Atlasz voltam

Atlasz.

Törőcsik

2009. december 26. - Atlasz.

Istenhívő vagyok, emberhívő vagyok, mondta Törőcsik Mari a Zárórában

Nem A Törőcsik!

Lehetséges, hogy létezik könyv efféle egyedinek szánt címmel, hiszen megjelennek, fogynak ilyenek. Egyet sem vettem a kezembe. Nem csupán a pesti magyartól való ösztönös ódzkodásom, a fantáziátlan nyelvszegényítő ötlettelenségből keletkező címadás provokálta ellenérzésem miatt, hanem mert nem vagyok színházlátogató ember. Több oka lehet ennek, egykori hülye parasztként történt megbélyegzésemtől kezdve a sznobizmustól való oktalan undorodásomig – de mindez a színház, a művészet és a kultúra szempontjából teljesen közömbös.

Az idei karácsony estén, akkortájt, amikor Róma ez idő szerinti püspöke – idős korára tekintettel – már előre letudta az éjfélre előírt penzumot, keresgéltem a számomra kiosztott mozi csatornák között. Nem találtam kórházi-orvosi sorozatot, az ismerős krimiket is szűken mérték. Nem csoda, ha ilyen esetekben a megszokás, a kényszer, a lakásnyomor hirtelen egymás mellé rendelt családtagjai jobb híján egymás torkának esnek. Megtelnek a fogdák, hullaházak és mentőállomások. Televízión keresztül mindez kellemesen humanizált. Sznobjaink, jobbjaink: szabad fintorogni, elvégre az ízlés önvédelmi kategória. Van, aki beéri a művérrel, van, akit maga a mű hoz izgalomba… Én sorozatokat, krimit fogyasztok.

Az m2 Záróra című műsorába tévedtem, megesik. Meglepetésemre nem a tavaly először látott, s most is jócskán ömlő, Költőcske Mihályra hajazó Ady-vers, a Karácsonyi rege fogadott. Ezt a verset – s korántsem költeményt – kizárólag Szabó Gyula teszi Adyévá, nélküle és az ünnep nélkül minimum feledhető volna. Mást találtam, így nem láttam okát a távirányító további folytatólagos masszírozásának.

Törőcsik Mari jelenléte szinte természetesnek tűnt: ugyan ki is lehetne a képernyőn, ha nem ő?! Beszélgető társa nem kímélte, megtisztelte azzal, hogy belekérdezett, visszatért, ha kellett egy-egy számára elvarratlannak tűnő szálra. Veiszer Alinda a tévénézők szemefénye: nagyon jól tudja, hogy az igazi tekintélynek kijár a megbecsülés, meg tud felelni mindenre. Nem lehet véletlen, hogy az ország talán legnagyobb színésze elvállalta vele a beszélgetést. Így aztán – napi divatú szóval – áldott percek részesévé lehettem.

Hallottam-láttam már színész-óriást dühös elkeseredéssel kevesellni a sikert, tagadni – belőle kiszorultként – a színi kultúra új produktumait, s díjak tömegének besöprése után kimondatlanul is sóvárogni az elismerést. Pedig csak arról volt szó, hogy annál a csúcsnál, amelyre elért, feljebb már csak az Isten lakik. De alkotni, teljesíteni, hódítani: egyfajta ajzószernek tűnik: lehetetlen leszokni róla. A színész eljátszhatja a szerényt, a bölcset, a szerethetőt, mindent, ami az emberben rejtezik. A  nagy művész élete a játék, s a játék az élete. Önmaga az életének a legnagyobb alakítása.

Törőcsik Mari, aki mintha nem is ebben a világban élne, mindig is a kedvencünk volt: hiszen Soós Imrével együtt igazat mondott és nem csak a valódit. Néhány évvel fiatalabbakként számon tartottuk, hogy a Városmajor utcában, Havas Franciékkal egy házban él, tudtunk róla sráckorunkban is, mert szép volt, fiatal, sikeres. Most elképesztő mesterségbeli tudását magától értetődőnek véve hallgatom, s bólintok: így volt ez rendjén: hiszen még a kollégái, riválisai is szerették, elfogadták körbeölelték. Ha azt mondja: hogy ami rossz, attól nagyon szenvedek, akkor e puritán mondat megélt és megértetni való bölcsességet takar. Nincs dühös háborgás, nincs álszerénység. A zseniális mindig egyszerű.

Kivételesen nagy ember, nagy színész, nem színész. A zseniálisnak nincs neme. De milyen csodálatos, amikor életerejéről, művészi tartalékairól szólván azt mondja: a közönség mindig ölben tartotta és átsegítette, amikor kellett. Így csak egy nő fogalmaz. Aki ott volt Pataki Mariban a Körhintában, vagy Luca asszonyban, a Szerelemben. Ez a nő minden lehet: ma is szép, ma is sikeres, és igaz ember.

Mint magáról mondta: Istenhívő vagyok, emberhívő vagyok.

Igen, Törőcsik Mari!

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr328266072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

10293 2009.12.26. 21:28:13

Igen! de kár, hogy nem láttam! és jó az írásod is!

14055 2009.12.26. 23:08:39

Igen, Töröcsiknek van mire szerénynek lennie.

11815 2009.12.27. 08:00:54

Kedvelem. Tiszta ember. Sajnálom, hogy nem láttam a műsort.

60145 2009.12.27. 08:16:28

1. leontopodium: Jó volt megtalálni. Kihozott a sodromból: talán először írtam internetes naplót. És köszönöm!

60145 2009.12.27. 08:17:51

2. KerekesZS: Valóban: az igazi szerénység aranytartalékon nyugszik.

60145 2009.12.27. 08:19:31

3. Babett: Mire jó a krimi-vadászat! Szembesítésre, például. Hogy így is lehet embernek lenni.

32442 2009.12.27. 08:55:09

...Igen! Törőcsik Mari bölcs, tiszta ember. Kár, hogy nem láttam a műsort! De emlékszem Alföldi Róbert beszélgetéseire a színészóriásokkal. Egyik vendége Törőcsik Mari volt...

57665 2009.12.27. 09:50:17

Tőrőcsik valóban mindig csoda ,de a kor is szerencsés volt amiben élt ,mert SZINÉSZ lehetett és nem kellett celebnek lennie ahhoz ,hogy ismerjék és szeressék.

10293 2009.12.27. 10:53:53

Szerintem most is vannak olyanok, akik nem celebek és mégis nagyok, Alföldi, Eszenyi Enikő, Zsótér Sándor, és még sokan

60145 2009.12.27. 12:57:52

7. Potrien őrmester: Bingó! Emlékszem! És jöhet a közhely: Valóban ilyen gazdagok vagyunk! (Törőcsik Mari arról is szólt, hogy nem akármiért távozna innen. )

60145 2009.12.27. 13:09:18

9. leontopodium, 8. Timur: Nem kisebb tekintély, hanem Bud Spencer jelentette ki: ő nem művész, hanem sztár. Igaza van. Celebnek őt se nevezném, hát még az olyan nagyszerű művészeket, akikről itt fennebb szó esett! A celebet gyártják, a művész alakít - bennünket. De én nem értek hozzá...

60145 2009.12.27. 13:13:55

8. Timur: Szerintem is így igaz! Az atyáskodó kultúrpolitika játszani is engedte szép komoly fiait!

34417 2009.12.27. 13:31:40

furcsa. vagy 35 évvel ezelőtt, törőcsik mari és akkori barátja, pár sorral mögöttünk ültek az óbuda moziban. törőcsik szürke volt, igénytelen cuccokban, magas nyakú, szinte koszosnak tűnő, kinyúlt pullóverben, a fiú meg, szemlátomást évekkel fiatalabb, eléggé lepusztult alak, de nem olyan formán, mint a főiskolások hagyományos nem törődömsége, vagy a művészlelkek hivalkodó alulöltözöttsége. mégsem kezdte ki se sajtó, se szakma, pedig kizárt dolog, hogy valakinek ne tünt volna fel. lehet, hogy most se kezdenék ki? pedig, mintha több lenne a sajtóhiéna... nem voltak valami szívderítő látvány

60145 2009.12.27. 14:10:34

13. harunalrasid: Nem egy nagy ember túl lép a hozzám hasonló szürkék számára biztonságot nyújtó közízlés, a külsődleges elvárások korlátain. A felvetésed valóban nagyon érdekes: meddig hat, kikhez ér el a tiszteletet teremtő érték. Hiszen még a mocsokbrigádok is értéket keresnek! (Tény, hogy az utóbbiakat inkább pénz keresni láttam bő három éve, amikor egy városgazdagító létesítmény átadásakor seprűt meg péklapátot cipelve részegen kurjongattak a három-négyezres tömeg szélén.)

78126 2009.12.27. 14:12:35

Néha jókedvre tud deríteni a dühöd, "hülye paraszt"! :-)) Nagyon szeretem az írásaidat.

78126 2009.12.27. 14:18:21

Törőcsiket is. Őt meg azért, mert van olyan méltóság benne, hogy nem kell dühösnek lennie - ez ritka manapság! S, amit Rasid ír,- az is! - megengedheti magának, hogy az legyen magánemberként is, aki.

Csaba József 2009.12.27. 15:29:22

Tulajdonképpen kellemesen érintett a cikk emberi lés a nagyszerű szinésznőt tisztelettel bemutató hangja. A cikket olvasva még ünnepi ajándékként is fogadnám, ha nem emlékeznék vissza a közelmúlt TV adására, amikor is TM átvette a Táncsics Alapítvány díját (minek az és mit ér a Kossuth díj, a Jászai díj és a rengeteg többi - mindenki egyetértésével kapott - nép-nemzeti elismeréshez képest?) és nyakába borult az elnök Fletónak, akit eddig csak az őskövület vénasszonyok csókolgattak, ha korteskedni hozzájuk ment. Marinak err (a "népszerűségre") abszolut nem volt szüksége, sőt. ÉS EZEN AZ UTOLSÓ SZÓN VAN A HANGSÚLY! Szerettük, tiszteltük, szeretjük, tiszteljük, csak azt a díjátvételt tudnám feledni!!! ego

34417 2009.12.27. 16:06:54

hát, józsikám, akkor felejtsd. tudod, itt a te hangod elég fals. törőcsik, köszöni szépen, nélküled is jó van.

60145 2009.12.27. 16:51:40

Anemone 15-16. Így igaz! A méltósága is önmagából fakad. 15. Annak mondtak egy darabig. Ilyenkor felveti az ember a fejét, és: csak azért is! Ami fontosabb: örülök, hogy szívesen olvasol, de én is azt tenném! A kommentekből tudom, hogy mások is így vannak Veled!

60145 2009.12.27. 17:12:27

17. Csaba József: az az igazság, hogy azt sem tudtam, létezik ilyen díj. Tény, hogy én sem vagyok elragadtatva a nekem nem tetsző politikai tábort díszítő kiválóságok láttán. De a nép-nemzeti Illyés Gyula sem utasította vissza Révai vagy Kádár társaságát, kitüntetéseit. S ha már említetted: a vénasszonyos rajongás nekem a Hofi által parodizált kézcsókot juttatja eszembe - e tekintetben tehát másféle az ízlésünk. Abban biztosan megegyezünk, hogy Törőcsik Marit általános megbecsülés és szeretet övezi, mert sokat kaptunk tőle. Pártszimpátiáktól függetlenül. Örülök, hogy figyelemre méltattad bejegyzésemet, amelyet sokkal személyesebbnek szántam, mint ahogy sikerült, hiszen nem vagyok kritikus, színházi ember.

70798 2009.12.27. 19:36:15

Atlasz, milyen jó! Te is voltál hülye paraszt? :)) Az egy jó státus:)) Én néztem is a töröcsiket, jó volt. Alföldié talán jobb volt. Vagy másabb

60145 2009.12.27. 20:19:40

21. Most már jó, kedves Tosz! A se itt, se ott állapot jó megfigyelő készséget alakít ki, de nélkülözi a komfortot. Olyat mindenképpen, amilyen Alföldi Albert pincéjében élvezhető, Hajóson... A fia nagy szabályszegő, ezért lehet közelebb a partnereihez. Törőcsikkel biztosan nem láttam.

70798 2009.12.27. 22:30:46

Aki komfortra utazik:))))

12890 2009.12.28. 01:17:33

nagyon szépen írtál róla, jó volt olvasni.

60145 2009.12.28. 11:35:32

24. Köszönöm, Kevi. Gyakran ragasztom magam a kommerszhez, aztán egy véletlen gombnyomás a távirányítón: és valaki bekapcsol magához, a kultúrához, az "egészhez". Kihozott a sodromból annyira, hogy majdnem igazi blogot, internetes naplót írtam...

13020 2009.12.28. 19:05:52

Atlasz! Én is néztem. De nagyon nagyképűségnek érezném, és ti is azt gondolnátok rólam, de mintha rólam , vagy én beszéltem volna magamról. Én is igy éltem az életem, voltak nagyn közeli,barátok, de mindenkit szerettem. Ezért irtam, hogy boldog éltem volt. Mindenkihez kedvesen közeledtem, és azt kaptam vissza, Kérlek benneteket, nenézzetek nagyképünek. kalimpamama.

60145 2009.12.28. 19:50:50

Kedves Kalimpamama! Téged itt ismernek, s bár itt még ifjú vagyok, magam is elolvastam pár bejegyzést még ősszel az életetekről. Hiteles ember vagy! Úgy gondolom, a műsornak egy nagyon fontos tartalmát idézted fel újra! Biztosan azért, mert azonos érzésekkel és értékrenddel élsz, mint Törőcsik Mari. Engem is ezért volt képes az adáshoz kapcsolni, mert ő is igaz ember. Köszönöm, hogy ide látogattál, és mégis leírtad azt, ami a legfontosabb.

13020 2009.12.31. 20:23:42

Boldog mindent, sok mindent kivánok , szeretettel, kalimpamama

60145 2009.12.31. 23:32:23

Kalimpamama, köszönöm, és csatlakozom az általad feltett gyönyörű vers után jókívánságaikkal kommentelők nem kicsiny csapatához! Szeretettel kívánok minden jót, egészséget, vidámságot az új évben!