Atlasz voltam

Atlasz.

Atlasz.

Sári

2010. január 31. - Atlasz.

Az 1962/63-as tanévben az osztályból öt-hat tanuló röpült vagy lelépett, nem csinált belőle ügyet sem Sári, sem az iskola, sem aki távozott. Aztán akadt egy kivétel.

Vot klassz. Prepodavatyel sztoít vperegyí. Tócska. – diktálta Sári a felmérő tollbamondást. Mit mondjak: igyekeztünk. Szprává szigyít sztudent. Tócska – folytatódott. Nyomattam én is a golyóstollal, s már nem gondoltam a múltra: az oroszból bukásra, majd az orosz tagozatra, amely úgy követte a hasalást, mint a felmérőben a mondatokat a tócska. Más írásjel nem is volt a szövegben, nem csoda, hogy egytől egyig ismételgettük: pont. Így történt. Pont. Sári néni jót mulatott rajta. Pont.

Osztályfőnökünk érdekes egyéniség volt. Mindjárt a neve. A feleltetést elkerülendő egyik, a lányok intézte névnapi köszöntés kapcsán terjedt el róla, hogy Sári nem Sára – mint például a franciatanárnőnk. A két tanár nem ugyanakkor tartotta a névnapját. Nem gondoltam ezt komoly dolognak, mint ahogy nem is kellett volna, hogy az legyen, csupán valami női flancoskodásnak. Számomra akkoriban a kardigán és a pulóver sem különbözött lényegesen, nemhogy Sára és Sári. A nominális különbség a felköszöntések gyakorlatán aligha változtatott, az osztály nem diszkriminált: egyik névnapon sem szerettünk felelni, mindketten kaptak virágot, édességet, meg feliratot a táblára.

Sári kerek arca, villogó kékes-zöld szeme, csak kissé telt alakja megtöltötte orosz- és történelemóráinkat. Sose unta, amit csinált, nem rejtette el szimpátiáit. Imponált nekem a nyíltsága. A szóbeliségben hivatalos, férjezett nevéből nem volt használatos a cím, bár doktor Csorba Lajosné írta alá az ellenőrzőt, az intőt, rovót, egyebeket. Az utóbbiaknak nem volt túl sok jelentősége: a gyakorlat felülírta az adminisztrációt: elsőben, az 1962/63-as tanévben az osztályból öt-hat tanuló röpült vagy lelépett, nem csinált belőle ügyet sem Sári, sem az iskola, sem aki távozott. Aztán akadt egy kivétel.

Sári igazi komszomolkának tűnt a szememben, elismerően vettem tudomásul harcos mentalitását, közvetlenségét, ízes, határozott beszédét – anélkül, hogy a pártjához vonzódtam volna. Olvastam a komszomolista hősökről szóló Az ifjú gárdát, gyerekkoromban számolatlanul néztem a szovjet filmeket, de tizenévesen egyáltalán nem tudtam azonosulni a KISZ-szel meg a Komszomollal. Balra húzott a származásom, a mindennapi propaganda, meg a világ, amelyet megéltem. Ez a fajta forradalmiság minden másféle gondom kiútjával, néha csak magyarázatával kecsegetett. Mondjam–ne mondjam: lelkesítő olvasmányom volt Lenin: Állam és forradalom című munkája, amelyet József Attila is ilyen idősen fogott a kezébe. Ugyanazt a kiadást hasonló reményekkel olvastam én is, majd’ ötven év múltán.

Nos, az én életem sem az állam elhalása, sem a vágyott boldogság felé haladt. Csupa csősz világom nem nagyon különbözött József Attiláétól. Valami nem stimmelt.

Egyik osztálytársunk, a túlkoros de agyilag nem túl fejlett Füleki KISz-tagként került középiskolába, ő már az általánosban kiérdemelte a felvételt. Gyárigazgató apja a technikumnak is juttatott egy porcelán Lenint, míg lányaink a tanteremdíszítéshez cserép virággal szolgáltak. Fülekit – ma már bevallhatom – nem csak azért utáltam, mert nekem még – Sári szerint – ezután kellett kiérdemelnem a KISz-tagságot, bár ez is mélyen sértett, nem is a minőségi orkán kabátért meg az óra alatt is kattintgatott fényképezőgép miatt, amelynek eredményeként ma színesben láthatjuk kamaszkori önmagunkat. Legjobban a lányokat, a Nőket! irigyeltem tőle, akiket – férfi lévén – megkapott. Mit megkapott! Uralta őket, játszott, packázott velük, s mindezt közszemlére tette, mert tehette. Nem volt népszerű a többi srácnál sem: a fiúk szinte brummogtak a gyönyörűségtől, amikor Karesz, a tornatanár úgy vágta nyakon a szekrénytől-kötéltől ódzkodó, borotválással serkentett hónaljszőrzetű macsót, hogy vér serkedt ki a füléből. Panaszt nem tett. Aligha KISZ-tagsága tartotta vissza ettől. Engem viszont a KISZ-tagságtól Füleki kapcsán Sári, és mint említettem: maga Lenin elvtárs! Elvhűek voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek…

Nem hinném, hogy csupán vénülő szemmel látom vonzóknak az osztály lányait! Szépek, nagyon kedvesek, ha kellett: komolyak, ha lehetett: pajkosak voltak, ki így – ki úgy. Körülvették az embert mindenféle gyönyörűségek ígéretével. Először a szemek, arcok sugároznak elő a múltból, azután az iskolaköpeny rejtette domborúságok, a derék, a csípő, a kemény comb, és ó jajj! a mellek! Mennyire szép tudott lenni, s mennyire rejtelmes a lányok haja! Az első koedukált osztály számukra is újdonság volt, hát még nekünk, fiúknak! A Május 1. moziban a Fekete tulipánt meg a Cartouche-t néztük meg együtt, mert csapatban jól esett! Ők szerveztek mindent, a közös strandolást is, ha akadt valamilyen alkalom, lyuk a napi teendőkben, hiszen a bejárókat a menetrend és a szülői szigorúság ugyancsak korlátozta. Ki tudja mi okból, még szeptember elején elszabadultunk egy vagy két órára, és a Csalogány utcán a Duna felé haladva kerestünk programot. Valami térkép- és könyvkiállítást ajánlottam, így ragasztotta rám Stopi, azaz a vörös, szeplős Eta az Atlasz nevet. Észrevett, igen, ez jól esett! De még mennyire! Voltak családi viszonylatok is forgalomban: akadt Hugi, Nővérkém megszólítás, Eta is inkább Apucinak, mint Atlasznak titulált, térképnézőbe pedig valahogy el sem jutottunk. Nem ez volt az egyetlen, és korántsem a legfontosabb, amit kihagytam. Kihagytunk.

A Sári kedvence Magdi, akiből később szintén tanár lett, épp úgy valamelyik sose hallott nevű észak-magyarországi, hegyek között rejtekezett faluból került Pestre, akárcsak az osztályfőnök. Ott még oroszt sem tanítottak, ezért Fazekas – hogyan csinálta, hogy nem – fél év alatt pótolta az általános iskolai orosz anyagot. Jelesre. Mit tagadjam: elámultam a teljesítményén! Szép lány volt, ám a többiekhez képest magas, erős mellekkel, csípővel, asszonyos gödröcskés mosollyal, s mindig felnőtt tartással, mérséklettel. Vidám volt, de nem viháncolós, és a fiúkkal cseppet sem kihívó. Hárman-négyen lehettek szinte nők: Pável Magdi meg Winkler Jutka, a kézilabdázó Wickhardt Gabi. A szememben valamiféle női összetartozás az ofőhöz kapcsolta őket.

A névhasználatán kívül is lehetett tudni ezt-azt Sáriról. Az egyik osztálykiránduláson, szülőfaluja közelében került szóba, hogy édesapját agyonütötték. Ha közvetlenül hallom, akkor sem faggattam volna: mikor, miért, hogyan történt. Az ilyen históriák mélyén ott lehetett az ital, de amit hallgatás fedett el, véresen folyt a megtorlás, az osztályharc, nem éppen úgy, mint Leninnél, vagy a tankönyvekben. Kit leütöttek, mert a téeszbe agitált, ki meg felkötötte magát, mert bekényszerítették. Egyetlen szó nem esett erről otthon – családot nem írnék –, sem az iskolában. De Sári mintegy mellékesen, talán nevelési célból, egyszer elmesélte, hogyan járt ki ’56 után Ausztriába, hazahozni a megtévesztett, disszidált fiatalokat. Nem akármilyen nő volt tehát, bátornak gondoltam, olyannak, aki a hős komszomolka minősítést kiérdemelte.

Hogy Kamill barátom mégsem kedvelte Sárit, azon csodálkoztam. Szülei és ő maga sem titkoltan párttagok és pártba predesztinált emberek voltak, tehát osztályfőnökünk elvtársai. Közeli lakásukba egy ízben bejelentés nélkül családlátogatott az ofő, talán egy váratlan ötlet, szabad óra, vagy a nevelési terv időarányos teljesítése okán. Festés vagy takarítás volt éppen, de az elutasítás nem ebből adódott. Kamill a költőként, rokonként vagy a család barátjaként szóbahozott Kassákot is letagadta később, pedig hozzám képest – akkor úgy véltem – ugyancsak egy oldalon álltak. Kassák sem számított igazán jó elvtársnak, idővel anarchistaként nekem is jobban tetszett.

Sári jól bírta a kekeckedést, a vitát. Minden további nélkül szembeszálltam vele, kétségbe vonván például, hogy ki volt az Egyesült Államok első elnöke, félig a kamaszos magabiztosság, félig egy felületesen olvasott Franklin-életrajz alapján. A könyv kölcsönveszett, de gyakran eszembe jut, ha egykönyvű vitabajnokok igazság-monopóliumával találkozom, hiszen tévesen Jeffersonra tettem – az atlaszokban is szereplő Washingtonnal szemben. Mert Jefferson volt a rokonszenves, nem a kicsinyes Washington, az ő igaza szerepelt az általam ismert apokrifában, sumír-magyar eredetkönyvben, ő volt az eltitkolt igazság, amelyre rácuppantam.

Sári mindezt sosem torolta meg, akárcsak azzal, hogy a három Henrik háborújának részleteiről feleltetett volna. Még becenévvel is megtisztelt. Hanyagul előrehajigált járásomat szemlélve Tohonyának titulált. Húgom szerint – aki mindkettőnket kívülről látott – apám lépkedett így.

Tohonya. Nem éppen Cartouche, Tulipe Noire, vagy D’Artagnan! S vajon meddig még csapatkapitány?

A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr348266078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12890 2010.01.31. 15:34:22

de jó volt ezt olvasni!:) a gyerekkori visszaemlékezések különleges ízt adnak az írásoknak...mert nekem is volt Sári nénim, csak Lujza néninek hívták, meg Misi bácsinak...:) szóval, jó volt emlékezni, köszönöm:)

78126 2010.01.31. 15:42:25

Új íz jelent meg a megszokottan finom írásodban : a nő, s az érintettség is; amit a képeken szereplő gyönyörű ifjú hölgyek láttán nem is lehet csodálni :-)

60145 2010.01.31. 16:02:21

1. Kevi: gyere máskor is, ha nem ijesztettelek el, ez egy hosszabb történet kezdete.

60145 2010.01.31. 16:05:38

2. Anemone: Azok az ízek most is finomak, a barátságok is, és van, ami soha el nem fogy.

13709 2010.01.31. 16:20:49

Atlasz, igazi felüdülést jelentett ez a szép irásod a mai délutánon..:)) köszönöm üdv Valéria

78126 2010.01.31. 16:26:10

Jó lehet az érintetteknek :))

60145 2010.01.31. 17:12:16

5. Nekem pedig ez az elismerés jelent sokat. Nem marad következmény (folytatás) nélkül.

60145 2010.01.31. 17:13:26

6. Anemone: azt nem állítom, hogy érintetlenek volnánk, de érintkezések ritkán esnek ;-)

70798 2010.01.31. 17:31:15

Atlasz, jó történet. És a nevek:)))) Elkezdtem hirtelen agyalni:)

60145 2010.01.31. 17:45:37

Tosz, itt hiába találgatsz, ez a történet még a budai oldalon játszódik, apródonként. Beosztással prezentálom a pakkomat, a sziporkázó nyelvi-gondolati gazdagság nem énrám jellemző! De tudok valakit...

70798 2010.01.31. 17:58:01

Tudom, vagyis sejtettem, de a név:)))

32442 2010.01.31. 18:02:39

...tetszett! No meg rögvest nosztalgiáztam én is: eszembe jutott gimnáziumi osztályom, hét fiú huszonvalahány lány... Pihe-puha jó dolgunk volt...

60145 2010.01.31. 18:32:29

11. Tosz: tudok olyat is, aki a nevet kimondhatja. Nem csak egy évben egyszer...

70798 2010.01.31. 18:33:26

Tudni és is tudok olyant:))

60145 2010.01.31. 18:36:56

12. Kedves őrmester: nem volt az túl jó nektek? Nálunk mindenképpen a lányok voltak a jobbak!

11213 2010.01.31. 18:58:11

szeretem, ahogy írsz :)

13124 2010.01.31. 19:08:18

... na, most legalább fény derült a nicknevedre (is)....... Jóóóóóóó Istenem azok a csajok.... :-)))

13066 2010.01.31. 19:33:30

olvaslak, olvaslak, s hogy repül az idő :)))

60145 2010.01.31. 19:43:37

16. Nata, köszönöm! Jó volna, ha összejönne a bátorságom meg az eszközök is ahhoz, hogy meg tudjam írni a rab fiú történetét. Úgy igazán: atmoszférával, forrón és lucsokban...

60145 2010.01.31. 19:50:53

17. boni: Nem rég egy igazi nő - nem az egykori felejthetetlen csajok közül - tapintott rá a másik jelentésére, és neki van igaza.

60145 2010.01.31. 19:57:04

18. Kedves Doremi: Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl, ... Az előzetest pedig bejegyzés követte.

78126 2010.01.31. 20:45:30

Atlasz, drága! Én szívből kívánom és drukkolok Neked, hogy meg tudd írni! "Forrón és lucsokban..."

13005 2010.01.31. 21:15:43

Atlasz, élvezetes olvasmány volt! Várom a folytatást. Pár évvel elötted én bizony még színtiszta lánygimibe jártam, és ha a sarkon a fiúgimiből néhányan vártak, azt a dirinéni kifigyelte és szigorúan büntette. Hát mi kolostornak, vagy kaszárnyának neveztük az alma matert....:)))de túléltük!

60145 2010.01.31. 21:33:07

Anemone: köszönöm!

60145 2010.01.31. 21:35:39

23. Georgia: Szegény diri néni! Ő csak tudta, mi vár a lányokra, s mi nem vár őreá...

11692 2010.02.02. 15:50:24

szívfájdítóan hangulatos (legalább tudom, hogy más is a "múltba réved" időnként...)

60145 2010.02.02. 16:50:13

26. Kedves evalajos: a múltba' is tévedek, a jövőben is, jelen meg nincsen. A hangulat felidézével foglalkozni: ehhez kell az érdeklődő figyelem. Köszönöm!

13020 2010.02.02. 21:29:02

Én ma a múltból és a jelenből élek, veletek, a múltból meritem az erőt a mába, és a jövőbe,Élvezettel olvasom irásod, hol keserves,hol vidámság jellemzi. szeretném ha folytatnád.

60145 2010.02.03. 05:31:52

29. Kedves Kalimpamama: Igyekszem a folytatással! Örülök, hogy észrevetted: ez itt még csak egy alapvetés. Valahogy így van ez: amit megéltünk, az erőt is ad!

15138 2010.02.04. 20:09:10

Azon vihogok, hogy azóta megcsinálták a Fekete tulipánt és a Cartouchet is, újonnan. Ha akarod, újrakezdheted a nézést. :) Nekem is hiányzott a vége. Mi lett Sárival?

60145 2010.02.04. 20:27:13

30. Kedves Nefeljecs: a Május 1. mozi az élménnyel már nincsen, meg talán Sári sincs már. A Rasid által tanácsolt terjedelmet túlléptem, de lesz még 2-3 rész, vagy két-három ezzel összefüggő bejegyzésem. Addig mással nem akarom folytatni. Megmaradt egy akkori novella-féle produktumom is, még tűnődöm, megbüntessem-e vele azokat, akik nem ezt érdemlik ;-) Más: Zoscsenkót ugyan nem olvastam, de találtam feljegyzést róla az egyik noteszemben, még a nyolcvanas évekből. Eszembe jutott a blogod fejléce.

15138 2010.02.05. 09:32:46

Akkor te egy nagyon tudós ember vagy, mert eddig nagyon kevesen tudták, ki ő. :)) Orosz tagozatból maradt? Lefordítottam egy Zoscsenkó novellát, ha bele akarsz nézni - csak tudnám, mi a címe... megvan. http://nefelejcs.nolblog.hu/archives/2009/09/29/Zoscsenko__Szegenyseg/ Ez itt a reklám helye. :D Nem mondtam, hogy ha nem látom, rövid idővel ezelőtt, a Cartouchet, azt sem tudom, miről beszélsz. Nem tudtam, hogy az is létezett előbb. Most az a Diefenthal játssza benne Cartouchet, aki a Taxi-ban volt a béna rendőr. Nekem tetszett a film, de amúgy is ritkán látni mostanában kosztümös filmeket.

15138 2010.02.05. 09:41:22

Ja, és mi mindent megérdemlünk. :D

60145 2010.02.05. 10:26:34

32-33. Kedves Nefi! Sorjában: igazából a semminél alig többet tudok Zoscsenkóról. Mostanában alig olvasok, szépirodalmat még kevésbé, de ha van motíváció, akkor rácuppanok erre-arra. Mindjárt megnézem, amit küldtél. Személyes érdklődésem az orosz világból a történelemmel kapcsolatos: Csernisevszkijtől Perovszkájáig, Mahnóig - írtam róluk egy pár száz oldalas dolgozatot is. Be akartam linkelni Belmondót a Cartouche-ból és Delont A fekete tulipánból, de túl kicsi volt hozzá a kép. Pedig mekorát emelt volna a beíráson! Valójában: egy jó kép adott volna valamit az akkori kalandfilm romantikájából. Végül: Köszönöm, igyekszem kíméletlen lenni!

11815 2010.02.28. 23:27:36

Eltűntél. :( Várom ám a folytatást!

60145 2010.03.01. 07:33:49

35. Kedves Babett: én is várom. Hosszúnak ígérkezik, és a következő rész meg unalmasabbnak, mint ez. Valóban eltüntem, mint erdőben a vadnyom, de nem pazaroltam. A mindenemet! Csak törpéket találtam. Jobban szeretek feljebb nézni, amíg orra nem esek, mintha bálban lennék. Szóval? És nagyon köszönöm!

12635 2010.03.25. 15:35:59

Kedves Atlasz, mivel jöttél, én is idetaláltam... Nagyon tetszik az írásod, vannak ízei... Nekem is van több ilyen írásom, egész sorozat, sőt még másfélék is, csak tépelődöm, hogy feltegyem-e ide... eddig azt hittem itt csak politikáról szabad írni... meg aztán az elején nagyon megszóltak jelententem, megoldottam a sorrendet a kommenteknél...

60145 2010.03.25. 16:57:07

37. Kedves Gordius: majd megnézem, mi volt ez a megszólás. Én jó tanácsokat kaptam, olyanoktól is, akik most - nem kis tehetséggel - csipkedik egymást. Mindenről szabad írni, amint látod. A napi egy bejegyzés felküldése szerintem betartandó illemszabály, aminek a megsértését kedvelt bloggereimtől sem veszem jó néven... A helyedben a régi dolgokat elosztva küldeném fel, amikor éppen nincs friss. Így akik olvasnak, nem szoknak el Tőled.

12635 2010.03.25. 21:50:44

Nem fogod megtalálni, mert akkor mindent kitöröltem és egy darabig nem volt kedvem írni, itt. Egyébként Valériánál a távozásokról írt bejegyzésében olvashatsz róla. Nem azért, mert mimóza lélek lennék, de nem szeretem a direkt durva beszólásokat és egyáltalán a "beszólás" stílusú" hozzászólásokat. Én akkor is bizonyos szabályokhoz igazodva írok és fogalmazok, amikor valamiről vagy valakiről negatív kritikát vagy valamiről nem tetsző véleményt akarok kifejezni.Nálam ez nem holmi kényeskedés, hanem etikai kérdés. Igazán nem esküszöm semmire, de természetesen van azért szimpátiám és irányultságom. Azt próbálom mindenhol megtalálni, ami jó, ami használható, mert olyan nincs, hogy valami csak fehér és csak fekete. Van különbség, más a vitatkozás, érvekkel, gondolatok cseréjével és más a veszekedés, makacsul, gyűlölettel, fröcsögve. Azért, mert különbözőek vagyunk, különböző véleményekkel még egyformán emberek vagyunk, élünk, eszünk, alszunk, dolgozunk, szeretünk, ugyanúgy, mint a másik. Vitatkozni hajlandó vagyok bármikor, de a durva beszólást utálom. A szélsőségeket, a diszkriminációt elutasítom, próbálok legalább saját magam számára némileg igazságosnak elfogadhatóan "lavírozni". Apám egyszer azt mondta, élj úgy, hogy este a saját értékrended szerint, - ami azért másokat sem sért és bánt - nyugodt lelkiismerettel tudj miden este a tükörbe nézni. Ez az örökségem, így próbálok élni. Ennyit magamról.

60145 2010.03.25. 22:04:41

39. Sikert kívánok hozzá!

12635 2010.03.26. 14:49:31

Melyik suliba jártál a Jurányiban, csak mert a férjem is Jurányis volt, csak most figyeltem fel az alcímnél ...?

60145 2010.03.26. 15:36:57

41. Gordius: A technikumba jártam, amíg... de ez másik bekezdés lesz. A férjed vagy a szakközépbe, vagy a gimibe járhatott, egy épületben voltak. Célszerű néha az avatarhoz rendelt e-mail címet használni.

12635 2010.03.26. 19:35:29

bocs, eddig még nem írtam semmi semmi "kompromittálót..."

60145 2010.03.26. 20:58:39

43. Az én koromban - lelkesen nyugtáznám ;-)

12635 2010.03.26. 21:33:03

na ne már... öreg ember, nem vén ember... :)) :))
süti beállítások módosítása