.

Elsősorban saját magával szemben volt kíméletlen. Egyenesen beszélt másokkal is, de nem afféle intellektuális álságossággal, hogy tudjátok, rossz a modorom, erről igazán nem tehetek, és csupán azért, és nem holmi tahóságból vagy lekezelésből fakadóan küldelek el Kedves Ti a búsba, hiszen én volnék a tánc és illemtanár, a fentebb stíl és emberi hang, tele empátiával, kulturmaszlaggal, miegyébbel, bocsi-bocsi-lécci! Nem így, hanem pontosan fogalmazott és kegyetlenül őszintén.

Más utat járt be, mint a többiek. Sérült gyermekként kezdte, nem túl harmonikus, vegyes értékrendű családban. Az iskolában soha ki nem hevert ellenszenv érte. Megjárta az alkohol poklát, férfivá érő fiát még látta elindulni, végül odatalált Istenéhez.

Bloggertársunk, barátunk Anton, Kava, részt vett a blogvitákban, ha kellett keményen Nagy Bandót idézte: Az eszem demokrata, a szívem szabad, a faszom fideszes. Nem volt előítéletes, nem hordott szemellenzőt. Mindenről lehetett vele vitatkozni, intellektusa lehetővé tette. Ha törölt, megindokolta. Számára nem létezett olyan cél, amelynek érdekében feladta volna szuverenitását, hogy sokak közt megbújva antifasiszta egységfrontban követelje akár egy nyilvánvalóan aljas bejegyzés szerzőjének kitiltását. Felvállalta életét jó-rossz döntéseivel együtt. Ha szükségét érezte, helyeselt, ha kellett vitázott, tudomásulvétel esetén kitette a pontot.

2012. március elsején hajnali kettőkor, anyai nagyapja 100. Jahrzeitján.