Atlasz voltam

Atlasz.

Az én Erdélyemhez az én Ábelem tartozik

2011. október 03. - Atlasz.

– Megcsókolta édes Erdély földjét

– Megcsókolta édes Erdély földjét

– kacsintottunk össze egyik útitársammal a székelykapukban gazdag Máréfalva hepehupás járdáin, 1979 nyarán. Érzelgős útitársnőnknek a székelykapuk iránti bámulata okozta a botlást, nagyobb baj nem lett belőle. Hozzá képest mi kevésbé voltunk elvarázsolva, nem emelkedtünk lélekben Csigla mezejéig, nem is ismertük az Erdélyi indulót sem, csak az állandósult szókapcsolatot: Édes Erdély. Vajon most, évtizedekkel később mit jelent számomra?

Az ostoba nem ugyanazt a fát látja, mint a bölcs, jegyezték fel William Blake-től. Királyhegyi Pál és Hegedűs Géza is mondhatta volna, hiszen a közhelyek igazságával semmi nem vetekedhet, ezért szüntelen a tulajdonjogukért folyó vetélkedő. Meg hogy ki tud többet, jobbat, eredetibbet idézni… A NolBlogon, ki tudja miért, ZorroAszter vizsgáztatott ilyesmiből. Legyen övé e kéj.

Az említett – az élmény tárgya és a befogadó felkészültsége közötti – összefüggés nem csak gondolati szinten működik, hanem érzelmeinkben, élményeinkben, sőt: kevert pályákon, egymással egy időben, egymást át meg át hatva, együttesen is.

Ha francia filmben erdőt, magas, sötét fákkal szerepeltetnek, Paál László festménye, az Út a fontainebleau-i erdőben jut az eszembe, ismerősnek tűnik, mert magyar vagyok, egy orosznak Siskint, a festményt nem látott Rumcájsznak az orvvadászatot jelenti ugyanezt. Előzetes élményeink meghatározzák az újakat, a bennünk lévő világ egyes részei elmerülnek, mások felbukkannak a tudat szintjére, új elemeket illesztenek maguk közé, s mindez nem sérti megmerevedett univerzumunk határait, hanem kiterjeszti. A gazdagodás nagyobb, ha megágyazunk neki. Ha rákészülünk.

Kós KalotaszegAlighanem Szakállas Ábel volt az én első Erdélyem. Nem voltam nála idősebb, mikor anyám könyvespolcán a Fagyöngy című novellásköteten és az Erdélyi Szépmíves Céh a másodkiadású sorozatának Kalotaszeg kötetén ámultam: a címeren, a borítón, a kötetek arányain. Elolvastam az Ábelt is. Aztán valaki rám bízta, hogy Tamási könyvéből egy részletet adjak elő. Miért pont én? Miért rám gondolt Ábelként?!

"Ott az út közelében kiválasztottam egy sugármagas fenyőfát, arra felmentem, a tetejét levágtam, s oda feltűztem a zászlót. Lefelé jöttömben pedig levagdostam a fenyő ágait, nehogy felmehessen valaki, s onnét levegye a kicsi zászlót. Azt a zászlót, amit én zengő szívvel és a szabadság lelkével tűztem oda; s annak örömére is, hogy megszabadultam csendőr Surgyélántól. Búcsúzóul azonban felnéztem még egyszer a fenyőfa tetejébe, és így szóltam:
- No, te zászló! Aztán hirdessed a szabadságot, ahogy csak tudod!"

Amikor megállunk Farkaslakán a Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor készítette emlékmű előtt, erre asszociálok, nem a budai Alkotás utcára, ahol Tamási a számomra általa fontossá vált iskolai vetélkedő idején lakott. Az én Erdélyemhez az én Ábelem tartozik.

Farkaslakán Tamási Áron emlékműve előtt

Buday György Ábel a rengetegben

És voltak még képeslapok, szobrok, épületek, és a történelmi atlasz. A nevek. A titkok. A balladás hegyek-völgyek fekete-fehér, Buday György által fába metszett keménysége. A versmondók különös, még ünnepi valónktól is messze emelő fájdalmas, csupaszon drámai hangképzése. Minálunk vannak fenyvesek… hallottuk Tompa Lászlótól Szegeden is, a hetvenes évek elején. Azóta úgy látom azokat a fenyveseket, ahogy még soha előtte. Itthon. És persze a dalok. Legbelül.

Mindenkinek megvan a maga Erdélye, itt is, ott is. Székelynek, magyarnak, románnak. Talán csak a 800 év után 80 év alatt elűzött, kiárusított szorgalmas szászoké korlátozódik kiürült földjükre. Erdélyország sokszínű, sokféle ember hagyta rajta a keze nyomát. És rajtunk, ott megfordult ittenieken is, ha hagytuk. Ha másként érkeztünk haza, mint amilyen emberként elmentünk, akkor nem jártunk Erdélyben hiába.

Mindezt igen bonyolult szétszálazni. De ha már így esett, hogy számtalan, félprofi utazóként látott hely közül egyedül ez az, amely másfélszáz blogbejegyzésemben megszólaltatott, akkor annak tudatában kell írjak, hogy Vannak vidékek… emberek, történetek, melyek fontosabbak a többinél.


A bejegyzés trackback címe:

https://atlaszblog.blog.hu/api/trackback/id/tr588266160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

210560 2011.10.03. 15:43:36

Atlasz bensőséges vallomásodhoz vétek hozzátennem bármit is. Mégis, mert oly sok asszociációt képeztettél velem...eszembe hoztad pl. egy régi versmondó-élményemet. Erdélyi versmondó mondta, élte előttünk, döbbent hallgatósága előtt a szavakat : ...Erdély harangoz a mélyben ! Csodálatos volt, még ma is oly erővel jelenik meg előttem a kép, a versmondó arca, a terem csendje. Igen, tökéletesen értelek, amikor azt írod : nehéz szétszálazni. De érezni könnyű. Szép a zene köszönöm Fanny

60145 2011.10.03. 16:29:46

1. Fannyvár: Igen, Reményik, s ha van értő tolmácsolója, akkor ha halkul is, de megmarad. Örülök, hogy az élmény visszacsengett! Ezt reméltem, hogy a magáéból aki teheti, ír majd ide!

178873 2011.10.03. 16:35:16

Vannak. És bizony kinek ez, kinek az a fontos vidék. Olvasva Téged még valami eszembe jutott. Mit mond Erdély a Kárpátalján, Felvidéken Vajdaságban élő magyaroknak?

60145 2011.10.03. 16:47:00

3. solide: Ez igen eredeti, érdekes felvetést! Koronként és vidékenként is változhatott a közvélemény, s az egyes magyar emberé szintén. A magyar-horvát (ajaj: bunyevác) Szabadkáról való, horvát nevű de magyar nemesi famíliából jött több nyelven olvasó tanítványomnak vajon miféle Erdélye lehet?

13118 2011.10.03. 17:11:06

nem jártam Erdélyben, de mégis voltam Csíkszeredán. reggel fél 6-kor ébresztő, 6-ra átgyalogoltunk szállásunkról a stadionba szerelésben, hónunk alatt a korcsolyákkal, kezünkben az ütőkkel. két órás edzés. útközben zárt alakzatban menetelőkkel találkozunk, fegyveres őrök kíséretében. mi is "uniformisban", a nemzetiszínű mezeinkben. másod-harmadnap már nézők között tesszük meg az utat, néhányan halkan tapsolnak. egy idős házaspár megsimogatja mezemet, mosolyognak. visszamosolygok.

60145 2011.10.03. 17:25:31

5. Hmmmm: Kevés szóval sokat mondtál! Köszönöm szépen!

205707 2011.10.03. 18:29:06

Az 1980-as évek végéig semmilyen módon nem kapcsolódtam Erdélyhez. Érdeklődési körömbe se került. Viszont ez idő tájt sűrűsödtek meg azok a kiszállások ismerőseim között, amelyek az erdélyi magyar családok megsegítését célozták. Ekkor felbúzdultam, Varga Domokos írótól kértem két címet, ahol rászoluló családon lehetner segíteni. Így lett a célirány Gelence és Gyergyószentmiklós. Előbbi egy hét gyermekes család, utóbbi, özv.Bőjte Rozália négy gyermekével. Három nap itt, három ott, barangolás a köbön. (Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Gyilkos tó, stb), Mindezt három apró gyerekünkkel 2,4, 6 évesek. A málha szerintem 60 kg körül lehetett. Konzervek, száraztészták, befőttek és nem kevés keresztyén könyv. Nem egrecíroztak, nem vámoltak, nem koboztak el semmit. Aztán sok évre rá (előbbi vonatos menet) autóval többször is jártunk Hadadon. Ez Nagyváradtól kb. 80 km. Az ottani magyarlakta falut, s a hozzá tartozó cigánytelepet misszionáltuk az összefogott protestáns felekezetekkel. Vittünk rengeteg használt ruhát, kaját, tisztálkodó eszközöket. Utóbbira igen nagy szükség volt, mert elképesztő nyomor és koszfészek fogadott bennünket. De tudtuk, mire számíthatunk. Mindig egy hétig próbálgattunk Istenről, az Ő szeretetéről bizonyságot tenni, a gyerekeket énekre, Bibliára tanítani...

205707 2011.10.03. 18:30:29

Ja, még annyit Atlasz: élvezettel olvastam emlékiratodat. A fényképen melletted akár Gróf Jóska is lehetne a hasonlóság miatt..

78126 2011.10.03. 19:23:08

Szép! Kiderül, nem is vagyok érzelgős: még sosem csókoltam meg földet, pedig de sok hely érintett meg, amerre jártam. Zenei ízlésed újabban lenyűgöz! (Régebben eltitkoltad:)

60145 2011.10.03. 19:29:30

7. purim: A tevőleges szeretetnél szerintem nincs különb erény! Nagyon jó arról olvasni, hogy ha én nem, de legalább más megtette! Köszönöm!

60145 2011.10.03. 19:30:39

9. Anemone: Akkoriban még a pápától sem láttuk! Örülök, hogy jókedvedben talált ez a kis írás!

205707 2011.10.03. 20:00:14

Akkor lehet, hogy "a jó pap és a rossz pápa holtig tanul?" -))

178479 2011.10.03. 23:58:04

Kedves Atlasz! "A NolBlogon, ki tudja miért, ZorroAszter vizsgáztatott ilyesmiből. Legyen övé e kéj." Vizsgáztatta Önt a száznapos tojás, meg a hete lejárt tej, de nem én! Én csak cikiztem, de az más. :o)

60145 2011.10.04. 05:18:37

12. purim: Egyeztetési gondjaim vannak: a jó pap Wojtilla és a rossz pápa Anemone volna?

60145 2011.10.04. 05:21:43

13.Kedves ZorróAszter: Kedves. Ön/Maga/Kegyed - az Más! Akkor legyen Öné!

178479 2011.10.04. 07:44:02

Jó-jó! De mi?

60145 2011.10.04. 07:57:46

16. ZorróAszter: Természetesen e kéj!

205707 2011.10.04. 09:00:30

Az az igazi kéj, ha elkerül a fekély... (Bocs, hogy belepofáztam). Atlasz, senkit személy szerint nem kell olcsó poénom mögé képzelni. A pápa ugyan némileg még pap is, de a pap még nem pápa. Ezért merészkedtem elkülöníteni a két klérusi posztot. De abban is van valami - más aspektus -, amit te feltételezel..

60145 2011.10.04. 09:06:44

18. purim: Maradjunk közös nevezőn nem a fek vő, de a fek ély elkerülését illetően. Pas de nouvelle, bonnes nouvelles! Az jó, ha nincs semmi újság.

11692 2011.10.04. 13:01:16

Hangverseny Lent a patak zúg. - De most jő a szél - És elkezdi a fenyves idefenn. Ifjú cserjék vad sörénye lobog És az öreg fenyők Inognak méltóságosan. Azután semmi hang. És felhallatszik újból a patak. Egy szélroham - S a fák folytatják, ahol abbahagyták: Mi történt kétszáz esztendő alatt. És s új szünet. És felhallatszik újból a patak, Csak a hangulat miatt egy kis Reményik...

60145 2011.10.04. 13:22:35

20. Évalajos: Szép! (Nem olvastam-hallottam még, a költő majdnem ismeretlen maradt számomra!)

11692 2011.10.04. 13:38:05

...az erdélyi táj szülött(Kolozsvár) ő is, a két világháború lírai hangú költője, sokan sovinisztának tartják, pedig nem az,,, neki is voltak dalai, legbelül...leírta őket... Istenem, add, hogy mind halkabb legyek - Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább símogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem. ...az Eredj, ha tudsz című versét az otthon maradók himnuszának tartják, sokat idézték. Ahogy írod, mindenkinek meg van a maga Erdélye,,,a nem feledhető emlékeken túl egy kicsit Reményik is az, Ábeleink, vidékeink mellett...:) Nagy utazás...

60145 2011.10.04. 13:59:14

22. Évalajos: köszönöm a kiegészítést!

178479 2011.10.04. 20:51:19

17. Atlasz 2011. 10. 04. 7:57 "16. ZorróAszter: Természetesen e kéj!" De hiszen az csak vizsgáztatásért jár! Vagy cikizésért is?

60145 2011.10.04. 21:09:07

24. ZorróAszter: igény szerint.

15138 2011.10.09. 11:39:51

Isteni a cím!! :)

60145 2011.10.09. 11:53:38

26. Nefelejcs: És az is, hogy megérkeztél! Üdv!

15138 2011.10.10. 10:15:23

Este még eszembe jutott, hogy mennyire igaz, hogy ahogy Erdély, mindjárt Ábel, onnan meg el kellett tűnöködni, hogy adott-e valaki Káin nevet a fiának. Bocs, ez egy cseppet nagyon nem arról szól, amiről írtál, de olyan jó név az, hogy Ábel. :) Meg hogy Erdély....most esett le az is, hogy a Transsilvánia magyar neve lenne, és hogy miért.

60145 2011.10.10. 11:57:35

28. Nefelejcs: Szerintem biztosan, hisz nagy az Isten Amerikája! Egykor a székelyek nagyon szerették a bibliai neveket, mint Mózes meg Áron! Ábel pedig az, aki nem öl, hanem ölik, vagyis áldozat - 1920-ban. S az Ábel Amerikában című kötetben ő fogalmazza meg: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne". Először Erdőelve volt, mint Havaselve. Erdőn túl, Havasokon túl. Erdély, Ardeal, Havasalföld.

15138 2011.10.10. 15:06:18

Megvan az Ábel-trilógia. Örökíteni akarom. Havasalföld: szerinted a havasszépe akkor lehet, hogy erdélyit is jelent? (a rhododendron magyar neve volna havasszépe)

60145 2011.10.10. 16:09:07

Remélem, lesz, aki elolvassa. Legalább az elsőt, mert aztán már jobbára csak tiszteletből. Havaselve = a Kárpátok és az Alduna közötti terület, vajdaság neve magyarul, el szokták torzítani népetimológiával Havasalföldre. A Rhododendron nekem úgy hangzik, mint egy dinoszaurusz-fajta :-)