„Hallottál arról a Johnny Deppről, aki bedrogozva és bepiálva rendszeresen bántalmazta ártatlan, angyali feleségét, Amber Heardöt? Ugye, hogy ugye! Na és arról a Johnny Deppről hallottál-e, akit ártatlan, angyali felesége a házastársi viták alkalmával a legnagyobb természetességgel ütött arcon, és egy alkalommal úgy vágott hozzá egy vodkásüveget, hogy a színész majdnem elveszítette az egyik ujját? Nem? Semmi?” (player.hu)

Nem, én sem hallottam. De pofon az csattant. Abban a pillanatban, amikor lehetetlenné vált ilyen-olyan ürüggyel a Gonosz ártatlan angyali látszatánál megmaradni. Abban a pillanatban, amikor a legvédtelenebbet megütötte. Amikor az együttélés terheit a kiszolgáltatott gyermek lelkébe ültette. A testi-lelki kártételeket az anyai szív közhelye leplezi. Így megy ez.

Aztán a válás. Olyan, mint a borosta. Csak akkor szúr, ha a rossz oldalára születtél. Ha apaként... A kicsinyes osztozás, amelybe kényszerülsz, a hiábavaló önigazolásokkal teli táska, a szégyellős szövetségeskeresés ellentmond a józan észnek. Az anyagi romlásból akár erőt meríthetsz: a családi rekvizitumok beszennyeződtek úgyis. De megcsal a kármentő remény: hogy kapcsolatot tarthatsz, hogy Apu maradhatsz azután is. Kipreparáltak már a felkészülési szakaszban. Vesztessé kényszerít emberi-férfiúi és apai önbecsülésed. A méltatlanság a lélekbe ég.

A méltóság maga az élet. A méltatlanság pusztít. A Timbuktut övező sivatagban titkolt örömben, muzsikálásban, fociimitációban, kényszerházasságban, a Saria fogságában is emelt fővel élnek az emberek. A méltóság az, aminek híján mindez nem lehetséges.

https://www.youtube.com/watch?v=f7YeoB5bSBY