Gyalázatos!
A NolBlogon nem lep meg senkit, ha Irrigátor márkanéven nem a Magyar Nemzet kormányzójáról ejtünk szót, hiszen a címszereplő ambícióinak mértéke az, hogy nincs mértéke. Hiszen Irrigátor annak ellenére a magyar nemzet gubernátoraként viselkedik, hogy az a pozíció éppen most de facto foglalt. A benne lévő, mint az köztudott, szakmája szerint egyedül ehhez ért, de az sem zárható ki, hogy genetikailag predesztinált a posztra, Irrigátor pedig a mi kis blogvilágunk küldetéses boldogítója, nem a Magyar Nemzet, hanem egyelőre csak a NolBlog önjelölt kormányosa. Dominancia igényének kiélését 2010 elején, kevéssel a Sínai-hegyről a NolBlogra érkezése után indította törvényadással. Azóta is hajigálja az eretnekekre a kőtábláit. Alighogy megjött, elkezdett navigálni, beállítani a NolBlog hajóját a helyes irányba. Hihetetlen, hogy addig zátony nélkül megúsztuk! Törvényt ad, szabályokat, normákat és kivételeket alkot, bűnösöket kémlel, keres, mint egykor az Úr kutyái, sőt: nap, mint nap pápai interdictummal lesújt. Hiszen irrigálni, megtisztítani a bűnösöket akár tűzzel-vassal is – éppen az ő érdekükben – a legszentebb kötelesség. Orvosi feladat! Az nem számít, hogy az érvágással és purgálással az orvosok még a legkeresztényibb király családját kis híján kiirtották, mert aki hagyta magát, az élve vagy halva, de minden bizonnyal üdvözült. Így működik Irrigátor Szent Hívatala is, amelyen kívül nincs üdvösség, nincsen licencia docendi: „Azt hittem, de tévedhetek is, hogy a nácizmus elleni fellépés közös törekvésünk. Bocsánat! Többet nem zavarom vizeit. Viszont nem tudom, akkor mi végre helyez föl náciellenes szöveget?”
Aki nem működik együtt vele, annak nincs keresnivalója a vadászmezőn. Nem lehet náci-ellenes sem. Ami nem a próféta által jön, az nem szükséges. Ami nem szükséges, az felesleges, ezért előbb-utóbb feljelenteni valóvá, kiátkoznivalóvá és égetnivalóvá válik.
Ha nem talál célpontot, Irrigátor keres magának. Elvégre nincs ember bűn nélkül. Ha egy blogger barátinak látszó közeledése folytán óvatlanul lépre ment, felült a provokációjának és szóba állt vele, már csak elodázhatja az elkerülhetetlen kínos véget. Hiszen a nem általa kanonizált módon reagáló, Irrigátor agresszivitását rühellő és ezért a játszmából kiszállni akaró blogger az által válik bűnössé, hogy elbizonytalaníthatja Irrigátort szent hívatása gyakorlásában. Akár el is tántoríthatja, Elköszönésre bírhatja őt.
Irrigátor – elköszönése után mégis megszánta a NolBlog közösségét, s visszajött, hálás témával: Orbán Viktoron, külsején, testmagasságán, férfiasságán, mozgásán és téli csapatjátékot imitáló zsebbe tett kezén gúnyolódni. Aztán következett Irrigátor sóhaja: Csak ne akarjon a Nemzet III. Kormányzójává válni (nem is beszélve dinasztiaalapításról...).
Erre, ha bántani akartam volna, rákérdezek: Ugyan ki volt az előző kettő? Nyilván besétált volna a hiúságát legyezgető kelepcébe, amint ez a későbbiekből kikövetkeztethető. De segítettem: Kormányzónk eleddig hat volt, Gritti Alajos a III. A többi sem nagyon stimmel.
A válasz magázva jött, Irrigátor nem akárkivel, csak egy Diurnussal tegeződik kollegiálisan, kollégájának expressis verbis ritkán és csak olyan vezető közírót szólít, mint Erlauer, önmagát pedig, Caesar és de Gaulle mellé helyezve harmadik személyben említi:
Atlasz, igaza vagyon. Formálisan. A szerző ellenben azon történelmi személyekre gondolt, akik népirtáshoz nem asszisztáltak és akiket a magyarság nagy többsége nemzetmentőnek elismert. Így kiesik Horthy, ellenben Kossuth beletartozik. Gritti és a többi középkori alak (akikre Ön utalhat), mert ugye Haynau nem számítódik ide, pedig nem ekként élnek se a nemzet kollektív emlékezetében, se a honi történetírásban.
Akárhogy is nézzük, Szerző bejegyzésében szó sem volt arról, hogy a kormányzó államjogi fogalma attól függ, hogy Szerző szerint asszisztált-e valaki népirtáshoz vagy nem, hogy egyáltalán: a Szerző mit ért asszisztálás alatt, mert hiszen ez sem került említésre, továbbá Haynaut a büdös életben senki nem nevezte ki és nem tételezte kormányzónak a Nagy Kormányzón, Szerzőn, azaz Irrigátoron kívül, akit – mint említettem – megkíséreltem megérteni. Természetesen Irrigátor arra gondolt, akire akart, és a kormányzói titulust is a saját, a kommentem után rögtönzött szabályaihoz kapcsolhatta, ez szíve joga. A történettudománynak és a magyar közjognak valamint a magyar köznyelvi értelmezésnek pedig – annyi! Irrigátor szerint kiesik Horthy – ha ő mondja, biztosan, meg sem kérdezem, hogy hova – de vajon miért „esik ki” a többi? Mert „középkori alakok” voltak? A középkor fogalma témánk szempontjából közömbös (ha az irreleváns szóhoz képes volnék gátlástalanul hozzászabni még egy idegen terminus technicust, hogy az teljesen értelmetlenné váljon, mérlegelném, hogy e témához használjam-e), bár lehetne rajta tökölni, mégis megjegyeztem: ha a tudós Szerző egy percig is ellenőrizte volna első megjegyzésem tartalmát, nem írta volna le az előbbi orbitális marhaságokat.
Irrigátor viszontválaszából: Sajnálom, hogy szövegértési gondokkal kínlódik. Nem az én "készülékemben" van a hiba... Sajnálom... Ön az első vitapartnerem, aki számára fogalmazásom "zavaros". Eddig még az összes "ellenfelemnek" is kontextuskongruens voltam. Nem tudok segíteni.
Nos, eldöntheti bárki, hogy ki szorult segítségre. Én előzékenyen, tapintatosan jeleztem egy hibalehetőséget, amelyet elvakult gőgjétől hajtva képtelen volt befogadni. Az általa lenézett Funy minden további nélkül kimásolta a böngészőből a magyar kormányzók névsorát: Hunyadi János (1446-1453), Szilágyi Mihály (1458), Lodovico Gritti (1530-1534) vagy 1531-1534, Johann Caspar Ampringen (1673-1681), Kossuth Lajos (1849) - kormányzó-elnök, Horthy Miklós (1920-1944). Nem erőlködött, hogy olyasféle katyvaszokat-kevercseket öblítsen belénk irrigátor módjára, mint a kormányzó/nem kormányzó Haynau és Horthy összefüggése. A nyelv a butaság takarója, minek azt állandóan mozgatni – vélte Deák Ferenc, s ez a billentyűzetre is áll. Végig nyitva hagytam a lehetőségét annak, hogy Irrigátor utánanézzen a tényeknek: kik azok, akik a bejegyzés szövegével kapcsolatba hozhatóan magyar kormányzóknak nevezhetünk? A gyámkormányzókat nem, s az egyes országrészek fölött hatalmat gyakoroltakat nyilvánvalóan nem. Ha mégis beszámította volna, hiszen Irrigátor ezeket tekintve is feltétlenül kompetens, mivel a „minden” halmazába minden beletartozik, akkor még inkább hibás Orbán Viktornak, mint a III. kormányzónak a feltételezése. Én valóban segítettem Irrigátornak.
A szöveggel kapcsolatos kínlódás, amelyre a NolBlog önjelölt Nagy Kormányzója utalt, valós. Megfekszi az ember belsejét a nehéz, össze nem illő tartalom, akár kontextuskongruens, akár nem. Van, amin sem az irrigátor sem a glicerines kúp nem tud segíteni. Pedig micsoda igyekezet, küldetéstudat és mindenre kiterjedő kompetencia támogatja! Két esztendeje érkezett, s már akkor törvényt adott. Csalódott bennünk, de aztán szabályzatot dolgozott ki, al- és főpontokkal, gyevi bíróval és egyebekkel, hogy kit miért és miért nem – Ausradieren! Tudtommal ez sem jött össze, a szerki nem számol be a kitiltásokról. Saját portáján viszont elérte, hogy egy blog, egy irodalom, egy blogger! Nem rég mégis barátainál sikoltozott követeléseinek elfogadásáért. Érdekes színfoltot képeznek a mostanában általa eregetett füstjelek. Kell nekünk! Mi így szeretjük!
Végül az apropó: Egyik bloggertársunk gyalázatos szövegeit tette itt szóvá tegnap valaki. Funyról mentségeket is lehetett olvasni, például azt, hogy részeg és (udvari) bolond. A szavak nála mindössze az indulatot fejezik ki, s nem sok közük van a jelentésükhöz. Olyan ez, mint a kurva ország! Csak az érti szó szerint, aki akarja.
Irrigátornak nincs ilyen mentsége. Két éve képviseli itt a rációt és a szaknyelvi tökélyt úgy, hogy ha nincs egyéb érve, mint a fent idézett burkolt lehülyézés, majd a másik fél beteggé bélyegzése, akkor önmagáról jelenti ki, hogy védelmet érdemel, hiszen ő a beteg. Őt nem szabad bántani!
Aki megteszi: Gyalázatos!
Malomjáték: csikicsuki.
Uramisten, de régen tellett örömöm benne!