Atlasz voltam

Atlasz.

A kitli

2020. február 25. - Atlasz.

A fehér gyolcsing eredetileg egyszerű ünnepi ruha volt, s csak a XII., XIII. században lett szokássá, hogy az ünnepi köntösben temettették el magukat igen sokan.kep1.png

A legfontosabb zsidó ünnepeket, a ros ha-sánát és a jóm kippurt jámim noráimnak (félelmes napoknak) is nevezik, arra a félelemre utalva, mely az embert elfogja az ítélet napján.

A két bűnbánó ünnepen fehér szín – az ártatlanság és a megtisztulás színe – uralkodik a zsidó templomokban. Fehér függöny borítja a frigyszekrényt, fehér takaró az előimádkozó asztalát, fehér a Tórát burkoló köntös is; az előimádkozó és vallásosabb gyülekezetekben a hívők nagy része is fehér gyolcsingben, az úgynevezett kitliben végzi imáját. A fehér gyolcsing egyúttal halotti ing is és az általános hit szerint azért viselik, hogy ezzel is fokozzák az ítélkezés napjának félelmetesen komor hatását.

Néhány héttel később, hósána rabba reggelén a zsinagógában az előimádkozó ismét halottas inget (kittel, kitli) ölt, és ebben imádkozik, mint a félelmetes napokon (rós ha-sánától jóm kippurig, azaz újévtől engesztelő napig), külön imarend szerint. A muszáf ima befejeztével kiveszik a frigyszekrényből az össze Tóra-tekercset, felviszik az emelvényre és kézben tartják őket, míg az ünnepi csokorral nem csináltak hét körmenetet (hakkáfót ). Ennek az ünnepnek a célja, hogy a jóm kippurkor meghozott kedvezőtlen ítéleten lehessen változtatni.

Más jellegű a tavaszi szabadság-ünnep, a peszah, melynek estéjén az otthoni ünnepi asztalhoz odakészítenek a széder (szertartás) vezetőjének egy kényelmes széket, melyre balra támaszkodni tud, ezzel is jelezvén, hogy a széder résztvevői is szabad emberek, kényelmesen esznek, mint egykor a rómaiak. A házigazda fehér köntöst, kitlit is felvehet, amelyet az esküvőn is visel, s amelyben majd az utolsó útra indul. A legfelszabadultabb alkalomkor - az egyiptomi szabadulásra emlékezve - a legboldogabb pillanatban is gondolnia kell az embernek az elmúlásra .

Peszah első és második napján a zsinagógákban hálaadó zsoltárokat (egész hallél: 113-118. zsoltár) mondanak. Az ünnep első napján délelőtt a többlet (muszáf) ima keretében a harmatért (tal) imádkoznak. Az előimádkozó a harmatért szóló ima előtt felölti a fehér halotti köntöst (kitli). Elhagyják az esőt kérő imabetoldásokat, melyeket e napig mondtak a mindennapi tizennyolc áldásban (Semone eszré). E szokások az izraeli éghajlat sajátosságaihoz igazodnak.

A kitlinek nincsen zsebe. Ez a rekvizitum az élőket, az ünneplőket emlékezteti, a pénz, a vagyon múlandóságára. Az értéket hiábavaló a zsebben keresni.


(Varga Papi László: Az örök reménység temploma - A szegedi Újzsinagóga szimbólumai és hagyományai.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr3715490530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.