszonyúan szegény és elmaradott ország fellázadt, mindössze két esztendeig volt némi reménye katonai győzelemre. A győzelmet a szatmári béke hozta: megszűntek a felkelést kiváltott okok. A két magyar generális, a labanc és a kuruc békét, fejlődést, az élet lehetőségét teremtette meg. Átkozzák is a vadmagyarok Pálffyt és különösen Károlyit érte!

A szatmári békeokmány aláírási oldala

korabeli plakátA Rákóczi hadnagya 1953-ban készült. Az ötvenes évek ideologikus művelődéspolitikája, történetírása, történelemtanítása a kommunizmus végső győzelmét, valójában a Szovjetunió hatalmi érdekeit szolgálta. Ezért lett ellenség minden, ami német, s ahogy őket a nagy Sztalin, a jók vezére legyőzte, legyőzi majd a többit is. Ezért hitették el az akkori parasztgyerekekkel, hogy az ő szükségképpen elmaradott kultúrájuk különb, mint amelyet Bécsben (lehetne!) tapasztalni. A kijelölt ellenséget lenézni, lekicsinyelni, kigúnyolni igen hatásos. Hiszen én nem tartozom a kigúnyolt, lenézett, lekicsinylett amazok, a labancok és mindenféle másikok közé! Így folyt a békeharc egy militarizált birodalom hűbéres tartományában, ahol a tudást a párthűség pótolta, a szakembereket a komisszárok, a hiányzó eredményeket az állami film, rádió és az újság. Ezért épült az ország kétszer akkora ráfordítással mint a vasfüggöny túloldalán a labancoké. Így éltünk: bár születtek jó filmek, játszottak színész-óriások, és komponált Kodály.

Minden iskolában ugyanúgy rajzoltuk egy vonallal a vörös csillagot, lépcsőzve a címer talpát, és tanultuk az oroszt a tudatlanoktól. Aztán ott volt a történelem. Az igazat megmondva – mást meg ugyan minek? – ennek részleteire alig emlékezem. Könyvtárból, filmekből lelkesedtem, a koreai háború eseményeiből rajzoltam dobókockás társasjátékot, s biztosan tudtam, hogy minden jelentős felfedezés Oroszországban született, hogy a legnagyobb tengerész Usakov admirális, és jóakarónk a sohasem létezett Guszev kapitány. És a rádióból a békeharc: a Rosenberg házaspár és Beloiannisz.

Most már minden másképp lesz. Nem ruszki, nem labanc, hanem magyar. Jézus is, de minimum pártus herceg, valóságosan szittya, de semmiképpen sem zsidó. Bizonyíték? Ellenségeink eltitkolják! A nadrágot őseink, a szaros gatyát az ellenség találta fel! Európát megmentettük a töröktől, hiszen Árpád apánk kimondottan miattuk honfoglalt ötszáz éves előrelátással a terjeszkedők útjába! És hol a hála?! Mert mindig bántják a magyart. Még Trianonból is csak a kisebb jutott! Ezért aztán és most aztán és na és aztán egyfolytában szabadságharcolunk.

A szlovénok nem vívtak egyet sem. A hollandok hiába magyarázták Rákócziéknak, hogy nem csak díszmagyarban, hanem ólompitykés ruházatban is lehet szabadságharcot nyerni. Mit tudják ők azt?! Nem úri dolog a munka, a szorgalom, a polgári számítás, nincs benne magyar virtus! A csehekben sincsen: elvesztették a maguk szabadságharcát, és labancaik az ottani Pató Pálokkal szemben modernizálták az országot. Azóta két világháborút hősi halottak százezreinek feláldozása nélkül nyertek! Minálunk Ráby Mátyás vagy az udvarhű Széchényi nem számít jó hazafinak, a felvilágosult kalapos király jó királynak, csak a kormányzó, aki úriembert játszott egy brigantival szemben, és bűnei miatt nem saját fiát, hanem a nemzet jövőjét áldozta fel.

Mi ahhoz értünk, hogyan kell a békét is, a kedvező körülményeket is eltékozolni.
A szegediek összetett kézzel várták Rákóczi hadnagyainak elvonulását, hogy békében élhessenek. Minden hadsereg a harctéren talált javakat éli fel. A szabadságharcokban és az éppen aktuális békeharcban nem a labanc, nem a török, hanem a miénk pusztít.

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr208265282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

178873 2014.02.27. 20:15:47

Azért, ami a cseheket illeti, mi is másként látjuk őket kívülről, mint ők magukat belülről. Már legalábbis azok, akik képesek őszintén szembenézni a múltjukkal, valamint elég tehetségesek ahhoz, hogy ezt úgy tegyék, hogy más is felfigyeljen rá! Érdemes elolvasni Josef Škvorecký Gyávák című regényét.

13118 2014.02.27. 20:24:49

a Rákóczi hadnagya ... bizony, a gyerekek, köztük én is, az első sorokban ültünk a 2 forintos helyeken és hangosan kiáltozva drukkoltunk. a felnőtteknek is szükségük volt a lelkesítésre, ők nemcsak az országot építették föl romjaikból, hanem vért-verejtéket izzadva dolgozták le az előírt háborús jóvátételt, amit mint vesztes félre róttak ki a győztes hatalmak. nekik is erőt adott a Rákóczi hadnagya, mindjárt a bevezető képsorokkal, amiben a labancot lehet látni leszedni a padlásról a liszteszsákot, behajtva a sarcot, vinnék a teheneket, libákat is, úgy mint a kötelező beszolgáltatásnál .... háborús jóvátételnél .... és akkor a "Matyi fiam" vészharangozása meghozza eredményét: berobognak a faluba a szabadcsapatos kurucok és elpáholják a fosztogató begyűjtőket. :))) akit érdekel, milyen volt, itt a film: http://www.youtube.com/watch?v=kiSlJUJdPAE

60145 2014.02.27. 20:34:40

1. solide : Itt szükségszerűen egyszerűsítettem. A cseheket sokáig felülről láttuk. A két történelem közti különbséget tanárként másként hangsúlyoztam (1620., 1949.) Az sem volt alaptalan. Škvoreckýtől - úgy rémlik- olvastam velemit, de ezt az ajánlott könyvet sajnos nem.

60145 2014.02.27. 20:36:55

2. Hmmmm a mozijegy ára mutatja, hogy különböző években vettük. Amit említettél, az nagyon fontos szempont! Nem jutott eszembe! Köszönöm!

13118 2014.02.27. 20:42:32

Pesten a Marx moziba 2 forint volt az első 4 sor, a Bethlenbe artistaműsorral 2,50. :))

60145 2014.02.27. 20:56:17

Nálunk vidéken a vasárnapi matinén 1,30-ba került 1956-ban.

178873 2014.02.27. 21:05:47

Még pár évvel később, de azért annyira nem sokkal. Még volt szerencsém 2 forintos mozijegyhez a "kis piszkosban", egy ház pincéjében a Rippl-Rónai utcában. Aztán Szeged - Fáklya, Bástya és talán Szabadság (ezen a ponton már kuszálódik az emlékezetem). Ott már 4 forint rémlik a vasárnapi matiné belépti díjaként.

23353 2014.02.27. 21:15:57

Jó írás, nagyon élveztem.

60145 2014.02.27. 21:29:51

7. solide: A szegedi Bástyában nem jártam, de ha igaz, Usakovról Hajókkal a bástyák ellen címmel ment egy film.

60145 2014.02.27. 21:32:07

8. little : Kikívánkozott. És a blog sajátosságaként Hmmmm komolyan hozzájárult! Filmes!

337519 2014.02.27. 22:33:46

Mint egy jó hangulatú klubban....:)) +

11692 2014.02.27. 22:44:44

Kölcsey mozi, matiné...jó volt. (És igen: tékozlunk. Mindent!)

60145 2014.02.28. 05:38:25

11. Nyírfa2 : S ha én ezt a klubban elmesélem...

60145 2014.02.28. 05:39:13

12. Évalajos : Írnál róla?

60145 2014.02.28. 11:15:24

15. marja :)

12635 2014.02.28. 12:06:42

"Most minden másképp lesz" - írod az egyik bekezdésben, igen másképp, de nem úgy ahogy azt sugallják, felnőttként az ember már maga ítél, nem hisz bármit, megpróbál saját tapasztalatra, emlékezetre építeni, na persze vannak akik, sőt tömegek hallgatnak a demagógiára és a kormányok, vezetők erre építenek... Egyébként jó volt a két forintos "csibész" páholyból a barátokkal közösen nézni a filmeket, sokat jártunk moziba. A régi mozikat szerettem, én a multikat már nem. Evalajos, szintén zenész, rengeteget jártam a Kölcsey moziba, az erkélyen szerettünk ülni (nyáron nyitható volt a tető) minimum hetente egyszer, csütörtökön volt műsorváltás. Szinte majdnem szemben ott volt a Hunyadi mozi...egy rövid kis villamosmegálló, vagy inkább gyalog, ha egyikben nem felelt meg a film, még elértük a másikat. Aztán Lőrincen a Fórum, kijjebb a Madách, régi szép idők, már egyik sem mozi... bocsi Atlasz (nem szeged némi kis Budapest)

60145 2014.02.28. 12:27:26

17. gordius53 : Az idézett mondat keserű sorokat vezet be. Engem mint felnőttet néha megvezetnek. Pl. ez a lehetetlen Összefogás komolyan gondolja, hogy ha ők nem, akkor én komolyan veszem?! A két pesti mozinak a helyét sem tudom, kamaszkoromtól Budán már az utolsó sorokba kértem két jegyet a Diadalba, az Alkotásba... közel a Jurányi utcához. A Május 1. drágább volt.

13020 2014.02.28. 13:05:25

Atlasz! Olyan szép emlékezni, Beszterce ostroma, Kőrhinta, Talpalatnyi föld, Valahol Európában, stb Olyan színművészeink voltak, akik világ viszonylatban is megállták a helyüket. Nagyon köszönöm az emlékeidet.

60145 2014.02.28. 13:47:30

19. Kalimpamama : Bizony, hálával gondolunk rájuk! Ők és a hozzájuk hasonló értékteremtő emberek voltak és maradtak a mi hazánk!

301782 2014.02.28. 14:31:55

Kellemes emlékeim vannak a matinék világából..igaz, a Rákóczi hadnagya nekem kimaradt...de volt helyette sok-sok más jó és jobb film :) Jó volt olvasni Atlasz :)

60145 2014.02.28. 16:42:48

21. Valika : Minden generáció talál, ha keres, igaz?

13118 2014.02.28. 20:27:41

ezt nem gondoltam volna. már minthogy készítettek ilyen filmet is. meg kell mondjam, nézése közben nagyokat nevettem :DDD készült 1968-ban. hazai pálya: http://www.youtube.com/watch?v=27fEXlvVRIE

60145 2014.02.28. 20:39:56

23. Hmmmm : Kétségeim vannak, hogy vajon végignézem-e, de rögtön az elején a (Kiskun)Békás a juttatott majd elvett földünk határrészét idézte, a templom is hazai, bár nálunk később került rá a toronysisak. Naná, hogy a Nagykunságban nem katolikus. Ott láttam, templom helyett a Rákóczi hadnagyát.

60145 2014.02.28. 22:13:33

Megnéztem. Érdemes volt. De ötven éven aluliaknak már nem ajánlott...

60145 2014.03.01. 11:37:41

"Mivel történelmileg az ország európaivá alakításának egyik fő hajtóereje a magyarosodó zsidó és német kisebbség volt, a társadalom mélyen fészkelő, évszázados függetlenségi törekvései idegen uralomként élték meg ezt az európaivá alakítást is. " Tatár György

60145 2014.03.03. 19:15:40

1. solide : Tényleg érdemes! Olvasom!

60145 2014.03.13. 20:17:26

1. solide: ezt olvastam korábban: http://www.antikvarium.hu/konyv/foto/plehkatonak--1519655-90.jpg és a Buruvka felügyelő szomorúságát is. Erre a szellemiségre gondoltam a bejegyzésben, korántsem ellenszenvvel.
süti beállítások módosítása