Atlasz voltam

Atlasz.

Pedigré

2020. március 21. - Atlasz.

80 éves dokumentum

Kiadta a Magyar Királyi Kisújszállási Honvéd Kiegészítő Parancsnokság. Akkor még volt ilyen, létezése bizonyára megmentett a munkanélküliségtől néhány embert. Pontosabban: néhány urat.

Méltóságost? Nagyságost? Tekintetest? Ki tudja ma már… Az tudható, hogy ezen a hármon kívül hazánkban akkoriban még további négy megszólítás-kiegészítés létezett, nem kis gondot okozva az 1938 őszén visszatért felvidéki területek lakosságának. Ugyanis e tekintetben az ottaniak a cseh megszállás alatt nélkülöztek: be kellett érniük egyetlen titulussal. A köztársasági elnöktől a favágóig minden állampolgárt úrnak szólítottak a világ akkori 10. legfejlettebb ipari államában. Az 1938. évi visszacsatolások után az oda kirajzó „anyások” új szinekúráikban alig győzték harsányan megnevelni a demokráciához szokott őslakosokat.

Íme, ezen a magyar királyi dokumentumon a címzett akár méltóságos is lehetett volna – de maradjon köztünk: valójában még csak tekintetes se! Ahhoz kellett volna az érettségi. Abban a drága jó világban pedig már az is irigylésre méltónak számított, ha valakinek, történetesen a címzettnek is – a szülei szakmát adtak a kezébe.

Papi Lajos, a 18. évét betöltött fiatalember az 1939. évi II. törvénycikk értelmében sor alá került. Így aztán be kellett szereznie néhány okmányt, hogy katonai szolgálatához megkaphassa az itt bemutatott igazolást.

26_27.jpg


Iktatva az 527. számon, 1940-ben. Már javában dúlt a világháború, túl voltunk az angliai csatán, a kontinentális Európa nyugati része a Pireneusoktól a Visztuláig Hitler kezében, a keleti szegély államait Sztalin szaggatta. Visszatért 1940 novemberében (lásd a dokumentum keltezését!) „édes Erdély”, ahol a két Papi, apa és fia hamarosan munkához jutott. A Szeretfalva-Déda vasútvonal építkezéséhez – lévén civil vasúti munkások - nem kellett az 1939. évi IV. tc. folyományaként elrendelt származást igazolni.papi_lajose_2013_04_19_14-19-21_951x709_14-19-21_951x709.jpg

Igazából nem is tudom, mire kellett ez Lajkónak! A családi hagyomány szerint az idősebb Papi – máskülönben első világháborús frontharcos – annyira megvetette a tekinteteseket és nagyságosokat, hogy valamelyik rokonhoz a nemesi levelet is hozzávágta! A kutyabőrt sose akarta látni többet! Vajon ki lehetett ez a katonatiszti ambíciókat dédelgetett személy? A Csanytelekre került Papi Rozi néni fia? Ez csak magántörténelem volna? Talán mégse!

A dokumentumra vonatkozó kérdés az, hogy e lángoktól ölelt kis országban a küszöbön dúló háború árnyékában miért vált fontossá a pedigré?! A kiegészítő parancsnokságok irattárak és más civil hivatalok munkaidejét lekötni azzal, hogy személyenként legalább hat iratot felkutassanak és ellenőrizzenek?!  Normális?!

(A visszatért területek térképét Tófalvi Péter készítette 2006.)

A származásigazolást mindenütt kérték, a hadseregben rendfokozattól függetlenül törekedtek arra, hogy zsidó fegyvert ne viseljen. Az 1939. évi II.tc. A honvédelemről 87.§ már szól a honvédelmi munkakötelezettségről, u.a. évben az 5.070.M.E. sz. rendelet már honvédelmi munkaszolgálatot említ. „Zsidó” kifejezés még nem fordul elő a szövegben, de így értették és alkalmazták. 1941-től már kifejezetten a „zsidók munkaszolgálatáról” intézkednek. Munkaszázadokra „honvédelmi munkaszolgálat” kifejezést alkalmaztak. (Róbert Péter szíves közlése.)

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1315541880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.