Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Miért éppen francia? 1.

2015. január 29. - Atlasz.

Chapeau!

Chapeau!

1000 szó franciául nem kevés. Némely anyanyelvi beszélő ennyiből egész életében kijön. A magyar szókincsem passzív állománya 1957-ben – könyvtárlátogató lévén – ennél nagyobb lehetett. De mi a csudának érdekelt tízévesen ezer szó franciául? Életemben nem láttam, nem hallottam odavalósit, ha csak a János vitéz illusztrációján nem, igaz, akkor mindjárt a királyt!

A kásahegyet koromhoz képest nagy olvasottságom dacára magyarul sem értettem volna akkor, mert szerettem a tejberizst, az 1000 szó tehát nem riasztott. A nyelvre pedig valószínűleg azért cuppantam rá, mert „felülről” jött a lehetőség. Igaz, már nem a nagyszoba bal felső sarkából, a vezetékes rádióból érkezett az ige, vagyis az être és az avoir, hanem a kisszobában zöld varázsszemmel kacsintó világvevőből. Apámmal együtt került ide a kisháború után, s ha ő éppen nem szórakoztatta a suszteráj kuncsaftjait vagy bennünket, akkor rádióztunk. A Petőfi Rádió Ifjúsági Rádió rovatában leadott nyelvtanító sorozatnak 1957 márciusától szorgos hallgatójává váltam, s jegyeztem fürgén az ezer szóból mindazt, ami a fülemen bement.

Soha életemben, a nyelvleckék idején sem voltam a helyesírás bajnoka. Hajlamos vagyok úgy írni a szavakat, amilyen hangzással az alapszókincs belém gyökerezett. A kisújszállási kiejtés – amely ma már nem hallható – ott van a tollam, a billentyűzetem végén. Oszt’ akár a Marcsa bugyogója, gyakran lejjebb is csúszik.

CímlapA francia kiejtés-helyesírás problematikájával nem a rádióadásokban, hanem a másik felsőbb instancián, nyomtatásban találkoztam. Apám Pestről történt hazaérkeztével az elém került könyvkínálat is megváltozott. A két egyforma külsejű Dante kiadású kötet közül az egyik a Munkás voltam Párizsban címet viselte. Hogy Erényi Géza írta, az nem érdekelt, később tanultam megjegyezni Padostól, a Sorbonne rajongójától a szerző nevét, és ha van, az eredeti címet. Azonban a párizsi vendégmunkás tapasztalatai közül a legelső, a pályaudvarról épp hogy kilépett gazdasági menekült hökkenete azóta többször is átélhetővé, nem felejthetővé vált számomra.

 

commons wikimwdia.org„Szjő Szábolcs”, az enyhén pikareszk önéletrajzi regény magyar főhőse kiváló franciasága tudatában érkezett a Gare de l’Estre. Az első meglepetés akkor érte, amikor kiderült: amit hall, az a nyelv valami más, mint amit megtanult, és nem ért belőle egy kukkot sem! A „bennszülöttek” ellenben azt nem értették, hogy aki Romániából jött, hogy lehet magyar. A postás különösnek találta a moszjőnek érkező borítékon, hogy a vezetéknevet írták előre, és a prénom áll hátul. A szürkék – ahogy a francia kisembert nevezték – szittyákat megszégyenítő korlátoltsággal utasították el a pályaudvarra befutó Mávag-mozdony magyar mivoltát, hiszen a Wien-Paris felírat bizonyította számukra, hogy azt náluk, esetleg Bécsben, de nem valahol Mongólia közelében gyártották.

No és Trianon. A franciákat nem érdekelte sem nagyban, sem kicsiben. Versaillesban persze a teremőröknek hamar feltűnt, hogy a nevezetes asztalon, akárhogy ügyeltek is, nap, mint nap jókora csula éktelenkedett. Erdélyi hősünk ottjártakor már üveglap védte. Undorító maradt az így is. Oly nevetséges, egyben szomorú, hogy 2006-ban a nemzetben utazók a Kis Trianon kastély előtt mutatták be a gyász örömünnepét. Mert báncsák a magyart! Hiszen nekünk még Trianonból is csak a kicsi jutott! Meg ez a színvonal, ilyen promóció… Abba az épületbe az a bizonyos asztal be se fért volna!

A párizsi vendégmunkás gondjai között nem Trianon, hanem a megélhetés állt az első helyen. Meg kellett élnie, ha már otthon nem sikerült. Franciaországban a két világháború között még tartott az az 1870-ben kezdődött demográfiai hullámvölgy, amely a migránsokat Párizsba húzta. A második világháborús megaláztatás kellett ahhoz, hogy a gallok új lapot nyissanak a szociálpolitikában, oktatásügyben, hogy a Résistance békeidőben népességgyarapodással folytatódjon. Emberünket, mint százezernyi mást is – beengedték az országba, ahol azt a munkát végezte, ami adódott.

Viccesnek találtam, hogy az elegáns szálloda szuterénjében a szennyes lében kotorászó mosogatók búvároknak nevezték magukat. Öniróniát éreztem belőle. Ahogyan húszéves koromban a pesti játékraktárban a trozsé mivoltomból. Monsieur tróger – természetesen. De tévedtem. A mosogató ugyanúgy plongeur, ahogy a búvár.

Az a részlet is nagyon tetszett, amelyben Szjő Szábolcsot mindenféle alig értett szakmai dumával és rafinált műveletekkel egy francia hajszobrász jól megkopasztotta. Pedig vigyázó szememet Párizsra vetve sorsomat nézhettem volna előre: pár év múlva a Rákóczi úti Erzsike presszó mellett dús, hullámos hajamból undorító szakkarai piramist formált - engedékenységemmel visszaélve - a figaró. A procedúra végén háromszoros árat kért a műért! Visszaszégyenkeztem a hiányzó összeggel, hiszen tizenöt forint a zsebemben nem volt! Nos, visszatért a tetthelyre a párizsi magyar munkás is. Másodjára már jól felkészülten vágatott hajat, elviselte a már ismert mutatvány minden fázisát, végül, amikor a figaró megkérdezte, hogy:

amazon.com Fernandel

 

– Mit tehetek a hajára, Uram? – a válasz ugyancsak meglephette:

– Mon chapeau! – A kalapomat! – és Szjő Szábolcs felpattanva a székből vidáman távozott!

 

 

 

 

Bónusz a Francia nyelv FB oldaláról https://www.facebook.com/francianyelv?fref=nf

Blague

C'est un gars qui est chez le coiffeur et a qui le coiffeur demande quelle coupe il désire. 
Le gars répond : 
- Je voudrais : Rasé sur le côté gauche, la banane mais juste à droite et de travers, la brosse sur le dessus mais avec un trou au milieu, la nuque dégarnie mais avec quelques touffes par ci par là.
Le coiffeur lui répond que ce n'est pas possible car ce n'est pas une coupe. 
Le gars répond : 
- Ah ouais ? Pourtant c'est ce que tu m'as fait la dernière fois...

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr428266270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

178873 2015.01.29. 19:46:56

Pourquoi pas?

178873 2015.01.29. 19:54:07

És látom, a fodrászokra azért mindig haragszol kicsit - hacsak nem véletlenül van itt a bónusz! :)))

Virág elvtárs s.k. 2015.01.29. 20:28:48

....erről Robert Capa könyve jut eszembe, a katonáknak osztogatott hirtelen francia nyelvlecke...és ugyanaz az író fordításában.....

60145 2015.01.29. 20:30:40

1. solide: Exactement! 2. Véletlenül láttam meg az előbb!

60145 2015.01.29. 20:31:06

3. Virág elvtárs s.k.: Sajnos nem ismerem.

60145 2015.01.29. 20:58:57

1. solide: C'était la devise de Lafayette...

Robert Capa 2015.01.29. 21:08:21

"Kezünkbe nyomtak egy listát arról a párszáz holmiról, amit 1944-es szezonban egy jól öltözött látogatónak viselnie illik a francia tengerparton. Egy könyvecskét is kaptunk ráadásul, amely kioktatott, hogy ilyen szavakkal, milyen modorban kell a bennszülöttekhez fordulnunk. Szerfölött hasznos kifejezéseket találhattunk benne francia nyelven. "Bon jour, monsieur, nous sommes les amis americans," Így a férfiakat kellett megszólitani, "Bon jour, madmoiselle, voulez-vous faire une promedade avec moi?" Ez a nőknek szólt. Az első azt jelentette: - Nehogy már rám lőjön, miszter!" - A másik jelenthetett bármit.

60145 2015.01.29. 21:28:08

7. Robert Capa :D Merci!

27518 2015.01.29. 21:34:20

Egyfolytában szomorúan gondolok Franciaországra, mióta megtörtént a legutóbbi erőszak. Összetört valami bennem, nagyon fáj ez az árulás, Fro. már nem a régi. Elveszett a gondtalan ifjúság, egy fiatal, vad költő lázadása „..s nem álmodott, még hejh! szerelmet senki szebben!”, és a felismerés a közelitől, „Uram, szerelmed megsebesített…vedd szívemet, mely gőgben dobogott” a titkos üzenetek az egyetlen rózsáról, és a vasárnapi levelek. Valami elmúlt, amiről azt hittem ártatlan, holott már akkor sem volt az, mint ahogy most belépett a romlás virága, és a maradékot is elvitte…

301782 2015.01.29. 22:52:31

Ha-ha...ez megint nagyon jó, Atlasz :) Valahogy így voltam anno, bősz német nyelvtanulásomat követően, midőn elszállva a tanári dicsérettől, beszélgetni próbáltam németekkel. A Balaton mellett ez nem volt nehéz, elég sokan forgolódtak akkortájt nyáron legalábbis a tó körül. Szóval ott hallottam vissza, komolyan azt hittem nem jól értem, hogy azt hallják, hogy németül beszélek, de nem értenek belőle egy kukkot sem :) Aztán később, mikor Balaton környéki házunkat árusítottuk, már jobban ment a dolog, személyesen voltam képes tárgyalni az érdeklődő német állampolgárokkal, sőt telefonon! amit elég nagy fegyverténynek ítéltem akkor, szót értettünk egymással. Később külföldi ruccanások idején jó hasznát vettem eme - őszintén szólva szerény - tudományomnak...de fájdalom...a nyelvet nem gyakorolni annyi, mint eltemetni az egykor kemény munkával magoltakat. Néhány éve Németországban járva igencsak bajban voltam, ha kapásból meg kellett /volna/ szólalnom. Hát ilyen ez..legalábbis nálam. Az írásra+++ üdv Valika

23353 2015.01.29. 23:10:41

Szerintem a legfontosabb hogy az étlapot értse az emberfia Franciában.Első utazásunka alkalmával nemigen értettem így a "ris de veue" -nek hívott gyakori ajánlatot rizses borjúnak hittem és nem rendeltem. Pedig nem az hanem borjú bríz, a kedvencem! Ez aztán nyeltanulásra motivátl.

60145 2015.01.30. 04:19:11

9. Only: Ezt nagyon szépen írtad!

60145 2015.01.30. 04:20:47

10. Valika: Sokan forgolódtak a tó körül? És körülötted? Úgy könnyű! Telefonon azonban az sem az igazi ;)

60145 2015.01.30. 04:22:28

11. little: Így beszél egy igazi gourmet!

60145 2015.01.30. 04:22:54

12. evalajos8: :)

301782 2015.01.30. 11:16:18

14. Atlasz 2015. 01. 30. 4:20 Nem volt nehéz :) Telefonon csak a ház eladásával kapcsolatos tudnivalókat ecseteltem - németül :)

60145 2015.01.30. 11:21:43

17. Valika ;)

60145 2015.01.30. 12:15:53

19. marja :)

180524 2015.01.30. 14:41:51

Tetszett, Atlasz! "A franciákat nem érdekelte sem nagyban, sem kicsiben." Trianon ma sem érdekli a franciákat (sem)... A fb.-os bónuszt lefordítottam magamnak a guglival, hámitmongyak...:-))

60145 2015.01.30. 17:09:14

21. maiman: A bejegyzés várakozott a gépemben, és a bónusz analógiája dobott fel hirtelen annyira, hogy feldobjam!

Simai Patrick 2015.01.31. 19:03:50

nos, az Ezer szó franciával kapcsolatban, soha nem fogom elfelejteni azt az ,,életszerű,, példamondatot amit szimuláltak hétköznapi társalgással kapcsolatban, így szólt, mikor egy magyar turista beszélgetést kezdeményez Párizs utcáin egy franciával: magyar:....mi az Ön funkciója a Pártban? francia:.....én az első-titkár vagyok..... Zseniális volt!!!!

60145 2015.01.31. 20:43:00

23. Simai Patrick :Korjellemző! De nem 1957-ben. A nyomtatott változatban így lehetett :)

78126 2015.02.01. 12:51:04

Milyen véletlen apróságok indíthatnak el egy ember életében életre szólót...

60145 2015.02.01. 13:30:09

25. Anemone: Így igaz! Valamikor Te is véletlen apróság voltál, és mára valakinek életre szóló lettél!

78126 2015.02.01. 14:30:33

Atlasz, látod, ez eszembe se jutott volna! :) Remélem, többeknek is! :) Egy tanítványom nagyapja mesélte, hogy Bécsben dolgozva egyszer hárman beszélgettek: egy szlovák, ő, a magyar és még valaki külföldi - németül. Odaérve a főnökük megkérdezte: maguk milyen nyelven beszélgetnek? :D

60145 2015.02.01. 14:42:09

25. Anemone: Ezek szerint többek reméltek? A forradalom utáni hónapokban orosz nyelvlecke nem lett volna igazán vonzó, bár a legelső bejegyzésem az oroszok iránti rokonszenvről (és a most meghalt Gordon Zsuzsa filmjének hatásáról) - hiteles: http://atlasz.nolblog.hu/archives/2009/09/04/Szipka/ Érdekes a kommentelők személye is! A német nyelvlecke pedig a minden vasárnapi szovjet háborús filmek hatása miatt nem lett volna nyerő.

13066 2015.02.01. 19:41:10

Salut :) Je suis enchanté est ton écrit :) Míg téged a rádió, addig engem Párizs fogott meg, és őszülő hajjal szorgalmasan pörgetem a "R" betűket. Szeretnék ismét elmenni, és akkor a mosolygáson , meg a sok merci mondogatásán kívül "fitogtatnám" a tudásom :) Nem tudom, hogy hogy, de nem éreztem magam idegennek, elfogattak olyannak amilyen vagyok, segítőkészek voltak ha eltévedtünk, vagy nem igazodtunk el az étlapon.....

60145 2015.02.01. 20:43:24

29. doremi: Je suis tres heureux de ton arrivée! Mint mondják: mindenkinek két hazája van, az egyik Párizs. Az unokám egy kinti hónap után jobban ejtette az r-t, mint én valaha is fogom. Neked sokkal jobb füled lehet hozzá!

magdi anyus 2015.02.01. 21:08:45

Nyelvtanulás?! Családi történet: első osztályos fiamat az iskolával elvitték a gyermekkönyvtárba. Már egy hete járt isibe. Mikor jött haza, rögtön mesélte az élményeit s hogy mindjárt kölcsönzött könyvet. A kérdésemre válaszolva kiderült, hogy egy kezdő németet és egy haladó angolt válasz- tott, mert majd holnapra megtanulja a nyelveket. Ez tökéletesre több évtízed után sem sikerült. Unokám valahogy nem szimpatizál a franciákkal, pedig egész jól megtanulta, de neki nem tetszik.

78126 2015.02.01. 21:09:26

28. Atlasz, épp fordítva! :) Érthető és milyen szerencse, hogy a francia éppen arra járt! Tudod kin gondolkoztam már sokat? - Imola anyukáján. A japán még ma is rendkívüli.

60145 2015.02.01. 21:49:59

31. magdi anyus: Tökéletesen? Állítólag még írják a franciák a nyelvük nagy szótárát... A gyermek ha merészen kezd, többet ér el, mintha hozzá sem fog, igaz?

60145 2015.02.01. 21:53:59

32. Anemone: Rajta kívül csak egy japán tolmáccsal találkoztam: rendkívüli ember benyomását keltette. Aki mindkettőnk ismerőse volt, nos, őt valójában egyszer-kétszer láttam, alig váltottunk szót vele. Sosem kérdeztem meg senkitől, hogy miért és hogyan tanult meg japánul. Nem vagyok egy gyóntató/vallató típus.

78126 2015.02.01. 21:58:28

És ha tehetnéd, ma milyen nyelvet választanál?

60145 2015.02.01. 22:00:59

35. Anemone: A franciát, természetesen! Jó lenne megtanulni...

338311 2015.02.02. 01:48:08

Valahogy az én fülemnek jobban hangzik a spanyol, a közép és dél amerikai spanyol, ami tele van indián szavakkal. Itt az épületben, ahol élek vannak vagy tízen arról a vidékről. A szavak valósággal kigördülnek a szájukból, amikor beszélgetnek. A kanadai francia, ugyan normandiai eredetű, de itt zsargonnal beszélik.

60145 2015.02.02. 05:54:08

37. BundiB Nálunk az utcai zenéjük, nem a beszésük hallatszik az Andok-vidéki dél-amerikaiaknak! A múlt évben az eddig csak filmről hallott észt beszédet ismertem fel a mórahalmi kulturális vendégszereplők révén. Az észt hangzásra: igen ősi, egyedi, egyik szegedi kollégám beszéli a nyelvet. A történetük - az orosz medve szájában több, mint megható.Tudod, ez az a kis nyelvrokon nép, amelyet elhagyott Orbánisztán nagykövetsége, hogy áthelyezhessék az oroszbarát Eucuadorba. A WikiLeaks-alapító menedékébe... A magyar nyelv Putyin seggében is egyedülálló.

magdi anyus 2015.02.02. 22:52:37

Anemone! Elnézést kérek, de megakadt a szemem egy néven. Volt egy japán tolmács kolleganőm, akinek Imola nevű lánya volt. Véletlenül nem festőművész volt az apuka? A kolleganőmnek is remek kézügyessége volt, csodásan írt japánul. Abban az időben alig volt kollegája. Ha vélet- lenül ugyanaz, sok szeretettel köszöntöm.

60145 2015.02.02. 23:13:13

39. Kedves magdi anyus, bocsánat, hogy beleszólok! Arra az esetre, ha Anemone nem térne ide vissza! Ugyanarról az emberről van szó. Egy blogbarátom szintén rájuk ismert. http://hatkilo.nolblog.hu/archives/2014/06/03/Tanbanyak_az_osztalykirandulason/

78126 2015.02.03. 15:04:09

39. Magdi anyus, igen, ugyanarról a személyről beszélünk. Már sok éve elágaztak útjaink...
süti beállítások módosítása