Historia est magistra vitae – írattuk nem egyszer a füzet első oldalára, hogy jelentőssé tegye a magister által oda rendelt vázlatokat. A latin emelt a tekintélyén. Egy-egy tanuló azonban a maga életét élve – a tudományra, a tantárgyra és a közvetítőjére egyaránt fütyült. Szabadság tere volt erre.

Historia est magistra vitae – írattuk nem egyszer a füzet első oldalára, hogy jelentőssé tegye a magister által oda rendelt vázlatokat. A latin emelt a tekintélyén. Egy-egy tanuló azonban a maga életét élve – a tudományra, a tantárgyra és a közvetítőjére egyaránt fütyült. Szabadság tere volt erre.

Szerettem történelmet tanítani és tanulni. A történelem érdekelt munkaköri kötelezettségemen felül is. Bárki joggal mondhatja: úgy könnyű! Igaza van.

Biztosan akad, amit mai tudásom alapján másképp tanítanék, de akkor az egész országban használatos tankönyvekben realizálódott anyag érdemi kiigazítására ritkán éreztem késztetést. A soroksári általános iskolában a szükségesnek vélt kiegészítéseket csípőből elvégeztem. A szocialista hazafiság nem volt idegen tőlem, bár mindkét elemével szemben kritikus voltam. Főiskolai tanulmányaim megkezdése előtt is világos volt számomra, hogy a sokat hangoztatott „fejlődés” nem a szocialista ideálok megvalósítása felé halad, azonban voltak valóságos össztársadalmi eredmények, amelyeket nem az akkori pártállami média talált ki. A „béketáboron” (amolyan szovjet vezérelt nemzetközi békemenet) belül a hetvenes években volt mire büszkének lenni. Párhuzama: Bethlen Gábor török hűbéres Erdélye és a szintén hűbéres Havasalföld között okkal tettek különbséget az alattvalók. Aradról érkezve az osztályteremben azt adtam tovább, amit láttam és magyarként éreztem. Aki akart, élhetett a katedra szabadságával. Tudtommal (!) emiatt nem szenvedtem hátrányt a rendszeromlás előtt!

A történelemtanításra Csillik László szakvezetőnk remekül felkészítette azt, aki hagyta magát. Vesszőparipája az applikáció volt. Lényege: fém táblára térképet helyeztünk vagy vázlatot rajzoltuk, s ezeken tologattuk a kicsiny mágnesekre ragasztott színes figurákat. A katonák, gyárak, eszközök sematikus képei mozgatásával szemléltettük az események, folyamatok időbeli változását. A gyerekek szerették. Szívesen magyaráztak a figurákkal a kézben ők is. A fóliázott történelmi vaktérképekre a szünetekben – önként! – egymással versengve helyezték fel a helyneveket, évszámokat. Amikor a szegedi Dózsa iskolába invitáltak tanítani, ezért döbbentem meg. Az állam által mindenhová ingyen eljuttatott készletet ki sem csomagolta a kolléganő. Megjegyzem: épp felfelé távozott, az egyetemi gyakorlóba. Vajon melyik professzornak a felesége lehetett? Ez így megy… Nem lehet mindenért az államot hibáztatni.

Szaktanteremről Csilliktől nem hallottunk. Egyik soroksári elődöm, Lóránt István még nem ismerte, Szabó Sanyi azonban baráti-kollegiális segítséggel megvalósította a Kazincbarcikáról indult kezdeményezést. Nagyon szerettem ott dolgozni. Ha kaptam pénzt száz darab mágnesre, személyes jutalomként értékeltem. A mágnes tábla alá édesanyám varrta az applikációs figurák zsebes tárolóját. Fotókat Őrsy Károly barátom főiskolai laborjában másoltunk. Délutánonként maguk a gyerekek is dolgoztak a fejlesztésen. Másnap délelőtt aztán büszkén mutatták társaiknak a műszaki rajzlapra készített kiváló vonalvezetésű térképvázlatokat. Egy jó kézikönyvön kívül az iskola egyetlen epidiaszkópja (átlátszó és át nem látszó képek kivetítésére egyaránt alkalmas vetítőgép) segítette a csodát. Mint köztudott, akkoriban még nem létezett kakaóbiztos számítógép.

A szaktanterem ablaksorral szemközti, hosszanti falára kerültek a közös készítésű térképek, rajzok. Ezek alatt futott végig az időszalag: időszámításunk kezdetétől a régmúlt felé balra, a jelen irányában jobbra ábrázolta az évszázadokat. A történelem egyik dimenziója az idő, az ebben történő képzeletbeli utazást segítette konkretizálni.

Nem kevésbé fontos a tér, a hely, ahol az események lejátszódtak. A táblától jobbra mintegy fél méter széles takarásból függönysínekre szerelt történelmi térképek bukkantak elő a tanított anyag apropója szerint. A 4-5 térképet időnként cseréltük. Ha egy térkép nem volt elég, akkor az őket rejtő spanyolfalra is akaszthattam egyet. Valahol ott lógott a mágnes tábla, előtte meg a napfényes időben a vetítést megkönnyítő eszköz, egy a kellő sötétet biztosító szerkezet. Így tehettem színessé az órát, de a lényeg mégis az óravezetés, amely hol jobban, hol kevésbé jól sikerült.

Nagy buli volt, amikor történelemórán bírósági tárgyalást adtunk elő egy vitatható kérdés kapcsán. Legemlékezetesebb az athéni piac jelmezes-kellékes megjelenítése ötödikben Filla István nagyszerű tankönyve alapján. A gyermeki rögtönzések mindnyájunknak élményt jelentettek. De ha az akció-dús óra végén egy kolléganő értelmes és aktív fia sehogy sem tudott helyreállni, bizony atrocitásra vetemedtem. Nem képeztek ki a nagy tanulói aktivitással működő órák vezetésére, ilyennel jószerivel sohasem találkoztam. Az évtizedek alatt előfordult három-négy nem felejthető esetet mindig kudarcként éltem meg.

Az elfogulatlan osztályzást a mindenkit azonosan kérdező röpdolgozatokkal, dolgozatokkal lehetett megvalósítani. Központilag kiadott feladatlapok az általános iskolák számára történelemből 1974 és 1979 között még nem készültek. Iskolánk azonban rendelkezett stencil-géppel, amely ugyan elég silány nyomatokat hozott létre a vállalatoknál már jó tíz évvel korábban feltűnt xeroxhoz képest, de a célnak megfelelt. Még vaktérképet is lehetett vele készíteni! Minden feladat mellett ott volt az adható maximális pontszám, javításkor mellé került a teljesített, s a végén csak össze kellett adni és az öt osztályzat valamelyikére átváltani. Ha hiba került az értékelésbe, ezt a tanulók kérhették számon.

Sajnos a komolyan vett követelmények szerint csak az értő felelő kaphatott ötöst, a kiválóan betanult produkció nem. Akkoriban nem kellett osztályzat helyett árnyalt szöveges értékelést adni. Alsó tagozat után szokatlanul hatott a gyerekekre az új norma, volt, aki úgy vélte: ok nélkül pikkelek, mások azt hitték, hogy csak a vízi úttörők kapnak ötöst. A vízi-úttörőket, honvédelmi szakköröseimet persze jobban ismertem, ennek lehettek folyományai. Azokat, akik erősen titkolt személyes szimpátiámat élvezték, éppen az egyenlő megítélés jegyében szigorúbban osztályoztam, mint másokat.

Ez már történelem: egykori tanulóim illetékesek a megítélésére.

*

Bónusz a Facebookról szerkesztve – közel 40 év után

Jutka Nem a tanulásrol beszeltem - hanem arrol hogy kire emlekszel. Atlasz - torténelem tanárunk volt. Emlékszel?

Zsolt Én is arról Laci bácsi nagy király volt.

Zsolt És amikor Atlasz tanár úr felismerés versenyt vetített, én meg jelentkezés nélkül bemondtam a válaszokat (sajna megvolt otthon a Magyarország története képekben), és repültem kifele az osztályból a folyosóra, nem is egyszer. Mindég a Bertalannal, meg Jutkával csatáztuk a potya ötösökért. Néhányszor a Jutka nagyon belemászott a lelkivilágomba, mert lány létére lenyomott

Jutka Hahahaha!

Zsolt Hát miniatúrákat, iniciálékat kódexekből, mi van rajta c. kérdéssel: "István király megvakíttatja a pogány Vazult" vagy "Károly Róbert völgyben vonuló seregeire vlachok nyilaznak"

Zsolt Persze, az ismert ok miatt néha Halmos Pista tanár úr vissza is kísért az osztályba. Vera néni előtt nem csak a diákok haptákoltak, hanem jól látható módon a tanárok is

Jutka Mi van Zsolt? A kis eminens - meg vannak még a jegyzeteid?

Zsolt Á, de ez baromira bevésődött

Zsolt Különben is, Jutka, nem ismered a Képes Krónikát

Andrea hát kövezzetek meg, de én érte nem rajongtam. rögtön a 2. töriórán elvágta magát nálam sose fogom elfelejteni

Zsolt Mér, mit művelt? Neked vágta a krétát? Vagy nem tetszett a bulgár matrózpólója?

Andrea ááááá, a legelső tananyagból legelsőként engem feleltetett. és én megtanultam rendesen a hülye ősembereket, és mégis csak négyest kaptam...

Jutka Hahaha, Andi. Csak négyest ... Hahahaha

Adrienn Nála pofára ment a dolog. A matróz pólójára emlékszem még ma is !!!!!

Andrea akkor ezek szerint az én pofám nem tetszett neki

Adrienn Az enyém sem ! Nem ő volt a vízi úttörők fő muftija a suliban? Asszem nála úgy működött a dolog, hogy ha nem vagy vízi úttörő, akkor nem lehetsz tökéletes töriből !!!

Andrea és aki nem volt víziúttörő, az volt a szárazföldi patkány

Jutka Látod, én viziuttoro voltam - és otos toribol

Adrienn Így van Andi !

Zsolt Adrienn ez nem igaz, én úttörővasutas voltam és töriből szín jeles

Andrea ezek szerint mindegy volt, hogy vízen v. vonaton, csak gyalog ne!

Jutka VAGY - nem szamitott milyen uttoro voltal ha tudtad a torit.

Jutka Ezek szerint nem - szerintem az egyik jobb tanarunk volt. A Céklára még emlekeztek? Fostunk tole mint a szar?

Andrea én a Céklát bírtam. szerintem az egyik legjobb matektanár volt.

Adrienn Én már nem is emlékeztem a Céklára - mostanáig ! Pedig hányszor kérdezte órán, hogy maga hülye fiam ?

Jutka Sokszor, Adrienn!

Zsolt Kukaaaaaa

Andrea és emlékeztek a Fenyőre? utolsó évben töri - dolgozat előtt egy héttel megadta a kérdéseket

Gabi: Fenyő egyszer azt magyarázta, "a háború nem olyan ám, hogy csak kikardom a rántom és megyek a csatába!" - a mai napig itthon el nem hangzik a Fenyő név, anyu is Kikardomarántomnak hívja!