Atlasz voltam

Atlasz.

Honvédelmi nevelés

2014. március 02. - Atlasz.

Lövész szakkör

Lövész szakkör

Zalka jelképAz iskolai honvédelmi szakkört megörököltem, távozásom után pedig örökül hagytam. Rám bízták, csináltam. Nem foglalkoztam az ideológiai háttérrel. Mióta eltörölték hazánkban a sorkatonaságot, mióta elítélték a rendbontókat oszlató rendvédelmiseket, szinte csak áldozatként lehet arra gondolni, akinek fegyvert adnak a kezébe. Hát még ha gyerek! Pedig amíg háborúk lesznek, addig az emberek fegyverrel készülnek fel rá. Ha finnyásak az ölést illetően, rábízzák annak oktatását az államra. Messze esik a tizenévesek lövész szakköre és a vásári céllövölde a harci cselekménytől, mégis felidézem: az emberek kétféleképpen reagálnak a legfontosabb erkölcsi kérdésre. Az egyik úgy véli, hogy pusztuljon az, aki engem ölne! Széplelkek így mondanák: vesszen, aki szeretteimre, véreimre, hazámra támad! Minden hazafiság mélyén háború rejlik. Más vélemény szerint annál nagyobb tragédia, mint hogy engem megölnek, csak az lehet, ha én ölném meg a másik embert. Nekem ez tetszik. De ha puskagolyó süvít a fülem mellett, torkolattűz lángol velem szemben, ha látom, hogy orosz/magyar/bergengóc katona erőszakolja a lányom, bizisten minden etikát elfelejtek. Si vis pacem, para bellum.

Tájolás Vas Attila honvéddelRendelkezésre állt egy terem az iskola pincéjében, talán alagsorában, vasszekrényben légfegyverek, lőlapok. Kerültek a történelem szaktanterembe is szocialista hazafiság elmélyítését szolgáló füzetek, a Magyar Honvédelmi Szövetségtől kapott oktató anyagok. Onnan jöhetett a skálázott tájoló, amellyel térképen távolságot is lehetett mérni. Szó, ami szó, bemutatására egykori alakulatom katonáit kértem meg, feltételezve, hogy leszerelésem óta már ott is gyakorolták e fontos eszköz használatát. Szakkörünket a rádió felderítő zászlóalj KISZ-tevékenységként támogatta.


A szaktanterembenMint minden tanár, magam is gyarapítottam a szemléltető eszközöket. Ez a géplakatos, a női fodrász vagy a sztárfocista munkahelyén képtelenség, de mi legalább annyival kevesebbet kerestünk. A szakköri foglalkozásra – vagy a fényképezésre? – bevittem egy gyönyörű csehszlovák történelmi-hadtörténeti atlaszt! Nekünk, magyaroknak akkor olyan még nem volt. Megvásárlása olyannyira nagyberuházásnak számított, hogy egy-két évvel később életszínvonalunk nem éppen pozitív irányú változását ennek a csodának az eladásával ellensúlyoztam. Szintén atlasz-mániás atyai barátom vette meg, felajánlva a visszavásárlási lehetőséget. Ugyanúgy a Madách téri Csehszlovák Kultúrában, de már iskolai pénzből szereztem be Szlovákia domború térképét, hogy a történelem szaktanteremben a fölé helyezett üveglapra applikáljam az 1919-es északi hadjáratot.

Patronáló elvtársA honvédségen kívül patronált bennünket Soroksár egyik nagyüzeme, talán az öntöde, talán a textil, de pontosan még az ezt megszemélyesítő elvtárs nevére sem emlékszem. Fontos elvtárs volt számunkra: ő hozta nekünk modern fegyvereket, a lőszert, versenyeink mellé oklevelet és jutalomkönyvet, no meg forró elvtársi kézfogást. Kölcsönösen jó pontot szereztünk egymásnak a szocialista hazafiságra nevelés terén. Frontján. Ez így ment, frontosan, ahogy mondom.



A fiúk is, a lányok is elsők voltak...A fiúk és lányok legtöbbjének légpuska iránti érdeklődését kihasználva működött a szakkör, de mellette általános jelleggel folyt a lövészet is. Minden egyes, a korhatárnak megfelelő gyerek évente kétszer – vagy négyszer? – lőhetett. Eredményeiket egy nagy francia kockás füzetbe jegyeztem. Ez volt a forrása (az adatbázis szót én biztosan nem használtam) a kerületi lövészversenyeken sorozatosan elért kiváló eredményeinknek! Hiszen pár perc alatt kiválaszthattam a huzamosabb ideje jól teljesítő lövészeket, akiket a tehetségük mellett a hazai lőtermi eredmények is kellően nyugodttá, magabiztossá tettek a versenyeken. Okítottam, segítettem gyakoroltattam őket, de alighanem lövész-edzői ténykedésem volt győzelmeinkben a legelhanyagolhatóbb tényező.

A ragasztás 1974 óta alig látszikNemcsak az adminisztrációt végeztem rigorózusan, hanem betartottam a légfegyver-lövészet szabályait is. Ellentmondást nem tűrő vezényszavakra zajlott a gyakorlás. Egy félreforduló félrelépésért akkorát rikkantottam, hogy Mestyanek Pisti ijedtében leverte az asztalról a percekkel korábban kollegiális névnapon kapott kerámia tálkát. Másnak csontja nem tört, bántódása nem esett. Mégis, a balesetvédelmet erősítendő adtam át Pálos Csabának a fél óraszámot, s még mielőtt a lőállások kialakításával végzett volna, ő is rendezett lövészetet. A nálam kizárt, könnyed, hangulatos bulit baleset szakította meg: az egyik légfegyver cső alatti felhúzó karja rácsattant Purczeld Bori ujjaira.

Az effajta népszerűségre nem voltam féltékeny. Annál ingerültebben reagáltam, amikor a Lámpuska* gyár sportegyesületének edzője próbálta lenyúlni a versenyzőimet. Mikor felfigyeltem bizalmas duruzsolására, már meg is beszélte két-három gyerekkel, hogy leigazoltatja őket a FÉG-be. Iskolai hozzájárulás nélkül ezt nem lett volna szabad megkísérelnie. Így aztán a Fegyver és Gázkészüléket Gyára csak a testemen és az igazgatónkon keresztül szedhette össze a kerület legjobb tizenéves utánpótlás lövészeit.

Rácz Sanyi a háttérben figyel

Az érmek közül egy bronzszínű ragyog a szívemben napjainkig. Tanévzárón történt, mikor is a szelíd, jóindulatú Rácz Sanyit, Joli öcsét szólították az emelvényhez, az egész iskola és fél Soroksár színe elé. Miután Vera az ő nyakába akasztotta a nemzeti színű szalagon fénylő érmet, az ő alsós tanítónője, Móricz Attiláné a tizennégy éves hatodikos gyerek után engem ölelt meg érte:

– Annyiszor szerettem volna ennek a gyereknek jó jegyet, vagy valamilyen oklevelet adni! Magának sikerült Laci! Köszönöm! –

 

 

Tanévzáró díjkiosztás a Zalkában



* Hajnali villamoson a kalauz 1954-ben: - Készüljenek a leszálláshoz, a Fegyvergyár következik! - Mivel a végállomáson két rosszarcú ballonkabátos figyelmezteti az éberségre, visszafelé:
– Lámpagyár, elvtársak, a Lámpagyár következik! – Az utasok felröhögnek, hogy Te se hülyülsz meg, komám! Így aztán a következő fordulóban:
- Lámpuska gyár! Leszállás! Recsegjenek azok a trepnik! -

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr558265814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

301782 2014.03.02. 13:04:38

Tetszett :) ++

60145 2014.03.02. 14:02:38

1. nyúlürege :)

60145 2014.03.02. 14:03:00

2. Valika :)

Az egyik Gabi :) 2014.03.02. 14:42:21

Facsiga! - képzeld, őrzővédő lett! :)) No, a Fégarmy név se kutya, de szegénynek már mindegy a név: https://www.google.hu/search?hl=hu&site=imghp&tbm=isch&source=hp&biw=1069&bih=734&q=f%C3%A9garmy+fegyvergy%C3%A1r&oq=f%C3%A9garmy&gs_l=img.1.0.0j0i24l3.813.5719.0.7828.7.5.0.2.2.0.172.546.3j2.5.0....0...1ac.1.36.img..0.7.546.PGT38rK2Iug#hl=hu&q=f%C3%A9garmy+fegyvergy%C3%A1r&tbm=isch

60145 2014.03.02. 15:02:45

5. Az egyik Gabi :) Bori vagy Sanyi, aki őriz és véd? Ha van mit, ugye...

Az egyik Gabi :) 2014.03.02. 15:45:31

Tanár úr! Ez volt a húsz forintos kérdés! :D Hát lehet egy lány neve Facsiga?? Vagy Cintula? A lényeg: ilyen alapokat kapott az életéhez egy honvédelmi szakkörtől! Bezony.

23353 2014.03.02. 16:06:53

Jó a vicc a végén. Fegyverekkel kapcsolatos élményeim abból az időkből. Az 50 és években a fenyők között a Fenyves téren egy pisztolyra bukkantunk. Ha jól emlékszem elszaladtunk. Egy osztálytárs öccse és társai kézigránátot találtak, játszottak vele, felrobbant, meghalt. Légpuskával egy nyaralás alatt viccből egy kis csirkére céloztam és lőttem, halásos találat volt...A csirkét eltüntettük, megettük, nem a mienk volt, gazdája tán még ma is keresi, nagyon bűntudatos voltam.

60145 2014.03.02. 16:51:28

7. Az egyik Gabi :) Nomen est amen!

60145 2014.03.02. 17:05:14

8. little : Pisztolyhistóriám nekem is volt, s amilyen ügyes lövész voltam, egy ízben a szemem alá pattant vissza a légpuska sörét. Ami azt illeti, az nem volt olyan célszerű, mint a Te lövésed...

13118 2014.03.03. 06:19:11

a Vidámparkban nem voltam képes eltalálni a hurkapálcikákat, lehettek vagy 2 méterre. a seregben AK47-essel 50 méterre kiválót lőttem. ekkor jöttem rá, hogy a céllövöldés légpuskák irányzékai machinálva voltak.

60145 2014.03.03. 07:06:52

11. Hmmmm : S vajon a mi mai Vidám Parkunkban mi a helyzet? A seregben, úgy emlékszem, nagyobb távolságra lőttünk, ott nekem is jól ment!

60145 2014.03.03. 17:11:43

13. tarski :)

178873 2014.03.04. 10:45:23

Hé, marhák! Ide ne lőjenek, itt emberek vannak! - Karinthy után szabadon. :) Azért a céllövöldét mindig kedveltem. Sőt, szittya magyar vérem egyszer kiütközött Ausztriában is, ahol meghívtak másokkal együtt nyilazásra (havas, esti, erdei séta, tömörgumi állatmakettekkel), amit toronymagasan megnyertem.

60145 2014.03.04. 11:52:37

15. solide : Igen, a céltáblával szemben lehet kedvelni, annak viszont eltér a véleménye. Az íjászathoz gratulálok! Szerintem az az igazi magyar virtus! Nekem nem vált be...

60145 2014.03.04. 11:53:02

16. marja :)

179584 2014.03.07. 18:58:27

Hajdanán néha jártunk lövészkedni a tervezö-irodából. Az egész csapat derültségére kollégáim fogták le a bal szememet, mert én nem tudtam. (A jobbikat be tudom hunyni magam is:) Ennek a kollégiális segítségnek köszönhetöen jó eredményeket értem el:)))

60145 2014.03.07. 21:32:48

19. Marijja : Fontos a csapatszellem! De hogy tudtatok nevetés közben beletalálni :)