Popper Péter levele

2010. április 19. - Atlasz.

a 168 órának, e-mailből

Popper Péter levele

Barátaim, fiam, lányom, szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim, akik még itt-ott megtalálhatók vagytok, Magyarországon és a világ legtöbb országában, egyre magányosabban és egyre öregebben. A történelem által széttaposott öt nagy család, a Popperek, a Mandelek, a Najovitsok, az Ádlerek és a Buriánok maradványai. S a periférián még a Spitzerek. Kik ezek az emberek? Főként Magyar, német, cseh, erdélyi származásúak, akikbõl az elsõ világháború idején a honvédség hősei, majd a fasizmus alatt a zsidóság halottai lettek.

Márai azt kérdezte: össze tudod-e rakni még a Margitszigetet? Én azt kérdezem: össze tudod-e még rakni a családot, engem? A nagypapákat, a nagymamákat, az unokatestvéreket, az orvosokat, a rabbikat, az Aréna úti meg az apostagi és az Ercsiben egykor működött zsinagógát? A péntek estéket, a hosszúnapot, a purimi és a hanukai játékokat.

S mert a közelmúltban történt valami velem, megkérdezem: vajon jól emlékszem-e Lucifer kérdésére Ádámhoz? Nos, vitéz uram! Nem borzogat egy kissé furcsán a torz képű halál hideg szele?

És én felelek: borzogat.

Nagypéntek éjszakáján túlságosan hirtelen és agresszíven ért az, amit Déry a végzet végsõ ebtámadásának nevez. Szívroham, gyomorvérzés, vesevérzés,
általános ízületi gyulladás egyidejűleg. Intenzív osztály, dialízis és mindmáig tartó folyamatos beszélgetés a halállal. Várjuk meg, amíg néma csend lesz közöttünk.

De addig - kérem megértéseteket - igyekszem eltűnni az életetekbõl. Kol Nidré könyörgésének megfelelõen minden esküt, fogadalmat, elkötelezettséget érvénytelennek, tévedésnek nyilvánítani.

Kérésemre Kati jól működő barikádot szervezett körém. Csak egy őrült nőnek sikerült telefonon áttörnie. Előadást akart. Mondom, intenzív osztályon fekszem. Mit csinál ott? - kérdezte. Haldoklom. Kis szünet. Majd: különben hogy van? Különben?

Különben jól vagyok.

Péter

15 komment

Popper Péter

115271 2010.04.20. 12:11:47

Isten és az Üres Halmaz Két dolog van a Világon, amire minden igaz. Az egyik az Isten, a másik az üres halmaz. Néha az az érzésem, hogy a kettő egy és ugyanaz. Csak a Semmi (üres halmaz) és a Mindenség (az összes halmazok halmaza) esetében mondhatjuk azt, hogy a vele kapcsolatban tett összes kijelentésünk és annak az ellenkezője is igaz. Az üres halmaz lehet piros, kék, beszélhet franciául, angolul, magyarul, és természetesen nem beszélhet franciául, csak szereti párizsit és még bármilyen őrültség is jusson eszünkbe, az mind igaz lesz az üres halmazra (még ez a sok marhaságnak tűnő kijelentés is, amit itt összebeszélek). Az üres halmaz, legyen bármilyen extravagáns, abszurd vagy elképzelhetetlen, mégis létezik. Ezzel szemben a teljesen logikusnak tűnő összes halmazok halmaza, amely tartalmazza a világon fellehető összes halmazt, bármilyen sajnálatos is, de nem létezik. Így Isten, legalábbis a matematikai logika segítségével nem definiálható, hacsak nem zsugorítjuk össze egyetlen, láthatatlan, mindenre képes, üres halmazzá. Milyen is ez a mi – üres halmazba bújtatott – Istenünk? – Az örökkévaló, a mi Urunk, nem szereti a rajongókat. Nem szereti azokat, akik megmámorosodnak a hittől. Nem szereti a hidegeket sem, akik okossággal közelednek felé. De a tagadókat is utálja, akik ember-szintre akarják Őt lerángatni. Az új-vallásosakat méginkább, akik a Semmi papjai. – Hát kit szeret? – Azt, aki nem törődik vele. Aki vele él, de soha nem szól hozzá. Az Úr a közönyösöké. – És a ti nagy tanítótok? A Móse nevezetű? – Móse közönyös volt – mondta egészen halkan. – Jehósua volt a lelkesedő. Móse fölment ugyan a hegyre, mert ellenálláshoz nem volt kedve, de ennyi az egész. – És mit csinált a hegyen negyven napig? – Aludt. Evett, aludt és megint evett és aludt. – S mi volt a híres kőtáblákon, amit összetört? – Hát ez az! A kőtáblákon semmi se volt. Üresek voltak. Ezért is törte össze őket, olyan buzgalommal. – Én azt hittem, hogy azokra volt felvésve az erkölcsi törvény. – Ez volt a tökéletes erkölcsi törvény, Hegemon. Mert amin semmi sincsen, arról mindent leolvashatsz. – És a Tízparancsolat? – Az is rajta volt, természetesen. (részlet Jehuda és Hegemon beszélgetéseiből Popper Péter: Pilátus testamentuma c. könyvében)