és a kötekedő
és a kötekedő
Kokónál kommenteltem és idéztem - kiemelve itt a kötekedő által először kifogásolt szöveget, a többi át lehet ugorni:
Kezdjük a gyökereknél: a baloldal kifejezést politikai értelemben először a francia Alkotmányozó Nemzetgyűlésben volt használatos. "Általában annál inkább "baloldalinak" tekintenek egy irányzatot, eszmét, személyt, minél szélesebb körben kívánja csökkenteni a társadalmi különbségeket, illetve ezt a célt minél keményebb eszközökkel kívánja elérni. Annál inkább "jobbra" áll valaki, minél inkább ragaszkodik a fennálló hagyományokhoz, illetve minél határozottabban, minél keményebb eszközökkel harcol a baloldali iránnyal. E kifejezéseknek nincs örökké érvényes tartalmuk, jelentésük sokszor viszonylagos: valaki valakihez képest lehet bal- vagy jobboldali, például egy jobboldali mozgalomnak is lehet "baloldali" szárnya és viszont."
Vagyis a bal és jobb tartalma viszonylagos. A baloldaliság épp akkor született meg, amikor a magántulajdon szentségét, ezzel együtt a jogi egyenlőséget, az egyéni szabadságot törvényben garantálták. Azt csak a mi generációnk véli furcsának, hogy a baloldal védi a magántulajdont, hiszen a szélsőbb bal ezt eltörölte pár évtizedre. Igen, a baloldal szerte a modern világban a tőkés kizsákmányolást támogatja. A piacgazdaság alapján lett például az NSZK 10 év alatt a a világon a legmagasabb életszínvonalat elért ország. Ezt a baloldal nem tagadhatja meg! A mi mostani baloldalunk? A Kádár-korszak nosztalgiáira (gondoskodó állam) demagógiát építő Fidesz volna az? Amely álbalodalnak hazudja ellenfelét - hiszen tudja, hogy a többség számára a baloldaliság érték és ígéret. (És ennyi elég is egy szuszra.)
* * * *
Akkor most következzen a kötekedő:
11. ZorróAszter Kedves Atlasz! A Tuileriák lovardájában eredetileg jobbra a feulliantok, vagyis az alkotmányos monarchia hívei ültek, balra a jakobinusok, cordellirek. Balra fennt a montagnardok, a hegypárt: Robespierre, Saint Just és a többiek. Köztük meg az el nem kötelezett képviselők, a "közép", a "mocsár" meg hasonló néven nevezett csoportja. Ki akarta közülük a legnagyobb egyenlőséget?
A kedvetlen 17. Atlasz udvarias válasza: „Ők így együtt nem vettek részt az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben.” Hiszen a Zorró által felsoroltak közül nem vett részt az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben egyik sem.
Ám a kötekedő miért ne zúzná össze azt, amit Atlasz nem írt le, nem is állított? Ezért Zorró nyílván utána nézett, volt rá fél órája, és módosította a szövegét. Természetesen marhaságot írt, mert a három rend sohasem ülésezett együtt a fentebb írottak értelmében a Tuilériák lovardájában:
25. ZorróAszter "Ők így együtt nem vettek részt az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben." Ott valóban nem. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben a három rend vett részt, így semmi értelme nem lett volna baloldaliságról beszélni. Ezért gondoltam, elírta az Alkotmányozó Nemzetgyűlést és valójában a Konventre gondolt.
Atlasz nem arra gondolt, amikor kommentjét írta, hogy neki, vagy Zorrónak mindenáron igaza legyen. Zorró akkor még jelen sem volt! Atlasz röviden jelezte a baloldaliság fogalmának a nagy francia forradalom idejéből való eredetét. Ebbe beleérthető az is, hogy ez a fogalom azóta országoktól, helyzettől függően sokszor változhatott, miközben lényege megmaradt. Atlasz tehát akár a Konventre is gondolhatott volna, de az általa idézett szöveg környezete nem erre hivatkozott. Továbbá a Konventbe helyezni a három rendet, Zorró módjára - kapitális marhaság. A kötekedőnek azonban oly mindegy, melyik testületről van szó, ha Atlaszt megcsípheti: ennek érdekében a bejegyzéssel és Atlasz kommentjének tartalmával semmilyen összefüggésbe nem hozható logisztikával jön elő:
50. ZorróAszter: Kedves Atlasz! Még mindig várjuk a magyaráztát, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben a papság, a nemesség és a harmadik rend közül melyik volt a baloldali és melyik a jobboldali?
Atlasz csak sóhajt. A kérdező fejedelmi többese kényszer: ha egyes szám első személyben fogalmazna, akkor nyilvánvalóvá válna, hogy rajta kívül ez a dolog itt és most senki mást nem érdekel, hogy a többiek a Kokó által felvetett témával foglalkoznak, s csak ő erőlködik, mint ez egyszeri parasztlegény a suton midőn nagyobbat akar szellenteni az apjánál. Hiszen nem először próbálkozik, s akár vissza is lehetne dobni a labdát: Kedves Zorró, még mindig várjuk az ígért, Zorró szemléletű magyar neveléstörténetet, vagy a negyedik századi Pannónia nyelvi állapotának ismertetését – ha már ezt mind mindenkinél jobban tudja. Atlasz persze más alkalommal sem ment bele történelmi alapfogalmak megtanításába, mert bár Zorró többször, több témában is efféle hiátusaival szekírozta, tudta, hogy mire megy ki az egész…
Ugyan, mit lehet mondani annak, aki nincs tisztában vele, hogy a három rend ülésezése, a derék lakatosmester – és boldogtalan király- közreműködését követően megszűnt? Hiszen ez a történet egyik leglátványosabb, képeskönyvekből is megtanulható eleme: a labdaházi eskü. A három rend létezését fogalmilag kizárja az ekkor alakult Alkotmányozó Nemzetgyűlés, melynek éppen az volt a célja, hogy felszámolja a rendi monarchiát. A Rendi Gyűlés (États généraux) 1789. június 17-ét követően szűnt meg, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés pedig július 9-ától ülésezett a versailles-i Labdaházban.
Az Assemblée Constituante október 12-én költözött Párizsba, a Tuillériák lovardájába (Manège). Három csoportosulás formálódott benne: a monarchisták, az alkotmányosság hívei és a radikális patrióták. Munkájuk végeztével 1791. október 1-jén adták át a helyüket a Törvényhozó Gyűlés 745 képviselőjének. Ebben már a kötekedő által az előző és a következő? testületbe sorolt feulliantok, girondisták, jakobinusok és függetlenek csoportja is kialakult. Ezt a testületet 1792. szeptember 12-én váltja fel a Nemzeti Konvent, amelyben előbb a girondisták, utóbb a Hegypárt dominált, és csak itt jelenik meg a kötekedő által szintén említett Mocsár, amely sunyít, de a segítségével küldik vérpadra Robespierre-t.
A történelemtanítás és a történettudomány is egy szakma. Épp úgy meg kell tanulni a szabályszerűségeit, törvényeit, mint a matematikáét, a műszaki tudományokét, orvostudományét. Intelligencia dolga, hogy egy humán tudományokban járatlan ember el tudja-e nyomni a késztetést arra, hogy belebarmoljon valamely töredékesen ismert tudásterület dolgaiba. De nem csak az ismeret- és az intelligenciahiány lehet az ok. És természetesen a humán területen járatosak sem mentesek efféle késztetéstől.
Mindig óvatos, elismerő kommentekbe rejtettem az egyik blogger kiváló francia kultúrhistóriai bejegyzéseihez fűzött kiegészítéseimet. Gondoltam: ha érti, hasznát veheti. Az ok: egyszer privátban írtam a kezdő bloggernek, hogy akkori posztjában a cím és az alcím kapcsolata számomra nem jól jön ki. Mellesleg tévedtem, de a válasz jellemző volt: De Én, pedig Én, Én mindig... Privát segítő leveleim ezután megszűntek. Később egy harmadik bloggernél jeleztem neki, szintén barátilag, hogy a „Ti mind” formulával egy negatív tartalmú állítást saját magán kívül mindenkire vonatkoztatni Alex (helyesen egy másik, vele vitázó blogger) szokott, és ez nem helyes. Robespierre is egy ilyen, nem konkretizált ellenség-kijelölés miatt vesztette el a fejét! Nos, az én addigi blogbarátom is! Felháborodott: Hogy merem én őt Alexhez hasonlítani! Holott csak a módszert azonosságára emlékeztettem. A kiváló stilisztán eluralkodott a sértett ego. Bosszút is állt. Túl vagyunk rajta.
Ha Zorró sok kiváló bejegyzése mellé szükségét érzi, hogy a skalpomat megszerezze, ez nem probléma. Amikor ebbe a fázisba jut a kötekedés, igyekszem lezárni, abbahagyni. Örülök annak, ha néhányan a blogtérben becsülnek engem, ha partnernek tekintenek, de nolblogra szóló győzelemre nem törekszem. Ahogy Kokó blogjának szétverésére nem, úgy még egy ilyen témájú bejegyzés írására sem vállalkozom. Kötekedő, bárki legyél is a jövőben: Zorró, Alex vagy XVI. Lajos:
Te vagy a király!
